Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-18 / 89. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 18. Szalon 21 MEDIATER A borítókép embertelensége A kultikus Dick-regény 2003-as és 2015-ös magyar kiadásának borítója (Képarchívum) Mi történik, ha egy regény új kiadásban, új szerkesztésben, új borítóval jelenik meg? Ez a materiális szempont változtat valamin? Az Agave kiadó 2003-ban adta ki Philip K. Dick Az ember a Fellegvárban című kultikus regényét Gere- vich T. András fordításában. Néhány héttel ezelőtt a szöveg ismét megjelent, a médium tehát megkettőződött. Vessünk egy pillantást erre a játéktérre. H. NAGY PÉTER Bevezetésképpen néhány in- fó a tartalomról. Dick 1962-es regényének a fasizmus és a Tao találkozása szolgáltatja az alapötletét. A világot a náci Németország és a császári Japán uralja, az Egyesült Államokat két régióra osztották: a keleti oldalt a nácik, a nyugatit a japánok irányítják, míg a Szikláshegység - némi autonómiával rendelkező - ütközőzóna. Ebben az alternatív világban játszódik a történet, melynek egyik hajtómotorja egy különös könyv. A kézikönyvként funkcionáló Ji King mellett ez a másik könyv, a Nehezen vonszolja magát a sáska (a másik kiadásban: S tova hányattatom, mint a sáska) regény a regényben (a cím a Prédikátor könyvéből származik). Ez olyan világot mutat be, ahol a fikción belüli valóság megfordul, a szövetségesek, és nem a tengelyhatalmak győztek. De a Sáska alternatív világa nem egyezik meg teljesen a mi „valós” világunkkal (például Rexford Tugwell az elnök, és nem Roosevelt, aki az országot a háború alatt vezette). Ä Sáska szerzője, Hawthorne Abendsen arra használja a Ji Kinget, hogy a regénye cselekményét vezérelje, és az e- redmény valóban lenyűgöző: annak ellenére, hogy a könyve be van tiltva, széles körben terjed, a náci vezetőktől a menekülő zsidókig mindenki olvassa. A Sáska rémisztő lehetőségre mutat rá: lehet, hogy a világ, ahogyan látjuk, nem valóságos. Vagyis az alternatív világ párhuzamos világa a módosított jelenünk (illetve a miénkhez közelebb eső paralel univerzum). A Dick-regény egyik legfélelmetesebb megoldása is ehhez kapcsolódik. A történet egyik szereplője (Juliana) a Ji King „tanácsára” elindul Che- yenne-be, hogy megkeresse Abendsent, s mikor szemtől szembe találkoznak, az „igazság” nem oszlatja el a szereplők rossz érzéseit. Abendsen félelemben él, Juliana pedig elszigetelt marad. Vagyis a párhuzamos világ ígérete nem hoz megnyugvást; a náci elnyomás érzete nem múlik; az igazság szemlátomást nem elegendő ahhoz, hogy megszüntesse a szorongást. Kétségtelen, hogy ebben a „megoldásban” felismerhetjük az eisenhoweri korszak válságtudatát és a hideg- háborús időszak félelmeit. Az ember a Fellegvárban 2003-as magyar kiadásának - Kuszkó Raj mund tervezte - címlapján egy lógó telefonkagyló látható, s bár a mélységélesség nem érvényesül, vagyis a háttér homályos, az utcarészletben, szemből nézve a jobb oldali házfalon kivehető egy ideológiai jelkép, a birodalmi sas, melynek talapzata egy horogkereszt. A képen a hangsúly azonban a telefonkagylón van, a telefonáló hiányán (persze egy konkrét regénybeli jelenetre is utalhat, illetve 2003-ban még friss a Mátrix című film tapasztalata, de ez most nem érdekes). A kép alatt, a szerző és a cím mellett piros színű kalligrafikus írásjelek szerepelnek, ami a keleti szféra lenyomataként mintegy kiegészíti az utcarészletet. Az írásnak tehát fontos szerepe lehet a műben, s ez az olvasás során be is igazolódik. A 2015-ös kiadás címlapja (szintén Kuszkó Rajmund munkája) ehhez képest elmozdul. A borítókép nem avítt vagy archaizáló fotórészlet, hanem az amerikai zászló módosított változata (a szabálytalan körvonalazás miatt lehet persze falfestés vagy ehhez hasonló dolog is). Az eredetileg vízszintes piros csíkok itt függőlegesek, a kéket váltó fekete felületen pedig a tagállamokat jelölő csillagok horogkeresztet formáznak. Míg a 2003-as borítófotó elmosódottsága külsődleges anyagként a múlt reprezentációjára utalhat, addig a 2015-ös módosított zászló - elszakadva a dokumentumfotózás szabályaitól - fiktív teret nyit meg. Áz utóbbi a tényleges, az olvasó jelenével azonosítható kontextus (a valóságos amerikai zászló és a betiltott horogkereszt mint referencia) és egy konstruált világ (a náci Amerika) kettősségében ragadható meg. A fiktív zónát és ezt a hiátust a regény olvasása töltheti fel, amely így a borítóra fog elsősorban vonatkozni. A könyv mint médium anyagisága egyebek mellett ezért is nagyon fontos tényező. Az Agave megoldása ügyesen prezentálja ennek a fizikai hordozónak a köztes pozícióját, ami a médiumkapcsolás sikeres alkalmazásának tűnik. A festett zászló mögötti szöveg tehát annak létrejöttét beszéli el, hogy milyen zászlót látunk (vagy azt látunk-e egyáltalán). A Dick-regény bármifajta értelemstabilizáló művelete csak ezután következik. A borítókép fényében. Nemes Jeles László rendező nem akart klasszikus történelmi drámát forgatni, a holokausztfilmek „kódjait" kifejezetten kerülni szerette volna Nagy visszhangja lehet Cannes-ban a Saul fiának ÖSSZEFOGLALÓ Budapest/Cannes. Nemes Jeles László Saul fia című első játékfilmje is meghívást kapott a május 13-án kezdődő 68. can- nes-i filmfesztivál hivatalos versenyprogramjába - jelentette be csütörtökön Thierry Fré- maux, a világ legjelentősebb filmes szemléjének művészeti igazgatója, aki szerint a magyar filmnek várhatóan nagyon nagy visszhangja lesz, és más művészeti ágakhoz hasonlóan a filmművészetben is vitát indíthat a holokausztábrázolásról. A film az auschwitzi Sonder- kommando egyik elképzelt magyar rabjáról, Saul Auslander- ről szól. A Sonderkommando tagjait arra kényszerítették, hogy összegyűjtsék a gázkamrában megölt emberek tetemeit, elégessék és a hamvaikat szétszórják. A tábor perifériáján, a krematóriumokban élő csoport tagjai elszigetelten, a borzalmas titok őreiként néhány hónapig dolgoztak, majd kivégezték őket. Saul a krematóriumban megtalálja egy kisfiú holttestét, és mivel saját gyermekét véli benne felfedezni, lehetetlen tettre vállalkozik: megpróbálja titokban eltemetni, megmentve ezáltal a krematórium lángjaitól. A Sonder- kommando felkelésre készül, Saul azonban elfordul lázadást tervező társaitól. Megszállottan egyetlen célt próbál megvalósítani: megadni a végtisztességet fiának, akiről életében nem tudott gondoskodni. „Nem akartam klasszikus történelmi filmdrámát készíteni” - mondta Nemes Jeles László, kiemelve, hogy a holokausztfilmek „kódjait” kifejezetten kerülni szerették volna. „Térben és időben igyekeztünk nagyon leszűkíteni a nézőpontot, hogy ne lássunk mindent. Tehát nem törekedtünk totalitásra, egyetlen emberi nézőpontot kerestünk, így olyan a film, mintha egy kulcslyukon keresztül látnánk a tábort, miközben a cselekmény nagyon kontúros, konkrét” - fogalmazott. Nemes Jeles László 1977-ben született Budapesten. 1989-től 2003-ig Párizsban élt, egyetemi tanulmányai során történelmet, irodalmat és forgatókönyvírást tanult. Három kis- filmje (Türelem, The Counterpart, Az úr elköszön) több mint harminc díjat kapott nemzetközi filmfesztiválokon. A Saul fia forgatókönyvét Clara Royer magyar származású francia írónővel, a Csillag című, élénk visszhangot kiváltott regény szerzőjével írta. A film főszerepében Röhrig Géza New Yorkban élő amatőr színész és költő, mellette többek között Molnár Levente, Zsótér Sándor és Urs Rechn látható. (MTI) Zsótér Sándor, Molnár Levente és Röhrig Géza a film egyik jelenetében (Képarchívum) SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
