Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-16 / 87. szám, csütörtök

10 I Horgász 2015. április • www.ujszo.com Kárász, a szü rke eminenciás A horgászat szempontjából a ta­vasz az év egyik legszebb időszaka. Ugyanakkor - legalábbis nálunk - a legsüketebb is, hiszen ilyenkor fajlagos védelem alatt áll a legtöbb halfajta. Ilyenkor tulajdonképpen alig akad hal, amit megcélozhatunk, és ha megfogtuk, haza is vihetjük. április tö­mpének egyedül a legyező m— horgászok örülnek, hiszen alig várják, hogy április 15-ét mutasson a naptár, amikor lejár a pisztrángok védelmi idősza­ka. A többiek, a „normális" • horgászok bizony fogyókúrára vannak ítélve. Nem is szólva a pergetőhorgászokról, akik nyugodtan félretehetik a botot egészen nyárig. Amit a na­gyobb halak közül fogni lehet, az az amur és a busa, a sze­rényebb „fajsúlyt" képviselők közül a kárász, a jász, sügér és még néhány jelentéktelen, a horgászat szempontjából az adrenalinszintet igencsak ke­véssé emelő halfajták. Ám míg az amur jórészt csak a nyári melegben kezd intenzíven táplálkozni, s ilyenkor csak a vak véletlen révén foghatjuk, a busa pedig horgászati szem­pontból eléggé a periférián helyezkedik el, hiszen nagyon macerás a célzott horgászata, addig a sor végén említett kárász, jász, sügér (csallókö- ziesen: dörgincs) horgászata jöhet számításba. Mint látjuk, ebben az időszakban felérté­kelődik a kárász szerepe. A kárászt sokan járulékos halnak tartják, amely pontyo­zás, keszegezés közben ugrik be. Kivételt képeznek azok a horgászok, akik ismerik a jó kárászos vizeket, és ilyenkor célzottan űzik ezeket a szürke eminenciásokat. Egy dolgot fontos azért megjegyeznünk: esetünkben az ezüstkárászról beszélünk, hiszen az őshonos - és vizeinkben sajnos drasz­tikusan megritkult - széles Az év horgászhala A Magyar Horgászati Társaság szakemberek és horgászok szavazatai alapján az év horgászhalának a széles kárászt (aranykárász) választották meg. A tár­saság elsősorban a veszélyeztetett halfajok védelmé­nek érdekében tartja meg minden évben a választást, hogy felhívja a figyelmet az őshonos fajokra. A széles kárász Magyarország szinte minden vizében elő­fordul, és a horgászok egyik kedvenc hala. A tavalyi szavazást a paduc nyerte. (Forrás: M H) Új szó HOBBI I kárász egész évben védettsé­get élvez, éppen a veszélyez­tetettsége miatt. Térjünk tehát vissza az ezüstkárászhoz, amelyet egyaránt megtalá­lunk a halastavakban és az élő vizekben is. A tógazdák ügyelnek rá, hogy a pontyállo­mány mellett elegendő kárászt is telepítsenek, elsősorban „szórakozási" célból. Hiszen, ha nem sikerül pontyot fogni, legalább szórakozzon a pecás a karcsik fogásával. A folyóvizek közül elsősorban a lassúbb folyást kedveli, s amint teheti, a befolyóknál azonnal felúszik a holtágakba, mellék­ágakba. Tulajdonképpen az elsők közé tartozik, akik ezt teszik. Horgászati szempont­ból nagyon szórakoztató hal, hiszen kapásai elég vehe­mensek. Nem igen vacakol a megtalált csalival. Míg a ponty, különösen az öregebbje, gyakran óvatosan, lassan emeli meg a kapásjelzőt, és az úszó is sokszor csigalassúsággal merül el, addig a kárász felrántja a jelzőt, az úszót pedig minden teketória nélkül „lecuppantja". Egy-egy nagyobb példány megfogása valódi élményt je­lent, különösen finomszerelék­kel. Mint szája állása is mutatja, nem tartozik a „porszívózó" ha­lak közé, s gyakran tartózkodik vízközt. Ha tehát kifejezetten kárászra akarunk horgászni, nem biztos, hogy fenékre fek­tetett csalit kell alkalmaznunk. Persze, ezt is vize válogatja, ahol sok van belőle, bárhol felveszi a csalit. Amely lehet a szokásos csemegekukorica, csonti, vagy ezek kombináci­ója. A legfogósabb kárászcsali azonban a trágyagiliszta, de - bár kicsi a szája - szívesen beszippantja a nagy esőgilisztát is. Hol keressük? Mint fentebb említettük, elsősorban a halas­tavakban fordul elő, de a lassú folyású folyókat, holtágakat szereti, ott is elsősorban a gazos, hínáros helyeket. Bár óvatos halnak tartják, ahol egyet fogunk, többre is számít­hatunk, mert szeret bandában járni. Gasztronómiai értékét sokan megkérdőjelezik, (ik) Görbüljön a bot! Igen nagyot pecáztam, mond- ^““ ja a buszsofőr hétfőn reggel az éppen felszálló barátjának, aki elhelyezkedik az első ülésen. A . , *, f horgászfül azonnal „beélesít", hi- \ szén témánál vagyunk! Innentől \ a két ember diskurzusa szinte * T nyilvánossá válik. A többséget »-j» persze nem érdekli, álmosan, .............*“■* morózusan ülnek az utasok, akik többnyire éjjeli műszakból zötykölődnek hazafelé a fővárosból. A horgász azonban éberen fülel, hátha megtud valami titkot, módszert, jó vízre vonatkozó információt. Emberünk pedig mesél, természetesen enyhe túlzásokkal. Hamar kiderül, hogy csatornán pecázott a hétvégén, és sok keszegfélét fogott. Azt is elárulja, hogy csukázni is megpróbált, de azzal nem sok sikert ért el. A kudarc ecsetelésétől most tekintsünk el. Maradjunk a lényegnél. Emberünk ugyanis - lévén április eleje - éppen arról regél, hogy tilalmi időben próbált csukát fogni. A fajlagos védelem ugyanis január elsejétől június 15-éig tiltja a csuka horgászatát. A balinét május 31-ig, a harcsáét és a süllőét - hogy a ragadozóknál maradjunk - szintén június közepéig. Ez a tény azonban úgy látszik, a horgászok egy részét egyáltalán nem zavarja, és vígan fogja a halat váloga- tatlanul. Vagy legalábbis megpróbálja. Lehet, nem is tudatosítja, hogy egy ellenőrzés során azonnal ugrana az engedélye, mi több, orvhorgásznak minősülne, ami néhány éve már nem fegyelmi, hanem büntetőeljárást von maga után. Magyarán: a börtönnel játszik. Persze, ahol az ember évekig nem találkozik halőrrel, ott azt hiszi, mindent szabad. A horgászrendet lehet, hogy évek óta nem olvasta, gyakorló horgászként azonban tudnia kellene, mit lehet és mit nem. Bár a csuka nem fészekőrző, és általában jégveszte után eleget tesz a fajfenntartás kötelességének, azért láttam én már má­jusban is hatalmas csukákat fergetegesen ívni. Egy-egy ilyen hal megfogása, elpusztítása mérhetetlen károkat okoz. Kövesdi

Next

/
Thumbnails
Contents