Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-16 / 87. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2015. április • www.ujszo.com Horgász - hirdetés un “ Isősorban ott kutakodjunk, ahol meg- • felelő búvóhelyet és elég táplálékot ■ talál: vízbe dőlt fák, tüskök, kövezések mögött, forgókban, lángokban, ahol megtörik a folyás, tehát ahol kevesebb energiát kell kifejtenie a halnak, és ahová a víz sodra „beforgatja" a táplálékot. A pisztrángfélék köztudottan a friss, oxigéndús vizet szeretik, őket a sebesebb folyásban, a zúgok alatt, fölött találjuk, ráadásul április 15-étől szabad is rájuk horgászni. A legtöbb halfaj inkább a csöndes állóvízben érzi jól magát; elsősorban a ponty- és keszegfélék. Mások a homokos medret kedvelik (például a márna vagy a paduc), de akadnak fajok, amelyek jól érzik magukat a mocsarasodó vizekben (compó, kárász). Más fajok a víz felszínén vadásznak a lehulló bogarakra (balin, jász, domolykó). A ragadozók inkább az alsóbb traktusokban tanyáznak, és innen indulnak portyára. A lassuló vízben minden akadály mögött halakat sejthetünk, itt csoportosulnak a keszegfélék a dévérek, pontyok legelik a moszatot, a kövekre tapadó kagylókat, rákokat. A folyót szerető horgász igazi felfedezése, ha egy-egy hordalék által keletkezett bucka mögött örvénylő, burványló vízre lel. Ez arról árulkodik, hogy lent mélyedés, tartás lapul, ahol a legkülönfélébb halak tartózkodnak. A zátonyok surranói, a sodrások szélei tipikus balintanyák, a mély törések lábainál pedig süllők várják a zsákmányt, hogy este kimozduljanak a szélvizek felé, a kishalak halbandái után. A SZÉLVÍZ A NYERŐ íratlan szabály, hogy tavasz- szal a halak zöme partközeiben szeret tartózkodni, ahová kicsalja őket a napsütés. Ez mind folyóvízre, mind a tavakra érvényes. A hosszú téli koplalás után minden hal táplálékot keres, az pedig leginkább ott van, ahol korábban felmelegszik a víz. Tehát a víz fölé hajló lombos fák alatt, bokrok, benyúló gyökerek, vízbe dőlt fák gallyai között, a tavalyi, itt-ott már zöld hajtások tarkította nádasok szélén, amelyek ilyenkor szinte sugározzák magukból a naptól felvett hőt. Tavaszi tobzódás Nincs annál izgalmasabb, mint tavasszal kiballagni a folyóhoz. Amikor sejtelmesen sustorog a fű az ember lába alatt, a fák lombja kezd zöldbe borulni, és tobzódnak a madarak. Az élővízi horgászat alfája és ómegája természetesen az, hogy hol szeret tartózkodni a hal? Hol keressük? Ilyenkor fokozottan érvényesül a helyismeret. A folyami, cserkésző horgászat talán azért a legszebb, mert itt az élő természet veszi körül az embert, és mert - bár a siker sokszor azon múlik, hogy a horgász előre eldönti, milyen halat szeretne fogni, és eleve így indul a vízhez - a folyón mindig érhetik meglepetések. Másik előnye, hogy nem kell rengeteg etetőanyagot szórni a vízbe, olykor elég egy doboz giliszta, maroknyi csonti, kis doboznyi csemegekukorica. S ha tíz-tizenöt percig nincs kapásunk egy helyen, keresgélhetünk tovább. Sportosabb ez, mint egy helyen gubbasztani egész nap, de egészségesebb és izgalmasabb is. A folyóvízi horgászatnál természetesen nem finomkodhatunk, hiszen az állóvízzel ellentétben itt a halnak több lehetősége van a szökésre; akadókba futhat, kagylókhoz dörzsölheti a zsinórt, sőt nagyobb folyón maga a víz sodrása is segíti a menekülésben a megakasztott, súlyosabb zsákmányt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy durva szerelékkel kell kiülnünk a vízpartra. SÚLYTALAN EJTEGETÉS Többször írtam róla, hogy tavasszal, nyár elején egyik legkedveltebb módszerem a „pottyantós" peca. Se úszó, se ólom, se élőké, csak a zsinór vég éré kötött egyes horog, aztán hadd sodorja a víz a csalit. Amely legtöbbször esőgiliszta, hiszen ezt szinte minden hal kedveli. A módszer lényege, hogy a girnyó természetes módon sodródik a vízben, többnyire a sodrásból kifelé, a törésre, a part közelébe. Vagyis nem arra várok, hogy a hal keresse meg a csalit, amelyet az ólom súlya egy ponton rögzít a fenéken, hanem szinte az orra elé sodortatom a kukacot a víz folyásával. Ha bokrok, vízbedőlt fák, gazos dzsumbuj felé nyomja a víz a csalit, akkor sem esek kétségbe, hiszen éppen ott állhatnak lesben a halak. Igaz, ez a módszer eléggé macerás, mert éppen az akadok miatt sok horogvesztéssel jár, de hát mit meg nem tesz az ember egy-egy szebb hal kedvéért! Ha be kell szakítani az elakadt horgot, az ún. clinch-csomóval pillanatok alatt fel lehet kötni egy új füles horgot, s már dobhatunk is újra. Elképesztő, milyen gazdag fogásaim vannak olykor ezzel a módszerrel. Különösen egy holtághoz szeretek tavasszal kimenni, ahol rengeteg hal bandázik a melegedő vízben. Alkalmas horgászással egybekötött céges akciókra, családi piknikekre egyaránt! Bős - Gabcíltovo, Délcány-tó Tel.: +421 905 554 830, www.jazerodekany.sk MP150052 s>mn aj Szálláslehetőség különálló faházakban. Gyermekbarát környezet, minijátszótérrel. ififžj ■ Termeink alkalmasak rendezvények megszervezésére, üzleti megbeszélésekre, összejövetelekre. Megújult étlappal váijuk! Térjen be hozzánk, keressen bennünket! e-mail: info0restauracianimrod.sk, www.restauracianimrod.sk MP 150052 Kárászok, jászok, dévérek, amit csak el tud képzelni az ember. S olyan éhesek, hogy szinte rárabolnak a vízbe pottyanó gilisztára. A módszer fordítva is működik: nem az akadó elé, hanem az akadó mögötti langóba ejtem a gilisztát, és hagyom, hadd keresse meg a halat. NEM ETETÉS, SZOKTATÁS Sajnos, a tavakhoz hasonlóan, a folyókon is egyre jobban eluralkodik a túletetés szokása. Akadnak horgászok, akik vödörszámra döntögetik a kiválasztott helyre az etetőanyagot. Mondanom sem kell, hogy ez - különösen tavasszal - abszolút fölösleges. Nem jóllakatni akarjuk a halat, hanem odaszoktatni egy-egy jó helyre. Ha korai etetett helyet akarunk kialakítani, elég egy-két kilót beszórni, hiszen a kutakodó keszegfélék hamar megérzik a kaját, s az okosabbja (különösen a dévérek és pontyok) rendszeresen vissza fognak térni a helyre. Azért nem maradnak ott, mert eredendően vándorló életmódot folytatnak. Ezért nem kell a túlzott etetés. Sőt, kisebb folyón nincs is szükség etetésre, sokkal inkább jó, fogós csalira. Ennek persze előfeltétele, hogy jó helyeken keresgéljünk. Mint említettük, tavasszal, de máskor is nagyon sok, talán a legtöbb múlik a helyválasztáson. Soha ne keressük a kigyúrt, agyonült helyeket. Már csak azért sem, mert sokan használják, és fennáll a lehetősége, hogy másnak etetünk. Az ilyen helyeken ráadásul nagy a mozgás, a hal pedig szereti a nyugalmat. Ezért keressünk olyan helyet, amely érintetlennek látszik. Néha soká kell keresgélnünk, de megéri. Ha nem zajongunk, nem dobogunk, kiabálunk, és a vízre vetülő árnyékunkkal nem riogatjuk a halat, előbb-utóbb sikeresek leszünk. Egy dologról azonban semmiképp se feledkezzünk meg: a tavaszi, áprilisi peca nem a zsákmányszerzésről szól, hiszen a legtöbb halfajta ilyenkor védett. Aki halhúsra vágyik, inkább menjen fizetős halastóra, vagy a boltban vegye meg a pontyot. Aki passziózni szeretne, annak ajánlatos a folyóvízi barangolás. A védett halat kíméletesen szabadítsuk meg a horogtól, és engedjük vissza. Kövesdi Károly
