Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-11 / 83. szám, szombat

8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 11. www.ujszo.com Befutott rendezők új filmjeit, elsőfilmesek debütáló alkotásait vetítik Női sorsok a Titanic fókuszában ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. Feszes, tömör program várja a közönséget a tegnap megnyílt 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon, amelynek versenyprogramja idén a női sorsokkal foglalko­zik. A kilenc napon át zajló vetí­téssorozaton 34 nemzet 52 al­kotását tekinthetik meg az ér­deklődők, köztük befutott ren­dezők új filmjeit, elsőfilmesek debütáló alkotásait, kevésbé ismert régiók filmművészetét képviselő munkákat. A versenyfilmek közül többet is elkísérnek a rendezők. Buda­pestre látogat az Underdog svéd rendezője, Ronnie Sandahl, a finn J. P. Valkepaa, a Megléptek alkotója, a francia Lucie Borle- teau, a Fidelio - Alice utazásai­val és a görög Stathis Athanasi- ou is az Alphával. A rendezők filmjeik bemutatása után kö­zönségtalálkozón osztják meg gondolataikat a nézőkkel. Igazi csemegéket is kínál a verseny­program, kedvcsinálónak emel­jünk ki egyet, a Csadoros vér­szívó című produkciót. Az első iráni vámpír-westem, Ana Lily Amirpour bemutatkozó filmje örömteli lubickolás a ponyvá­ban műfajok, archetípusok és ikonográfiák vidám egyvelege, ahol az ihletforrások palettája a spagettiwesterntől a képregé­nyeken és horrorfilmeken át az iráni új hullámig terjed. Bad Cityben, a haláltól és reményte­lenségtől bűzlő iráni szellemvá­rosban egy magányos vámpír lesi a legtaszítóbb lakók lépteit. Amikor azonban a Fiú találko­zik a Lánnyal, szokatlan románc kezdi bontogatni vérvörös szirmait... A fesztivál idei kíná­latát az új programigazgató, a dán Allan Sorensen válogatta. A háromtagú nemzetközi zsűribe a hagyományokhoz hí­ven meghívták egy másik nem­zetközi fesztivál vezetőjét, ezút­tal a finnországi Midnight Sun fesztivál igazgatóját, Timo Malmit. Zsűritag a térség egyik legismertebb veterán filmkriti­kusa, a szerb Borislav Andelic is, aki nagy múltú szerbiai fesztivá­loknak volt a tanácsadója és igazgatója. Kettőjükhöz Ragályi Elemér társult magyar zsűritag­ként. A neves operatőr egyik legutóbbi munkáját, George Ovashvili grúz rendező Kukori­casziget című filmjét is bemu­tatják a Titanicon. A nemzetkö­zi mustrán Jafar Panahi Arany Medve díjas Taxi című filmje, a Mads Mikkelsennel készült A megváltás című dán western, valamint az Edward Snowden- ről szóló, Citizenfour című Os- car-díjas dokumentumfilm is szerepel. (MTI, ú) Az első iráni vámpír-westem, a Csadoros vérszívó is látható a nemzetközi fesztiválon (Képarchívum) A határon túli magyarok kulturális életének szervezője volt Budapest/Deménd. Elhunyt Pénzes Éva, a felvidéki ma­gyarság közéletének és kultu­rális életének egyik szervező­je; temetése április 18-án lesz szülőfalujában, Deménden. Pénzes Eva 1955-ben szüle­tett. 1981 és 1984 között az Új Szó munkatársa volt. Kapcso­lattartóként segítette a Cseh­szlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát. Részt vett a szlovákiai magyar ér­telmiség ellenzéki mozgal­mában tiltakozások, petíciók sokszorosításával, terjeszté­sével, államhatárokon átívelő információcserével, anyag- gyűjtéssel, ami miatt folyama­tos rendőrségi megfigyelés alatt állt. Házasságkötésekor, 1984-ben települt át Budapestre. 1986 és 1991 között a Magyarság­kutató Intézet munkatársa volt. 1988-ban egyik alapítója lett a Csehszlovákiai Magyar Kultúra Baráti Körének, majd 1989-ben a Rákóczi Szövet­ségnek. 1992-től a Fidesz, ké­sőbb a külügyminisztérium, majd az Országgyűlés munka­társa volt. Csaknem húsz éven át segítette a Pro Minoritate Alapítvány munkáját; szerve­zője volt a Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek, részt vett a Kárpátaljai Nyári Szabad- egyetem, majd a Szlovákiai Nyári Szabadegyetem meg­alapításában, és szervezői munkájával segítette a hatá­ron túli magyarokkal kapcso­latos rendezvények, konfe­renciák megvalósítását. (MTI) Dr.VekerdyTamás Jól szeretni Április 13-án igazi csemege várja a lélek dolgai iránt érdeklődő közönséget Komáromban, hiszen a népszerű Nyitott Akadémia sorozat keretében ezúttal a magyar pszichológia élő legendájával, a zseniális előadásairól híres Dr. Vekerdy Tamással találkozhatunk a Matica Házban. A rengeteg információt átadó, lebilincselő stílusú és üdítő humorú Jól szeretni című elő­adást Magyarország minden pontján vastapssal köszönte meg a közönség, de nem volt kisebb sikere tavaly Dunaszer- dahelyen sem. Középpontjában egyetlen alapkérdés áll: miként tudnánk igazán jól szeretni? Bér mindannyian elkövetünk hibákat, fontos, hogy szerete­tünk tévedéseinken, gyönge- ségeinken, konfliktusainkon is átragyogjon, a nehézségek ide­jén is eltéphetetlen köteléket jelentsen közöttünk, egyszers­mind biztonságos menedéket gyerekeink számára. Ha ez sikerül, az ezerszeresen hálája meg magét. Minket lé­nyegesebben nyugodtabbá és elégedettebbé tesz, gyerme­keinknek pedig olyan bázist ad, ahonnan a legmesszebbre tudnak elrugaszkodni, s ahova a legnagyobb szeretettel tér­nek vissza. Jól szeretni annyi, mint jól élni - önmagunkkal és egymással. Az előadás interaktív, tehát személyes problémákban is lehetőség lesz véleményt, ta­nácsot kérni Vekerdy Tamástól- érdemes élni az alkalommal! A Nyitott Akadémia standján- sok más, pszichológiai, spiritu­ális és gyermeknevelési témájú mű mellett - kedvezményes áron lehet megvásárolni a Jól szeretni című könyvet is, melyet a szerző kérésre szívesen dedikál. Az április 13-i előadásra jegyek elővételben kaphatók a komáromi Diderot és Madách könyvesboltokban Milan Paštéka: Összetett nő, olaj, 1975 A Pozsonyi Városi Galéria tárlata Milan Paštéka festményeiből válogat Színek igézetében Milan Paštéka, a szlovák festészet legendás alakja - Festmények a címe an­nak a gyűjteményes kiál­lításnak, amelyet két évig készítettek elő. A tárlatra kilenc galéria gyűjte­ményéből és tizenkét magángyűjtőtől kölcsö­nöztek nyolcvanhét alko­tást. A festőművész alko­tói korszakait bemutató tárlat a Pozsonyi Városi Galéria Pállfy-palotabeli kiállítótermeiben látható június 28-ig. TALLÓSl BÉLA „Olyan tárlat ez, amelyet bármelyik európai galéria mél­tán kiállíthatna. Paštéka ugyan­is olyan életművet hagyott hát­ra, amely művészi értékével túl­lép Szlovákia határain. Annak a művészeti anyagnak a legjavá­ba illeszkedik, amellyel a hu­szadik század második felében gazdagodott a közép-európai festészet” - emelte ki Jan Kukal és Dušan Vanko, a kiállítás két összeállítója. Paštéka nem tartozott a múlt rendszer kegyeltjei közé. Első önálló kiállítását, melyet 1958- ban rendeztek (volna) meg a pozsonyi Cyprián Majerník Ga­lériában, egy nappal a megnyitó előtt bezárták. Csak 1965-ben rendezték meg nagy bemutat­kozását a Pozsonyi Városi Galé­riában. Ezt követően, miután kizárták őt a képzőművészeti szövetségből, művészete - tár­latokon bemutatva - nehezen juthatott el a nagyközönséghez. A galériák nem vásárolhattak tőle. Magánszemélyek támo­gatták őt erkölcsileg és anyagi­lag, azzal, hogy megvették a képeit. Nem véletlen, hogy a mostani, reprezentatív kiállítá­son, amely a művész négy évti­zedes munkáságának kereszt- metszetét mutatja fel, ötvenöt kép magángyűjtőtől származik. Milan Paštéka soha nem pró­bálta meg követni az éppen ak­tuális művészeti trendeket és irányzatokat. Mindvégig kitar­tott saját és sajátos festői stílu­sa, illetve kézjegye mellett, soha nem változtatta meg összeté­veszthetetlen ábrázolási eszkö­zeit. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem változott. Állandó to­vábblépési vágy, újító szándék hajtotta. Munkássága ezért több fejezetre vagy fázisra oszt­ható. Kitűnő kolorista és alap­vetően figuralista volt. Élet­művére nem a gazdag témavi­lág jellemző: egyszerű életké­peket ábrázoló vásznain a férfi és a nő kapcsolatát, a férfi vagy a nő karakterét variálta fő té­maként. Ezért is hatott a megle­petés erejével, amikor annak a folyamatos késztetésének en­gedve, hogy - úgymond - meg­újuljon, a 90-es években eljutott egészen a figurát nélkülöző monokróm absztrakcióig. (Ezt az igen izgalmas, hol erősen ex­presszív, hol kifejezetten medi­tativ absztrakt festészeti kor­szakát 1998 szeptemberében egy végzetes autóbaleset zárta lezáratlanul.) A mostani kiállí­tás ezeket a korszakokat szeret­te volna láttatni. , A festményeket nem magya­rázni, hanem nézni kell” - val­lotta a szlovák festészet legen­dás alakja. E hitvallása szerint festett: képei utánozhatatlan, sajátos szín- és formavilágú, va­rázslatos vásznak. Bizonyára mindegyikhez fűzhető elbeszél­hető történet is, ám puszta lát­ványukkal annyira igézőek, hogy bármiféle narráció nélkül is fennkölt művészi élményt nyújtanak. A magasztosság-ér­zet, amit Paštéka festményei keltenek, a kompozíció tökéle­tes szín- és formai harmóniájá­ból fakad. Abszolút nyugalom, gondos rendezettség, a legpon­tosabb összhang uralja minden vásznát. MP150253

Next

/
Thumbnails
Contents