Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-11 / 83. szám, szombat

Szombati vendég 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 11. Derzsi Réka: „Bejöttek olyan munkák is, amilyenekkel egyáltalán nem számoltam. Már reklámfilmekbe is hívnak, és én boldogan megyek..." Prágában él, nemzetközi produkciókba hívják Ötödik éve Prágában él, cseh nyelven játszik a Švanda Színházban, de van egy előadása a po­zsonyi Arénában is. Né­met tévésorozatban né­metül beszél, amerikai reklámfilmben angolul, a legnagyobb öröme mégis az, hogy az anyanyelvét is használhatja. Derzsi Réka Nagyszarváról köl­tözött a cseh fővárosba. SZABÓ G. LÁSZLÓ Somoiján végzett a magyar gimnáziumban, színészi diplo­máját Pozsonyban vette át, prá­gai lakos a férje, Dodo Gombár révén lett, aki a Švanda Színház művészeti vezetője és főrende­zője. Pozsony már csak köztes állomás az életében. Átszálló­hely Prága és Nagyszarva kö­zött. Vannak pillanatai, amikor úgy érzi, jobban tette volna, ha közelebb marad diákévei hely­színeihez? Három év után azt éreztem Prágában, nekem ott a helyem, ott kell gyökeret eresztenem, megtalálnom a számításaimat. Egyre több barátom költözött oda, megszoktam az új helyet. Mára fordult a kocka. Eljött egy másik fázis, amikor... nem azt mondom, hogy kiábrándultam Prágából, de már tudom, érzem, hogy nem nekem való. Egy na­gyon erős belső hang ezt súgja. Mit? Hogy tovább kell mennem. Hova? Milyen irányba? Egyelőre nem tudom a vá­laszt. Dodo, a párom nagyon vágyódik falura. De már négy évvel ezelőtt is ezt mondta. Csak most még intenzívebb lett az ér­zés nála. Én jól elvagyok Prágá­ban, de csak hétfőtől péntekig. Annyi éppen elég. Szombaton és vasárnap jól jönne a vidék. A faluhely. A teljes kikapcsolódás. Tehát nem Pozsonyba vá­gyik vissza, és nem is Buda­pest vonzza. Van egy tiszta jövőképem. Letelepszünk egy csendes, el­dugott kis helyen valahol Cseh­országban, és onnan járok majd Prágába, Pozsonyba, Pestre, Ber­linbe. Ma már nincsenek távol­ságok. A színészmeghallgatások sem úgy történnek, mint régen. Első körben nem mindig kell megjelenni a helyszínen. Elég elküldeni az otthon felvett anya­got. Az alapján el tudják dönteni, hívnak-e a második körbe. Dodo mindenben támogat. Nemegy­szer hallom tőle, hogy ha Pestre vágysz, menjünk Pestre. De én csak addig érzem magam jól egy konkrét helyen, amíg oda köt a munkám. Két hónapra szívesen leköltöznék Pestre, csak legyen értelme. Az utazás nem fáraszt. Lefoglalom magam. Olvasok, tanulok, alszom. Ha több napra megyek valahova, akkor kere­sek valamilyen kurzust, ami az adott helyszínen zajlik. Munka­mániás vagyok. Nyilván nem főzőtanfo­lyamra vagy a kiskertészek klubjának heti „kétnaposaira” gondol. Jöhet ez is, az is. Minden­re nyitott vagyok. De most workshopokra járok. Önfejlesz­tő tréningekre. Milyen időközönként jut el akkor Nagyszarvára? Két hónappal ezelőtt voltam itthon. És most? Tegnap érkeztem, ma már utazom is vissza, Prágába. Fel­ülök a buszra, megnézek egy filmet angolul, hogy tanuljam a nyelvet, utána olvasok, német szavakat magolok, gyorsan elte­lik a négy óra. Magyarul is olvas? Igen. Most például Soma könyvét, a Tiszta szexet. Imá­dom. Regényeket csehül olva­sok, méghozzá hangosan, hogy javuljon a kiejtésem. Öt év nem kis idő. Nyilván van már egy kialakult képe a csehekről. Majdnem olyanok, mint mi, magyarok. Megállíthatatlanok. Minden falat áttörnek. Főleg az én szakmámban. Nem is a könyöküket használják, hanem egyszerűen kiharapják maguk­nak, amit akarnak. A konfliktu­sokat kidumálják. Kedvesek, de bántani is tudnak. Kollégáktól is kapott kelle­metlen megjegyzéseket? Olyat például, hogy: „Miért jöttél ide?” A szemembe még soha nem mondtak ilyet. Lehet, hogy azért sem, mert tudják, kivel érkezett a szín­házba. Elvégre egy jó nevű rendező felesége. A sorsuk tőle is függ. Van, akinek igen. Egy értel­mes, intelligens kolléga még­sem köt össze bennünket. Azzal nincs gondom, ha kimondja, mit gondol rólam vagy Dodóról, azt viszont kikötöttem, hogy ve­lem ne tessék megbeszélni, ami rá tartozik, illetve ne tőlem vár­janak választ bizonyos kérdé­sekre. Olyankor hallgatok, vagy nevetek. Kérdezzék meg Dodót. Ha a jelenlétemben beszélnek róla, odébb megyek. Időbe telt, míg megszoktam ezeket a hely­zeteket. Nyilván előnye is van an­nak, ha egy színésznő félje művészeti vezető. Igen, most például együtt dol­goztunk. Az ő rendezésében. A Švanda Színház lett a prá­gai bázisa? Igazából nincs színházi bázi­som. Havonta nyolc-tíz előadá­som van a társulattal, de csak vendégként dolgozom velük. Az igazgató már kétszer is felaján­lotta a szerződést. Még mindig nem kötöttem le magam. Jobb ez így, ahogy van. Szabadon. A Švanda Színházzal Dodo köt ösz- sze, követtem őt Prágába, de azt, hogy ott vagyok, nemcsak neki, magamnak is köszönhetem. Ó volt az első, aki szerepet adott dolgoztunk együtt, mert azt is Dodo rendezte. Mivel többször is mondtam már neki, hogy szí­vesen játszanék állatot, azt talál­ta ki, hogy legyek egy olyan nő, aki a kukák között él, de négy­kézláb, macskaként közlekedik. Még szólót is énekelhetek. Említsünk meg egyvalakit a partnerei közül. Patrik Dérgel. Agnieszka Hollanddal for­gatott az Égő bokor - Olthatat- lanul című HBO-sorozatban. Nagyon tehetséges fiú. Azóta figyelem, hogy kikerült a főisko­láról. Dodo vette fel a színházba, ősztől már a Nemzeti tagja lesz. rul beszélő lányt kerestek. El­csíptem egy apróhirdetést, és válaszoltam rá, hogy Prágában élek, szívesen állok a rendelke­zésükre. Felolvastam egy me­sét az iPhone-om diktafonjára, e-mailben elküldtem a felvételt, és három nap múlva jelezték, hogy engem választottak a fel­adatra. Nagyon megörültem, hogy Prágában magyarul szink­ronizálhatok egy reklámban. Két héttel később egy másik stúdió talált meg. Nekik csehül, szlovákul és magyarul küldtem el a hangomat. így működik a piac. Ugyanaz a reklám lemegy három országban. Egy ameri­kai reklámfilmben szerepeltem is. Bevonzottam a lehetőséget. árasztott szobában, könyvvel a kezemben. Ez is sikerélmény. Tavaly döntöttem el, hogy ezen az úton is elindulok, ezért csi­szolom, fejlesztem az angol és a német nyelvtudásomat. Beje­lentkeztem Nancy Bishophoz is, aki Prágában dolgozó külföldi stáboknak válogat színészeket. Négynapos workshopot tartott, azon is sokat tanultam. Belga, dán, máltai és német kollégákkal ismerkedtem meg általa. Kap­csolatban vagyunk. Jelzik, ha valamelyik produkcióba külföldi lányokat keresnek. Magyarul van lehetősége beszélni Prágában? Az itthoniakkal, skype-on. Lelkileg miből táplálkozik? Abból, hogy a szeretteimmel lehetek. Feltölt az itthoni környe­zet. Az is jó, hogy nem kell arra figyelnem, mit hogyan mondok. Otthon nincs sí és sa. De vannak finom ízek, meghitt pillanatok. Édesapám Sri Lankáról jött haza. Elmúlt ötven, amikor elvégezte a búvártanfolyamot, azóta min­den évben elutazik valahova, hogy merülhessen. Képeket né­zegettünk, nagyon sokat. Édes­anyám jógatanfolyamra jár, hogy oktató lehessen. Ezt ő is ötven fölött kezdte. Mindketten annyira fel vannak töltve azzal, amit csinálnak, olyan lelkesek, ez akkora öröm és kiteljesedés számukra, hogy rengeteg erőt kapok tőlük. És ott a húgom, aki egy logisztikai cégnél dolgozik, miközben novellákat ír. Lenyű­göz ez a fajta kettősség. És jön a nagymama... ha együtt a csa­lád, vagyunk vagy ötvenen, dől rám a sok információ. Imádok beszélgetni. Csak úgy iszom a szavaikat. Most magyarul tamtom, mert fejébe vette, hogy megtanul va­lamennyire, ha már magyar ősei vannak. A színházon kívül más fel­adatok is megtalálják? Bejöttek olyan munkák is, ami­lyenekkel egyáltalán nem szá­moltam. Már reklámfilmekbe is hívnak, és én boldogan megyek. Nicole Kidman is reklám­filmben játszott nemrég Prá­gában. A strahovi kolostor könyvtárában. Az egyik reklámhoz magya­Kétfordulós volt a casting, elő­ször nem is konkrét szerepre hívtak be, hanem mint feature extrát. Ami ugyan több mint a statisztálás, de nem biztos, hogy bent maradok a filmben, lehet, hogy kivágják a jelenetet. Egy autóbuszban kellett volna elmé- lyülten olvasnom, mert könyv­reklámról volt szó. Kimentem a helyszínre, meglátott a rendező, megkérdezte, beszélek-e ango­lul, mondtam, igen, kaptam egy szöveget, meghallgatta a kiejté­semet, tetszett neki, elmondta, mi lesz a feladatom, s már ott is álltam egy vízzel derékig el­Sokszor órákig csevegünk. De óriási kihívás, nagyon jó tréning az is, hogy magyarul taníthatom Patrikot, a kollégámat. Minden órára alaposan felkészülök. A velencei mustrán is szép sikerrel szerepelt filmje a Kis- rókák, amellyel egy franciaor­szági fesztiválon a legjobb ala­kítás díját nyerte el, termett már valamit Prágában? Nancy Bishop is tudott róla. Azonnal beazonosított, amikor megjelentem nála. A Tannbach című háromrészes német televí­ziós produkcióba is bekerültem. Nyolc évig tanultam németül, az alapjaim nagyon jók. Meg is hatódtam, amikor a rendező engem választott. Hét forgatási napom volt, cseh részről ketten vagyunk csak a filmben. Karel Dobrý és én. A többiek németek. Bajorországban játszódik a törté­net 1949-ben és 50-ben. Közvet­lenül a háború után kettéválasz­tanak egy falut, ami azt jelenti, hogy családokat szakítanak szét. A falu egyik részét az amerika­iak, a másikat a szovjetek fel­ügyelik. Német kollégámmal egy kétgyerekes molnárházaspárt játszunk. A féljem belekeveredik a falubeli hatalmi csatározások­ba, a szovjetek el akarják hurcol­ni, és én mentem meg a családot. A ZDF mutatta be a filmet, és ak­kora sikere volt, hogy egy rangos televíziós díjra jelölték nemrég. Ha minden jól alakul, folytatása lesz a történemek. Újabb három rész forgatására készülnek. Szlovák filmben mikor ját­szott legutóbb? Hónapokkal ezelőtt, Peter Bebjak legújabb rendezésében, A rendrakóban. Egy folyton marakodó házaspárt játszunk Marcel Ochránekkel, akivel Bebjak korábbi rendezésében, a Gyermekrablókban is partnerek voltunk. A jövőt tekintve most a nyelvtanulást tartom a legfon­tosabbnak. Külföldi produkciók­ban szeretnék többet dolgozni. S otthon, a szülői házban hogyan képzeljem el? Most például vasárnapi ebéd­re érkeztem. Prágában, a folytatás azonban már rajtam is múlott. A Janis Joplin-Cry baby, cry című száma alapján született darab volt a második prágai munkám a szín­házban. Azt mi, lányok írtuk, és magunk is rendeztük. Másfél éve játsszuk, és már túl vagyunk a hetvenedik előadáson. Női da­rab. Nagyon sikeres lett. Sokat utazunk vele Csehországban, de már Pozsonyba, az Astorkába is elvittük. Most egy kortárs cseh drámaíró, Roman Sýkora és Roman Holý, a Monkey Busi­ness zenésze által jegyzett funky musicalben, a Szemetesekben

Next

/
Thumbnails
Contents