Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-11 / 83. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 11. Vélemény és háttér 7 SKOK ide vagy oda, továbbra sincs igazi liberális párt a szlovák politikai palettán A liberalizmus nem pénzkérdés Az elmúlt hetekben több párt is elkezdte az őszi-, téli nagy kampányt megelőző „tavaszi hadjáratát”. Az utak mellé megint kikerültek az óriásplakátok, néha fejekkel, néha csak üzenetekkel. RAVASZ ÁBEL Az egyik párt, amelyik él ezzel a lehetőséggel, a Ids liberális párt, a SKOK, azaz (magyarul eddig talán kevéssé ismert a teljes nevén) a Szlovák Polgári Koalíció. A SKOK a libertárius Szabadság és Szolidaritás (SaS) utódpartja, tagjai előbb a Nova kötelékében, most pedig önállóan próbálnak szerencsét az átalakulójobboldali politikai térben. A párt kampányának fő eleme: nem elég a Smer által 2012-ben ígért biztonság - több pénzt az embereknek! Az óriásplakátokról ez az üzenet próbálja megszólítani a „liberális” szavazót - legalábbis ha a párt liberálisként határozza meg magát, gondolom ez lenne az elsődleges szavazói célcsoportja. Akinek ez az üzenet nem lenne elég, annak ott a másik: az egyházak ne kapjanak állami támogatást, gazdálkodjanak a saját pénzükkel. Ezzel a párt az előző, „családvédelmi” népszavazásra reagál, annak egyfajta inverzét javasolva. Hogyan reagál vajon erre az SDKÚ összezuhanása és az SaS valódi természetének (dogmatikus, a liberalizmust elsősorban gazdaságpolitikával azonosító, és akár a szavazók által kívánt jobboldali kormányt is megbuktató, destabilizáló politikai erő) lelepleződése után a valódi képviseletre kiéhezett liberális szavazó? Szerintem kétségbeeséssel: a SKOK már megint nem találta el a liberalizmus lényegét, azaz még mindig nem lesz igazi liberális párt a politikai palettán. Merthogy a liberalizmus nem arról szól, hogy több pénz, több boldogság. Sőt: az üyen érzületű szavazók épp hogy hajlandóak áldozni a sajátjukból a társadalmi igazságosságért. Ez a gazdaságorientált li- bertáriusok és a szociálisan érzékenyebb (bal-)liberálisok közötti különbség. De a liberalizmus szerintem nem is arról szól, hogy olyan témákat kell előrángatni a semmiből, ahol ugyan igazságtalanság tapasztalható, de úgy egyébként nem sokakat foglalkoztat - gondolok itt a családvédelmi dolgok után kiötlött, az egyházak finanszírozásával kapcsolatos kezdeményezésre. Ezzel szemben azt gondolom, hogy a liberalizmus valódi arca a társadalmi igazságosság keresése, egy méltányos élet lehetőségének vágya mindenki számára származásától, körülményeitől függetlenül. Pont ez az a két kulcsfontosságú lecke, amit az SaS sem értett meg, és ami végső soron a bukását is okozta. Merthogy a pártot ma már nem az eredeti, fiatalos, liberális'választói támogatják, hanem azok a „puhán” euroszkeptikus szavazók, akiknek tetszik Richard Sulik dogmatikus, kompromisszumokat elutasító gazdaságpolitikája. Nem véletlen, hogy az SaS a jobbközéptől sodródik az olyan új jobbos erők fele, mint az Egyszerű Emberek. És ajelekszerint a SKOK vezetése is ott folytatja, ahol előtte abbahagyta. Úgy tűnik csak a lógó változott, a tartalom nem. A szociális empátia meghaladja a párt alapítóinak igényeit. A szlovákiai liberális szavazó pedig várhat tovább Godot-ra. Y '7 1 lie. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A fáklyás menettől a gyújtogatásig - feltüzeli a népet a német szélsőjobboldali párt Növekvő idegengyűlölet Németországban MTi-HÁTTÉR Németországban az idegen- gyűlölet újabb hullámától tartanak a pártok és társadalmi szervezetek a menekültek növekvő száma miatt. A menedékkérőket befogadó állomások elleni támadások száma 2012 és 2014 között meghatszorozódott, évi 24-ről 150-re emelkedett, és egy Szász-Anhalt tartománybeli faluban történt eset miatt napok óta az idegengyűlölet az egyik fő téma. Tröglitzben ugyanis felgyújtottak egy menedékkérők befogadására előkészített lakóépületet, ahol 40 embert akartak elszállásolni. Alig egy hónappal korábban a település ingyen, társadalmi munkában dolgozó polgármestere családja védelme érdekében lemondott, mert a szélsőjobboldali Német Nemzeti-demokrata Párt (NPD) fáklyás tüntetést szervezett otthona elé a menedékkérők támogatása miatt. A gyújtogatás után pedig a járási közigazgatási hivatal menekültügyi ellátásért felelős vezetőjét kellett rendőri védelem alá helyezni, mert azzal fenyegették meg, hogy lefejezik. A botránysorozat országos diskurzust indított el. A tröglitzi eset nem elszigetelt, és a menedékkérőkkel szembeni gyűlölet nem csak az ország keleti részére, az egykori NDK területére jellemző - mondta a tartományi kormány miniszterelnöke, Reiner Haseloff. „Tröglitz az egész ország” - emelte ki a konzervatív CDU politikusa. Párttársa, Thomas de Maiziere szövetségi belügyminiszter viszont azt hangsúlyozva, hogy világszerte Németország fogadja be a legtöbb menedékkérőt, és ugyan gyakran súlyos konfliktusokkal, de megbirkózik a feladattal. A konzervatív CDU/CSU-val kormányzó szociáldemokraták (SPD) attól tartanak, hogy a közhangulatot ismét áthatja a gyűlölködés, mint a kilencvenes évek elején, amikor zavargásokba torkolltak a bevándorlók elleni szélsőjobboldali támadások. Ezért a kormánynak nem szabad magára hagynia a helyi önkormányzatokat az idegen- gyűlölet gondjával. A Németországi Zsidók Központi Tanácsa szerint a rasszizmus, az antiszemitizmus és a jobboldali radikalizmus országos jelenség, -ezért az egész országban küzdeni kell ellene. A tröglitzi eset azt mutatja, hogy a politikának és a társadalomnak tovább „nem szabad lankadnia”- mondta Josef Schuster, a szervezet elnöke a Der Tagesspiegel című lapnak. Alapvető fontosságúnak nevezte, hogy sikerre vigyék a nemzeti párt betütását célzó alkotmánybírósági eljárást. Az NPD „nagyon gyakran, és nem csak Tröglitzben támogatást biztosít az idegenellenes akciókhoz, méghozzá közpénzből” - mondta Schuster. Németországban tavaly 60 százalékkal, az egy évvel korábbi 127 ezerről 203 ezerre emelkedett a menedékjogi kérelmek száma. Ennél többen csak a kilencvenes évek elején, a balkáni háborúk idején kértekmenedék- jogot az országban. Az idén tovább emelkedhet a menekült- hullám, a bevándorlási hivatal előrejelzése szerint év végéig 300 ezer menedékjogi kérelem várható. VENDÉGKOMMENTÁR Elmenjünk-e Moszkvába? SERES LÁSZLÓ Elvileg semmi gond nincs egy moszkvai turis- taúttal: az ember jókorákat sétálhat egyjókora városban, eszik-iszik, napokig elvan, és ha nem öltözik tarka punklánynak, kritikus újságírónak, oligarchának vagy ellenzéki politikusnak, még arra is van esélye, hogy élve visszajöjjön. Viszont ha az embert Putyin elnök személyesen hívja meg Moszkvába május 9-ére, akkor már elvileg is gond van a moszkvai úttal. Bajban van ezért a magyar államfő is: alig egy-két hete maradt, hogy kitalálja, elmegy-e Putyin meghívására az orosz fővárosba, megünnepelni a fasizmus legyőzésének 70. évfordulóját, olyan magas rangú, kiemelt vendégekkel, mint például Kim Dzsong Un, Észak-Korea kedves vezetője, vagy válogatott kubai, venezuelai, kazah, örmény politikusokkal, kis szerencsével még elnök is lesz köztük. Ukrajnát azonban meg sem hívták az oroszok, pedig rövid távú emlékezetünk szerint a megboldogult Szovjetuniónak ez az ország is szerves része volt, de most persze minden más, Ukrajna most egyszerre nem létezik és ellenség, úgyhogy alapvetően azért azok lesznek ott Moszkvában, akik nem bánják a Krím lenyelését, az ukrajnai orosz szeparatistákkatonai támogatását, egy szuverén ország tervezett kettészakítását. Hol áll ebben a meccsben a magyar államfő? Pláne, hogy dolga egész májusban nincsen, ez kiderül hivatala „Nyilvános programok” rovatából, üres az egész hónap, ha tehát nem utazik, valamit ki kell találnia diplomáciaiíag, pl. „horgászás közbed dagyod begfáztam, bocs, Vlagyibir.” Áder János persze választhatja Merkel kancellár taktikáját, aki az Ukrajnával szembeni agresszió miatt csak egy nappal később, 10-én látogat Moszkvába, koszorúzni, kihagyva a nem annyira ünneplő, inkább konkrétan fenyegető katonai parádét a Vörös téren, ráadásul úgy, hogy előtte Berlinben ő is meg Gauck elnök is katonai pompával fogadja Porosenko ukrán elnököt. De választhatja Áder Zeman cseh elnökmegoldását is, ő először is jól lecseszte a prágai amerikai nagykövetet, nehogy már lebeszélje őt moszkvai útjáról („e nyilatkozat után Schapiro nagykövet előtt bezárultak a Hradzsin kapui”), másrészt meg csak azért is kimegy Putyinhoz, „hogy lerójam tisztelem a Csehszlovákia felszabadításában elesett 150 ezer szovjet katona előtt.” A magyar államfőnek nem kevesebbet kell viszonylag hamar eldöntenie, mint hogy Orbán Viktor kétfelé szakadt személyisége közül melyiket vállalja. Az elvtelenségből, külgazdasági érdekből „keleti nyitást” végrehajtó, oroszbarát Orbánt, aki a nép háta mögött atomalkut köt Moszkvával és némán tűri, hogy vendége, az orosz elnök Budapestről kapitulációra szólítsa fel az ukránokat; vagy a nyugatias, euroatlanti Orbánt, aki Putyin távozása után hetekkel bátran közli, hogy annak az országnakjó, amelynek nincs határa Oroszországgal. A helyzet az, hogy Zemanon (és a hezitáló Áder Jánoson, meg a „titkolózó” Robert Ficón) kívül a teljes EU előtt világos, hogy aki május 9-ére Moszkvába megy, az nem az elesett hős katonák előtt teszi tiszteletét, hanem a jelenlegi orosz elnök és politikája előtt. Ajéghideg külpolitikai agresszió, az „eurázsiai” nyomulás, a belpolitikai represszió, az ellenzéki-ellenséges elemek munkatáborba vitele, Oroszország centralizálása és uniformizálása, a demokrácia és a szólásszabadság kiiktatása, a Kreml érdekeinek képviselete előtt. Európa szembeköpése előtt tiszteleg az ilyen ember, sőt, részvételével maga is szembe köp. Ha mást nem is, hát önmagát. A szerző a hvg.hu publicistája FIGYELŐ Uszító orosz állami tévé A litván médiahatóság három hónapra betiltotta az orosz állami tévécsatorna, az RTR-Planyeta adását. Moszkva erre úgy reagált, hogy Litvániában cenzúra van, üldözik az újságírókat, ami nem felel meg egy demokrácia alapértékeinek. A médiahatóság azért tiltotta be az orosz csatornát, mert a Kreml propagandáját sugározza, viszályt kelt, háborúra uszít és elfogult információkat közöl. Korábban a lett miniszterelnök jelentette be, hogy érezhető Lettországban is az orosz „hibrid háború”, ami hírszerzők, fegyverek és harcosok rejtett bevetését, továbbá regionális, nemzetiségi konfliktusok elmérgesítését, a politikai des- tabilizációt és a közvélemény manipulálásátjelenti. A balti államok az ukrajnai válság kirobbanása óta aggódnak, hogy Oroszország ag- resszorként megtámadja ő- ket. Attól tartanak, hogy a jelentős orosz kisebbséget manipulálva viszályt szítanak a sokáig szovjet uralom alatt lévő országokban. (MTI)
