Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)
2015-04-10 / 82. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 10. Vélemény És háttér 7 Mindkét félnek az a célja, hogy bebizonyítsa, a másik nem akar tárgyalni Együtt nem - működik Ismét a régi lemez forog. Ki tehet arról, hogy nincs együttműködés? Mint minden választás előtt, csak ezúttal még hamarabb kezdődött a sztori. Talán jobb is így, mert a kampányra ez már lejárt lemez lesz. MÓZES SZABOLCS A történet ezúttal a Kerékasztal levelével indult. A civilek felvetették, hogy tárgyalóasztalhoz ülhetne a két, magyarok szavazataiból élő párt és egyeztethetne a 2016-os együttműködésről. Utóbbi a civilek szerint üdvös lenne. Lehet. Releváns felmérések hiányában nem tudni, erről mit gondolnak a választók - e sorok szerzője szerint a többség nem szeretné, ha ismét szavazatok vesznének el -, az pedig biztos, hogy kétszer kirepült az ablakon 110 ezer voks. Ez cirka kilenc parlamenti képviselői helyet jelent. És jelenthet 2016-ban is. E kommentár szerzője arra tippelt, hogy mindkét párt igent mond a felkérésre, aztán majd valamire rákenik, hogy miért nem lehet összefogni - okot mindig lehet találni. Ismerve a pártok támogatottsági mutatóit, egyértelmű, hogy a Hídnak - tisztán pártpolitikai és nem társadalmi szempontokat figyelembe véve - nincs szüksége a magyar-magyar együttműködésre. Ehelyett a Híd tegnap meglepetést okozott: tárgyaim sem nagyon akar, merthogy a Kerekasztal vezető testületének egyik tagja állítólag a konkurens párt listáján fog indulni. Bugárék szerint a civüek közvetítő szerepköre így nem őszinte. Mielőtt beleesnénk abba a hibába, hogy egy civil aktivista esetleges képviselő-j elölti ambícióin filozofálunk (volt és lesz ilyen mindkét oldalon), nézzük meg, mennyire őszinte a pártok kommunikációja. Alapvetően ugyanis kétféle lehetőség van: egy párt vagy akar tárgyalni a potenciális együttműködésről, vagy nem. Ha akar, akkor megtalálja az egyeztetés módját, ha nem - akkor, arra is talál indokot. Avagy: ha úgy érzem, zavarna egy konkrét civil aktivista jelenléte a tárgyalóasztalnál, akkor jelzem, hogy ő ne vegyen részt. (Amúgy állítólag ott sem lett volna.) De van még jobb: ha tárgyalni akarok, kihagyom az egész Kerekasztalt. A hangsúly az akarat szócskán van. A Híd még tavaly év végén, az önkormányzati választások után úgy döntött: a 2016-os választás előtt nem fog együttműködni az MKP-val. Elmondták, hogy miért (állítólag erre nincs igény), a külön indulás szándékát korábban is sejteni lehetett, s azóta sem mutatkozott sem jel, hogy ezt a határozatot meg kívánnák változtatni. így talán egyszerűbb lett volna a civileknek elküldeni a decemberi döntést. (E sorok szerzője arról sincs meggyőződve, hogy a másik fél, az MKP annyira nagyon akarná az összefogást.) A történet viszont, ahogy az elején írtuk, lassan négy éve nem arról szól, hogy lesz-e együttműködés. Kommunikációs manőverek zajlanak, amelyek egyetlen célja, hogy bebizonyítsa: a másik fél tehet az összefogás meghiúsulásáról. A KORMÁNY ÚJABB SIKERE, HOGY KEVESEBB MUNKANÉLKÜLI SZÜLETETT, MINT AMENNYI MEGHALT! Ján Richter munkanélküliségi miniszter (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A rendszer egyedüli haszonélvezői a kormánypárthoz közeli nagyvallalkozok Népámító rablógazdálkodás MOLNÁR IVÁN Egy év - minimum ennyi ideig kell még tűrniük a választóknak a Fico-kormány gazdasági ámokfutását. Ám fennáll a veszély, hogy a jövő évi parlamenti választások után is Robert Fico alakíthat kormányt, ami Szlovákia jövőjére nézve katasztrofális következményekkel járhat. Az ország gazdasága ezt már nem hevemé ki olyan könnyen. Szlovákia gazdasága az alkotmány szerint a szociális piacgazdaság elveire épül, azonban az ország alaptörvénye nem tartozik a kormányfő kedvenc olvasmányai közé. A Fico- kabinet a piacgazdaság szinte összes játékszabályát felrúgta. A saját kis gazdasági szabadságharcára hivatkozva heves támadásokat indított a magánszféra ellen, ellenségként állítva be a bankokat, az üzletláncokat, az energiacégeket és az összes olyan vállalkozót, aki nem a kormánypárt szekerét tolja. A jogszabályokat a kormánypártot támogató cégek érdekei alapján módosítgatják, arról már nem is beszélve, hogy állami megrendelésekre csak az számíthat, aki jóban van Fico minisztereivel. E tekintetben a Váhostav botrányos csődeljárása, amely becsületes kisvállalkozók százait sodorta elviselhetetlen helyzetbe, csak a jéghegy csúcsa. Fico persze azt állítja, hogy gazdasági szabadságharcát az egyszerű, bérből és fizetésből élő emberekért, a nyugdíjasokért és a társadalom elesett rétegeiért vívja. Hogy a banki szolgáltatásokhoz olcsóbban juthassanak hozzá, hogy a rezsiköltségek csökkenjenek, hogy az üzletláncok ne szipolyozzák ki a hazai beszállítóikat, hogy minél több embernek legyen munkája és tisztességes fizetése. Ezzel akár egyet is érthetnénk, aki azonban Szlovákiában él, tudja, hogy a helyzet egészen más. A banki hitelek továbbra is a legdrágábbak az Európai Unióban, miközben a betéti kamatok a nullához közelítenek. Ugyanez a helyzet a gáz- és villanydíjakkal, valamint az üzemanyagárakkal. A szlovákiai munkanélküliség továbbra is az egyik legmagasabb Európában, a bérekről pedig inkább ne is beszéljünk. A legújabb felmérések szerint a lakosság ötödé képtelen megélni a fizetéséből, és ha nem akar éhen halni, kénytelen eladósodni. A lakosság további harmada fizetéstől fizetésig él, vagyis egy centet sem képes megtakarítani. A Fico-kabinet által kiépített gazdasági modell így se nem szociális, se nem piacgazdaság. Leginkább népámító rablógazdaságként jellemezhetnénk, hiszen a választók megnyerése érdekében sorra hozzák ugyan a szociális látszatintézkedéseket, azonban nagyjából olyan hatásuk van, mintha a súlyos tüdőgyulladásban szenvedőt borókapálinkával gyógyítanánk. Lehet, hogyjobb lesz tőle a kedve, de a végén úgyis meghal. A rendszer egyedüli haszonélvezői a kormánypárthoz közeli nagyvállalkozók, akik bizonyára a jövő évi választási kampányon sem spórolnak majd, csak hogy az elkövetkező években is az ő csicskásaik üljenek a kormányban. Egyedül a választókon múlik, hogy újra hagyják magukat elcsábítani az ingyen virslivel, sörrel és demagóg ígéretekkel, vagy véget vetnek Fico ámokfutásának. KOMMENTÁR Újra ég a Lámpa CZAJL1K KATALIN Jó érzés leírni, hogy vannak még jó hírek. Nálunk is. Štefan Hríb műsorának visszatérése egyértelműen az. Különösen, ha a körülményeket nézzük. A Pod lampou, később Lampa a kezdetektől vörös posztó volt a mindenkori hatalom (Szlovákiában ez lassan egyet jelent Robert Ficóval) szemében. Rövid élete során háromszor volt letiltva a közszolgálati médiában - kétszer a tévés, egyszer a rádiós változata. Mindegyik alkalommal az váltotta ki a hatalmasok haragját, hogy Hríb olyan témákhoz mert hozzányúlni, nem is kesztyűs kézzel, amelyeket az államhatalom tabuizálni szeretett volna. Először Maiina Hedvig ügye volt az - a kezdeteknél járunk ekkor, amikor a hivatalos, önmegveréses verziót a szlovák médiák még nemigen kérdőjelezték meg. Ezután rádióműsor lett a Lámpából, s akkor az vált végzetessé, hogy röviddel Milan Rúfus halála után - szembefordulva a hivatalos Rúfus-míto'Sszal - Hríb fel merte hozni a költő életének árnyoldalait, például a mečiarizmussal való koket- tálását. A Radičová-kormány idején újraindulhatott a műsor az STV-ben, s szinte csoda, hogy az idei év januárjáig kibírta. Ekkor ugyanis Václav Mika, az intézmény igazgatója úgy döntött, nem sugározza tovább a talkshow-t. Az ok? Az az 50 ezer eurós (!) büntetés, amit a frekvenciatanács rótt ki az RTVS-re a Cervanová-ügyet megkérdőjelező adásért. A hazai viszonyok ismerőjének eddig nem is lenne a történetben semmi meglepő. A csodák ekkor kezdődtek. Először is Štefan Hríbnek egy nyilvános gyűjtés keretében sikerült ösz- szeszednie a teljes összeget,és Idfizette a bírságot. Az RTVS- nek ez nem volt elég, így sem engedélyezte a műsor folytatását. Hríbék azonban, a hatalmas társadalmi támogatottságtól kötelezve úgy döntöttek, folytatni kell, az RTVS nélkül is. így újabb gyűjtést hirdettek, hogy beszerezzék a műsor előállításához szükséges technikát és egyebeket. És láss csodát, a 30 ezer euró rekordidő alatt meglett, világíthat tovább a Lámpa. Ez több okból is rendkívüli jelentőségű. Először is azt mutatja, van olyan erő, amely ellen tud állni a hatalomnak; sem hatalmi, sem anyagi eszközökkel nem lehet legyőzni. Másodszor: körvonalazódik, hogy a társadalomnak egyre nagyobb rétege kezdi érteni, milyen értéket képvisel a független és kritikus média, és hogy ennek ára van. Amit bizony meg kell fizetni, nincs mese. Es úgy tűnik, egyre több ember hajlandó is erre. A DenníkN megalakulása után a Lámpa alulról jövő feltámasztása talán új irányt jelöl ki a hazai média fejlődésében. Nagyon biztató irányt. Amikor már úgy tűnt, a teljes médiapiacot felosztották egymás közt az oligarchák, s ez ellen senki sem tehet semmit, felsejlik a remény, hogy mégis fennmarad olyasmi, mint a független média, államhatalomtól és oligarcháktól függetlenül. A média, amely társadalmi megrendelésre jön létre, s társadalmi támogatásból táplálkozik. S amely képes betölteni azt a funkciót, amit egy demokráciában be kell töltenie: a pártatlan tájékoztatást, és a mindenkori hatalom - s immár nemcsak állami és politikai, hanem egyre inkább pénzügyi hatalomról beszélünk-nyilvános kontrollját. Ez pedig, akárhogy is nézzük, remek hír kis országunkban, ahol a demokrácia oly fiatal és törékeny, hogy éjjel-nappal lámpással kellene őrizni. FIGYELŐ Olajozatlan dzsihád A német hírszerző szolgálat (BND) szerint az Iszlám Állam (IÁ) elvesztette egyik legfontosabb bevételi forrását Irakban, miután a kurd önvédelmi erők és az iraki hadsereg az összes fontos iraki olajmezőt felszabadította a dzsihádista szervezet uralma alól - írta a Süddeutsche Zeitung. Az IÁ kezén egyetlen, napi kétezer hordó kitermelésére alkalmas olajmező maradt Irakban, ez a korábban birtokolt mezők kapacitásá- nakmindössze öt százaléka. A BND szerint a terrorcsoport már nem tud említésre méltó olajexportot folytatni, s az általa uralt területek ellátása is gondot okoz. A német szolgálat szerint a veszteségeket a terrorszervezet által uralt Szíriái olajmezők sem tudják ellentételezni. Ezek napi 15 ezer hordós kapacitással búnak, de az ottani létesítmények a négy éve tartó polgár- háború miatt elhanyagolt állapotban vannak. Ám az IÁ továbbra is a világ leggazdagabb terrorszervezete, becslések szerint egy- és kétmüliárd dollár közötti vagyonnal bír. Haider al-Ábádi iraki kormányfő bejelentette, hogy a tikríti győzelem után az iraki erők a szunnita többségű, az ország nyugati részén lévő el- Anbár tartományban indítottak újabb offenzívát az IÁ ellen. Ezt követően ostromolhatják majd meg Irak második legnépesebb városát, Mo- szult, amely a dzsihádisták ellenőrzése alatt van. (MTI)
