Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-10 / 82. szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 10. www.ujszo.com Színpadon és filmben is kivételes színésznő volt Elhunyt Pap Vera UJ SZÓ-HÍR Hosszú, súlyos betegség után 59 éves korában tegnap elhunyt Pap Vera, a budapesti Vígszín­ház Kossuth- és Jászai Mari-dí­jas érdemes és kiváló művésze. Már főiskolás kora óta ko­moly szerepekben bizonyította kivételes tehetségét. Első szín­padi szerepét Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátéká­ban aratta Gáspár Sándor partnereként, akivel - friss dip­lomás színésznőként - a Víg­színház házi színpadán Kroetz A vadászat című drámájában remekelt nem sokkal azután, hogy kirobbanó sikerrel elját­szotta az Üvegcipő Irmáját. Ő volt Constanze Az Amadeus- ban, Mica a Farsangban, Stella A vágy villamosában, Marja Levjadkina az Ördögökben. Eszenyi Enikő első rendezésé­ben, a Leonce és Lénában - Ka­szás Attila partnereként - kül­földön is elnyerte a közönség tetszését. Az Úri muri Roziká­jaként ugyanolyan meggyőző alakítást nyújtott, mint Törő- csik Mari partnereként Kornis Mihály Kozmájában. Filmszerepei közül ő maga is a Gábor Páltól kapott Angi Ve­rát tartotta a legfontosabbnak. Ezért a játékáért előbb a chica­gói filmfesztiválon, majd Ró­mában részesült komoly elis­merésben, ahol Catherine De- neuve-vel megosztva kapta meg a legjobb női alakítás díját. Komoly szerepe volt a Rejtőz­ködőben, a Roncsfilmben és a Randevúban is. Komikai véná­ját a Csapd le csacsibban mu­tathatta meg. Számtalan tévéfilmje közül hármat emelünk ki, A névtelen várat, a Rómeó, Júlia és a sötét­séget, valamint az Illatszertárt. Színpadon legutóbb az Au­gusztus Oklahomában gyógy­szerfüggő Violetjeként, a Mik- ve fürdővezetőjeként és a Fá­tyol nélkül iraki nőjeként nyűgözte le a közönséget. Élete volt a színpad. El is vitt most belőle egy da­rabot. (tébé) Megjelentette a Kalligram Giambattista Basile Pentameron című mesegyűjteményét Öt nap, ötven mese Bökötör, Hamucicuska, Kecskepofa, Faszari Csó­ka Jákob,Csonkakezű Penta, Nennillo és Nen- nella - mesehőseinek be­szédesebb nevet ki sem találhatott volna. Giam­battista Basile azonban nem a gyerekeket, ha­nem a pöffeszkedő ha­talmasokat célozza meg írásaival. SZABÓ G. LÁSZLÓ Utolsó színpadi szerepében a Fátyol nélkülben Tomyi Ildikóval (Szkárossy Zsuzsa felvétele) Öt napra ötven mesét kínál, amelyekbe a szerelemnek és a pajzánságnak ugyanakkora te­ret ad, mint az erősebb, he­lyenként akár alpárinak is tűnő paraszti beszédnek. Ezzel együtt vannak velős megállapí­tásai, meselezáró következte­tései is. Például: Gonosz em­bernek büntetése késhet u- gyan, de el sosem marad. Vagy: Aki felköp az égre, a saját nyála hullik vissza rá. Vagy: Elveszett hajónak isten rendel kikötőt. És még egy: A kutya, ha forró víz egyszer már megkopasztotta, a hideg víz elől is nyüszítve me­nekül. „Közel fél évezredes gyűjte­mény kerül most az olvasókö­zönség kezébe, az európai me­sekincs első, intézményes gyűj­teménye - írja a Kalligram ldadó gondozásában nemrég megje­lent Pentameron - A mesék me­séje avagy A kicsik mulattatása című kötet fordítója, Király Kin­ga Júlia. - A gyűjtemény sokáig a népi irodalom süllyesztőjében vesztegelt. Hiába gyámkodott fölötte Adriana Basile, aki köz­vetlenül fivére halála után ki­adás alá rendezte a kéziratot, majd 1634 és 1636 között meg­jelentette, hiába követte a 17. század folyamán még jó néhány kiadás, hiába használja Carlo Gozzi népszerű mesejátékai­hoz, a Pentameron nem tudott kitörni abból a titkos rekeszből, amibe talán maga a szerző kényszerítette bele. Az igazi nemzetközi áttörést a Grimm- fivérek saját gyűjteménye hozta el... Később, a 20. század elején fedezték fel ismét, amikor Be­nedetto Croce nápolyiról olasz­ra fordította.” De ki is volt voltaképpen a szerző, Giambattista Basile, akinek életrajzírói még születé­sének pontos dátumát sem tud­ták megállapítani, s kalandos életútjának fontosabb állomá­sait is csupán az általa írt me­sékből és levelekből tudták ki­következtetni? Négy évszámot is megjelöl­nek születésének időpontja­ként: 1566-ot, 1570-et, 1575-öt és 1585-öt. Hónap és nap csak a halála dátumában szerepel: 1632. február 23. Ami viszont biztosra vehető: Egy Nápoly mellett élő, jómódú polgárcsa­lád sarja, fiatalkorát zsoldos ka­tonaként Krétán töltötte, aztán Velencébe költözött, majd a mantovai herceg szolgálatába állt, aki palotagrófi és lovagi címmel tüntette ki. A városok városa, Európa szíve azonban Nápoly maradt számára. Az a város, amely a 17. század első évtizedében - a kötet magyar fordítója szerint - „a világnak tükre és pöcegödre” volt, ahol „egymás nyakára hágva tolon­gott a kikötői csőcselék, a feltö­rekvő udvaronc, a spanyol alki­rályok sleppje”, és „kereskedők, zsoldosok, ügyvédek, doktorok, kurtizánok, tahók, rabszolgák és az elszegényedett nemesek” színes serege hömpölygött. Első írása, előszó egyjó barát­ja vígeposzához, 1604-ből ma­radt ránk, négy évvel később ad­ja ki A szűz panasza című versét. Európa-szerte híressé azonban mesegyűjteményével vált, a- melyből sokan merítettek, kö­zülük is a leggyakrabban A szarvaskirály szerzője, Carlo Gozzi. Basile írói világára viszont a Közel- és Távol-Kelet meséi ha­tottak, Boccaccio és Navarrai Margit módszerét követve pe­dig ő is keretbe foglalta történe­teit. Bár fürdött az uralkodói kegyekben, megrendelésre so­sem írt. Benedetto Croce, aki a nápolyi nyelvjárásból olaszra fordította Basile mesegyűjte­ményét, sőt komoly jegyzet­anyaggal is ellátta azt, Király Kinga Júlia szerint „épp azt miskárolja ki belőle, ami Basilét naggyá teszi: az eszement be­szédsodort, a fény és árnyék já­tékát, a szenvedélyt, az eroti­kát. Ez a további fordításokat is kicserzi rendesen, hiszen majd mindenki Crocét tekinti kiindu­lópontnak, és csak a 20. század második felében születnek meg azok a verziók, amelyek szinte egymással vetekedve újrafé­nyezik a mesegyűjteményt.” A barokkos szövegáradat, mondatszerkezet egyáltalán nem fékezi az olvasót. A mesék meséje, amelyet nyugodtan ne­vezhetünk a nápolyi Ezeregyéj­szakának, a fantázia színes, ér­zéki tájaira csal bennünket. Szerencsésnek tarthatja ma­gát, aki még álmában is élvezni tudja mind az ötven történetet. Giambattista Basile: Penta­meron - A mesék meséje avagy A kicsik mulattatása. Pesti Kalligram Kft., 2014. 504 oldal. Pozsonyban először rendeznek olyan szemlét, amely a hazai filmtermés legjavából válogat Szlovák filmek hete a Lumiere moziban TALLÓSl BÉLA Pozsony. A Szlovák Televízi­ós és Filmakadémia a Szlovák Filmintézettel, valamint a szlo­vák közszolgálati televízióval együttműködve először rendezi meg a Szlovák Filmhetet április 13. és 19. között a fővárosi Lu­miere moziban. A szervezők ha­sonló rendezvényt szeretnének elindítani és rendszeresíteni, mint amilyen Csehországban, Lengyelországban, Ausztriában és Magyarországon már létezik. Olyan szemlének az alapjait te­szik le az idei, első évfolyam­mal, amely egyfajta számvetés, és az adott év nemzeti filmter­mését térképezi fel. A filmhét szeretne rávilágíta­ni a hazai mozgóképkultúrában az utóbbi években végbemenő pozitív változásokra, vagyis el­sősorban arra, hogy egyre több film készül, azok egyre széle­sebb tömegeket vonzanak, és műid nagyobb sikereket érnek el jelentős nemzetközi fesztiválo­kon. A filmtermés szempontjá­ból a 2014-es esztendő rekord­év: 27 szlovák vagy szlovák ko­produkcióban készül nagyjáték- film született. Összehasonlítás­képpen, 1993-ban mindössze három nagyjátékfilm készült, 2001-ig pedig 2-4 mozifilmet forgattak évente. A mindenkori szemlén újra­vetítik az aktuális idényben bemutatott hazai mozgóképe­ket. Lehetőséget teremtve arra, hogy akinek nem sikerült eljut­nia moziba a bemutatót követő pár napban, utólag is megnéz­hesse még a filmeket egy olyan, vonzó rendezvényen, ahol konfrontálhatja a produkció­kat. Az idei filmhét alatt külön­féle, az éves terméssel foglalko­zó, nyilvános szakmai tanács­kozásokra is várják a közönsé­get. Jövőre az esemény csúcs­pontjaként tervezik megtartani a Nap a hálóban nemzeti filmdíj gáláját, azt követően pedig nem két-, hanem évenként rendez­nék meg a díjátadót. A mostani kínálatban 23 al­kotás szerepel, köztük több nagyjátékfilm, valamint doku­mentum- és rövidfilm. A Szlo­vák Filmhetet megelőzi a Kö­zönség- és fesztiválsikerek 2008-2013 elnevezésű szemle - ez április 12-éig tart. Ebben az összeállításban 17 olyan mozi­filmet vetítenek az adott idő­szakból, amelyek nézettsége meghaladta az ötvenezret. Az első szlovák „filmma- raton” programjáról néhány mozgóképet a Szlovák Televí­zió is bemutat, köztük Zuzana Liová Ház című, sikeres alkotá­sát Bárdos Judittal a női fősze­repben, Martin Sulik Cigány című játékfilmjét, valamint Ju­raj Lehotský Vak szerelmek című dokumentumfilmjét. Juraj Nvota A túsz című mozgóképe is szerepel a Szlovák Filmhét programján. Képünkön a film két gyermekhőse veszélyes csínyte­vésre készül. (Fotó: Barracuda Movie) Mától látogatható Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Galériában a Szobrásznők című kiállítás. Az Esterházy-palota termeiben közön­ség elé tárt alkotásokat a csehszlovák szobrászat fejlődését meg­határozó, kiemelkedő szobrásznők munkáiból válogatták. Képün­kön Éva Kmentová 1968-ban készült Embertojás című alkotása látható. A kiállítás augusztus 9-ig tekinthető meg. (Fotó: SNG)

Next

/
Thumbnails
Contents