Új Szó, 2015. április (68. évfolyam, 76-99. szám)

2015-04-08 / 80. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. ÁPRILIS 8. Közélet 3 Hangos botrányok és serkentő reformok nélkül, továbbra is tartja pártja népszerűségét Három éve kormányoz Fico Fico eddig elégedett lehet (Jozef Jakubčo felvétele) Nem sokat tesz, de azt jól eladja. És nincs alterna­tívája. A hétvégén volt három éve, hogy hivatal­ba lépett a második Fico- kormány. Mit tett a kabi­net az eddigi 1100 nap­ban, és miért tartja népszerűségét a kor­mánypárt? MÓZES SZABOLCS Reformok és botrányok. Az utóbbi negyedszázadban e két mutató alapján mérték Szlová­kiában a kormányok teljesít­ményét, ám a második Fico- kabinet esetében mindkettő hiányzik. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - jelenleg úgy néz ki, ha nem következik be je­lentős törés a következő há­romnegyed évben, akkor a Smer harmadszor is kormányt alakíthat egy év múlva. Hangos botrányok nélkül Faliújságbotrány, emissziós kvóták eladása, földlenyúlások a Tátra alatt - az első Fico- kormány tele volt az ilyen, és ehhez hasonló, nagyokat szóló skandalumokkal, több minisz­ternek is hasonlók miatt kellett távoznia. Az első és a második Fico-kabinet közötti egyik leg­hangsúlyosabb különbség, hogy hiányoznak az egész tár­sadalmat megrázó, sokmilliós botrányok. Az ellenzék erőtlenségének egyik magyarázata is pont ez. Eddig hat minisztert és egy házelnököt akart meneszteni (erről lásd külön cikkünket), ám még az egyébként a közéle­ti eseményekkel napi szinten foglalkozó újságírók és elem­zők számára is nehéz felidézni az okokat. Nemhogy az átlagos választópolgárnak. A kormány eddigi legnagyobb botránya a tavaly novemberi CT-ügy, ami miatt az egészségügyi minisz­ter mellett a parlament elnö­kének is távoznia kellett - igaz, utóbbi hivatalosan nem az érintettsége miatt mondott le. Pedig a közpénzeket ellen­őrző civil szervezetek és ok­nyomozó riporterek szerint a Smerhez közeli pénzemberek ebben a ciklusban is nagyon jól jártak, a titok nyitja, hogy az „ügyek” nem annyira látható­ak. Juraj Široký cégei vagy a Jozef Brhel (egykori HZDS-es képviselő) érdekeltségi körébe tartozó vállalatok a .týždeň összeállítása alapján sokkal több közbeszerzési pályázatot nyertek, mint a Radičová-kor- mány idejében. Sok pénz folyik el a közösből az egészségügyi rendszeren keresztül, ám ritka az olyan jól elmagyarázható, durva lenyúlás, mint a pöstyéni CT-botrány. Reformok nélkül A Fico-kabinet a nagy rend­szer-átalakításokkal is adós ma­radt, igaz, ilyenekből nem is ígért sokat. Az évtizedek óta el­hanyagolt oktatásügyben már a harmadik miniszter regnál, ed­dig egyetlen jelentősebb lépést - a kisiskolák lemorzsolását - foganatosított a tárca, ám ez aligha lesz népszerű. S lehet, hogy a következő hónapokban részben vissza is vonj ák. A másik krónikusan „beteg” szakterület az egészségügy. Itt sem történt lényeges változás. Fico még 2012-ben megígérte, hogy rövid időn belül bevezetik az egybiztosítós modellt, ám végül ebből sem lesz semmi - elemzők szerint szerencsére, mivel ez nagyon sokba kerül­hetett volna az országnak. A romakérdés - melyet minden elemző Szlovákia három leg­égetőbb problémája egyikének tart - szintén megoldásra vár: a kabinet még 2012 őszén „lepasszolta” a területet az el­lenzéki Egyszerű Embereknek (OĽaNO). Peter Pollák kor­mánybiztos és a kormány egyetlen jelentősebb progra­mot sem indított el. A legtöbb változtatás Peter Kažimír és Robert Kaliňák ne­véhez fűzhető. A pénzügymi­niszter még 2012-ben vezényel­te le azokat a módosításokat, amelyek célja a költségvetés bevételi oldalának megemelése volt. Ennek keretében lett „hivatalosan” eltörölve a Smer által megvetett egykulcsos adórendszer (a társasági adó 19-ről 23%-ra nőtt). A bel­ügyminiszter pedig az állam- igazgatás átalakítását tűzte ki célként: az ESŐ (ász) néven induló projekt, melytől éves szinten több 100 millió eurós spórolást várt a kormányzat, csak lassan zajlik. A változást - amely a közös ügyfélablakok sorozatos megnyitásában me­rül ki - a polgárok többsége nem érzékeli, arról pedig egyre kevesebbet hallani, hogy az ES O-nak köszönhetően mennyi pénzt takarít meg az állam. Nincs vita A Smer viszonylag magas támogatottsága az ellenzéki al­ternatíva hiánya mellett több más okra is visszavezethető. A rövid megbízatási idejű Radičová-kormány koalíciós csatáival ellentétben a Smer belső viták nélkül kormányoz, viszonylag kedvező megítélé­séhez hozzájárulhat, hogy ko­molyabb botrányok sem ren­gették meg eddig a kabinetet. Az egy évvel ezelőtti elnök- választási fiaskó után pedig a kormánypárt megtalálta az ideális marketingeszközt: már második szociális csomagját promózza. Egy-egy csomag több társadalmi csoport szá­mára is tartalmaz kedvezmé­nyeket, ám összességében - a költségvetés egészéhez mérten - nem kerül nagy összegbe. A pontokba szedett lista és a „pipálgatás” pedig jól kommu­nikálható. A Fico-kormány az első há­rom évben szinte semmilyen rendszer-átalakítást nem vitt végbe, sokat nem is rontott el, a maradék egy évben pedig a szociális csomagokon kívül gyakorlatilag alig tesz majd valamit. S úgy néz ki, 2016-ban győz a Smer, Robert Fico pedig harmadszor is kor­mányt alakíthat. Hat kormánytagot menesztett volna az ellenzék Csak három minisztérium élén volt eddig csere ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Több mint két évet kellett várni az első miniszter­cserére, összességében pedig csak három tárcánál váltottak vezetőt. Ha nem számítjuk a kérészéletű Radičová-kor- mányt, akkor ennél kevesebb minisztercsere csak a harmadik Mečiar-kabinetben (1994— 1998) volt. A stabilitáshoz hoz­zájárult, hogy egy párt alkotja a kormányt (ilyen 1989 után még egyszer sem volt) - az első Fico- kabinetben főként a kisebbik koalíciós pártok által felügyelt minisztériumokban voltak gya­koriak a váltások. A tavaly nyári minisztercse­rékben komoly katalizátor sze­repe volt Robert Fico elnökvá­lasztási vereségének. A Smer június végén Dušan Čaplovič oktatási és Pavol Pavlis gazda­sági miniszter leváltásával ve­zette le a feszültséget. Előbbi hangzatos és sokszor egymás­nak ellentmondó reformter­vekkel kezdte ténykedését, ám tétlensége miatt fokozatosan a párton belül is nőtt vele szem­ben az elégedetlenség. Pavlis párton kívüliként, az egyik vál­lalkozói szövetség jelöltjeként került a kormányba, így ő szá­mított az egyik legkönnyebb célpontnak. Egyikük menesz­tésének sem volt konkrét oka, sem kiváltó botránya. Ha nincs a tavaly őszi CT- botrány, valószínűleg ez a két, egyszerre lebonyolított csere lett volna a Fico-kabinet egyet­len személyi változása. Am a pöstyéni kórházba vásárolt drága CT-készülék miatt tá­vozni kényszerült a kabinetből az egyetlen nő: a szintén pár­ton kívüli - elemzők által Juraj Široký emberének tartott - Zu­zana Zvolenská. Fico viszony­lag gyorsan reagált a CT-ügyre, az ellenzék még nem is érke­zett bejelenteni, hogy a parla­mentben hívatná vissza a mi­nisztert. A csere ugyanakkor nem volt lényeges, Zvolenská sokkal inkább egy végrehajtó volt, mintsem saját víziókkal rendelkező politikus. A helyet­te érkező Viliam Čislák - az ál­lamtitkári székből ült át - is ugyanez a kategória, ráadásul ugyanaz a „mecénási kör” áll mögötte. Szintén a CT-ügybe bukott bele Pavol Paška, akit sokan a Smer második számú emberének tartottak - helyette érkezett a házelnöki posztra Peter Pellegrini, így közvetve a CT-botrányra vezethető vissza a negyedik minisztercsere is: Pellegrinit Juraj Draxler váltot­ta az oktatási tárca élén. Az ellenzék eddig összesen öt miniszter és egyszer a kor­mányfő menesztését kezde­ményezte a parlamentben. Az első „áldozat” Zvolenská volt, az ok a légimentő-szolgálat öt­napos kiesése Pozsony és Tren- csén megyében. A kormányfőt tavaly februárban még az első Fico-kabinet kvótaeladási bot­rányának egyik mellékszála miatt akarták leváltani. Tomáš Borec igazságügyi minisztert azért mozdították volna el, mert megakadályozta, hogy egy korrupció miatt elítélt kas­sai városi képviselő börtönbe vonuljon. Ján Richter szociális miniszter esetében szintén egy régi, 2008-as ügyet találtak - ekkor korrupciógyanúsán osz­tották el a foglalkoztatási tá­mogatásokat. A leginkább re­leváns Ján Počiatek leváltási kísérlete volt: a közlekedési tárcavezető egy J&T-hez köt­hető cégnek adott megbízatást, aminek köszönhetően a ciprusi vállalat több mint 100 millió euróhoz juthat hozzá. Leg­utóbb, idén februárban Pavol Pavlist akarták meneszteni, szintén egy 2010 előtti ügye miatt. (MSz) Zvolenská volt az egyetlen, aki botrány miatt bukott (TASR-felv.) Tízpontos lista: a feladatok egy részében történt előrelépés, viszont a legsúlyosabb problémák még mindig megmaradtak Technokrata kormányzás, megoldatlan szociális problémák LAJOS P. JÁNOS A kormány három évvel ez­előtt 10 kulcsfeladatot tűzött ki maga elé, a kormányprogram ezek megoldására kívánt össz­pontosítani. A legfontosabbak közülük a munkanélküliség csökkentése, a regionális kü­lönbségek mérséklése, az ár- stabüitás biztosítása, az állam- háztartási hiány csökkentése és a gazdasági fejlődés ütemének növelése, valamint a korrupció visszaszorítása. A feladatok egy részében történt előrelé­pés, viszont a legsúlyosabb problémák még mindig meg­maradtak. Sok az állástalan A lakosság az egyik legna­gyobb problémának a munka- nélküliséget tartja. Habár Ján Richter szociális ügyi miniszter rendszeresen tudósít az állásta­lanok számának csökkenésé­ről, a 2012 márciusi 13,69%-os szintről idén februárra 12,32 százalékra „sikerült” csökken­teni a nyilvántartott munka- nélküliek arányát. Az első év­ben még emelkedett is a mun­kanélküliek aránya, 2013 már­ciusában 14,68 százalékot mért a munkaügyi hivatal. Regionális szakadékok Nem sikerült jelentősen csök­kenteni a regionális különbsé­geket sem a munkanélküliség esetében, de ugyanez mondható el az átlagbérről is. 2012 márci­usában a Rimaszombati járás állt az élen több mint 34 százalé­kos munkanélküliségi aránnyal, idén januárban ugyanez a járás „vezetett” csaknem 30 százalék­kal. Nem csökkent jelentősen az állástalanok száma a pályakez­dők körében sem, pedig az utób­bi két évben ez a kormány egyik legfontosabb célkitűzésének számít. Míg 2011-ben (2012-es adatot nem mutat a szociális ügyi hivatal honlapja) mintegy 34 ezer végzőst tartott nyilván a szociális ügyi hivatal, addig ta­valy szeptemberben közel 31 ez­ret. Nincs infláció A költségvetési hiányt ugyan 2013-ra sikerült a GDP 2,6 szá­zalékára csökkenteni, ami már megfelel a maastrichti kritéri­umoknak, viszont ezt csak az egykulcsos adó eltörlésével és egyéb adóemelésekkel tudta teljesíteni a kormány. Tavaly már az infláció is a legjobb for­gatókönyv szerint alakult, de ezt jobbára csak a nemzetközi gazdasági helyzetnek köszön­hetjük. Ä 0 százalékos infláció­hoz tavaly hozzásegített a kő­olaj áránakjelentős csökkenése is, ami az utóbbi évtizedben nem látott szintre esett vissza, csökkentve ezáltal az üzem­anyagok és a földgáz árát is. A legnagyobb lemaradása a Fico-kormánynak talán a kor­rupció visszaszorításában van, amit mutatnak az utóbbi hóna­pok botrányai is. Viszonylag ritka esemény, hogy a parla­ment elnöke egy vidéki kórház gyanús közbeszerzése miatt kényszerül lemondásra, de úgy látszik, Pavol Paška jobbnak látta, ha kissé visszahúzódik a reflektorfényből, és bízik ab­ban, hogy a cégéhez kapcsoló­dó botrány így magától elül. Az események egyelőre azt igazol­ják, hogy neld volt igaza, na­gyobb büntetéstől így nem kell tartania.

Next

/
Thumbnails
Contents