Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-20 / 66. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. MÁRCIUS 20. Vélemény És háttér 7 A kvótarendszer megszűnése után a nagy uniós tejtermelők fölözhetik le a hasznot Tülekedés a tejesfazéknál A szlovákiai tejtermelők eddig sem dicsekedhettek azzal, hogy a rendszerváltás óta eltelt huszonöt évben tejben-vajban fü- rösztötték volna őket. A korábban virágzó ágazatot sikerült csaknem teljesen leépíteni. MOLNÁR IVÁN Bezárt tejfeldolgozók, ellehetetlenített gazdák, utcára került emberek ezrei. Mára valóban csak a legkitartóbb termelők maradtak, hamarosan azonban ők is lehúzhatják a rolót, napokon belül jön ugyanis az újabb csapás, amely sok termelő számára a kegyelem- döféstjelentheti. Április elsejétől az egész Európai Unió területén felszámolják a tejkvótarendszert, amit még 1984-ben vezettek be. Az Európai Unió ezzel szabta meg, hogy a tagállamok évente mennyi tejet termelhetnek - ezzel a túltermelést és az árak drasztikus csökkenését szerette volna megakadályozni. A rendszer megszűnésével azonban eltűnnek a gátak, vagyis mindenki annyit fog termelni, amennyit csak tud. A legnagyobb bővülés az EU nagy tejtermelőinek számító országaiban - Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Dániában és a szomszédos Lengyelországban - várható. Ezek az országok a többlet egy részét ugyan a növekvő ázsiai piacokon értékesítik majd, de emellett szinte biztosan megpróbálják elárasztani saját termékeikkel a kelet-európai kisebb tagállamokat is, amelyekben jóval alacsonyabbak a tejtermelésre nyújtott dotációk. A többlettermelés miatt ráadásul csökkennek a hazai termelőknek fizetett felvásárlási árak is, miközben már a jelenlegi ár is épp csak a kiadások fedezésére, az önköltséges termelésre elég. A tejipar ugyanis az állattenyésztés nehéziparának számít, óriási a beruházásigénye és nagyon kicsi a jövedelmezősége. Az Emst&Young könyv- vizsgáló társaság már figyelmeztetett, hogy a kisebb farmok nem bírják majd a versenyt, rövid időn belül csődbe mennek, vagyis bizonyos régiókban, ahol most még jelentős szarvasmarhafarmok léteznek, ezek teljesen megszűnhetnek. A tejkvóta eltörlésének az előnyeit kidomborító elemzők legfőbb érve, hogy a vásárlók ennek köszönhetően még olcsóbban juthatnak hozzá a tejhez: egyes becslések szerint a tizedével is csökkenhet az ár. Ez azonban egyáltalán nem biztos. A tejfeldolgozók ugyan már jelezték, hogy ha csökken a fel- vásárlási ár, ők is olcsóbban adják majd a kereskedőknek a tejet, ez azonban még nem garantálja azt, hogy az az üzletekben is olcsóbb lesz. Az üzletláncok ugyanis a nyereségük növelése érdekében fenntarthatják a jelenlegi árakat. A kvóták eltörlésének egyedüli nyertesei így a már említett nagyobb uniós tagállamok termelői és a külföldi üzletláncok lehetnek. Barack Obama amerikai elnök és Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Történelemből elégtelen CZAJL1K KATALIN Egy nemrég közölt közvélemény-kutatás adatai szerint a szlovákok zöme már nem tart a magyarveszélytől úgy, ahogy a kilencvenes években, sőt a megkérdezettek leginkább Oroszországot jelölték meg potenciális veszélyforrásként. Csak az a kár, hogy az oktatásügyi minisztériumban nem zajlott le hasonló megvilágosodás, a jelek szerint ugyanis ott a kilencvenes évek óta töretlenül tartja magát a magyarfóbia. Másként aligha értelmezhető a minisztériumi döntés, amivel elutasította az egyébként erre illetékes szakmai szervezet által készített, magyar iskoláknak szóló történelmi kerettan- tervet. Magyarul, a magyar tanulók továbbra is a szlovák iskolák számára kidolgozott tananyagot tanulják történelem- órán. A minisztérium arról is határozott, hogy a magyar gyerekeknek nem lehet a szlovákokéval azonos számú anyanyelvórájuk sem, hiszen így a magyarórák száma meghaladná a szlovákórákét, ami azért mégiscsak elfogadhatatlan. Mindez a hozzáértők, értsd az Állami Pedagógiai Intézet állásfoglalása ellenében történt, így a politikum ismét felülírta a szakértelmet. Ha most a minisztériumi megmondóemberek a tenyerüket dörzsölik, amiért újfent jól megmutatták, ki az úr a háznál, nagyot tévednek. Éppen a korszerűen és kellő szakmai hozzáértéssel megírt tananyag hiánya nyit ugyanis teret arra, hogy a történelemtanárok alternatív források után nézzenek, illetve saját értelmezésük szerint tanítsák a diákoknak nemzetük történelmét. Ez pedig nem kevés kockázatot rejt magában, hiszen a történelemoktatók közt is nyilván akad különféle szemléletű, műveltségű. Az állam érdeke éppen az lenne, hogy a magyar tanulók elé kiegyensúlyozott, kellő érzékenységgel megírt magyar történelem-tananyag kerüljön, amely a kényes, s a két nemzet számára különféleképpen értelmezhető kérdéseket is érzékenyen, a másik szempontja iránti nyitottsággal közelíti meg. S ezekből a témákból közös történelmünkben akad bőven. A minisztériumi bürokraták ismét csak a valóságtól való elrugaszkodottságukat bizonyítják, ha úgy vélik, hogy hivatalos tananyag híján a magyar gyerekek nem szereznek tudomást nemzetük történelmi eseményeiről. Szereznek, csak kérdés, hogy milyen forrásból, s még nagyobb kérdés, hogy mindez miként formálja majd hozzáállásukat az államhoz és a többségi nemzethez, mert végül is erre megy itt ki a játék. A téma súlyát tekintve sajnálatos, hogy egy ilyen minisztériumi döntés nem vált ki komolyabb tiltakozást szlovákiai magyar berkekben. Valahogy nem hallani a pártokat - pedig kettő is van belőlük -, nem hallani a kulturális és oktatási szervezeteket, nem hallani a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalát. Mintha a magyar történelemtanárok egyesülete egymagában volna a pácban - kérem, oldják meg maguk. Pedig itt is mindnyájan együtt utazunk, mi több, a gyerekeinkről van szó. A történelem számtalanszor megmutatta, mi történhet, ha nem tanuljuk meg a leckét. Valamilyen oknál fogva a hatalmasok ezt a leckét nem hajlandók megtanulni! JEGYZET Az űr és a zűr LAMPL ZSUZSANNA a Tanító néni mesélte friss tapasztalatait. Egy elsős pici lány kijelentette, hogy ha nagy lesz, „zűrhajós” lesz. Egy elsős pici fiú a szünetben megrugdosta egy osztálytársnőjét, majd annyit mondott, hogy „a nő verve jó”. A sokat tapasztalt tanító néni hülede- zett. Azt hitte, ez a vélemény már a múlté. A zűrhajós választás pedig azért lepte meg, mert míg régebben minden évfolyamban voltak kisfiúk, de csakis ők, akik űrhajósok akartak lenni, legalább tíz éve senkit sem érdekel az űr. A gyerekek ügyvédek, menedzserek, esetleg polgármesterek vagy munkanélküliek akarnak lenni. Ahogy hallgattam, egy történet jutott eszembe, amiben jelen van az űr, a zűr, sőt más is... Kezdő újságíró voltam, amikor a szocialista világrend- szer nőszervezeteinek fő női testületileg meglátogatták Pozsonyt. Elsőnek jött a kozmosz, Valentyina Tyeres- kova, az első űrhajósnő személyében. Maszkulin, kimért nőnek képzeltem - törékeny, finom vonású, decensen sminkelt, elegáns, mai szóval luxus kinézetű volt, kedves, barátságos, meleg mosolyú. Mindenki vele akart interjút készíteni. Nem találtam eredetinek, hogy beálljak a sorba. Mivel akkoriban már dúlt az, amit nálunk afganisztáni válságnak neveztek, megszólítottam ennek az egzotikus országnak a képviselőit. Orvosnők voltak, kissé fagyosak, a szövegük lapos, mint a lepény. Próbáltam feloldani őket, ezért elmeséltem, hogy nemrég fejeztem be az egyetemet és ismerek nálunk tanuló afgán főiskolásokat (azt persze elhallgattam, hogy ők nincsenek úgy elragadtatva a szovjet csapatok jelenlététől, mint a doktornők). Ettől kicsit felvillanyozódtak, s megkértek, intézzek egy találkozót a diákokkal. Éppenséggel megpróbálhatom! Az akció kezdete előtt egy kefehajú pici emberke ro- hangászott az újságírók között, azt szajkózva, hogy mindenben álljunk a tisztelt vendégek rendelkezésére, így neki szóltam, hogy mire vágynak az afgán nők. No, akkor jött a zűr. A kefehajú, mint utóbb kiderült, a szent párt egyik szent embere abban a szent pillanatban üvöltözni kezdett, hogy mit képzel ez a hülye (mármint én)! Külön programot szervezni a küldötteknek? Kicsoda maga, honnan jött, tanult maga diplomáciát?!! Kivörösödve ordított, mire én megjegyeztem, hogy nem tanultam, de az sem diplomatikus, hogy mindenki szeme láttára üvöltözik velem. Mert tényleg mindenki ott volt, Raúl Cast- róné és az afgán nők is megrökönyödve bámultak. A kefehajú megvadult, s azt üvöltötte, tűnjek a szeme elől, mert megpofoz! Némely nő csak ezt érdemli, még akkor is, ha újságíró! Litvajová elvtársnő, az itteni nőszövetség egyik fő nője is hallotta, de nem szólt! (Ennyit a női szolidaritásról.) Akkor én tiltakozásul bevonultam a női vécére, és ki sem jöttem az akció végéig. Állítólag az afgán nők kérdezték, hova tűntem. Gondolom, ha ez náluk történik, akár végképp eltűnhettem volna. FIGYELŐ Kerry gratulált Netanjahunak Egyelőre John Kerry amerikai külügyminiszter gratulált Benjámin Netanjahu izraeliminiszterelnöknek, Barack Obama elnök valamikor „az elkövetkező napokban” hívja fel. A Fehér Ház mérlegelni fogja, hogyan viszonyuljon a közel-keleti békefolyamathoz azután, hogy Netanjahu egyértelművé tette: az ő miniszterelnöksége alatt nem jön létre palesztin állam. Obama szerint a két államra épülő megoldás lenne a legjobb. Az elmúlt hónapokban megromlott Washington és az izraeli kormány viszonya, többek között amiatt, mert az amerikai törvényhozás republikánus vezetése a Fehér Ház megkerülésével hívta meg Netanjahut a kongresszusba, s az izraeli miniszterelnök ezt a demokraták ellenkezése dacára elfogadta. A The New York Times szerint Netanjahu magatartása az elmúlt hat év során - az agresszív izraeli otthonépítés olyan földön, amely valószínűleg egy palesztin állam határai közé kerülne és az, hogy nem bocsátkozott komoly tárgyalásokba - már rég sokakat meggyőzött arról, hogy nem érdekelt egy békemegállapodásban. A Dow Jones hírügynökség szerint Netanjahu újraválasztása valószínűleg elsüllyesztette annak lehetőségét, hogy megkezdődjön az olvadás a Fehér Ház és Izrael viszonyában. Barack Obama elnök hátralévő 20 hivatali hónapja alatt aligha lesz képes csökkenteni a nézetkülönbséget az Iránnal megkötendő nukleáris megállapodás és az izraeli-palesztin békefolyamat ügyében. (MTI)
