Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-20 / 66. szám, péntek
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2015. AAÁRCIUS 20. www.ujszo.com A pozsonyi-dunaszerdahelyi csapatnak nemrég jelent meg Tame című EP-je, s ők lesznek a Kispál és a Borz előzenekara Royko Passage - a megszelídült zenekar A Royko Passage, azaz: Vermes Zsuzsi, Strieienec Matyi, Szeiff Attila és Strieienec Dávid (Képarchívum) Jolié filmje Japánban Nem találnak forgalmazót Tokió. Angelina Jolié kritikák övezte új filmjéhez, a Rendíthetetlenhez Japánban nem találnak forgalmazót. A film Louis „Louie” Zamperini amerikai olimpikon és háborús hős életét követi nyomon, amint a második világháborúban túléli repülőgépe lezuhanását, majd a japán hadsereg kezébe kerül, és fogolytáborba viszik, ahol embertelenül bánnak vele. A film a készítők szándéka szerint a megbocsátásról szól, Japánban azonban rasszista és történelemhamisító alkotásnak tartják, amely sértés az országra nézve. A Japánban bojkottfelhívásokkal és online kampányokkal fogadott filmhez egyelőre nem is sikerült forgalmazót találni a szigetországban. A 2014 novemberében bemutatott filmet már több mint 50 országban játszották, egyebek közt Kínában és Dél-Koreában. Japánban a kritikák már 2014 nyarán felütötték a fejüket, miután kiszivárgott, hogy megfilmesítik a Zamperiniről íródott, 2010-es életrajzi könyvet, Laura Hillenbrand munkáját. Több bíráló rámutat például arra, hogy az eredeti életrajz egyes részletei bizonytalan hitelűek, köztük azok, amelyek szerint egyes foglyokat élve megettek a táborokban. A film ugyanakkor nem tartalmaz kannibalizmust ábrázoló jelenetet. (MTI) Sok minden történt az utóbbi időben a pozsonyi-dunaszerdahelyi Royko Passage háza táján. Nemrég jelent meg Tame című kislemezük, dobost cseréltek, és belépett a zenekarba a Moustache-ból és a Gwerkovából ismert Vermes Zsuzsi. Május 9-én, a Bátorkeszi Bor- fesztiválon ők lesznek a Kispál és a Borz előzenekara. A csapatból Strieženec Dáviddal és Mátyással, valamint Szeiff Attila dobossal beszélgettünk. NAGY ZSÓFIA Örültetek a bátorkeszi felkérésnek? Matyi: Természetesen. A Kispál az egyik kedvenc magyar zenekarom volt, ráadásul a Bálnák ki a partra című lemezük meghatározó zenei élmény az életemben. Hogyan jellemeznétek a zenéteket? Dávid: Alternatív pop-rockot játszunk. Nem túl vidámat, nem túl pozitívat, inkább melankolikus, visszafogott zenét. Bár most, hogy új dobosunk van, sokkal több experimentális dolgot is ki tudunk próbálni. Olyasmit, amit nélküle nem lehetne. Mennyire nehéz itthon egy ilyen típusú zenekar élete? Dávid: Szerintem nem nehéz, sőt nagyon egyszerű. Akkor válik nehézzé, ha sokat akarsz koncertezni és ebből akarsz megélni. Összeülni és dalokat írni egyáltalán nem nehéz, ezt bármikor meg lehet tenni. Csak az a kérdés, hogy a zenekar mennyire veszi komolyan a dolgot. Ha komolyan veszi, akkor valóban nehéz. Nincsenek még meg azok a kitaposott utak, amelyeken haladni lehetne, azok a cégek, amelyek ezzel foglalkoznának, s felkarolnák a zenekarokat. Minden eléggé „csináld magad” módon működik. Egyik zenekar a másiktól tanul vagy lop módszereket. Úgyszintén nehéz megszólítani az embereket, hogy jöjjenek el a koncertekre, figyeljenek oda, mi történik körülöttük. Sok időt, energiát szántok a zenélésre? Attila: Ez mindannyiunknál más, ugyanis mindenkinek van a Royko Passage-on kívül egyéb projektje is. A lényeg, hogy sokat foglalkozunk zenével, és remélhetőleg ez idővel majd érezhető lesz. Hetente legalább egypróbánkvan. Milyen zenék inspirálnak titeket? Attila: Én sokféle zenét szeretek, az electrótól a brutális free dzsesszig. Hangulatfüggő, hogy mi inspirál éppen. Dávid: A zenekarból mindenki nagyon sokféle zenét hallgat, és van, hogy az egyik hatás erősebb, van, hogy a másik. Ki hogyan járul hozzá a dalok születéséhez? Dávid: A zenét nagyrészt Matyi hozza, a zenekar pedig dolgozik rajta, hogy hozzátegye a magáét. Attila: Nincs diktatúra, tombol a szabad akarat, de bizonyos keretek között. Milyen témák ihletik a dalszövegeket? Matyi: Eddig a belső vívódásról szóltak, mostanában azonban politikusabb szövegeink vannak. Általánosan elterjedt, hogy a hazai zenekarok angol nyelvű szövegei nem túl jók és ritkán van bennük igazi mondanivaló. Ezen szeretnénk változtatni. Mit jelent, mit üzen a legújabb kislemezetek címe, a Tame? Matyi: Azt, hogy a zenekar megszelídült. Attila jelenléte megszelídített minket. Dávid: Új korszakot jelent a csapat életében, hogy itt van Atesz és Zsuzsi. Attila jelenléte mindenképpen megmutatkozik abban, hogy mi is jobban odafigyelünk a pontosságra. Kisebb a káosz. Meglátjuk, mi lesz belőle, egyelőre úgy tekintünk rá, mint kísérleti lemezre. Lassan kialakul a zenekar új arca. Attila: Igen. Mert az egy dolog, hogy száz éve ismerjük egymást, de az együtt zenélés teljesen más. Sok minden alakulóban van egyelőre. Az albumon új szerzemények vagy régi dalok szerepelnek? Matyi: Az összes szám régi. Lényegében demókat turbóztunk és javítottunk fel. Hogy történjen valami, amíg kiadunk egy rendes albumot. Annak az anyagát egyébként nyáron tervezzük felvenni. Egy exkluzív magazin - benne 100 sikeres szlovákiai magyar A napokban jelent meg a hírlapárusoknál egy különleges magazin, amely minden bizonnyal rendhagyó lesz, és nagy érdeklődésre tarthat számot. A magazin címe: A100 legsikeresebb szlovákiai magyar. Győry Attilát, a Családi Könyvklub vezetőjét a magazin kiadóját kérdeztük, vajon hogyan jött a magazin ötlete, hogyan készült, s egyáltalán kik kaptak helyet a válogatásban. Hogyan és miképpen jött az ötlet? Az ötlet nem új, legalább 10 éve újra és újra felmerült bennem. Több újságírót is megkérdeztem, mi a véleményük egy ilyen magazinról, mindenkinek tetszett az ötlet, lelkesedéssel fogadták, de nagy szomorúságomra a téma, noha adott volt, mindig ellankadt, elfelejtődött... Mi volt a gond? Talán megijedtek a téma természetétől? A siker megfoghatatlan, a rangsorolás absztrakt, és egyáltalán, hogyan lehet kiválasztani, milyen szempontok alapján mérjük a sikert? A siker relatív, nem mérhető, nem lehet rangsort állítani ez alapján... Vannak sikergyáros személyiségek, akik bármihez fognak, az arannyá válik a kezükben, s amerre járnak, a siker, mint az árnyék követi őket, és vannak olyanok is, akik hosszú évek, nem ritkán egy élet munkája során jutnak a csúcsra... És ki dönti el, ki az a valaki, aki megmondja, hogy ki mitől, milyen szempontok alapján sikeres? És a lista? Hogyan lehet ezt mérni? Nos, ezek voltak az alapkérdéseim, amelyek csaknem 10 évig blokkoltak. Ki legyen az, aki megmondja, hogy ki a sikeres, és ki nem? Én? Ki vagyok én, hogy ezt megmondjam? És aki végül megmondta, az végül is mégiscsak Ön lett? A válasz nem ennyire egyértelmű. Általában mindenki ismer néhány sikeres embert, és most durva leszek. Nem celebet, félnótás médialakót, hanem igazán példaértékű személyiséget, akire méltán lehet bárki büszke. Kíváncsi lennék, vajon meddig jutna el az olvasó, ha szigorúan a szabályok szerint megpróbálna felsorolni igazán sikeres, maximális teljesítményt, csúcsminőséget produkáló embert. Én felsoroltam az összes minőségi személyiséget, akit csak bírtam, napokon keresztül jegyzeteltem. És elkészült a lista? Dehogy. Jó, ha eljutottam körülbelül 20-30 sikeres személyig, egyszerűen nem voltam képben, s ez bosszantott. Mi az, hogy ennyire szegények vagyunk mi, szlovákiai magyarok, hogy a félmilliónyi magyar közül nem tudok felsorolni 100 sikeres embert? le is voltam törve, csalódott voltam és szégyenkeztem. Aztán úgy döntöttem, hogy inkább felkérek egy tucatnyi szlovákiai magyar véleményformáló személyiséget, akik között voltak egyetemi tanárok, újságírók, komoly, a társadalomban megbecsült gondolkodók, hogy ajánljanak ők is sikeres személyiségeket... így jött össze az alaplista, csaknem 200 névvel, olyan nevekkel, akikre méltán lehetnénk büszkék nemcsak mi, szlovákiai magyarok, hanem a szlovákok is, hiszen a mi sikerünk az ő sikerük is. Aztán újabb, különböző látókörű véleményformáló személyiségeket kértem fel, hogy szubjektiven jelöljenek ki 100 személyt a listáról. Mi lett az eredmény? Nagy meglepetésemre kiderült, hogy az értékrendünk csaknem azonos. Érdekesnek tűnt, hogy csaknem 70-80 százalékban nemcsak az én jelöltlistámmal egyeztek a jelölések, hanem a többi szelektáló véleménye is legalább ennyire egyezett egymással. Hogyan született a végeredmény? A jelölőknek világosan elmondtam, hogy miben vesznek részt, sokaknak fejtörést okoztam. Egymástól függetlenül gondolkodtak, sőt nem is tudják a mai napig sem, hogy még kiket kértem fel... Az volt az alapgondolat, hogy a tucatnyi jelölő közül, h a valaki kapna legalább 8-9 jelölést, biztosan benne van a 100 legsikeresebb között. Aki végiglapozza a magazint, bizonyára egyetért velem, hogy valóban olyan sikeres személyiségek kaptak helyet, akik komoly teljesítményt nyújtanak. És mi a helyzet azokkal, akik kimaradtak? Persze, lehet ezt a kérdést ragozni, lehetne folyamatosan bővíteni a listát 150 vagy 200 személyre, de tudomásul kell venni, ez egy összeállítás. Végtelen lehetőségek vannak, bárki folytathatja a sort. Bizton állíthatom, hogy legalább 100 olyan sikeres személyiség kimaradt, akikre szintén méltán lehetnénk büszkék... Mi az Ön számára a legtanulságosabb ezzel a magazinnal kapcsolatban? Számtalan megközelítése lehet egy ilyen kiadványnak, lehetne említeni akár a tiszteletet, lehetne emlegetni hangzatos, jól eladható fogalmakat, amelyek a tömegekre hatnak, de a büszkeség sem mellékszál, lehet ilyen megközelítés is. Ami számomra első látásra roppant érdekesnek tűnik, hogy ezek a sikeres személyiségek, akik a művészettől a tudományon keresztül a gazdasági szektoron át valami kimagaslóan pozitivet, csodálatos teljesítményt nyújtottak, csaknem mindannyian magyar iskolát végeztek, (pr) LEGSIKERESEBB SZLOVÁKIAI MAGYAR 100 SIKERES SZEMÉLYISÉG, AKIKRE BÜSZKÉK LEHETÜNK! TUDÓSOK • SPORTOLÓK • MŰVÉSZEK • VÁLLALKOZÓK • KÖZÉLEI izlovákiai ma KERESSE A HÍRLAPÁRUSOKNÁL ES A KÖNYVESBOLTOKBA MP150214
