Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-14 / 61. szám, szombat

SZALON 1 2015. március 14., szombat__________________________________________________________________________________9. évfolyam, 11. szám A második nyugdíjpillér teljesítménye távol van az ideálistól, de ez főként a Fico-kormányok oktalan beavatkozásai miatt van így Több nyugdíjas, mint dolgozó Az öregedéshez kapcsolódó demográfiai és gazdasági mutatók Szlovákiában (2010-2060) - prognózis Szlovákia Változás 2010-60 2010 2015 2020 2025 2030 2035 2040 2045 2050 2055 2060 Összlakosság (millió fő)-0,3 5,4 5,5 5,6 5,6 5,6 5,5 5,5 5,4 5,3 5,2 5,1 Időskorúak (65 év felett) - az összlakosság %-a +21,2 12,3 13,8 16,4 18,8 20,7 22,2 24,4 27,3 29,9 32,1 33,5 Időskori függőségi ráta* +49 19 21 26 31 35 37 42 49 56 63 68 Időskori gazdasági függőségi ráta** +69 29 32 38 44 49 53 61 72 82 92 97 Nyugdíjasok száma (1000 fő) +875 1289 1352 1473 1617 1739 1852 1978 2082 2151 2182 2164 A nyugdíjjárulékot fizetők száma (1000 fő)-511,6 2114 2134 2145 2156 2147 2079 1977 1863 1753 1661 1602 Támogatási arány (100 nyugdíjasra jutó járulékfizetők száma)-89,9 164 158 146 133 123 112 100 89,5 81,5 76,1 74 Közkiadások nyugdíjakra (a GDP százalékában) +5,2 8,0 8,1 8,6 9,1 9,5 10,0 10,6 11,3 12,2 13,2 13,2 Megjegyzések: * a 65 éves és idősebb lakosság (százalékos) aránya a produktív korú (20-64 éves) korosztályhoz képest, ** a 65 éves és idősebb, inaktív lakosság (százalékos) aránya a produktív korú ((20-64 éves) foglalkoztatott népességhez képest • Forrás: European Commission, Directorate-General for Economic and Financial Affairs, Economic Policy Committee, Ageing Working Group, 2012: The 2012 Ageing Report: Economic and budgetary projections for the EU27 Member States (2010-2060), 450-453. Számoljunk: 2040 körül egy dolgozó fog eltartani egy nyugdíjast (TASR/AP-illusztrációs felvétel) A Fico-kormány újabb rohamra indul nyugdíj- rendszerünk második pillére ellen, és abba az első pillérbe akar minél több embert visszaterel­ni, amely a demográfiai változások miatt vég­képp fenntarthatatlan. GÁLZSOLT A Fico-kormány azt állítja, hogy a második pillérben a nyugdíjára takarékoskodó mintegy másfél millió szlovákiai dolgozó több mint kétharmada jobban járna, ha kilépne, és visszatérne kizárólag az első pil­lérbe. A kormány szerint így a jövőben magasabb lenne a nyugdíjuk. A második pillér leg­újabb, immáron negyedik meg­nyitásához (március 15-től, há­rom hónapra) az adta az apro­pót, hogy idén megkezdődött a nyugdíjak kifizetése ebből a pil­lérből, és a havonta átutalt összegek nagysága jóval elma­radt a várakozásoktól. Legalább­is a kormány szerint, amely rög­tön megragadta az alkalmat, hogy rámutasson a nyugdíjre­form idején az egyik ügyfeleket gyűjtő nyugdíjpénztár által a reklámokban hirdetett „svájci nyugdíjak” és a friss realitás kö­zötti ellentmondásra. A második pillérből való eset­leges kilépést mérlegelő dolgo­zók szempontjából fontos köze­lebbről megnézni, hogyan is működik az első pillér, amelybe a kormány közülük minél töb­bet visszaléptetne. Az első, ál­lami nyugdíjpillér a generációk közötti szolidaritás elvére épül. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi dolgozók által befizetett járulé­kot nyugdíjjáradék formájában kifizetik a jelenlegi nyugdíja­soknak. A rendszerben nincs megtakarítás és felhalmozás. Leegyszerűsítve: a szlovákiai Szociális Biztosító a ma befize­tett járulékot holnap nyugdíj­ként kifizeti. A nyugdíjak össze­ge így főleg attól függ, miként alakul a járulékfizető dolgozók és a nyugdíjasok közötti arány. Eltartók és eltartottak A két csoport közötti arány már most is megdöbbentő (ne­gatív értelemben), és a jövőben tovább fog romlani. Ennek főleg demográfiai okai vannak: a tár­sadalom elöregszik az alacsony szintre csökkent termékenység és a növekvő várható élettartam miatt. Az időskorú, 65 év feletti állampolgárok aránya a teljes népességen belül egyre maga­sabb lesz. Az ún. időskori füg­gőségi ráta egyre romlik - ez azt mutatja, hogy hány munkaké­pes korú lakos jut egy időskorú­ra. Jelenleg még csaknem öt, ám néhány évtized múlva már kettő sem fog. De ez még nem minden. Az első pillér szem­pontjából ugyanis az aktív kor­ban levők közül csak a (legáli­san) dolgozó járulékfizetők ér­dekesek. Itt lép be a képbe a fog­lalkoztatottak aránya - amely nemcsak demográfiai, hanem gazdasági probléma. A munka­képes korú népességből ki kell vonni a munkanélkülieket és az inaktívakat. Ez utóbbi csoport­ba tartoznak azok, aki még vagy már nem dolgoznak, vagy hu­zamosan, vagy rövidebb ideig munkaképtelenek. Az inaktívak népes csoportját a még tanuló diákok, a korkedvezményes és rokkantnyugdíjasok, a beteg- szabadságon és gyermekgon­dozási szabadságon levők, va­lamint az inaktivitást önként vá­lasztók tartoznak. Ha megvan a kivonás, elju­tunk a járulékfizetők számá­hoz, de itt még nem ér véget a számolás. A másik oldalon ugyanis nem csak a korhatárt betöltött öregségi nyugdíjasok állnak. Az állami Szociális Biz­tosítónak a többi nyugdíjat (korkedvezményes, rokkant­sági, özvegyi, árvasági) is a be­fizetett járulékokból kell(ene) fedeznie, így a korrekt végső összehasonlításban az egyik oldalon a járulékfizető dolgo­zók halmaza, a másikon az összes állami nyugdíjas áll. Az Európai Bizottság (EB) öregedési munkacsoportja há­romévente készít jelentéseket az öregedés hatásairól az Eu­rópai Unió tagállamaiban. E vaskos, sokszáz oldalas, 2060-ig kitekintő prognóziso­kat is felvázoló jelentés leg­utóbbi, 2012-es verziója sze­rint (a legújabb teljes terjede­lemben sajnos csak 2015 máju­sában lát napvilágot) 2010- ben Szlovákiában 100 nyugdí­jasra 164 járulékfizető jutott. Azaz már jelenleg is kevesebb, mint 2 dolgozó járulékaiból kell(ene) összedobni egy nyug­díjat! De lesz ez még így se! Az EB előrejelzése szerint ugyanis 2040 körül már csak 1:1 körül lesz az arány, 2060-ban pedig már csak 74 járulékfizető jut 100 nyugdíjasra. Vagyis 25-30 éven belül több nyugdíjas lesz, mint dolgozó. A körtét az almával Ráadásul a körtét hasonlítjuk az almához, amikor az első és a második pillért próbáljuk ösz- szevetni. Az első, mint már ír­tuk, csak szétosztja a beszedett pénzt, míg a második a befize­tett megtakarítások felhalmo­zására és azok befektetésére épül, tehát hozama van. A taka­rékoskodó ügyfél a saját nyug­díjára spórol az általa választott pénztár általa választott alapjá­ban. Annyit azért meg kell je­gyezni, hogy jelenleg még csak hozzávetőlegesen sem korrekt összevetni a második pillérből kapott nyugdíjat az elsőből származóval, elsősorban a befi­zetések időtartama és összege miatt. Akik idén elsőként kap­tak nyugdíjat a második pillér­ben felhalmozott megtakarítá­sukból, azok legfeljebb 10 évig spóroltak. Ennyi ideje él a rend­szer Szlovákiában. Míg a Szoci­ális Biztosítóba (illetve előtte a szocialista államnak) többnyire 30-40 évig is fizették a nyugdíj­járulékot. A járulékok reális összege is eltér. Eredetileg a nyugdíjre­form keretében megfelezték az öregségi nyugdíjjárulékot (a bruttó bér 18%-a), a második pillérbe belépőktől a fele a Szo­ciális Biztosítóba ment, a másik felét nyugdíjpénztárukba utal­hatták. Ezt a 9%-ot a második Fico-kormány 2013-tól lefa­ragta 4%-ra. így az arány 14:4- re módosult a második pillér kárára. De a fő eltérés abban áll, hogy a Szociális Biztosító öregségi- nyugdíj-alapja hatalmas hiá­nyokkal küzd. Valójában a be­szedett öregséginyugdíj-járulék nem fedezi a kifizetett nyugdí­jakat. Az elmúlt években a biz­tosító összes többi alapjának többletét rendre átömlesztették az öregséginyugdíj-alapba, és ide áramoltatták az ún. szolida­ritásitartalékalap (4,75%-os já­rulék) eszközeit is. De még ez sem volt elég a lyuk betömésé­re, így az állami költségvetésből kellett kipótolni a hiányt- idén a tervek szerint csaknem egy- milliárd euróval. így az első pil­lérből kapott nyugdíjak fedeze­te reálisan nem a bér 9 (illetve 14) százalékának felel meg, ha­nem valahol 20-25% körül van a második pillér 9 (illetve 4) százalékával szemben. Amikor a kormány az első pil­lér előnyeiről beszél, abból in­dul ki, hogy örökké kipótolják majd a hiányt valahogy. Csak­hogy az öregséginyugdíj-alap- ban tátongó lyuk idővel egyre nagyobb lesz, az eltartók és el­tartottak közötti arány meg romlik, így kérdéses, miből len­ne évente másfél-két vagy még több milliárd a lyukak tömkö- désére. Az állam tolvaj keze Míg az első pillér főleg a de­mográfiai és munkaerő-piaci fo­lyamatoktól függ, addig a má­sodik a tőkepiacok helyzetétől. Leegyszerűsítve: attól, hogyan alakul a részvények és kötvé­nyek ára (mert a nyugdíjpénz­tárak ezekbe fektetik a takaré­koskodók pénzét). Legalábbis a szakirodalom hagyományosan abban látta a veszélyt, hogy a pénztáraknak sikerül-e megta­lálni az arany középutat a ma­gasabb hozammal kecsegtető, de rizikósabb értékpapírok, va­lamint a biztonságosabb, de alacsonyabb hozamot ígérő kötvények között. Illetve, hogy az állam mint szabályozó képes- e hatékonyan ebbe az irányba terelni a nyugdíjalapok tulaj­donosait. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy még ennél is nagyobb kockázatot jelent az állam tol­vaj keze: a folyton pénzszű­kében levő kormányok közül jó néhány szemet vetett az ala­pokban gyűlő milliárdokra, és időről időre ellenállhatatlan késztetést érez, hogy ezekből minél többet „becsatornázzon” az állami költségvetésbe (ahol elköltésükről ő dönthet). Bár Szlovákiában szerencsére még nem került sor az alapokban felhalmozott pénzek teljes (Ar­gentína, Magyarország) vagy részleges (Lengyelország) ál­lamosítására, a Fico-kormá- nyok intézkedései egyre inkább aláássák a második pillér iránti bizalmat. A második pillér im­már négyszeri megnyitása, az oda irányuló járulékok több mint megfelezése és a több mint 20 törvénymódosítás jelentő­sen destabilizálja a rendszert. Nem segített Fico néhány kije­lentése sem, például amikor 2007-ben a nyugdíjalapokat a korábban csődbe ment befekte­tési társaságokhoz hasonlította. A hozamokra a legnagyobb csapást azonban két intézkedés mérte. Egy 2009-es, amelyben arra kötelezték a pénztárakat, hogy félévente garantálják a pozitív hozamot (ellenkező esetben a tulajdonosoknak kell állniuk az alap értékvesztését), és egy 2013-as, amikor az összes takarékoskodó automa­tikusan a garantált kötvényala­pokba került, ha önszántából nem nyilatkozott ellenkezőleg. Az első törvénymódosítás oda vezetett, hogy az alapok 2009- ben, a válság közepén nyomott áron gyorsan túladtak az álta­luk birtokolt részvények több­ségén, és csaknem minden pén­züket rizikómentes, de minimá­lis kamatozású államkötvé­nyekbe vagy bankbetétekbe fektették. A takarékoskodók így elestek a válságot követő rész­vényárfolyam-emelkedés hasz­nától. Az első Fico-kormány úgy fosztotta meg őket ettől, hogy neki ebből semmi haszna sem származott. A 2013-as módosí­tás után a többség ott maradt a minimális hozamú kötvényala­pokban, a szlovákiai lakosság (finoman szólva is hézagos) pénzügyi ismereteit tekintve ez nem is meglepő. Csakhogy emi­att minimális hozamokra szá­míthatnak. Summa summa­rum, nem túlzás azt állítani, hogy ha a második pillérből el­sőként nyugdíjhoz jutók jutta­tása most kevesebb a vártnál, akkor arról jórészt a kormány beavatkozásai tehetnek. A jövő sem kecsegtet túl sok jóval: nem biztos, hogy a máso­dik pillér túlélne egy harmadik Fico-kormányt. Ez azonban nem ok arra, hogy az ott takaré­koskodók kilépjenek. Különö­sen igaz ez a fiatalabbakra és a középkorúakra, valamint a ma­gasabb jövedelműekre. A visz- szalépésből semmi kézzelfog­ható hasznuk nem származna - az általuk megtakarított pénzt a nyugdíjalapjukból egyszerűen átutalják a Szociális Biztosító­ba, az meg nagyon gyorsan el­költi a jelenlegi nyugdíjasok já­radékainak kifizetésére. Vi­szont amikor évek, évtizedek múlva nyugdíjba mennek, csak az garantált, hogy sokkal keve­sebb járulékfizető lesz, aki az ő elsőpilléres nyugdíjukat finan­szírozza. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének okta­tója és a Híd frakcióvezetőjé­nek gazdasági tanácsadója

Next

/
Thumbnails
Contents