Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-12 / 59. szám, csütörtök
2015. március • mvw.ujszo.com I HOBBI ÚJ SZÓ Tippek I A századelő és a húszas-harmincas évek neobarokk bútoraiban a sötét pácolás, a faragások és a nyugtalan formák révén elsősorban a stílus által közvetített hangulat utal az ihlető forrásra, azaz a mintaképre, maguk a berendezési tárgyak a modern kor emberét is jól szolgáló darabok. Méretükkel már nem a kastélyok többszintes tereihez, hanem a bérházak lakásainak négyméteresnél alacsonyabb belmagasságához igazodnak. A főleg a szekrényekből és íróasztalokból áradó méltóságteljes külső szerencsésen ötvöződik - nem utolsósorban a neorokokó elemeknek köszönhetően - olyan szerkezettel és formával, amely jól funkcionáló, kényelmes darabokká teszi őket. E zen érv mentén haladva természetesen a második lehetőség mellett dönt - és a következő pillanatban ott találja magát az udvaron egy ronccsal, néhány szúval, szöggel és a smirglivel. Nem volt ez másképp Jabloncán sem: a házépítés során egy udvardi istállóban ráakadtunk egy néhai diófa szekrényre. Egészen pontosan egy diófából készült furnérlapos neobarokk szekrényre. VISSZATÉRÉS KELETRE Mint kiderült, a bútor Bártfán készült a 20. század elején; onnan került Zsolnára a Magyar Királyi Vasúttal (megtaláltuk rajta a pecsétet), és valamilyen úton-módon elkeveredett Udvardra, ahol a helyi szövetkezet, népies nevén a JRD egy istálló szerszámtárolójaként használta. Aztán elfeledkeztek róla, és ebben az istállóban találtunk rá húsz évvel később. A bútort elvittük a Rozsnyóhoz közeli Jabloncára, és pár nappal később ott találtuk magunkat az udvaron, a fent vázolt szituációban. Először vissza kellett csiszolni a szekrényt fáig, hogy eltávolítsuk a pácot és a szennyeződéseket (ha a bútorfestve van, kaparóval le lehet húzni a festéket). Ha az embernek szerencséje van, a felújítandó bútor keményfából készült, így csak elvétve akad benne egy-két szú. így volt ez a mi esetünkben is: a díszítéseken kívül az egész szekrény diófából készült (a fa minőségéről általában csak csiszolás után kapunk pontosabb képet, gyakran előfordult ugyanis, Neobarokk szekrény az istállóból A házfelújítás vége felé eljön az a pillanat, amikor az ember elkezdi berendezni a szobákat. Általában két lehetősége van. Vagy eltölt egy kellemes vasárnap délutánt az IKEA ebédlőasztalai közt válogatva (ez a megoldás kényelmes és konvencionálisán esztétikus - nehéz mellényúlni), vagy előhúzza azt a szúette, ütött-kopott deszkahalmot, amire ráakadt a padláson (és amit valaha talán bútornak tituláltak), abban a reményben, hogy restaurálni sem lehet sokkal nehezebb, mint újraépíteni egy házat. Restaurálni vagy modernizálni? A bútorfelújításnak rengeteg módja van - visszaállíthatjuk az eredeti kinézetet, minden díszítéssel, mintával, kárpittal (a kárpitozásról és a régi minták helyre- állításáról külön fejezetet lehetne írni), alakíthatjuk a bútort saját ízlésünknek megfelelően, „modernizálhatjuk" festéssel vagy újrakárpitozással. Az alapvető lépések azonban mindig ugyanazok: fel kell mérni a bútor állapotát, a fa fajtáját, megtisztítani minden régi szennyeződéstől és festéktől, kijavítani a hibákat, újrafesteni és kezelni a fát, hogy minél tovább megmaradjon felújított állapotában. hogy egy fenyőfa bútorra keményfaborítást raktak). A tönkrement fenyőfadíszítéseket eltávolítottuk, a bútort lúggal kezeltük a még megmaradt szúk ellen, a hibás részeket gittel kijavítottuk. A díszítésekről mintát vettünk, újravágtuk őket, és visszaragasztottuk eredeti helyükre. Ekkor az említett deszkahalom már kezdett hasonlítani eredeti állapotára - hátravolt még a fa pácolása. PÁCOLÁS, FÉNYEZÉS A restaurált bútort legalább háromszor le kell kenni páccal, minden újra- kenés közt hagyni kell egy napot száradni. így a különböző faanyagok és a javított részek egységes színt kapnak. Utolsó lépésként a fa kezelhető méhviasszal, ami védi a bútort a szennyeződésektől. A restaurálás a mi esetünkben viszonylag egyszerű volt: a fán nem voltak festett minták, sem kárpit. Ha valaki egy mintás bútor vagy egy régi karosszék felújítása mellett dönt, nehezebb feladat vár rá: a minták újrafestése és a kárpitozás külön szaktudást igényel. Munkánk végeredménye egy gyönyörű, 20. századeleji diófa szekrény lett, amely a nagyszobába került Jabloncán. Illik a környezetbe, tartós, és ami még fontosabb, a restaurálásnak köszönhetően kicsit a „mienk" lett - ugyanúgy, ahogy az egész, általunk felújított ház. Az ember a munka végére rájön, hogy a házfelújítás és a bútorrestaurálás nagyon sokban hasonlít, mindkettőhöz egyforma elszántság kell: a roncsot nem a tűzre dobni, hanem elemeire szedni és újraépíteni.Kolman Ferenc ■
