Új Szó, 2015. március (68. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-12 / 59. szám, csütörtök
2015. március • www.ujszo.com 14 I Kreatív Úl SZÓ HOBBI I Egy kézműves műhely története 2013 decemberében költöztem Zsitvabesenyőre egy klasszikus verandás parasztházba. Mivel életem nagy részét érsekújvári panellakásokban töltöttem, kicsit tartottam attól, meg tudom-e szokni a falu csendjét, a ház körüli szezonális munkákat és azt a sok egyéb apróságot, ami kicsinysége ellenére gyakran meghatározó egy falusi ember életében. SEGÍT A SMIRGLI ÉS AZIKEA Miután beszereztük a tapétát és az akrilfestékeket, a leghosszadalmasabb és a számomra legkevésbé élvezhető szakaszhoz érkeztünk. Le kellett smirglizni a bútorokat. Ez a folyamat néhány napot vett igénybe. Amikor elkészültünk vele, jöhetett a festés több rétegben. Úgy döntöttünk, néhány helyen megtartjuk a bútor természetes struktúráját, így azt csak lazúrral kentük be. A munka legkedvesebb része a szekrények régi fogantyúinak újragondolása volt. Minden egyes darabot más színbe „öltöztettünk". A vitrines rész szemközti függőleges deszkalapján pedig az új tapéta kapott helyet. A kész kredenc a helyére került, ahogy a benne tárolt alapanyagok is. Az IKEÁnak van egy olyan szólásmondása, hogy a rendetlenség csak akkor létezik, ha szem előtt hagyjuk. Erre kínálja a dobozos, kosaras tárolási megoldásait. Ezt a véleményt teljes mértékben osztom, ezért én is átalakítottam néhány dobozt, amelyekben a legkülönfélébb dolgok találtak otthonra. Mondanám, hogy fénykorukban cipősdobo- zok voltak, amennyiben ezt a rendeltetést az ő esetükben tényleg nagyszabásúnak lehet nevezni. Most viszont minden bizonnyal még hasznosabbak és esztétikusabbak is lettek, mivel új csomagolópapír-, illetve tapétaruhát kaptak. A tartalmukat az oldalukon elhelyezett címkék jelzik. ni. Rendkívül inspirálónak találtam a régi bútorok és egyéb használati tárgyak átalakítását, újrahasznosítását. Tehát nem volt kérdés, milyen irányba induljunk. Szerencsére volt mivel dolgoznunk, az előző lakók után itt maradt egy régi konyhakredenc, a dédszüleim házából pedig elhoztunk néhány széket és egyéb tárgyat. Igazából ezután jött a neheze: ki kellett találni az egész helyiség vizuális képét. A munkának ez a szakasza nagyrészt internetes böngészésből állt, leginkább a pinterest.com weboldalon. Mindent ösz- szevetve úgy gondoltam, először egy tapétát fogok kiválasztani, amely megadja a műhelyünk színét és stílusát. Olyasmit akartam, ami illik a helyiség céljához, kapcsolódik a kézművességhez. így akadtam rá egy fehér alapon színes akvarellpöttyökkel díszített tapétára, amellyel maximálisan elégedett voltam, szén az akvareli bármilyen színt használhatunk. Nagyrészt mégis a világos színeknél maradtunk, mivel a helyiségben a lehető legjobb fényviszonyokat kellett megtartanunk. I em volt köny- I \ I nyű időszak, V r valójában a í családomból N egy embert sem mondhatok, aki kimondottan támogatott volna a költözésben. Lassan másfél év elteltével viszont úgy érzem, otthon vagyok. Rengeteg dolgot tanultam, és az értékrendemen is változtatott ez a tapasztalat. rendkívül sokoldalú festékanyag, a pöttyök pedig alapból játékosságra utalnak. Te- .. hát most már adott volt, hogy a bútorok esetében AKTIVIZÁLNI j A HELYI KÖZEGET 2014 májusa tájékán I eszembe jutott egy ötlet, . hogyan is lehetne kicsit aktivizálni a helyi kreatív szellemű közeget. Mivel már néhány éve aktívan foglalkozom kézművességgel (inkább próbálkozás szintjén, semmint komoly Törekvésként), így arra I gondoltam, mi lenne, ha a nyár folyamán szakköröket ; indítanék különböző tech- Inikák gyakorlásával. Volt egy külön bejá- j ratú helyiségünk, amely ‘hajdanán konyhaként funkcionált (tehát a víz is be volt vezetve)^ amelyben csak a fölösleges kacatjaink gyűltek, így tökéletesen megfelelt a célnak. Hamarosan nekiláttunk az átalakításnak. Nem akartunk túl sok pénzt belefektetni, így jobban át kellett gondolni, mit hogyan fogunk hasznosíta
