Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-04 / 28. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 4. Vélemény És háttér 7 Az eurózóna pénznyomdájának beindítását a végső elkeseredés szülte, félő, hogy kudarcot vall Kezdődik a nagy pénzszórás A végső elkeseredés és a tehetetlenség érzése megszülte az eurózóna meny- nyiségi lazítási programját. Az Európai Központi Bank (EKB) mostantól havi 60 milliárd eurót „nyomtat”, hogy kötvényeket vásároljon belőle. A paradoxonok sora ott kezdődik, hogy a pénzt technikailag ki sem kell nyomtatni. GÁLZSOLT Kezdjük rögtön a megdöbbentő paradoxonokkal. Alapként abból indulunk ki, hogy a modern világban a pénzkínálatot a jegybankok által korlátlanul előállítható fedezetlen papírpénz (és érmék) meg a kereskedelmi bankok által teremtett fedezetlen hitelpénz kombinációja alkotja. Az előbbi mögött nem áll aranytartalék, az utóbbi mögött meg valódi megtakarítások. Ez azt is jelenti, hogy mindkettő mennyisége csaknem korlátok nélkül növelhető (a kettő együtt meg pláne). Sőt jelenleg elég elektronikus számlapénzként megteremteni és elektronikusan átutalni a pénzt, fizikailag ki sem kell nyomtatni - persze az bármikor „utánnyomható”, tetszőleges mennyiségben. A központi bankok három fő eszközzel szabályozzák a pénzkínálatot. Az első a kereskedelmi bankok tartalékrátája. Ez azt mutatja, hogy a látra szóló betéteknek mekkora részét kölcsönözhetik ki a kereskedelmi bankok (ezzel új hitelpénzt teremtve), és mekkora részét kell kötelezően tartalékolniuk. A második a jegybanki alapkamatok) megállapítása - ez azt takarja, hogy például az EKB mekkora kamatra ad kölcsönt, illetve fogad el betétet a kereskedelmi bankoktól. A harmadik az ún. nyílt piaci műveletek, a központi bank értékpapírokat vásárol vagy ad el. Az EKB jelenleg stagnáló növekedéssel, eléggé magas munkanélküliséggel, nagy állam- adósságokkal és nagyon alacsony (néha deflációba átváltó) inflációval szembesül. Ilyenkor tankönyvszerűen gazdaságélénkítő és inflációnövelő (évi 2 százalékban előírt határig) lépéseket foganatosíthat. Például csökkentheti a bankok tartalék- rátáját. De erre a fejlett világban kár a szót vesztegetni, mert nincs hova. Az eurózónában a válság előtt 2% volt a tartalék mértéke, válságellenes intézkedésként meg levitték 1 százalékra... Ezután jöhet a kamatcsökkentés, jött is, jelenleg az alapkamat 0,05%, mondani sem kell, történelmi mélypont. Emellett az EKB az elmúlt években hatalmas adagokban (bő 1000 milliárd euró) adott hosszabb távra (3 évre) rendkívül alacsony kamatra (1%) kölcsönt a kereskedelmi bankoknak és fedezetként szinte bármit elfogadott, többnyire a bóvli minősítésű görög államkötvényeket is. Mégsem indult be a hitelezés, mégsem indult be a növekedés az eurózónában. Maradt hát az egyetlen eszköz, a kötvényvásárlások felpörgetése, egyelőre havi 60 milliárd euróval jövő szeptemberig. Csakhogy a növekedés ettől sem fog beindulni, inkább egy sor kedvezőtlen mellékhatás erősödhet fel. A nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlítva, inkább a japán kudarc, mint az amerikai - erősen megkérdőjelezhető - (fél)siker prognosztizálható. Ennek okaira fókuszálunk a jövő heti kommentárban. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója (Cubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Importált műsorszámok VERES ISTVÁN Tavaly nem volt infláció, sokaknak ingyenes lett a vonat, most vasárnaptól pedig még többen féláron utazhatnak. Szlovákia szokatlan irányt vett, és ha ez így folytatódik, talán odáig is eljutunk, hogy az élelmiszerért sem kell fizetnünk a boltokban. Ha mindehhez még a zuhanó üzemanyagárakat is hozzávesszük, azt hihetnénk, hogy elindultunk a paradicsomba vezető úton. Robert Fico kormányfő vasárnap a pozsonyi főpályaudvar első peronján tartott sajtótájékoztatót, amelyen azt mondta, a kormány szociális és gazdasági csomagjának lesznek még érdekesebb intézkedései is. Türelmetlenül várjuk, mivel fog meglepni minket, már ha tartani akarja a kijelölt irányt: a minden olcsóbb lesz jelszó szerint. Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a szlovák kormány ismét egy Magyarországon nemrég kipróbált csodafegyverrel igyekszik betonba önteni a népszerűségét: a rezsicsökkentéssel. Ugyan Pozsonynak nem sikerült egy ilyen fülbemászó és könnyen értelmezhető kifejezést megalkotnia, de azért láthatóan igyekeznek. Mi lehet a következő intézkedésük? 50 százalékkal olcsóbb lesz a sör a munkanélkülieknek? 30 százalékkal olcsóbban juthatnak hozzá a tejtermékekhez a gyermekes családok? Ingyen vásárolhatják a konzerveket a nehéziparban dolgozók és családtagjaik? A végén talán eljutunk oda, hogy megszüntetik a pénzt - és milyen igazuk lesz, hiszen úgy is minden olyan drága. Ne felejtsük el, hogy jövőre parlamenti választások lesznek, a felsorolt kedvezményeket tehát a választóknak nemsokára alkalmuk nyílik meghálálni. Ezzel nincs is semmi baj, csak hát az egész a 90-es évek televíziós tapasztalataira emlékeztet. A magyar adókon megjelent a Szerencsekerék, egy-két évre rá már a Szlovák Televízióban is. Elindult a Dallas, átvették a szlovákok. Jött a Mindent vagy semmit! vetélkedő, pár éven belül a szlovák tévé is ráugrott. Nem beszélve a Heti hetesről, amely 7 s. r. o. néven futott a Markízán. Most meg importálják a déli szomszéd legújabb műsorszámát, a rezsicsökkentést. Tényleg annyira nehéz saját ödeteket kitalálni? A népámító műsorszámok helyett inkább importálhatnának több magyar bort, és akkor legalább abban biztosak lehetnénk, hogy igényes, színvonalas körülmények között butulunk. KOMMENTAR A kormányfő minisztere AAAR1ÁN LEŠKO Robert Fico kiállt Pavol Pavlis mellett, azt állítva, hogy nem hajlandó leváltani egy minisztert csak azért, mert „egy cég a jogaiért küzd a bíróságon”. Ezzel egyrészt saját gazdasági miniszterét vette pártfogásba az állammal folyó perben, másrészt saj át emberének a magánérdekét részesítette előnyben a közérdekkel szemben. Pavlis nemrég nyilvánosan tette fel a kérdést, hogy 2002-ben, a számára előnytelen privatizációs döntést követően, vállalkozóként joga volt-e bírósághoz fordulni. Kétség sem fér hozzá, hogy ehhez joga volt. A Nemzeti Vagyonalap beperlésével (FNM) azonban elvesztette a jogát arra, hogy az említett intézmény felügyelő tanácsi tagságára pályázzon. Az akkor hatályos jogszabályok szerint ugyanis a közhivatalt vállalók nem kerülhettek érdekellentétbe, vagyis nem kerülhetett olyan helyzetbe, amely során „lehetősége lesz a saját érdekeit előnybe helyezni a közérdekkel szemben”. A vállalkozót a Smer elnöke juttatta ilyen helyzetbe, amikor a vagyonalap felügyelőtanácsi posztjára jelölte őt, és Pavlis is felelős ezért, mivel elfogadta a jelölést, és becsületbeli nyilatkozatot tett arról, hogy semmi olyasmivel nem foglalkozik, ami ellentétben lenne a vagyonalap érdekeivel. A vállalkozó Pavlis nem csupán olyan helyzetbe került, hogy saját érdekeit részesíthette előnyben a közérdekkel szemben, hanem ezt a lehetőséget ki is használta. Erre 2006 májusában kerített sort, amikor mint vállalkozó (és a vagyonalap felügyelőtanácsi tagja) pénzt kölcsönzött egy magáncégnek, hogy ez folytathassa a vagyonalap és az állam ellen indított perét. Most azt állítja, hogy ez nem az ő pénze volt, hanem a .jövőbeni vásárlók” megkérték arra, hogy az „ő pénzeszközeiket utalja át a bíróság számlájára”. Csakhogy arra a jogos kérdésre, hogy ki kérte fel erre, kitől és hogyan jutott hozzá a pénzhez, és miért épp neki kellett átutalnia a pénzt a bíróság számlájára, ha ezt bárki más is megtehette volna, Pavlis nem hajlandó válaszolni. Aki nem válaszol azokra a kérdésekre, amelyek megválaszolása az ő igazát támasztanák alá, az saját magát vonja kétségbe. A .jövőbeni vásárlók”, akik 2006 májusában állítólag a saját pénzüket adták Pavlisnak, hogy egy, az államot beperlő céget alapítson, 2006. június 12-énmegvettékennekarészvényeit. És el is rejtették őket egy karib-szigeteki adóparadicsomban (Curacao) bejegyzett cégbe, a Castelo Holdingsba. Az új tulajdonosok már 2006. július20-ánaPort Service Rt. egyedüli (!) részvényesei voltak. Pavlis ennek ellenére részt vett a társaság július 27-én tartott közgyűlésén. Annak ellenére, hogy semmi keresnivalója sem volt ott, hiszen a cég már egy hete mások tulajdonába került, mégis ő volt a közgyűlésről készült jegyzőkönyv hitelesítője. Ha Pavlis olyan közel állt az adóparadicsomban bejegyzett cég tulajdonosaihoz egy héttel azt követően is, hogy hivatalosan már semmi köze nem volt hozzájuk, ugyanolyan közel állhat hozzájuk most is, amikor karnyújtásnyira vannak attól, hogy 60 millió eurót gomboljanak le az államról. Egy Pavlishoz hasonló minisztert csak egy olyan kormányfő tarthat meg a posztján, mint amilyen Fico. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány tagja FIGYELŐ Merkel Orbánnál: német visszhang A német sajtó részletesen tudósított Angela Merkel német kancellár hétfői budapesti látogatásáról. A Deutschlandfunk országos rádió Merkel nyíltabb bánásmódot sürget az ellenzékkel címmel közölt beszámolót, kiemelve, hogy Merkel és Orbán Viktor tárgyalásán a kancellár megtalálta a módját annak, hogy néhány kritikus hangú megjegyzést tegyen vendéglátójának, és felszólította őt, hogy tanúsítson „nagyobb nyíltságot” bírálóival szemben. Az ARD köztelevízió Merkel bírálja az ellenzékkel való bánásmódot címmel közölt összeállítást, amelyben kiemelték: Orbán „vitatott” személyiség az EU-ban, „autoriter kormányzati stílusa és a kritikus újságírókkal szembeni fellépése miatt”, és Merkel szóba is hozta e pontokat. Hozzátették: a kancellár „kiemelte a sajtószabadság és a vélemények sokszínűségének jelentőségét”. A ZDF országos köztelevízió Bevezető kurzus demokráciából című tudósítása szerint a kancellár vendéglátója „nem követi olyan nagyon pontosan a demokrácia játékszabályait”. Merkel szóba hozta a problémát, és szavait Orbán „kővé vált arccal” hallgatta - tették hozzá. Kifejtették, Orbán kapcsolata az autoriter vezetőkkel, mint Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint a durva fellépése az ellenzékkel szemben „borússá” tette az EU-s és NATO-s szövetségesekkel folytatott viszonyt. (MTI)
