Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-17 / 39. szám, kedd

FOCITIPP ■ 2015. FEBRUÁR 17. FRANCIA BAJNOKSÁG www.ujszo.com az öltözőben kialakuló szituációt. Ez is ritka pillanat: Zlatan Ibrahimovic elsősorban a pályán kívül mutatott teljesít­ményével hívja fel magára a figyelmet. A hétvégi fordulóban a csatár a Caen ellen szerzett, látványos gólját a mezét levéve ünnepelte. Ám ez nem öncélú magamutogatás volt: Ibrahimovic az ENSZ égisze alatt működő Élelmezési Világprogram (World Food Programme) akciójá­nak keretében a világon jelenleg élő 805 millió éhezőre próbálta felhív­ni a figyelmet különös akciójával. A sokmillió éhezőből 50 gyermek nevét íratta felsőtestére a svéd válo­gatott kapitánya, ezt mutatta meg gólörömét követően a párizsiak mérkőzését a helyszínen és a televí­zión keresztül követő több millió nézőnek. „Bármerre is megyek, felismer­nek az emberek. A nevemet ki­abálják, szurkolnak nekem. De vannak nevek, amelyekkel senki sem törődik, emberek, akiknek senki sem szurkol. Milliók szen­vednek az éhezéstől nap mint nap” - mondta Zlatan a vasárnap közzétett rövidfilmben. „Világ­szerte rengeteg szurkolóm van. Azt szeretném, hogy mostantól, akik nekem szurkolnak, ennek a805 millió elfeledett névnek is szurkoljanak. Ők az igazi bajno­kok. Ha az én nevemet halljátok, az ő neveikre gondoljatok” - szólt Zlatan rendkívül sportszerű, elis­merésre méltó felhívása. A pályán azonban az idei szezonban egyelőre adós a hasonló, fantasztikus tel­jesítménnyel, ez pedig 33 évesen sajnos nem sok jót jelent. A BL-tapasztalatot nem lehet megvenni Amikor Nasser el-Khelaifi 2011- ben a Paris Saint-Germain fut- ballklub többségi tulajdonosa lett, ötéves időszakot jósolt arra, hogy a csapata megnyerje a Bajnokok Li­gáját. Az azóta eltelt időben a Paris Saint-Germain kétszeres francia bajnok, kétszeres Szuperkupa­győztes, valamint egyszeres francia Ligakupa-győztes, ám a legmaga­sabb szintet jelentő Bajnokok Li­gájában az utóbbi két szezonban rendre elakadtak a negyeddöntők­ben. Igaz, mindkétszer 3-3-as ösz- szesítéssel és csupán idegenben lőtt gólokkal maradt alul ellenfelével szemben. És mindkét alkalommal felfedezhetünk egy olyan momen­tumot, amely sajátja a mentálisan nem elég erős, bizonyos értelem­ben rutintalan csapatoknak - a mérkőzések végén kapott gólokat. 2013-ban Xavi Hernández volt az, aki a Barcelona elleni párharc első mérkőzésének 89. percében talált be tizenegyesből, egy évvel később pedig a Chelsea elleni visz- szavágón Demba Ba 87. percben szerzett gólja bizonyult döntőnek. A rutintalanság persze elfogadható magyarázat egy formálódó csapat életében, ugyanakkor kevésbé to­lerálható akkor, ha közeleg az el­nök által megszabott határidő, és minden csapatrészben nem csupán tapasztalt, de világklasszis színvo­nalat képviselő játékosokat fedez­hetünk fel a keretben. A helyzetet pedig tovább nehezíti, ha a csapat első számú játékosának váradanul kétségessé válik az addig betöltött szerepe. Ibrahimovic jelenleg nem önmaga A Saint-Étienne elleni januári ku­pameccsen Zlatan Ibrahimovic szavakkal semmisítette meg csapat­társát, Javier Pastorét, mert az nem passzolt neki. Ibrahimovic dühe nyilvánvaló és egyben ijesztő is volt. Bár végül ő szerezte a győztes találatot, ünneplés helyett csak egy agresszív üvöltés és a feszült arca árulkodott a megkönnyebbülésről. A játékos testbeszéde olyan, akár egy könyv, és arról árulkodik, hogy a helyzet nem túl pozitív. Vagy az övé, vagy a klubjáé. Ibrahimovic 33 éves, éppen fel­épülőben van egy komoly sérülés­ből, és jelenleg azért küzd, hogy visszataláljon a legjobb formájá­hoz. A 2013/14-es szezonban fbl- dönkívüli volt a játéka, most újra előtte a kihívás, hogy a halandók közül az istenek közé emelkedjék. A probléma az, hogy Ibrahimovic pillanatnyilag nem önmaga. Nincs formában és nyugtalan is. Január közepén, a Bastia elleni 4—2-es vereség alkalmával a PSG története egyik legrosszabb teljesít­ményét hozta, 90 perc alatt mind­össze egyeden lövésre telt a csapattól a bajnokság 19. helyezettje ellen. Ez sok mindent elárul. Hozzátehetjük: a Bastia védelmének semmi köze nem volt a svéd visszafogott telje­sítményéhez, hisz bármikor máskor képes lett volna az őrületbe kerget­ni a Sebastien Squillaci-Francisco Modesto párost. A PSG eredményesebb, ha Ibra nincs a pályán Az Evian elleni 4-2-es győzelem után maga Laurent Blanc, a PSG vezetőedzője is beismerte, hogy játékosa problémákkal küzd. „Ha összevetjük a két játékost, Zlatan nem olyan kiegyensúlyozott, mint tavaly volt. Mind azon vagyunk, hogy segítsünk neki elérni ugyan­azt a szintet, de ez roppant nehéz lesz, mert nagyon magasak az elvá­rásai önmagával szemben.” Blanc biztosan közelről látja az ese­ményeket, ám a statisztika is sokat­mondó. Zlatan Ibrahimovic tizen­egy gólt szerzett tizenhét bajnoki mérkőzésen, és csupán egyetlen gólpasszal büszkélkedhet a szezon során. Ez elsőre nem tűnik rossz statisztikának, ám a problémát jobban ádátjuk, ha tudjuk: a baj­nokságban mindössze három győz­tes gólt szerzett, és a meccsei 60 százalékán nem tudott közvetlenül hozzájárulni a meccs végkimene­teléhez - góljai csak a szépítéshez, vagy a már megszerzett előny nö­veléséhez járultak hozzá. Ibrahimovic szerepének fontos­ságát ráadásul maga a csapat is megkérdőjelezi, hisz egyetlenegy meccset sem vesztett el abból a tizenkettőből, amelyet nélküle játszott le. Még konkrétabban: a Paris Saint-Germain a mér­kőzései 72 százalékát megnyeri Ibrahimovic nélkül, ellenben csak 56 százalékot teljesítenek, amikor ő is pályára lép. A szezon eddig legjobb játékát pedig akkor lát­hattuk a csapattól, amikor 3-2-re legyőzték a Barcelonát a Pare de Princes-ben. Nélküle. A sérülések a sztárokat sem kímélik A központi probléma a saroksé­rülése, ami miatt szeptembertől novemberig nem tudott pályára lépni, amit hatalmas csapásként élt meg. A fájdalom ugyan elmúlik, de ezzel együtt a korábbi kiváló fizikai állapota is némileg a múlté lett. Egy olyan nagydarab embernek, mint Ibrahimovic, nehéz vissza­térnie ilyen hosszú kihagyás után, mert a teste túlzott igénybevétel­2014 októberében például palo­taforradalom volt kibontakozó­ban a Paris Saint-Germainnél: két francia napilap, a L’Équipe és a Le Párisién is egyaránt a címlapján foglalkozott a párizsi futballisták elégedetlenségével, amelynek egyik oka Zlatan Ibrahimovic és bará­ti körének állítólagos kivételezett helyzete volt. De emlékezhetünk például Thierry Henry esetére, akinek az Arsenaltól való távozása után több játékos is azt nyilatkozta, hogy minden tiszteletük mellett is érezhető lett a- megkönnyebbülés a csapaton belül, amikor a méltán elismert klublegenda távozott. Mert abban a pillanatban meg- és felszabadul­tak a mentális feszültség alól mind a pályán, mind a pályán kívül. Az első számú játékos helyzetét minden csapatban kényes egyen­súllyal kell kezelni. A játékos a tekintélyét a pályán nyújtott telje­sítményével alapozza meg és tartja fenn, ugyanakkor elég lehet egy csupán átmeneti visszaesés, hogy a társak - nem beszélve a náluk is türelmedenebb szurkolókról- bármikor megkérdőjelezzék ezt. Vajon valóban a legjobb választás mindenáron az első számú játékost pályára küldeni, még akkor is, ha olykor láthatóan negatív hatás­sal van a csapattársakra? Vajon jó hatással van ez az eredményesség­re, majd arra, végül hogyan zárul egyik-másik szezon? Ez az egyik legfontosabb kérdés, amellyel most a Paris Saint-Germain és a 33 éves Zlatan Ibrahimovic kény­telen szembesülni. Barkóczi László Azt szeretném, hogy mostantól, akik nekem szurkolnak, ennek a 805 millió elfeledett névnek is szurkoljanak. nek van kitéve a sorozatterhelés miatt. Ráadásul a hírek szerint a sérülése még mindig nem teljesen jön rendbe, valószínű, hogy igazán csak a nyáron lesz majd képes kipi­henni magát. Addig viszont nem kizárt, hogy a helyzete komoly kihívást jelent majd a Paris Saint-Germain szá­mára. Nem is nélkülözhetik őt a pályán, de nem is tudja százszázalé­kosan segíteni a társait. Úgy tűnik, a Paris Saint-Germain megtanult győzni a távollétében. Edinson Cavani egyre jobb formában mu­tatja meg valódi tudását, de húzó­emberekké váltak olyan játékosok is, mint Lucas Moura vagy Javier Pastore. Laurent Blanc-nak így nem csupán a középpálya problé­máival kell foglalkoznia, de azzal is, vajon érdemes-e akkor is kez­dőként jelölnie Ibrahimovicot, ha nem százszázalékos. A probléma nem egyedi a futball történelmében. Elég, ha csak arra gondolunk, mi történt a Barcelo­nával az előző szezonban, mikor a láthatóan motiválatlan és fásult Messi csak a neve miatt került a pályára. Képtelen volt folyama­tosan a csapat hasznára válni, ugyanakkor a 2013. decemberi sérülését követő kényszerű tá­vollétében mind Alexis Sánchez, mind Pedro Rodriguez tőlük rég látott, kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Zlatan Ibrahimovic ötven éhező gyermek nevét írta a testére - a betűk lekopnak majd, az üzenet remélhetőleg megmarad az emberek fejében (Fotó: SITA/AP) Ibrahimovic tündöklése és bukása (?) A nagyság átka A másik érdekes kérdés az, vajon a sportcsapatok magasan kiemel­kedő csillagai meddig tudnak igazán pozitívan hatni társaikra, és mikor jön el esetleg a pillanat, amikor már felmerülhet a gyanú: a szakmai vezetésnek kezelnie kell Szerkesztette: Hegedűs Henrik (az Origó munkatársa) ■ E-mail: henrik.hegedus@ujszo.com ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Megjelenik minden kedden.

Next

/
Thumbnails
Contents