Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-14 / 37. szám, szombat
A színpad minden bajt feledtet 15. oldal 2015. február 14., szombat, 9. évfolyam, 7. szám Fagyoskodva is szebb jövőt remélnek A leesett hó és a hidegebbre fordult időjárás ellenére tömegével érkeznek a határsértők a Homokhátságra. A magyarországi Mó- rahalmot és Ásott- halmot összekötő úton öt-tíz fős csoportokban gyalogoltak az emberek a településközpontok felé. A zöldhatárt ádépők nagyjából fele fiatal férfi volt, többségük egyeden kisebb hátizsákot vitt, de akadtak olyanok is, akik mindenféle csomag nélkül, zsebre tett kézzel rótták az utat. A másik részük családos, gyakran csecsemővel vagy óvodáskorú gyermekekkel érkeztek, az utóbbiak az apjuk nyakában ülve utaztak. A legtöbben abból az irányból érkeztek magyar területre, ahol a Sza- badka-Horgos autópálya néhány száz méterre megközelíti a határt. A szerencsésebbek csupán néhány kilométert gyalogoltak, amíg a határrendész járőrök megtalálták őket. De határsértők folyamatosan jöttek a településre, majd amikor a buszok elindultak Szeged felé, többször meg kellett állniuk, mert újabb csoportok bukkantak föl a földutakon. Az illegális bevándorlás január első felétől erősödött íol rendkívüli módon. Míg újév napján 118, január 2-án pedig 134 határsértőt fogtak el, január 30-án ez a szám meghaladta az 1400-at. Nem nagyon számoltak a középeurópai téllel azok az Afrikából és Ázsiából érkező illegális bevándorlók, akik a szerb-magyar határ ádépésével szeretnének Nyugat-Eu- rópába jutni. Többségük a nehéz gazdasági helyzet, a létbizonytalanság vagy a háború miatt hagyta el otthonát, és a szebb jövő reményében választotta az Európai Uniót fő úti célnak. A hatóságok vagy a számukra szokadan időjárási viszonyok azonban egyelőre megakadályozták őket abban, hogy elérjék „álmaik földjét”. A röszkei határszakaszon naponta több tucat határsértőt fognak el, akik a zöldhatáron keresztül próbálnak meg Szerbiából Magyarországra jumi. A határőrség hőkamerái, illetve a szinte folyamatosan járőröző polgárőrség azonban leleplezi őket. Az MTI tudósítója a röszkei polgárőrség tagjaival tartott, amikor azok szokásos körútjukra indultak. Útközben elmondták: az illegális határádépők gyakran az erdős részeken érkeznek Magyarországra, abban bízva, hogy a fák és a bokrok között el tudnak rejtőzni. A téli időszakban azonban már egyre kevésbé bujkálnak, inkább feladják magukat, annyira fáznak és éheznek. Olyan is előfordult már, hogy O Albánul beszélő koszovói határsértők gyalogolnak az úton Ásotthalom es Morahalom között, néhány száz meterre a magyar-szerb határtól © Bár Ásotthalomról a délelőtt első felében már több busznyi határsértőt a Szegedi Határrendészeti Kirendeltségre szállítottak a rendőrök del körül már újra több tucatnyian varakoztak a falu határában rakott füzeknél melegedve. © Szabadka határában az egykori téglagyárnál mindennap több tucat illegális bevándorlót lehet találni. Sátrakban, sebtében eszkábált kunyhókban laknak. © Tábortüzek mellett melegednek, várják a lehetőséget, amikor a ’ zöldhatáron keresztül átszökhetnek Magyarországra. © Két koszovói család Ásotthalomnál. Az illegális' határátlépők gyakran az erdős részeken érkeznek Magyaror- szagra. (Fotók: MTI, TASR/AP) rendben átértek a határon, és a legközelebbi településen az ott lakókat kérték meg, hogy hívják ki a rendőrséget, mert ők feladnák magukat, illetve menekültstátust szeremének kérni - mesélték. A polgárőrök gyakran ruhát és élelmiszert is adnak az elfogottaknak, hiszen azok éden-szomjan vágnak neki az útnak, télen pedig a ruha is rájuk fagy, ha rejtőzködés közben például egy útba eső csatornán kell átkelniük. A hivatalos eljárás szerint a polgárőrség feltartóztatja a migránsokat, amíg megérkezik a határőrség. Ok elszállítják az elfogottakat a határrendészetre, ahol nyilvántartásba veszik őket, átesnek a szükséges orvosi vizsgálatokon, majd vagy elszállítják őket valamelyik befogadótáborba, vagy a szükséges iránymutatás után a szegedi vasútállomásról — ingyenes vonatjeggyel - útnak indítják őket a befogadótáborok felé. Az elfogott határsértők többsége menekültkérelmet terjeszt elő. Velük szemben ezt az eljárást a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal folytatja le. A hivatal menekültügyi osztályának tájékoztatása szerint tavaly több mint 42 ezren nyújtottak be menedékjog iránti kérelmet Magyarországon. A legtöbb mig- ráns Koszovóból, Afganisztánból és Szíriából érkezett. A kérelmezők többsége 18 és 35 év közöttí volt. A menekülteket kérelmük elbírálásának idejére a három magyarországi befogadótábor egyikében helyezik el. Ä bicskei, a vámosszabadi és a debreceni táborban naponta 1400-1500 menedékkérő tartózkodik. Az illegális bevándorlók Magyarország előtt még Szerbiában is kérhetnek menedéket. Ugyan nem ez az ország az úti céljuk, mégis megteszik néha, mert így időt nyerhetnek, és nem toloncolják ki őket. Azokra, akiket nem útközben, hanem már a határon, de annak szerb oldalán fognak el, néhány napos szabadságvesztést vagy pénzbüntetést szabnak ki, s kötelezik őket arra, hogy két héten belül hagyják el az országot. A legtöbbször ez meg is történik, de nem úgy, ahogy a szerb hatóságok szeretnék. A migránsoknak ugyanis nincs vesztenivalójuk, így újra megpróbálják a határátkelést. Állampolgárságtól függetlenül azonban minden migráns célja bejutni az Európai Unióba. Vannak, akik egyedül indulnak útnak, de többen vannak azok, akik embercsempészek „segítségével” igyekeznek az EU-ba. Az ember- csempészek teherautóba vagy kisbuszba rejtve szállítják át a határon a migránsokat, előfordul azonban olyan is, hogy a borsos áron adott segítség csupán útbaigazítást jelent: elviszik a bevándorlókat a zöldhatárig, és megmutatják nekik, merre induljanak. A szervezett csoportok - a már elfogott embercsempészek vallomásai alapján - Dél-Szerbiából a magyar határig fejenként átlagosan 350 euróért szállítják el az illegális bevándorlókat, míg a határon való átjutásért, illetve a célországba juttatásért a fő szervezők néhány száztól több ezer euróig terjedő összeget, míg tettestársaik 50-200 eurót kapnak fejenként. így mire a menekültek Afganisztánból, Pakisztánból, Szomáliából, Líbiából, Szíriából, Irakból és más, háború sújtotta térségekből a szerb-magyar határig jutnak, már nincs vagy alig van pénzük. A migránsok áhított céljáig, Nyu- gat-Európálg azonban hosszú út vezet. Ennek egyik utolsó állomása a Magyarország déli határától mintegy 10 kilométerre fekvő Szabadka. Áz észak-bácskai város egykori téglagyárában mindennap több meat illegális bevándorlót lehet találni. Sátrakban, sebtében eszkábált kunyhókban laknak, tábortüzek mellett melegednek, várják a lehetőséget, amikor a zöldhatáron keresztül átszökhetnek Magyarországra. Varga Tibor, a Kelet-Európa Misz- sziómunkatársamajdnem mindennap meglátogatja a téglagyárban tanyázókat. Élelmiszert, ivóvizet, ruhát és takarót visz nekik. Azt mondja, mivel törvénytelenül tartózkodnak az országban, a humanitárius szervezetek és a szociális intézmények nem segíthetnek nekik, csak az adományokban bízhatnak. Varga „vákuumhelyzetnek” értékelte a jelenlegi állapotot. Mint fogalmazott: az állami szervek nem tudnak közbelépni, a civil szervezetek pedig inkább elhatárolódnak, mert nem akarnak kompromittáló helyzetbe kerülni. A férfi lelkészként hivatásának tekinti, hogy segítsen másokon, és „jelen pillanatban ezek azok a menekültek, a hontalanok, akikről senki nem gondoskodik”. „Az igazi istentisztelet nem a meleg szobában van, hanem ott, ahol szükség van” - húzta alá a lelkész. A tucatnyi afgán - aki az MTI munkatársainak ottjártakor a téglagyárban tartózkodott - a szokásosnál is elkeseredettebb volt. Előző éjszaka a szerb rendőrség felgyújtotta a táborukat, a tűzben elégtek a ruháik, telefonjaik, élelmiszerük és a pénzük java része - mesélte az egyik fiatal férfi. A rendőrségi brutalitást szinte mindegyikük megtapasztalta. Történeteik egy része arról szólt, hogyan állították meg őket a szerb rendvédelmi szervek tagjai, a továbbengedésért cserébe pedig pénzt kértek vagy a mobiltelefonjaikat. Ha már nem volt náluk semmi, akkor megverték, megrugdosták őket- magyarázta tört angolsággal az egyik afgán fiatal. Hozzátette: azért is várja, hogy Magyarországra érjen, men ott jobbak a körülmények. Alapvetően azonban nem Magyarország a cél. A 19 éves Abdul- aki Afganisztánban egyetemista volt — meglepő informáltságról tett tanúbizonyságot. Azt magyarázta, mindenképpen Nyugat-Európába kell jutniuk, mert a németországi, belgiumi vagy a holland menekült- táborokban több száz eurós segélyt is kapnak havonta, és a lakhatási körülmények is sokkal civilizáltabbak, mint a szerb vagy a magyar táborokban. Az afganisztáni csoportban három nő, egy idősebb házaspár és egy egyéves gyerek is volt. Egész családok indultak úrnak, mert országukban a politikai helyzet, a tálib uralom és a munkanélküliség miatt elviselhetedenné vált a helyzet. Nem tudják, mi vár rájuk, ha átérnek a szerb-magyar határon, nem tudják, hogyan jutnak majd tovább, abban bíznak, mindig lesz valaki, aki útbaigazítja őket, segít nekik. Ok nem bűnözők, senkinek sem akarnak ártani, csak a saját élet- körülményeiket szeretnék jobbá tenni, élhetőbb jövőt szeretnének biztosítani önmaguknak és gyerekeiknek - hangsúlyozták. Á legtöbben a pastun kívül semmilyen nyelvet nem beszélnek, így segítséget sem tudnak kérni. Útjuk során azt tanulták meg, bármit is kérdeznek tőlük, annyit kell mondaniuk: Hungary. (MTI)
