Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-12 / 35. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. FEBRUÁR 12. Vélemény És háttér 7 A politikusok egyik fő hibája, hogy képtelenek beismerni tévedéseiket vagy hibáikat Pellegrini, a reklámarc „Büszkén vállalja, hogy részt vett a reklámban. Ingyen tette, a gyereke­kért, a jó ügyért. Ha le­hetne, újra igent mon­dana a felkérésre.” MÓZES SZABOLCS Tömören így lehetne össze­foglalni Peter Pellegrini tegna­pi védekezését, amely jól tük­rözi, hogy a házelnök vagy nem akarja megérteni, miről szól a vonatkozó, a legfőbb közjogi méltóságok számára minden­nemű reklámban való szerep­lést tiltó törvény, vagy úgy tesz, mintha nem tudná - abban bíz­va, hogy mások sem fogják fel­fogni. Nem ő az első, hasonló cipőben járó politikus, s félő, hogy nem is az utolsó. S mivel kormánypárti, vélhetően a bír­ság és a megrovás is elmarad. Tegnap derült ki, hogy Pel­legrini - még oktatási minisz­terként - egy pörgős reklám­klipben vállalt szerepet. A videó egy iskolai táncprojekt promója volt. Eddig elvileg rendben is lenne a történet - a reklám cél­ja, hogy minél több gyerek ve­gyen részt a fenékriszáló akció­ban -, csakhogy a projektnek természetesen több kommersz támogatója is van. A miniszter úr pedig a felvétel során azzal mit sem törődött, hogy milyen márkájú táblagépet nyomnak a kezébe, vagy milyen típusú munkagépre ültetik. S ami a legfontosabb: ezek a márkák látszanak is - a politikus kezé­ben, a feneke alatt. Ezen a ponton dől össze a slágfertig Pellegrini védekezé­se, ugyanis a probléma nem az, hogy milyen rendezvényt rek­lámozott - ezzel ezúttal semmi baj -, hanem az, hogy közben milyen világmárkákat hirde­tett. Mert ne legyünk naivak: a cégek azért támogatják az ilyen A házelnök úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a közjogi méltóságok semmilyen reklámban nem szerepelhetnek. jellegű akciókat, hogy javítsák az imázsukat, s ezáltal növeljék bevételeiket. Közvetve ebben segítette őket az akkor még ok­tatási miniszter. Pellegrini reklámszereplése miatt természetesen nem dől össze a világ. Voltak már hason­ló esetek - Ivan Miklós egy uta­zási iroda, Pavol Paška pedig (úgy néz ki, ez a házelnökök „sorsa”) egy tévétársaság pro- mójában vett részt. A nagyobb gond az, ha a politikus nem is­meri be, hogy hibázott. Elég lett volna, ha annyit mond: ,jó ügyet támogattam, ám közben valóban nem figyeltem egy-két apró részletre. Bocs, legköze­lebb nem fordul elő, és ezért el­fogadom, ha az illetékes parla­menti bizottság levonja egyhavi béremet.” Pellegrini - és a hoz­zá hasonló sorsú politikusok - reakciója azért is meglepő, mert egy ilyen meaculpázás PR- szempontból sokkal többet érne számukra - a választóknak em­beri vonásokat mutatnának -, mint a poénosnak szánt trakto­ros miniszteri videó.- Hát hova mennék? A zsebészetre! (Peter Gossányi rajza) Van idő felkészülni, hogy élni tudjunk az USA és az EU közti egyezmény előnyeivel A híres-hírhedt klórozott csirke FELEDY BOTOND Egyre gyakrabban jelennek meg a klórban áztatott amerikai csirkékkel, génmódosított ku­koricával és kisemmizett euró­pai vállalkozókkal riogató írá­sok, amelyek szerint az USA és az EU között készülőiéiben lévő egyezmény a földi poklot hozza majd Európára. A Transzatlanti Kereskedel­mi és Befektetési Partnerség, amelyet angol rövidítése után TTIP-nek hívunk, arra hivatott, hogy a világ két leggazdagabb régiója között tovább mélyítse az integrációt. Az USA és az EU együtt a világ GDP-jének közel 46 százalékát állítja elő, a világ kereskedelmének egyharmada is köztük zajlik. Már számos vámtól és más tarifa jellegű kor­láttól megszabadult a két tömb, most a szabályozást akarja összehangolni. A tiltakozás pedig amiatt kez­dett spontán módon a felszínre törni, mert a tárgyalások két év­vel ezelőtti beindítása óta sokáig semmit sem lehetett tudni az Eu­rópai Bizottság és amerikai partnere között folyó egyezteté­sekről. Ez gazdag táptalajt adott mindenféle elképzelésnek, mindenki a saját rémét láthatta bele a készülő megállapodásba. A helyzet tényleg nem egyszerű: az unió a kereskede­lem terén valóban önálló hatás­körrel, így e tárgyaláson saját mandátummal rendelkezik. Az unió azonban nem valami lufi­ként kering a tagállamok felett, hanem ezer szállal kötődik hoz­zájuk, hozzánk. S mivel erősen a kezdeti szakaszban lévő tár­gyalásról van szó, így minden­kinek adott a lehetőség, hogy mérlegelje és elmondja érdekeit a döntéshozóknak, politiku­soknak, megfelelő kamaráknak és szövetségeknek, akik ezt a brüsszeli irodákig vihetik. A legérzékenyebb kérdésekről feltehetőleg idén ősszel kez­dődnek az egyeztetések. Mivel a legnagyobb uniós tagállam, Németország egyér­telmű érdeke a TTIP aláírása, ahogy az amerikai vállalatok is várják ezt, így a kisebb tagálla­mok már csak egyetlen dolgot tehetnek: minden eszközzel ér­vényesítik érdekeiket, mert megakadályozni már nem na­gyon lehet az egyezmény létre­jöttét. A nagyjátékosok egyelőre nagyon szeretnék az aláírást. A középsúlyú és kisebb államok pedig, ha elég ügyesek, akkor hosszú távon képesek lehetnek többet nyerni, mint amennyit veszíthetnek. Ehhez azonban fel kell adni a struccpolitika jellegű, nem pár­beszédre és érdekképviseletre épülő kampányokat, minden ol­dalon. A cél, hogy az európai szereplők - államok, ipari szek­torok, kkv-k és a végén minden polgár - képesek legyenek fel­mérni a lehetőségeiket a TTIP- ben és tudatosan készüljenek a változásokra. Az egyezményről még évekig fognak tárgyalni, majd jó eséllyel évekig tart a rati­fikálási folyamat. Van időnk, de most kell kihasználnia a felké­szülésre mindenkinek: vállalko­zóknak, beszállítóknak, fo- gyasztóvédőknekegyaránt. KOMMENTAR Lipták doktor igaza KOCUR LÁSZLÓ Peter Lipták pozsonyi körzeti orvos a hétfő esti híradóban nyíltan beszélt arról, amit mindannyian tudunk. Most mégis mindenki úgy tesz, mint ha ez az ember valami idegen univerzumból csöppent volna ide, de leg­alábbis a Holdról, és tőle hallanának először az orvosi hálapénzről. A Lipták-nyilatkozat által generált vitát elnézve jó esély van rá, hogy a két-három hónapig tartó masszív buzizás után most össz­népi orvosozás kezdődik. Kétségtelen, volt valami hólapátért kiáltó abban az irritá­ló, nyegle természetességben, ahogy a kamerába vigyo­rogva elmondta téziseit. Ám abban, hogy akinek a mai egészségügyi rendszerben nincs pénze, annak pechje van, Lipták doktornak elvitathatatlan igaza van. Aki ezt nem így látja, az álszent vagy szerencsés, és az elmúlt években influenzánál komolyabb dolog miatt nem fordult orvos­hoz. Mindjárt tegyük is hozzá, sajnálatos, hogy ez így van, de ebben az esetben a moralizálás meddő. Tegyük hozzá azt is, kb. ez minden, amiben egyetértünk a dokival. Arról azonban, hogy az egészségügy mint társadalmi alrendszer ide jutott, nem ő tehet. Közellenséggé, a szlovákiai egész­ségügy minden problémájának forrásává tenni őt butaság volna. Mert ha netán felháborodott tömegek megégetnék őt ma délután, Dobrovič utcai rendelője előtt, borítékok­ból rakott máglyán, azzal megoldódna a szlovák egész­ségügy minden problémája? Reméljük, ezt senki sem gondolja komolyan. Bár nem igazán értjük, miért tette - még jó okot is nehéz találni erre, ki és miért annyira hülye, hogy a legnézettebb hírműsorban ismerje be a korrupciót -, Lipták már most többet tett e tabuizált terület közbeszédbe vonszolásáért, mint az összes eddigi egészségügyi miniszter. Ez lehet az első lépés a gyógyulás felé vezető úton. Illúziói azonban senkinek ne legyenek, ha a gyógyulás egyáltalán lehetsé­ges, az nagyon hosszadalmas folyamat lesz. És mivel népszerűtlen is, és nem zavarható le egy vagy két kormány­zati ciklus alatt, a mindenkori kormányok nem nagyon fog­nak kapkodni utána. Ha végigtekintünk az önálló Szlovákia egészségügyi minisztereinek során Viliam Soboňától Vla­dimír Čisláldg, közülük az egészségügy átlátható finanszí­rozásának megteremtését valószínűleg csak az éppen ezért közutálatnak örvendő Rudolf Zajac gondolta komolyan. Be­le is törött a bicskája, és még a sajátjai sem álltak ki mara­déktalanul mellette. Az egészségügy jó üzlet, számos befo­lyásos haszonélvezővel, akik érdekeltek a jelenlegi, pazar­ló és korrupt rendszer fenntartásában. Ettől elvonatkoz­tatva, be kell látnunk, hogy az ingyenes állami egészség­ügy fikció, a számlát valakinek fizetnie kell, legtöbbször a végfelhasználónak, a betegnek. Ahhoz, hogy a rendszer va­lamelyest fenntartható lehessen, előbb vagy utóbb fizetni fogunk. A kérdés csak az, hogy borítékban, vagy átlátható módon, egy kórházi pénztárban akarjuk-e ezt tenni? FIGYELŐ Véres Valentint! Támad a kiberkalifa. Hac- kerek feltörték az amerikai Newsweek magazin interne­tes oldalát, megfenyegették az Egyesült Államokat, konk­rétan az elnöki családot is, és az Iszlám Állam (IÁ) terror­szervezetet reklámozó képet és szöveget helyeztek el rajta. Az üzenetet a „kiberkalifá- tus” nevében küldték a „Je suIS IS” (Én vagyok az IÁ) fel­irattal. A képen egy iszlamis- ta harcos kendőbe burkolt fe­je látható. „Miközben az USA és csatlósai a testvéreinket ölik Szíriában, Irakban és Af­ganisztánban, mi belülről szétromboljuk a nemzeti ki- berbiztonsági rendszerete­ket” - üzenték az internetes kalózok. Megfenyegették az amerikai elnöki családot is. „Véres Valentin-napot Mi­chelle Obama! Figyelünk té­ged, a lányaidat és a férjedet! -üzenték. Washington új hírszerző központot hoz létre a kiber- fenyegetések ellen - közölte Lisa Monaco, Barack Obama terrorelhárítási és belbizton­sági tanácsadója. Az intéz­mény létrehozása - amelynek működési elvét a The Wa­shington Post a Nemzeti Ter­rorelhárítási Központéhoz hasonlította - azt jelzi, hogy az Obama-kormány változtat a jelenlegi helyzeten, amikor több szövetségi szerv külön foglalkozik a kibervédelem- mel. A közelmúltban ameri­kai érdekeltségek-így a Sony Pictures Entertainment, az Anthem társadalombiztosító vagy éppen a Fehér Ház nem titkosított számítógép-háló­zata - ellen elkövetett hacker- támadások ráirányították a figyelmet arra, hogy hiányos­ságok mutatkoznak a bizton­sági szervek közötti informá­ciócserében. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents