Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-10 / 33. szám, kedd
12 AFRIKAI FUTBALL FOCITIPP ■ 2015. FEBRUAR 10. www.ujszo.com Hany eves vagy, Batman? Negyven vagy hetven? Joseph Minala hivatalosan még csak 18 éves. 7 v* Sulley Muntari karrierje jól szimbolizálja az afrikai futball problémáit Afrika még nem áll készen a profi futballra Botrány az Afrika-kupán. A legtöbben már fel sem kapják a fejüket a hírre: sajnos bőven volt lehetőségük hozzászokni. Vitatott bírói ítéletek, tömegverekedések a pályán, bundagyanú, kizárt csapatok, arrogáns játékosok, gyerekes ostobaságok - sok meghökkentő történetet hallani az afrikai futballról. Mindezek bizonyítják, hogy nagyon nehéz eljutni az amatőr lelkesedéstől a professzionális sportszemléletig. kinek volt alkalma élőben követni az 1990-es világbajnokság eseményeit, a mai napig emlékszik arra a földindulásszerű meglepetésre, amelyet Kamerun szerzett a nagyvilágnak. Az addig lényegében ismereden válogatott a címvédő Argentínán kilenc emberrel játszva lépett át, csoportelső lett, a legjobb tizenhat között a szögletzászlónál szambázó Roger Milla góljával legyőzte Kolumbiát, hogy végül az angolokkal szemben maradjon alul úgy, hogy hét perccel a vége előtt még 2-1-re vezetett, és mindvégig jobban játszott ellenfelénél. Rengetegen szorítottak a semmiből jött meglepetéscsapatnak, még a futballt csak távolról szemlélők is megtanulták Francois Omam-Biyik, Eugéne Ekéké, Thomas N’kono, Benin Ebwellé, s mindenekelőtt a tornát végül négy góllal záró nemzeti hős, Roger Milla nevét. A fútballszakma is felkapta a fejét: egy felfedezésre váró világ nyílt meg előttünk: Afrika. Négy évvel később hiába vártuk az újabb csodát, Kamerun búcsúzott a csoportkörben. Ám ott volt a későbbi finalista olaszokkal szemben a nyolcaddöntőben kieső Nigéria: Eguavoen, Keshi, Uche, Finidi, Jay-Jay Okocha, Amuneke, Amokachi, Ikpeba neve valószínűleg sokaknak ismerősen cseng ma is. Két évvel később ismét az újságok címlapján találjuk őket mint az első afrikai olimpiai bajnok futballcsapat tagjait. Útjuk az elődöntőben a Robeno Carlosszal, Bebetóval, Rivaldóval és Ronaldóval felálló Brazílián, majd a döntőben a Javier Zanettit, Diego Simeonét vagy Hernán Crespót felvonultató Argentínán át vezetett. A fútballszakma felfedezte magának Afrikát mint lehetséges fút- ballhatalmat - de főként mint még kiaknázatlan „nyersanyagforrást”. Csak úgy sorjáztak az európai klubok képviselői hatalmas hasznot jelentő szerződések reményében! Később elindultak a tehetségkutatók, a nagy európai klubok megalapították fútballiskoláikat. Csakhogy mindeközben felszínre kerültek a buktatók és a veszélyek is - sok közülük mai napig rányomja bélyegét az afrikai labdarúgásra. A politikai helyzet bizonytalan, a futball szervezettsége gyakorlatilag a nullával egyenlő, az afrikai játékosoknak esélyük sincs megtanulni a profi szemléletet, az egyes országok vezetőségi szintjein pedig döbbenetes méreteket ölt a korrupció, illetve a politika közvetlen befolyása. Az Afrika-kupa döntőjét 1970-ben a házigazda Szudán játszotta Ghána ellen. A meccset egy vitatott szöglet utáni góllal a hazaiak nyerték 1-0-ra. Ghána már a mérkőzésen megkérdőjelezte a bírói ítéletet, s a játékosok végül nem voltak hajlandók átvenni az ezüstérmeket. Szudán akkori katonai vezetője, Gaafar Nimeiry az országát ért sértésként értelmezte az esetet, huszonnégy órás határidőt adva ki is toloncolta a „hálátlan vendégeket”. Az ebolajárvány miatt 2014-ben Marokkó visszalépett az Afrika-kupa rendezői jogától, így 2012 után ismét Egyenlítői-Guinea adott otthont a tornának. Az ország egy főre jutó nemzeti összterméke körülbelül ugyanannyi, mint Németországé, ami biztonságos alapot ad egy ilyen volumenű viadal megrendezésére, gondolhatnánk. Csakhogy ez a vagyon egyetlen szűk csoport kezében összpontosul. Teodoro Obiang Nguema és családja lényegében az egyetlen haszonélvezője annak az irdatlan vagyonnak, amelyet az ország Afrika harmadik legnagyobb olajexportőreként zsebre tehet, köszönhetően a kilencvenes évek közepén felfedezett ásványlelőhelyeknek. Fia, Teodórin mező- gazdasági és erdészeti miniszteri teendői mellett fokozott érdeklődést tanúsít a nemzeti futballválogatott iránt, a francia és az amerikai hatóságok figyelmét viszont az ő személyes vagyona keltette fel. A francia szervek 2012-ben foglalták le - az egyébként hivatalosan havi hétezer dolláros honoráriummal bíró - fiatalember 6 500 000 eurós luxusautó-gyűjteményét, az amerikaiak pedig 2014-ben hetvenmillió dollár értékben kobozták el ingóságai és ingatlanai egy részét. Ez mégsem ró rá különösebb anyagi terhet: édesapja például 2003-ban egyetlen tollvonással utaltatott át félmilliárd dollárt saját bankszámláira, az állami vagyont a mindent eluraló korrupciótól megvédendő. Teodórin legnagyobb öröme az, hogy megtarthatja azt a kristálybe- rakásos kesztyűt, amelyet Michael Jackson viselt Bad című legendás albumának turnéján. AFRIKA-KUPA: AZ EDDIGI GYŐZTESEK 1957: Egyiptom 1970: Szudán 1982: Ghána 1994: Nigéria 2006: Egyiptom 1959: Egyiptom 1972: Kongói Köztársaság 1984: Kamerun 1996: Dél-afrikai Köztársaság 2008: Egyiptom 1962: Etiópia 1974: Zaire (Kongói DK) 1986: Egyiptom 1998: Egyiptom 2010: Egyiptom 1963: Ghána 1976: Marokkó 1988: Kamerun 2000: Kamerun 2012: Zambia 1965: Ghána 1978: Ghána 1990: Algéria 2002: Kamerun 2013: Nigéria 1968: Zaire (Kongói DK) 1980: Nigéria 1992: Elefántcsontpart 2004: Tunézia 2015: Elefántcsontpart Ilyen háttér mellett van-e okunk csodálkozni azon, hogy Rajindra- parsad Seechum mauritiusi játékvezető mondvacsinált tizenegyessel juttatta idén Egyenlítői-Guineát - történelme során először - az Afrika-kupa elődöntőjébe Tunézia ellenében? A bírót hat hónapra eltiltották, törölték a kontinentális bírói A-listáról. Sportkarrierje lényegében véget ért, ám nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy jó darabig nem lesznek anyagi gondjai. A tunéziaiak ellenfelükre és a bíróra támadtak (utóbbit még az öltözőfolyosón is megkergették, a beszámolók szerint megpróbálták megrugdosni), majd kárt tettek az öltözőben. A tunéziai szövetség büntetése ötvenezer amerikai dollár volt, de ötezer dollárt fizetett az egyenlítői-guine- ai szervezet is, mivel több szurkoló a pályára rohant, s a fanatikusok megdobálták az ellenfél játékosait. Nem küzdenek anyagi gondokkal a napjainkra világsztárokká váló afrikai játékosok sem. Közülük többen képtelenek kezelni a hirtelen jött vagyont és a sportkarrierrel járó népszerűséget - igaz, ez a jelenség nem korlátozódik az afrikai játékosokra. A 2014-es világbajnokságon Kwesi Appiah, Ghána szövetségi kapitánya a sorsdöntő
