Új Szó, 2015. február (68. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-10 / 33. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2015. FEBRUAR 10. AFRIKAI FUTBALL 13 A kontinens első világbajnokságát Dél-Afrika rendezhette utolsó csoportmérkőzés dacára hazazavarta Kevin-Prince Boatenget és Sulley Muntarit a tornáról. Előbbit azért, mert minősíthetetlen hangnemben beszélt edzőjével, utóbbit pedig azért, mert egy, a játékosok prémiumának elmaradása miatt kitört vita hevében megütötte a válogatott menedzsmentjének tagját. A két játékost határozatlan időre eltiltották a válogatottól, az idei Afrikai Nemzetek Kupáján sem voltak kerettagok. Muntari jól példázza azt, hogyan torzulhat egy futballista személyisége, amikor az anyagiasság minden egyebet háttérbe szorít nála. Alig néhány nappal a világbajnokságon történtek után került nyilvánosságra egy felvétel, amelyen a futballista a ghánai csapat edzőtáborának étkezőjében dohányzik. A videón elhangzó szavak ráadásul marihuánára engednek következtetni. A ghánai szövetség reakciója is érdekes volt: szerintük a felvétel nem Brazíliában készült, hanem az azt megelőző hollandiai edzőtáborban. A botrányos viselkedés a pályán sem idegen Muntaritól. Már a 2010-es vb-ről is majdnem ha- zaküldték, amikor az Ausztrália elleni - döntedenre végződő - csoportmérkőzés után Milovan Rajevaccal üvöltözött, ám akkor egy utólagos bocsánatkérés elég volt a maradáshoz. A 2010-es a Roma-Internazionale olasz kupadöntő utáni tömegverekedésben való részvétele is lehetne bocsánatos bűn, ha elfogadnánk, hogy csupán az ellenfél agressziójára válaszolt. Csakhogy 2013-ban az Milan-Roma mérkőzés első félidejének végén reklamálás közben alaposan megszorongatta a játékvezető kezét. A jutalma: kiállítás. Ugyanezen év decemberében piros lap és három mérkőzésre szóló eltiltás következett, mert a Milan- Internazionale bajnokin ellökte Zdravko Kuzmanovicot. A múlt év novemberében játszott Derby della Madonninán pedig olyan durván ütötte meg könyökkel Dodót, hogy annak arcát elöntöte a vér. Ennek ellenére a bíró nem küldte azonnal le a pályáról. Ennél is jellemzőbb az, amit a válogatottban megenged magának Muntari. A 2013-as Afrika-kupán merő dacból nem volt hajlandó a csapatbuszon utazni, inkább százmilliós sportkocsijával furikázott az egyes helyszínek között. Mintha az európai klubja professzionális kötöttségei alól kiszabadulva elfelejtene mindent, amit az élsport fegyelméről megtanulhatott. A professzionalizmus szinte teljes hiánya egyébként a szakmai vezetésre is jellemző. Dél-Afrika még javában ünnepelte továbbjutását az utolsó 2011-es Afrika-kupa- selejtező végén, amikor közölték a válogatottal: tévedés történt, a három azonos pontszámmal végző csapat között inkább a gólkülönbség dönt. Bár a szakvezetésből senki nem figyelt erre, a szabályokat a sorozat kezdetén megváltoztatták, így a csoportgyőztes Niger lett, és történelme során először kvalifikált az Afrika-kupára. A Sierra Leone elleni mérkőzés során Pitso Mosimane dél-afrikai edző végig óvatosságra intette fiait - az eredmény a biztonságos 0-0 lett, miközben egy győzelemmel kijuttathatta volna csapatát a tornára. A tréner másnapi magyarázatában meghökkentő módon arról beszélt, hogy Afrikában - szemben az európai és a dél-amerikai körülményekkel - mennyivel „macerásabb minden”. A kontinens és azon belül a futball káosza rengeteg lehetőséget ad a tudatos visszaélésekre is. A múlt év elejének egyik legvitatottabb esete a Lazio által leigazolt kameruni Joseph Minaláé. Bár a játékos hivatalosan tizenhét éves, ránézésre inkább harmincnak tűnik - csak az MRI vizsgálat eredménye tudta lecsendesíteni a közvéleményt. Az eset persze nem előzmények nélkül való. A FIFA már 1988-ban, az olimpiát megelőző vizsgálatoknak köszönhetően két évre eltiltotta Nigériát minden fiitballesemény- ről, hasonló „korproblémák” miatt. 2013 áprilisában kilenc marokkói játékost zártak ki az U-17-es Afrika-kupáról, miután kiderült, hogy túlkorosak, de Kongó, Elefántcsontpart és Nigéria keretéből is három-három játékost távolítottak el ugyanezen okból. Nigéria tavaly kulcsjátékosait veszítette el az októberi U-17-es vb előtt, míg Szomáliát végleg ki is zárták az afrikai U17-es kontinenstornáról. „Nagyon nehéz a fiatal afrikai játékosoknak külföldi szerződéshez jutniuk, gyakran előfordul, hogy már túlkorosak, mire sikerül felhívniuk magukra a figyelmet. Ezért aztán nem ritkán akár tíz évet is letagadnak az életkorukból. A másik gyakori ok a nagy nyomás az utánpódáscsapatokon: gyakran az edzők azok, akik a sikeresség érdekében ilyen csalásokra » Drámai büntetőpárbajban nyert Elefántcsontpart Gól nélküli döntetlent követően Elefántcsontpart labdarúgó-válogatottja drámai büntetőpárbajban múlta felül Ghánát az Egyenlítői- Guineában rendezett Afrika-kupa vasárnapi fináléjában. A találkozó rendes játékideje unalmas mezőnyjátékkal telt, ahogy a hosszabbítás is, a kapuk alig forogtak veszélyben. A 11-esek során az első két sorozatban az elefántcsontparti játékosok hibáztak, így eldőlni látszott a találkozó, csakhogy a következő két ghánai rúgó szintén rontott. Onnantól egészen all. sorozatig, azaz amíg a kapusok sorra nem kerültek, valamennyi futballista betalált. Ekkor a ghánai hálóőr lövését megfogta Boubacar Barry, aki csak sérülés miatt került a csapatba, majd az elefántcsontparti kapus ezek után a bal felső sarokba bombázott, pedig a párbaj során görcs miatt többször ápolást kért. Elefántcsontpart válogatottja története során - 1992 után - másodszor lett kontinensbajnok. Az elmúlt tíz évben ugyan két döntőt is játszott, de mindkétszer büntetőkkel maradt alul 0-0-s döntetlent követően. Afrika-kupa, döntő: Elefántcsontpart-Ghána 0-0 tizenegyesekkel: 9-8 kényszerítik játékosaikat. Ráadásul Afrikában nagyon bizonytalan az adatnyilvántartás, így nem ritka az, hogy valakinek akár több születési bizonyítványa is van” - mondja Oluwashina Okeleji afrikai fut- ballszakíró. Európa válasza mindezekre az, hogy a klubok a lehető legkorábban kiszakítják hazai környezetükből a leendő játékosokat, s futballiskoláikban roppant szigorú keretek közé szorítják őket. Afrika hatalmas labdarúgó-tehetségeket rejtő hátországa tehát egyelőre nem áll készen arra, hogy önállóan gondozza és nevelje reménységeit - s pillanatnyilag úgy tűnik, ez még hosszú ideig így is marad. Barkóczi László
