Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-08 / 5. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 8. Kultúra 9 A BÚÉK alaposan kitágítja a dokumentumfilm kereteit, személyes történetek is beleépülnek Szilveszteri szociális körkép így búcsúztatták az óévet a nyugdíjasok... ...és így a menő fiatalok egy trendi szórakozóhelyen (Képarchívum) Elkészült Magyarország első közösségi filmje, a BÚÉK, amely az ország egyetlen napját, 2013/ 2014 szilveszterét mutatja be számtalan szemszögből. Az alkotók felhívására több mint 800 videó érkezett be, ezenkívül 12 stáb forgatott tavaly szilveszterkor. Össszesen 100 órányi anyagból vágta össze a hetvenperces filmet Kálmán Mátyás rendező. JUHÁSZ KATALIN Olyan különböző társadalmi csoportok, korosztályok, szubkultúrák kerültek egy filmbe, amelyek egyébként talán sosem találkoznak egymással. Kálmán Mátyás szerint a szilveszter csupán ürügy volt, az év bármely más napját is kiválaszthatták volna. Ez a nap azért különleges, mert szilveszterkor mindenki nyitottabb, közlékenyebb, könnyebben megosztja érzéseit, terveit a nagyközönséggel, és őszintébben értékeli az előző évet. A film iránti érdeklődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tegnap délig több mint 16 ezren nézték meg a vs.hu interneteseimen. Számunkra, Magyarország határain kívül élők számára a rendezői változat sajnos még nem hozzáférhető, Kálmán Mátyás tájékoztatása szerint azért, mert különböző nemzetközi fesztiválokra pályáznak vele, ahol elvárás, hogy csak a gyártó országában legyen elérhető a film a bemutatóig. Az interaktív verziót viszont mi is láthatjuk. Ez talán még érdekesebb, mivel az egyes történeteket tetszőleges sorrendben is megnézhetjük, akár egymás után többször is. És ha akarjuk, át is ugorhatjuk az általában egyperces snittek egyikét-másikát. Az alkotók előbb a YouTube- on néztek utána, milyen szilveszteri videókat készítenek az átlagemberek. Pezsgőnyitásról, koccintásokról, tűzijátékról, önfeledt táncolásról és utcai hangulatképekről kapták a legtöbb anyagot, ezeket a felvételeket „tematikusán” vágták össze, például egymás után soksok újévi csókot láthatunk. De azt is tudták, milyen fazonokra, helyszínekre, élethelyzetekre kíváncsiak a leginkább. Forgattak például abban a művészotthonban, ahol idős színészek, előadómészek ünnepelnek e- gyütt. Meglátogattak egy remeteként élő festőt, aki felesleges hűhónak tartja ugyan a szilvesztert, mégis arra biztatja a fiát, menjen be a városba, akkor is, ha nincs kedve hozzá. Hiszen még fiatal, mikor bulizzon, ha nem most? Egy állástalan fiatal nő naptárral a kezében összeszámolja, hogy egy év alatt összesen három hónapig dolgozott különböző alkalmi munkahelyeken. Nem panaszkodik, csupán tényeket közöl. Egy zenekar az esti koncertre készül egy budapesti klubban. Izgatottak, hiszen sosem játszottak még az év utolsó napján. A profi stábok felvételei viszonylag könnyen felismerhetők: több bennük a vágás, jobbak a beállítások, a fények. Az amatőrök nem bajlódnak i- lyesmivel, általában hosszú snitteket vesznek fel, összevissza mozog a kezükben a mobiltelefon, miközben rögzítenek valamit. De ez esetben nem a felvétel minősége volt a fontos, hanem a téma. És bőven akadtak gyöngyszemek. Valaki például rögzítette, ahogy két lány Bob Marleyt énekel a tömött villamason, és nagy tetszést aratnak. Más a vécéket örökítette meg egy szórakozóhelyen az évbúcsúztató buli után - ez sem tipikus szilveszteri videó. Mint ahogy az sem, amikor egy kocsma tulajdonosa közli a tolvajjal, mi történik vele, ha még egy üveg eltűnik az udvaron álló rekeszekből. Aztán jön a „háborús övezet”, azaz a budapesti belváros, egy taxiból nézve. A taxis igyekszik elkerülni a petárdákat. Egy hajléktalan, aki egyedül pezsgőzik a Nyugatiban. Langyos buli egy falu főterén, néhány szomorú lufival és borzalmas kultúrműsorral. Ha a javasolt sorrendben haladunk, hamar észrevehetjük, hogy nem véletlenül kerültek egymás után az egyes jelenetek. A rendező célja érezhetően az volt, hogy egymástól minél messzebb álló közösségek és emberek kerüljenek egymás közelébe. A hatás így még erősebb, hiszen egyrészt érzékelhetjük a figurák közötti áthidalhatatlan távolságot, másrészt valahogy mégiscsak kerek egésszé állnak össze a rövid jelenetek. Számomra legalábbis teljes a szociális körkép. Ez a film ráadásul alaposan kitágítja a hagyományos dokumentumfilm kereteit, hiszen a videókat beküldők személyes történetei is beleépülnek. Bizonyára érdekes lesz 10-15 év múlva visszanézni, milyen (ek) volt- fák) a szilveszter(ek) egy kis országban. Az utolsó snitt egyszerre bizakodó és szívszorító. Gyors kezek egy asztalon apró pere- cekből rakják ki a következő üzenetet: Fel a fejjel magyarok! PENGE No exit Az első regényét közreadó Totth Benedek eleddig az olvasók előtt elsősorban Cor- mac McCarthy, Aldous Huxley, Hunter S. Thompson jeles fordítójaként volt ismert. Ez a tekintélyes fordítói praxis kétségkívül jól kamatoztatható regényírás közben is. Sánta Szilárd kritikai rovata A Holtverseny egy ízig-vé- rig zúzós, tekerős kamaszregény, melyben a főszereplő négy tinédzser némileg az amerikai próza fenegyereke, Bret Easton Ellis prózájának a karaktereire hajaz. A regényben erőteljesen tárul fel a kamaszkor ijesztő határzónája és a serdülőkor lázadásával együtt járó kiábrándultság. Áz identitásdiffúziós kamaszok szlenges kommunikációja úgy viszi színre az énhatárok képlékenységét, hogy közben a magabiztosnak és lazának mutatkozó nyelvi panelek mögött meghúzódó szorongás és bizonytalanság meredélye is fölsej- lik, ami - óhatatlanul - az olvasó saját élettapasztalatát is játékba hozza, és nem utolsósorban teszteli az empatikus képességét. Arról a serdülőkori örvényről van szó, melyet a nemi hormonok túlzott működése és egyfajta permanens krízisállapot jellemez, amit a gyakori droghasználat sem tud ellensúlyozni. Annak a tini generációnak a (szülők számára jobbára láthatatlan) mindennapjairól szól a regény, melynek a kémiaóráról a Breaking Bad jut az eszébe, a vidéki belváros pedig a Walking Dead díszleteit idézi meg. A szövegben a populáris kultúra darabjai az elbeszélőnek tájékozódási és eligazodási pontként jelennek meg. A pergő, nagyon gyakran filmes párbeszédek során a kamaszok a haveroktól várják a megerősítést és a visszaigazolást. Ugyancsak lehangoló belesni a főszereplő tizenéves úszók ifjúsági versenyeinek kulisszái mögé; az állandóan üvöltöző, káromkodó, verekedő Bandibá, az alkoholista és teljesítményorientált edző is alkalmatlan arra, hogy példaképként szolgáljon. Az anonimitását végig megőrző kamasz elbeszélő egy helyen így jellemzi ezt a generációt: „Mondjuk a pornó tényleg nagyon hasít mostanában. Bármelyik haverom kapásból fel tud sorolni tíz AVN díjas pornósztárt a legjobb külföldi dupla anál jelenet kategóriában, de az aradi tizenháromból max Kossuth vagy Széchenyi van meg nekik.” Totth Benedek: Holtverseny. Magvető Kiadó, 2014. 248 oldal. Értékelés: MWHMIO Megjelent Lacza Tihamér hézagpótló, enciklopédiaszerű művének második kötete Teljessé vált a tudomány apostolainak sora OZOGÁNY ERNŐ Sajátos hazai gond, hogy egy- egy mű kiadásához általában a szükséges költségek töredékét kapják meg állami támogatásként a kiadók. Külön öröm, hogy ezúttal nem maradt torzó egy fontos munka: a közelmúltban megjelent Lacza Tihamér A tudomány apostolai című, hézagpótló művének második kötete, amely az L-től Zs-ig terjedő hazai településekhez köthető neves magyar személyiségeket mutatja be. Az olvasó pedig meglepve veheti tudomásul, hogy gazdagabbak vagyunk, mint hinnénk: alig ismert kis falvakról derül ki, szülötteik milyen jelentős mértékben járultak hozzá szellemi kincsestárunk gyarapításához. Lacza Tihamér most is az első kötetben megismert receptet alkalmazza: a helységeket - történetükkel, a szellemi életben beLacza Tihamér A TUDOMÁNY APOSTOLAI L-Zs töltött szerepükkel egyetemben - ábécérendben tárgyalja, a hozzájuk rendelt tudósok pedig születési időpontjuk szerint szerepelnek. A szerző módszere kitűnő lehetőséget biztosít arra, hogy az egyes életműveket enciklopédiaszerűen, egy szelBeszélgetés a szerzővel A Lacza Tihamérral folytatandó beszélgetésre ma 17 órakor várja az érdeklődőket a Pro Futuro Hungarica Polgári Társulás; a helyszín az MKP pozsonyi székháza (Čajakova 8). A beszélgetés témája: magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén. A házigazda: Csáky Pál EP- képviselő. (ú) lemi folyamat részeként tárgyalja. Az előző kötet egyértelműen úttörő jellegűnek tekinthető. A jelenlegi a kincseskamra feltárására emlékeztet. Nem véletlenül. Három olyan város is a második kötetbe került, amely nemcsak a magyar, hanem az európai tudományosságban és szellemi életben is fontos szerepet játszott: Pozsony, a történelmi Magyarország egykori fővárosa, Nagyszombat, az első állandó honi egyetem székhelye és Selmecbánya, a világ harmadik műszaki felsőfokú intézményénekotthona. Lacza vállalkozásának hord- erejére jellemző, hogy a hazai lexikonok terjedelmét meghaladóan több száz jelentős személyiség pályaívét ismerteti. Hangsúlyozzuk: mindez nem egy kollektíva, hanem egyetlen ember munkája. Napjainkban lépten-nyomon szó esik a tudásalapú társadalom építéséről. Ajelenből ajövő csak a múlt alapjaira építhető. Bizonyos, hogy A tudomány apostolai mindkét kötete sok örömet szerez minden olvasónak, és számos tekintetben nélkülözhetetlen forrásmunkává válik. Mi tekinthető meg továbbra is a Fotóhónapból Négy kiállítás még látható AJANLO Pozsony. Bár hivatalosan novemberben tart a pozsonyi Fotóhónap, négy kiállítás még látható. A Pálffy-palotában vasárnapig tekinthető meg a Rudolf Koppitz - a 20. század elejének egyik legfontosabb osztrák fotográfusa - munkáiból válogatott anyag, egyebek mellett a Mozgástanulmány (Bewegungstudie) című kép, amely Közép-Európa egyik legdrágább fotográfiája, az osztrák avantgárd messze földön híres, emblematikus darabja. Ugyanitt és szintén vasárnapig látható Gabriele Basilico kiállítása, melyen az olasz fotográfus négy nagyváros - Moszkva, Sanghaj, San Francisco és Rio de Janeiro - építészetét bemutató felvételei láthatók. Basilico olyan helyeket keres a metropolisokban, ahonnan szemléletesen láttatja a modern falak mögött megbúvó klasszikus épületeket, vagy azt, hogy milyen építészeti koncepció mentén alakult ki egy-egy városközpont. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma fotóhónapi hozzájárulása, a Díváid Kornél korabeli fotográfiáiból összeállított, Harctéri felvételek Sáros és Zemplén vármegyékből, 1915 című tárlat, amely tematikusán az első világháború századik évfordulójához kapcsolódik, január 31-ig látogatható a Brá- mer-kúriában. A mai Szlovákia területéről származó legrégibb színházi, illetve színjátszást megörökítő felvételeket kínál a Szlovák Nemzeti Múzeum Színházi világ 1839-1939 című kiállítása (a Vajanský rakparti főépületben), mely részint kőszínházi bemutatókon fotózott felvételeket, részint utcai előadásokról megörökített pillanatokat közvetít. A 2014-es Fotóhónapnak ez a kiállítása él a legtovább: február 16-ig. (TASR, ú)
