Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-08 / 5. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 8. Vélemény És háttér 7 Sajnos nincsenek egyszerű megoldások - még ha sokan ezek után is kiáltanak Párizsi mementó Tíz újságíró és két rendőr - az iszlám terrorizmus legújabb európai áldozatai. Ki lehetett volna védeni a támadást? Kik a felelősök? Vesszen a multikulti? MÓZES SZABOLCS A rossz hír, bár tizenkét ártatlan ember halálánál aligha lehet rosszabb: nincsenek egyszerű megoldások. A tegnapi párizsi terrortámadás kapcsán sem. Pedig sokan ezek után fognak kiáltani a következő napokban. Betiltani, kizárni, hazaküldeni, rendet rakni, elűzni, nem törődni másokkal, nem provokálni - sokszor egymásnak is ellentmondó megoldások, ám egyik sem kivitelezhető, sok pedig egyenesen helytelen. Betiltani az iszlámot? Hol? És hogyan? A mohamedánok többsége nem terrorista, éli az egyszerű életét, mint bármelyik keresztény, hindu vagy buddhista. Arról nem is beszélve, hogy az iszlám európai betiltása sem hozna megoldást: a terroristák egy része ugyanis az arab világból érkezik (lásd például a 9/11 merényletet), az Arab-félszigeten pedig azért elég macerás lenne törvényen kívül helyezni az ottani vallást. Kitoloncolni a bevándorlókat? Miért? Többségükkel nincs gond, és mindez igazságtalan is lenne: a 60-as, 70-es években jól jöttek, amikor kisegítették a szabad munkaerő után éhező Nyugat-Európát, s jelentős részük a mai napig olyan munkát végez, amire a „bennszülöttek” nem hajlandók. Sőt, időközben ők maguk is bennszülöttekké váltak, legalábbis a gyerekeik, unokáik. Jellemzően az utóbbiak tartoznak a lövöldözgetők közé, nem a bevándorló szülők és nagyszülők. Vagyis azok, akiket tömegesen ki sem lehet to- loncolni, hiszen születésüktől kezdve az őseiket befogadó országállampolgárai. Rendet rakni a moszlimok- nál? Hogyan, miből? Egymilliárd főt számláló, egyébként is rendkívül heterogén (Afrikától az indonéz szigetvilágig húzódó) térségről beszélünk, az USA-t egy „szimpla” iraki vagy afganisztáni kaland is hosszú évekre lekötötte és pénzügyileg lefagyasztotta. Hazamenni, békén hagyni őket, nem provokálni? Ez is egy megoldás, de ezzel a Nyugat elismerné a vereségét. Nem a hatalmi pozíciója, hanem saját értékei vereségét. Hosszú távon pedig mindez megbosszulná magát: most sem azzal volt a baj, hogy mit művelnek a franciák az arab világban, hanem hogy hogyan ábrázolják saját országukban a moszlimokat. Nem megoldás az öncenzúra sem: megengedhetetlen, hogy valakik mások lemészárlásával fenyegessenek csak azért, mert viccet csináltak belőlük. Még ha ezek a viccek olykor ízléstelenek és provokatívak, akkor is elfogadhatatlan a tegnapi merénylet. A „számunkra semmi sem szent, mindenkibe, bárhogyan belerúghatunk” elvet képviselők olykor valóban ízléstelen, mások méltóságát sértő karcolatokat is képesek közölni - ezt igno- rálni kell. Esetlegjogi úton kérni elégtételt. De nem mészárolni. Akkor mi a megoldás? - kérdezheti joggal az olvasó. Nincsenek egyszerű megoldások, olyanok pedig pláne nem, amelyekkel elejét lehetne venni a hasonló vérengzéseknek. Biztos, hogy a fejetlen multikulti bevándorlási politika (amely az utóbbi 10-15 évben látványosan megbukott) tarthatatlan, mint ahogy az is, hogy szigorúbban kell ellenőrizni az európai mosz- lim közösségeket. Változtatni kell a Nyugat eddigi politikáján is, mivel mind az agresszív Bush- féle inváziós, mind a mosolygós, tehetetlen Obama-politika melléfogásnak tűnik. A terrorizmus jó ideig itt lesz köztünk. Meghátrálni, öncenzúrához folyamodni viszont nem szabad. Még akkor sem, ha mindez olykor emberéleteket követel. JEGYZET A legjobb reklám VERES ISTVÁN Csak remélni lehet, hogy egyszer eljön az idő, amikor mindenki megérti, mi az az egy dolog, amitől egy vállalkozás, üzlet, cég vagy akár étterem sikeres lehet. Reklámcégek tömegének ad munkát ugyanis a tévhit, hogy az a jó vállalkozás vagy szolgáltatás, amelyet megfelelően reklámoznak. Persze egy ötletes plakát vagy egy j ól sikerült szlogen besegíthet, de mindez semmit nem ér, ha az, amit reklámozni akarnak, önmagában nem jó, nem hasznos. Egy ismerősömmel rendszeresen betegre röhögjük magunkat egy pozsonyi étterem sorsát figyelve. A belvárosi helyiségben évente cserélődik a tulajdonos, aki miután átveszi a helyet, azzal kezdi, hogy átépítteti az egészet és lecseréli a berendezést. Több tízezer eurós befektetés. Aztán, mivel nem igazán jó a kaja, nem járnak oda az emberek, a tulaj kénytelen továbbállni, az új tulajdonos pedig kezdi ugyanezt elölről, hasonló eredménnyel. A sok nyakkendős hivatalnok meg menedzser pedig az utca végi talponállóban ebédel, ugyanis ottjól főznek. Nem kell nekik sem stílbútor, sem perzsaszőnyeg - nekik főleg és elsősorban finom ebéd kell. Valahogy ezt ebben az országban az étteremtulajdonosok 90 százaléka képtelen felfogni. Mindezzel összefügg a bánásmód, vagyis az, ahogyan a személyzet viszonyúi a vendégekhez. Mindez más szolgáltatásoknál is hasonlóan működik. Nemrég mesélték a Tomasovszkyék Kéméndről, hogy Németországban lerobbant az autójuk a hóviharban, az autópályán vesztegeltek. Felhívták az Alli- anzt, fizetik a casco-t, mik a lehetőségek. Küldték is nemsokára a vontatót, kocsit a szervizbe, őket meg elszállásolták egy hotelben, ahol megvárhatták a javítás meg a háromnapos hóvihar végét, persze a biztosító költségén. Közben telefonon érdeklődtek, jól van- nak-e, satöbbi. Őkmeg nagyon köszönik, mert azt hitték, ilyen csak a mesében van. Holott ha az ember fizet valamiért, elvárható lenne, hogy kedvesek legyenek vele, de sajnos a mi tájainkon az ember még ma is inkább arra kapja fel a fejét, ha minden rendben megy, mert ha a dolgok nem akarnak működni, az szinte normálisnak számít. Szóval a vállalkozóknak érdemes lenne a pro- pagáció helyett inkább néhány kedves alkalmazottba invesztálni. Erről eszembe jut az említett pozsonyi éterem egyik pincérnője, aki nagyon szépen tudott mosolyogni, a tányérkihordás viszont nem volt az erőssége. Tehát nem elég mosolyogni, érteni is kell valamit a dolgokhoz. Ha ez a kettő nem segít, nem fog az óriásplakát meg a tévéreklám sem. KOMMENTÁR Hol van az SNS tábora? KOCUR LÁSZLÓ Az év végi-év eleji uborkaszezonban a hír- ügynökségek évértékelőkkel, prognózisokkal próbálják áthidalni a számukra, sajtómunkások és hírfogyasztók számára egyaránt kellemetlen, állóképszerűvé dermedt, eseménytelen időszakot. Az egyik ilyenben - kínjukban? - a szlovák nemzeti párt elnökét is megkérdezték, hogyan látja pártja helyzetét. Ami meglepő, Andrej Danko a terjedelmes interjúban csak egyszer „magyarozott”, és egyetlenszer sem cigányozott, elődje, Ján Slota ezt biztos nem állta volna meg. Mint minden megkérdezett pártelnök, Danko is elmondta, mit vár a 2015-ös évtől. Hogy terveiből mit sikerül valóra váltani, az leginkább attól függ, hogy sike- rül-e újra megtalálni és visszaédesgetni a választóit? A Szlovák Nemzeti Párt a slotai időkben, ha kormányzati szerepbe került, (szerencsére) mindig erősen alárendelt pozícióban volt, előbb Vladimír Meéiar, majd Robert Fico mellett (vagy, ha akarjuk, alatt). A2006-2010-es időszakban Robert Fico eleve kínos, egyenlőtlen helyzetbe hozta két koalíciós pártelnök partnerét, azzal, hogy semmilyen kormányzati vagy parlamenti pozíciót nem kaptak, hanem egyszerű képviselőként töltötték - igaz, a törvényhozást nem sűrűn látogatva - azt a négy évet. A ciklus vége felé az SNS-t még meg is alázta, amikor szó szerint elvette tőle a környezetvédelmi minisztériumot, és egy ízig-vérig profi kommunikációs stratégiával a nemzetiek nyakába varrta az összes lehetséges korrupciós ügyet, kivéve a mezőgazdasági tárcáéit, azokat a HZDS-ébe. Ennek következtében a párt 2010-ben a valaha mért legalacsonyabb eredményével, az 5 százalékos küszöböt csak 7 század százalékkal meghaladva került be a törvényhozásba, 2012-ben pedig kívül maradt, a bejutáshoz 0,45 százalék hiányzott. Hová lettek az egykor közel 12 százalékos párt támogatói? Ha arra kérném a politikával nem hivatásszerűen foglalkozó olvasókat, nevezzenek meg legalább három dolgot az SNS korábbi programjaiból, valószínűleg bajban lennének. A képlet ugyanis egyelőre az, hogy amikor Ján Slota volt a pártelnök, akkor bejutottak a parlamentbe, amikor pedig a belharcok ideiglenesen félreállították őt, akkor nem. Az SNS Ján Slota pártja volt, akik rá adták voksukat, azok az ő primitív, zsigeri nacionalizmusára voltak vevők. A programot, ha volt is, valószínűleg nem olvasták. Ezen választók egy részének az új vezetés már nem volt elég radikális. Ók Kotlebához pártoltak át. A többiek vagy otthon maradtak, vagy a Smert támogatták, amely egy kis nacionalizmusért szintén nem megy a szomszédba, ha érdekei úgy kívánják. Aki egyszer kikerült a parlamentből, annak mindig nehezebb oda visszakerülni. (Szlovákiában ez egyelőre csak az SNS- nek sikerült.) A „régi”, Danko előtti SNS-nek nem lehet egyértelműen megrajzolni a profilját a jobb-bal tengely mentén, mivel sosem ez, hanem a populista nacionalizmus volt az, ami meghatározta. Ha egyszer az életben a programjával akar diadalmaskodni, akkor a standard pártok mezőnyében kell megmérkőznie, és a márkahű választók ezt valószínűleg nem fogják megenni. FIGYELŐ Segélyvonal dzsihád ellen Öt terrortámadást akadályoztak meg 2013 augusztusa óta Franciaországban - közölte 2014 végén a francia kormány. A tegnapit azonban nem sikerült. A szíriai és iraki harcokra szerveződő francia dzsi- hadista hálózatok elleni harcról szóló jelentés szerint 2013 augusztusa óta öt olyan Franciaországban tervezett terrorcselekményt akadályoztak meg a titkos- szolgálatok, amelyekben Franciaországba hazatérő dzsihadisták vettek volna részt. „Franciaország példa nélküli terrorveszéllyel néz szembe” - hangsúlyozta a jelentés, amely szerint tavaly a francia hatóságok 13 dzsi- hadista hálózatot számoltak fel. A friss adatok szerint jelenleg 390 francia állampolgár harcol Irakban vagy Szíriában, mintegy kétszázan pedig Törökországon át úton vannak a két ország felé. Hatvan francia életét vesztette az iszlamista harcokban, abból a 234 franciából, aki pedig már elhagyta Szíriát, 185-en visszatértek Franciaországba. Közülük többen előzetes letartóztatásban várják a perüket, de eddig csak egyetlen Szíriából hazatért volt harcost ítéltek el, hét év börtönre. Amióta a francia belügyminisztérium külön segélyvonalat létesített, amelyen a dzsihádra készülők hozzá- tartói értesíthetik a hatóságokat, több mint hatszáz gyanús esetéről érkezett bejelentés, s több tucat esetben sikerült feltartóztatni a fiatalokat. (MTI) Charlie vagyok. Mindannyian Charlie-k vagyunk. így tisztelgett a világháló a párizsi áldozatok előtt.
