Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-27 / 21. szám, kedd
3D SERIE A FOCITIPP 2015. JANUAR 27. www.ujszo.com Vincenzo Montella (j) ismét balhés szereplője lehet az átigazolási piacnak: megfenyegette a Fiorentina vezetőségét, hogy távozik, amennyiben eladják a csapattól Juan Cuadradót. (Fotók: SUA/ap) ◄ Carlo Tavecchio, az olasz labdarúgó-szövetség elnöke a gyakorlatban is érvényt akar szerezni a reformoknak ► Domenico Berardi: 2013-ban a Juventus 4,5 millió eurót fizetett a Sassuolónak Domenic Berardi (b) 50 százalékos tulajdonjogáért _ , |a A futballmutyinak véget kell vetni A közös tulajdonlás - egy korszak vége az olasz labdarúgásban elmúlt év májusában úgy döntött az Olasz Labdarúgó-szövetség: megszűnik a bonyolult, külső szemlélő számára teljesen értelmetlennek tűnő, játékjogra vonatkozó közös tulajdonlás rendszere, az úgynevezett „comproprietá”. Bár más országokban is létezett és létezik hasonló, ámde eltérő működésű rendszer - például Angliában, Spanyolországban vagy Argentínában -, az itáliai átigazolási formula egyedülálló. Kifuttatása már évek óta napirenden volt, a 2014-es határozat szerint 2015 nyarától - tehát bajnokságok befejezésével - teljesen kivezetésre kerül. Azok a klubok, amelyek közösen tulajdonolnak játékosokat, a fenti időpontig kapnak haladékot a státusz megszüntetésére. Új közös tulajdont már 2014 nyara óta nem lehet alapítani. De hogyan is működik pontosan a szisztéma? Először is szögezzük le, miként nem! Sokan úgy gondolják, hogy egy 20 millió euró értékű labdarúgó játékjogának közös tulajdona esetén 10 milliót ér az egyik, 10 milliót pedig a másik fél hányada. Ez nem így van. Hogy egy klub mekkora hányadot mondhat magáénak, az több faktor függvénye. A közös tulajdonlás esetén beszélünk passzív, illetve aktív tulajdonról: az előbbivel az a klub rendelkezik, amelyik pályára küldi a játékost; az utóbbival az, amelyik megvétózhatja a labdarúgó eladását, hozzájárulása esetén pedig megkapja a vételár 50 százalékát. A közös tulajdonjog egy évre hozható létre, eggyel pedig meghosszabbítható. Ha letelik az egy - vagy két - év, a jogviszony két módon szűnhet meg. A klubok megegyezhetnek, és az egyik kivásárolja a játékost oly módon, hogy kifizeti a teljes érték másik klubra eső részét. Ha ez nem működik, jön a vaklicit. Ennek során a tulajdonosok egy zárt borítékba helyezik az ajánlatukat, és aki a magasabb árat írja bele, azé lesz a játékos, a feltüntetett összeg pedig a licit során alulmaradó klubhoz kerül. A passzív és aktív tulajdon a gyakorlatban A passzív tulajdonos nem csupán a pályára küldi a játékost, illetve átutalja annak fizetését, de értékét a könyvelésében is szerepelteti. A feltüntetett összeg függ a labdarúgó éves amortizációjától, illetve a számára kifizetett bértől. Az aktív tulajdonos ellenben nem tekinthet könyvelési tételként a futballistára: tulajdonának értéke feltüntetésre kerül ugyan, de amortizációról itt nem beszélhetünk. Hogy mi ebben a jó? Az, hogy az aktív tulajdoni hányadot magáénak tudó klub kontrollt gyakorolhat egy játékos felett anélkül, hogy akár egy centet is ráköltene, míg a passzív tulajdoni hányaddal rendelkező egyesület a teljes vételár töredékéért játszathatja a labdarúgót, bízva abban, hogy haszonnal tud túladni rajta. A passzív tulajdonos arról is dönthet, hogy kölcsönadja a játékost máshova, akár az aktív tulajdont gyakorlónak is: ez történt az olasz foci egyik nagy reménysége, a húszesztendős Domenico Berardi kapcsán, akit a passzív tulajdonlója, a Juventus, kölcsönadott az aktív tulajdonló Sassuolónak. Ebben az esetben az a furcsaság történik, hogy az éves amortizáció a Juventus könyveiben szerepel, a fizetést viszont a Sassuolo állja. Kettőnek a fele miért nem egy? A kettős tulajdon nem jelenti feltétlenül a tulajdoni hányadok értékbeli egyenlőségét. Noha a passzív tulajdonos rendelkezik azzal az előnnyel, hogy a labdarúgó őt erősíti, de a fizetését is ez a klub állja, így a közös tulajdon megszüntetésekor ez a faktor megnöveli a passzív tulajdonló tulajdonrészének értékét. Előfordulhat, hogy a közös tulajdon megszüntetésekor a két klub egyike sem akarja a teljes játékjogot megszerezni, így nem jutnak megegyezésre, a borítékos licitáláskor pedig nulla eurót kínálnak fel. Ilyenkor a passzív tulajdonosé lesz a játékjog egésze. A Montella-ügy A furcsa rendszer valaha volt legnagyobb balhéinak egyike a Fiorentina jelenlegi edzőjének, Vincenzo Montellának a nevéhez fűződik. Az akkor még csak óriási ígéretként számon tartott támadó a kilencvenes évek közepén az Empoli és a Genoa közös tulajdonában volt. Az 1995—1996-os szezonban a Genoa színeiben játszott: a B ligában 34 mérkőzésen 21 gólt lőtt. Amikor eljött a közös tulajdon megszüntetésének ideje, a Genoa mindenképpen meg akarta szerezni a teljes játékjogot. Az Empolinak felkínált 3,6 milliárd lírát (mai árfolyamon mintegy 2 millió eurót) a toszkán klub először elfogadta, majd mégis visszalépett - jött tehát a borítékos licit. A Genoa 5 milliárd lírát kínált, míg az Empoli ennél 150 millió Hrával többet, így a játékjog egésze az Empolié lett. A Genoa vezetősége érezte, hogy valami nem stimmel, az EmpoH ugyanis nem engedhette volna meg ezt a luxust magának. Aztán pár napra rá robbant a bomba: a játékjogot megszerző egyesület végleg eladta Montellát a Genoa gyűlölt riválisának, a Sampdoriának. Aldo Spinelli, a Genoa akkori (és a Livorno későbbi) elnöke őrjöngött: szerinte az Empoli valahonnan megtudta a Genoa vételi ajánlatának mértékét, az ügyletet pedig háttérből a Sampdoria pénzelte. „Montella leköpte a klub mezét, soha többet nem akarom ezt az embert látni” - nyilatkozta Spinelli, miközben a városban kisebb háború tört ki: a Genoa-ultrák telefúj- kálták a falakat Montellát gyalázó feliratokkal, egyúttal Spinelli felelősségét is firtatták az ügyben. Azért volt különösen nagy súlya ennek a balhénak, mert utoljára tíz évvel korábban történt olyan, hogy Genova egyik klubjából a másikba igazolt valaki (Alessandro Scanziani akkor fordított utat járt be, és a Sampdoriát hagyta ott a piros-kékekért), és a vezetők ekkor megegyeztek egymással, hogy ilyen manővereket a jövőben nem folytatnak. Ebbe a békés állóvízbe dobott egy méretes követ Vincenzo Montella. Dr. Sarkadi Zoltán I
