Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-27 / 21. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP 2015. JANUAR 27. NAGY PÉNZVŇÄGY FOCI H| A Manchester United 2014 júliusában robbantotta a pénzügyi bombát, amikor bejelentette, hogy tíz évre szóló, 1,13 milliárd eurós szponzori megállapodást kötött az Adidasszal. Ez a sporttörténelem legnagyobb ilyen típusú támogatói szerződése, a 20152016-os szezontól lép életbe. A hírt azután jelentették be, hogy korábban biztossá vált: a Nike nem hosszabbítja meg a szponzori szerződését a Uniteddel. Az amerikai cég azért döntött így, mert nem akart versenyezni az Adidas ajánlatával, tekintve, hogy «egy ilyen kaliberű, új szerződés nem szolgált volna kölcsönös előnyökkel» - állt a cég hivatalos közleményében. A sportszergyártó mellett a Chevrolet is ötéves partneri megállapodást kötött a Uniteddel, így a klub hivatalos autós partnere lesz. „A Manchester Unitednek vannak a leglelkesebb szurkolói az egész világon” - mondta a General Motors globális marketingvezetője, Joel Ewanick. ,A Chevrolet büszkén lép partnerségre a Manchester Uniteddel, és azon lesz, hogy bevonja a klub drukkereit mindenbe, amit tesz”. Ehhez évi 71 millió eurós támogatás társul. A klubszponzorok szerepe sosem látón méreteket öltött a labdarúgás legmagasabb szintjén. Az Adidas például nemcsak támogatója, de résztulajdonosa is a Bayern Münchennek, ami igazán innovatív üzleti koncepció, a mintát több klub is követheti. Angol sajtóhírek szerint a márka legújabb ödete az, hogy jelentős összeget fektet a világ legdrágább játékosába is: a németek akár 150 millió eurót is fizethetnek, hogy valamely angol szponzoráltjukhoz, a Chelsea-hez vagy a Manchester Unitedhez szerződjön Lionel Messi. Az eset precedenst teremthetne a futballvilágban. Olyat, amilyet korábban az Eintracht Braunschweig és a Jägermeister esete. Európa üzletileg legbiztosabb lábon álló bajnoksága a Bundesliga, ám ez korántsem volt mindig így. Az Eintracht Braunschweig szemfulességének rengeteget köszönhet a liga, sőt: a klub trükk- jének közvetett hatása végül egész Európában éreztette hatását. Az 1960-1970-es években a Braunschweig a Bundesliga meghatározó csapatának számított. Még bajnoki címre is futotta erejéből, egykor olyan játékosai voltak, mint Oleg Blohin vagy Paul Breitner. Mindehhez persze pénzre volt szükség, nem is kevésre - különösen az 1971-es nagy Bundesliga bundabotrány után, amibe az egyesület is nyakig belekeveredett. A Braunschweig javára írandó, hogy legalább stílusosan vett részt a buliban: nem a gyenge játékért, és az ahhoz párosuló vaskos zakókért vett fel 40 000 márkát meccsenként, hanem hogy alaposan eltángálja az arra érdemes ellenfeleket. De vissza az elejére. A braunschweigi születésű Günter Mast - korának Dietmar Hoppja - a hatvanas években beszállt nagybátyja vállalkozásába, amely arra szakosodott, hogy jófajta célzóvizet szállítson a vadászmestereknek. Ez volt a Jägermeister. Mast nem volt egy nagyágyú a sportban, de az feltűnt neki, hogy egyre több cég száll be a küzdelA futballvilág legdrágább hirdetési felülete jelenleg a Manchester United meze (Fotók: TASR/AP, képarchívum) >2a- V'7\ £?> Az Eintracht Braunschweig klubcímere bámulatos egyezést mutatott a Jägermeister lógójával Hogy került a reklám a f útba liba? Ismét precedenst teremthet egy német mezszponzor mekbe szponzorként. Különösen egy másik italgyártó kirakata, a Martini Motor Racing Team szúrta a szemét, és 1972-re maga is profi csapatot alapított: Graham Hillt ültette a Jägermeister Team autójába. Ennyivel azonban nem éne be. Remek üzletemberként felismerte, hogy a labdarúgás hihetetlen népszerűségnek kezd örvendeni, sőt azt is kiszúrta magának, hogy a hiedelmekkel és a kezdeti irányzatokkal ellentétben a futball már messze nem csak a prolik sportja, érdemes lehet becserkésznie a piacot. A dolog mikéntje azonban már fogósabb kérdés volt, hiszen a Német Labdarúgó-szövetség, a DFB szigorúan amatőr szerveződés volt, a vezetőknek már a reklámok puszta gondolatától is kihullott a hajuk, a mezeken pedig - a klubcímeren kívül - semmit sem engedtek feltüntetni. Ez a szemlélet uralkodott egyébként más európai bajnokságokban is akkoriban. A pénztelenség szorításában vergődő francia liga - a dél-amerikai Penarol után mintegy tíz esztendővel - a hatvanas, Ausztria és Dánia a hetvenes években engedélyezte a magántőke beáramlását a klubokba. Eközben Mast - tisztességes, törvénytisztelő német állampolgárként - először a szövetség felé továbbította hivatalos kérelmét, mely szerint nem sajnálna évi 100 000 márkát a klubtól öt éven át, ha a csapat Jägermeister feliratú mezben rohamozna - mindenki nagy megelégedésére. A DFB persze annak rendje s módja szerint a szemétkosárba iktatta a kérvényt. Mit volt mit tennií jöhetett a B terv. Az Eintracht Braunschweig klubtagjai 1973 januárjában petíciót terjesztettek az elnökség elé, amelyben kérvényezték, hogy az addig viselt vörös oroszlános címert legyenek kedvesek, változtassák agancsos szarvas fejre. Emellett az sem lenne kifejezett gond, ha mindez hirtelen a mez közepére kerülne tizennyolc centis átmérővel, és ha még egy kérésük lehet, akkor mutasson bámulatos hasonlóságot a Jägermeister lógójával. Mit ad isten, a javaslatot simán megszavazták, Mast pedig ezúttal furmányos mutyihuszárként röhögött a markába, hiszen neki köze sem volt a dologhoz, a klubtagok akarták az egészet. Új mez legyártva, tök üres kassza feltöltve, jöhet az Offenbach elleni hazai meccs! Csakhogy a liga tisztaságát kampósbottal vigyázó DFB szimatot fogott, és Wilfried Staub a meccs előtti napon telefonon mennydörgött egy sort a klubnak, hogy szó sem lehet az agancsokról, amíg a szövetség a klubcímer megváltoztatásáról szóló teljes dokumentációt át nem vizsgálja. Ez gyorsan meg is történt, de akárhogy forgatták is a paragrafusokat, csak nem tudtak belekötni, így nagy duzzogva engedélyezték az új mezt. Mindössze annyi kikötésük volt, hogy az or- bitális méretű szarvasfej átmérőjét tizennégy centire kell csökkenteni, így aztán nem volt több akadálya, hogy 1973. március 24-én az Eintracht agancsos mezben fusson ki a Schalke ellen. Hét hónappal később - hogy a további címer-csereberét megakadályozza - a liga engedélyezte a mezszponzorációt. A Duisburg, a Düsseldorf, a Frankfurt és a Hamburg szinte íziben élt is a lehetőséggel, de a liga többi csapata sem habozott sokáig. Az UEFA egészen 1982-ig sikeresen ellenállt a nemzetközi trendeknek, a téma akkor lett a szervezet számára is kínos, mikor a Standard Liege bejutott a KEK- döntőjébe, miközben a mezén büszkén hirdette, hogy a belga söripar legnagyszerűbb terméke a Maes Pils. Az UEFA lépése - valami furcsa, kifacsart módon - az volt, hogy engedélyezte a reklámokat a nemzetközi kupákban - kivéve a finálékat. Hogy miért éppen így döntöttek az elöljárók, az jó kérdés. Annyi bizonyos, hogy egy másik belga klub, az Ander- lecht vezetőit nem nyűgözte le a dolog, és 1983-ban az UEFA-ku- pa fináléjában csak azért is hatalmas nagy G betűvel a mezükön léptek pályára a játékosok, ami a Generale Bank közismert lógója volt. (Az UEFA ekkor még nem is sejtette, hogy ez lesz a legkisebb baja az anarchista belgákkal, igazán bagatell ahhoz képest, amit honfitársuk, Jean-Marc Bosman okozott később) Az italcézár Mast egészen 1983- ig folytatta a csapat támogatását, sőt megválaszttatta magát klub- elnöknek is. Első intézkedése rendkívül szimpatikus volt: átnevezte a klubot Jägermeister Braunschweignek. A tagok ismét bólintottak, a kérvényt beadták, az a DFB-nél újra a kukában landolt. Mivel Mastnak három hosszú évnyi küzdelem árán sem sikerült keresztülvinnie a akaratát, 1985-ben kiszállt a klubvezetésből. f Két évvel később a szarvasfejet felváltotta a régi jó oroszlán. Hegedűs Henrik
