Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-24 / 19. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 24. www.ujszo.com Weörest visz a Puli a Holdra Budapest. Weöres Sán­dor Szembe-fordított tük­rök című versének részlete nyerte azt a szavazást, amelynek győztese a Puli űrszondával utazhat a Holdra - közölte a szerve­ző Kultúrpart internetes portál. Az olvasók több száz verset, versrészletet neveztek, közülük szak­mai zsűri választotta ki az alkalomhoz legjobban illő tizenötöt, a végső győztest az olvasók szavazhatták meg. A részlet így hangzik: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, ben­ned a létra.” A Puli a tervek szerint 2016 második felé­ben érkezhet a Holdra, ad­dig azonban számos, első­sorban anyagi nehézséget kell leküzdenie a magyar fejlesztőcsapatnak. (MTI) Szlovák film a Berlinalén Berlin. Beválogatta a 65. Berlinale versenyprog­ramjába Ivan Ostrochov- ský Kecske (Koza) című al­kotását Dieter Kosslick fesztiváligazgató. Ostro- chovský rendezői bemu­tatkozását az elsőfilmesek munkáiból válogató Fórum szekcióban vetítik a febru­ár 5-én kezdődő fesztivá­lon. A dráma, amely egy korábbi olimpikon roma bokszoló kétségbeesett ki­útkereséséről szól, az első szlovák film, amely beke­rült a fiatal alkotók mozgó­képeiből válogató szekció programjába, (ú) Damien Chazelle több Oscar-díjra jelölt filmje, a Whiplash egy zenetanár és tanítványa kegyetlen kapcsolatát mutatja be Vér és könny a zenei pálya rögös útján Damien Chazelle saját forgatókönyve alapján rendezte Whiplash című filmjét, amely kőkemény pszichológia dráma vér- verejtékes dobolással és lüktető dobszólókkal, éte­ri dzsessz-szólamokkal és hiteles színészi teljesít­ményekkel. A Whiplash - a zenei betétek és a ki­élezett konfliktushelyze­tekre építő cselekménye révén - erős, túlfűtött, szélsőséges érzelmi tölte­tével fogja meg és manipu­lálja a nézőt. Megnézése után másképp (közeleb­binek) halljuk majd a dobot és a dzsesszt. TALLÓS1 BÉLA Tanár (J. K. Simmons) és tanítvány (Miles Teller) konfliktusa a dobolás tempójából fakad A Whiplash kőkemény pszichológia dráma vérverejtékes dobolással (Fotók: Itafilm) Az a dramaturgia elv, amelyet a Whiplash követ, nagyon jól megfigyelhető az olyan akció- filmekben, mint a Tom Cruise-ra építő Top Gun, ahol Cruise va­dászpilótát játszik, vagy a Kevin Costner és Ashton Kutcher pár­harcát középpontba állító 2006-os Hullámtörők, amely­ben Costner vízimentő-kiképző- tisztet, Kutcher pedig vízimen- tőtanoncot alakít. Mindkét tör­ténetben kőkemény katonai drillel töri be egy szadista hajla­moktól elvadult kiképzőpa­rancsnok a nagyreményű újon­cot, aki - minden akadályt le­küzdve és páratlan megalázta­tásokon túlté ve magát - hősként fejezi be az erőt próbáló kurzust. A Whiplash-ban is hasonló a kiinduló helyzet és az alapál­lás, csak magasabb és művészi fokon. A kiképzés pedig nem légi korridorokban vagy tenge­ri hullámverések között zajlik, hanem a művészet síkján, egy konzervatórium stúdiójában. A vért izzasztó kiképzés célja itt a legtökéletesebb zenei megszó­lalás, hogy a muzsika remekül szvingeljen, a dobos pedig dup­la sebességgel tempózzon. A19 éves Andrew (Miles Tel­ler) a legjobb dzsesszdobos FILMKOCKA Whiplash ■ Színes amerikai dráma, 107 perc, 2014 ■ Rendező: Damien Chazelle ■ Forgatókönyvíró: Damien Chazelle ■ Operatőr: Sharone Meir ■ Zene: Justin Hurwitz ■ Szereplők: Miles Teller, J.K. Simmons, Melissa Benoist, Austin Stowell, Paul Reiser A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. akar lenni. Mindent alávet en­nek a célnak, élete első szerel­mének is kiadja az útját, hogy energiáit a dobolásra összpon­tosíthassa. New York leghíre­sebb zeneiskolája, a Shaffer Konzervatórium diákjaként azért hajt, hogy a dzsessztan- szakon bekerüljön Terence Fletcher (J. K. Simmons) tanár „csapatába”, aki - ahogy maga mondja - New York, azaz az Egyesült Államok, vagyis a vi­lág legjobb dzsesszzenészeit képezi. A híres-hírhedt, rette­gett mentor nem válogat a módszerekben. Feszített tem­póban, kegyelmet nem ismer­ve, vérre menő szigorral, fegye­lemmel, szellemi-fizikai terror­ral próbálja felszabadítani hallgatóiban a tehetséget. And­rew szenved, de pisszenés nél­kül tűri a pofonokat és hogy a leikébe taposnak. A legjobb akar lenni, akit a rajongók ze­nészlegendaként tisztelnek. Úgy tűnik, nincs, ami letérítené a siker felé vezető rögös útról, ahol vér és könny fakad. Meglepetésektől pillanatnyi fellélegzéseken át a megrökö­nyödésig vezet Damien Cha­zelle elgondolkoztató, zord tör­ténetének íve. Némi áthallással Michael Haneke A zongorata­nárnő című filmjéből, a Whip­lash nézése közben is felmerül az emberben, hol van a kegyet­lenségnek a határa. Az, amed­dig el lehet menni, hogy a töké­letes szépség, az isteni mű, a műremek megszülessen. Meg­oldásként megszületik ebben a filmben is (a fentebb említett dramaturgiai elvet követve). A záró akkorddal azonban - amely Andrew és tanára zenei­leg és színészileg is felemelő kö­zös teljesítményében csúcsoso­dik ki - a rendező nem a holly­woodi klisét követi. Hagyja, hogy átáramoljon a nézőbe az a lényeg, amiért az egész filmje szól: a zene. A csodálatosan megszólaló. A megfoghatatlan szférákban rezonáló. Al Gore és Pharrell Williams, a hét kontinensre szóló Live Earth „arcai" kétmilliárd nézőre számítanak június 18-án Zenével a környezetvédelemért Furcsa páros: Al Gore és Pharrell Williams (Képarchívum) ÖSSZEFOGLALÓ A történelem eddigi legna­gyobb zenei rendezvényének szervezői nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint a világ megmentését. Egy furcsa páros, Al Gore volt amerikai alelnök és Pharrel Williams, napjaink leg­felkapottabb zenei producere a davosi Világgazdasági Fóru­mon közösen ismertette a Live Earth projektet, amely a klíma- változásra hivatott felhívni a fi­gyelmet a zene segítségével. Hét gigakoncertről van szó, amelyek egyazon napon, júni­us 18-án zajlanak majd hét kontinensen (az Antarktiszon is), száznál is több nemzetközi sztárfellépővel. Konkrét nevek még nem hangzottak el - Phar­rell Williams szerint azért, hogy maradjon még bejelente­ni való, szerintünk inkább azért, mert még nem kötettek mindenkivel szerződést. A té­vétársaságok viszont már most lecsaptak a közvetítési jogokra: 200 csatorna jelezte, hogy élő­ben kívánja sugározni a kon­certeket. Áz időeltolódás miatt a teljes Játékidő” 24 órás is le­het, az egyes helyszíneken 4-6 órásra tervezik a koncerteket. Európában Párizsra esett a választás, a további helyszínek: New York, Rio de Janeiro, Pe­king, Fokváros, Sidney, vala­mint egy antarktiszi kutatóbá­zis, ahol az ott dolgozókból álló zenekar szórakoztatja a többi tudóst, valamint a fél vüágot. A Live Earth koncertsorozat célja, hogy felhívja a világ fi­gyelmét a klímaváltozás veszé­lyeire és a környezettudatos gondolkodás fontosságára. El­sősorban a fogyasztói szokások megváltoztatására irányul, a nagyvállalatokat, valamint a politikai vezetőket mérhető vál­tozások elérésére igyekszik ösz­tönözni. A párizsi helyszín nem véletlen: a francia fővárosban rendezik az idei klímacsúcsot, amelyen várhatóan döntés szü­letik arról, milyen eszközökkel mérsékeljék bolygónk átlag- hőmérsékletét. Ä Live Earth szervezői a csúcs résztvevőire is hatni kívánnak a koncertekkel. Al Gore szerint sürget az idő, az amerikai kormányhivatal friss tanulmánya ugyanis kimu­tatta, hogy 2014 volt az eddigi legmelegebb év a mérések kez­dete óta. „Kulcsfontosságú, hogy a közvéleményt a változás mellé állítsuk. A cél az, hogy két milliárd hang, ugyanazt az üze­netet közvetítse: tetteket köve­telünk a klímaváltozás megol­dására” - mondta Gore. A projekt művészi vezetője Pharrell Williams, aki Davos- ban a zene határokat nem isme­rő, univerzális nyelvéről be­szélt, amelyet vétek lenne nem kamatoztatni egy nemes cél ér­dekében. A projekt producere pedig az a Kevin Wall lesz, aki 2007-ben már szervezett egy hasonló Live Earth koncertet, szintén Gore ösztönzésére. A volt amerikai alelnök abban az évben megkapta a Nobel-béke- díjat a környezetvédelem érde­kében végzett munkásságáért. Mielőtt azonban rózsaszínbe borulna az újságpapír, jegyez­zük meg, hogy sem a nyolc évvel ezelőtti, sem pedig az idei kez­deményezés nem aratott osztat­lan sikert a világsajtóban. A da­vosi ünnepélyes bejelentés után szinte azonnal elindult az el­lenkampány. A bírálók többsé­ge úgy véli, a Földnek nem egy hatalmas koncertsorozatra van szüksége, amely inkább ösztön­zi, mintsem csökkenti a fo­gyasztást. Az előző Live Earth-koncer- teken fellépő, világsztárok sem győztek meg mindenkit arról, hogy pontosan tudják, milyen cél érdekében zenélnek éppen. Főleg á londoni helyszín kapott hideget-meleget a kritikusok­tól. Sokak szerint az ott fellépők inkább egy kihagyhatatlan ön- promóciós lehetőségnek tekin­tették a koncertet, mintsem fon­tos környezetvédelmi aktivi­tásnak. A Guardian például ezt írta a koncert másnapján: „Vol­tak pillanatok, amikor totális blöffnek tűnt az egész. Hiába változtatták meg többen a dal­szöveget, hogy passzoljanak az adott témához. Ahogyan pél­dául David Gray és Damien Rice előadta a Que Sera Serát, abban csak egy hatalmas adag maga­mutogatás volt. Hiányzott belő­le az érzelmi töltet és az ese­mény iránti tisztelet.” (MTI, The Guardian, hvg, juk)

Next

/
Thumbnails
Contents