Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-24 / 19. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 24. Vélemény és háttér 7 Terror elleni harc 2015-ben: az al-l<aida jemeni szárnya már bekopogtatott Párizsban A jemeni fejtörő Az elmúlt napokjemeni eseményei új perspektívába helyezik a terrorizmus elleni harc állását 2015- ben. Még csak január van, de Jemen idén már másodszor kerül a középpontba. RAVASZ ÁBEL Az egyik párizsi merénylő azt mondta, az al-Kaida jemeni szárnyához tartozik. Most pedig a teljes összeomlásról szóló hírek érkeznek Jemenből. Az Arab-félsziget délnyugati csücskén elterülő ország hosszú ideje instabil zóna, belső ellentétek és az államszervezet integrálatlansága is jellemzi. Az ország csak 1990-ben jött létre Észak- és Dél-Jemen egyesülésével, Ali Abdullah Száleh elnökségével. Száleh 1978 óta vezette Eszak- Jement, majd az egyesülés után 2012-ig megszakítás nélkül Jement is, de nem sikerült szilárd államszervezetet kiépítenie és biztonságos országot létrehoznia. Száleh hatalmának 2012- ben, az arab tavasz nyomán elinduló tüntetéshullám vetett véget, végül önként távozott, átadva a hatalmat helyettesének, Abd Rabbuh Manszúr Hadinak. A rendszer tehát Száleh távozása után is erős kontinuitást mutatott a kormányzás korábbi módjával (és sikertelenségével). Jement a legkülönbözőbb erők feszítik. A legnagyobb kihívást az északi síita húszi lázadók jelentik, ők foglalták most el a fővárost, lemondásra kényszerítve a kormányzatot, és egyes források szerint az államfő is lemondott. A húszi felkelők 2004 óta aktívak és a lakosság mintegy 40%-át kitevő, elsősorban az északi részen elő síita kisebbség érdekeit képviselik (a többség szunnita), a szintén síita Irán támogatását is élvezik. Vele szemben a 2007-ben aktivizálódott Dél-jemeni Mozgalom a déli, szunnita régiók függetlenségét vagy legalább autonómiáját célozta meg. És mindkettő mozgalommal szemben ott van az al-Kaida jemeni szárnya, amely most a déli partvidék komoly részét uralja, és egyfajta szunnita kalifátus létrehozása a célja. A kormányzathoz hű „szálehista” milíciák hatalma a déli országrész egyes régióira korlátozódik, miközben a főváros, Szanaa mélyen a síita terület közepén van (így foglalhatták el oly könnyen a húszik). Amerika évek óta jelen van az országban, elsősorban dróntá- madásokkal segítette az egyébként nyugati orientációjú kormányt. Jemen az al-Kaida elleni harc egyik fő terepe lett, szárazföldi csapatok bevetése azonban eddig nem merült fel. Jemen ilyen formán túlmutat a szokásos, közhelyes kommentárokon. A kialakult helyzet nem a nyugati beavatkozásoknak köszönhető (már nem beszélve a gyarmatosítás örökségéről). Bármilyen amerikai katonai jelenlét a kormányzat támogatását élvezi, ezek egyébként válaszlépések voltak a jemeni al- Kaida első támadásaira. Mi akkor a követendő stratégia? A nyugati jelenlét fokozása, vagy hagyni az eseményeket folyni a saját medrükben - miközben Jemen már Párizsban kopogtat? Mi a terrorizmus elleni fellépés helyes útja 2015-ben? A következő hetekben ezekre a kérdésekre kell válaszokat keresni, míg a világ figyelme átmenetileg az egyébként általában háttérbe szoruló Jemenre irányul. A gazdaság élénkítése, a kamatok csökkentése, a defláció elkerülése és a fogyasztás növelése a cél Bevetik a pénzpolitika utolsó mentsvárát MTl-HÁTTÉR Az Európai Központi Bank (EKB) az alacsony infláció és a nyomott gazdasági növekedés ellen beveti utolsó fegyverét, a teljes mennyiségi enyhítést. Az Egyesült Államokban, Japánban és Nagy-Britanniá- ban is alkalmazott lépés a piaci és befektetői pszichológiára játszik. A mennyiségi enyhítés azt jelenti, hogy a központi bank adósságpapírokat vásárol. Ezek lehetnek vállalatok által kibocsátott papírok, de leginkább államkötvények. Az Európai Központi Bank a vásárlás kiterjesztésével a befektetők közötti bizalmat akarja helyreállítani. A cél az egymást erősítő folyamatok elindítása: elvileg az erős kereslet hatására a kötvények ára emelkedik, a kamatok pedig automatikusan csökkennek, ami a bankokat olcsó hitelezésre készteti. A lakosságot az alacsony kamatok arra ösztönzik, hogy ne hagyják bankszámlájukon szuny- nyadni a pénzt, hanem költsenek többet beruházásokra és fogyasztásra. Mindennek azt kellene eredményeznie, hogy a gazdasági tevékenység fellendül, az árak enyhe emelkedésnek indulnak. Mindez befolyásolja a pénz értékét is. Mivel a kamatok alacsonyak, más régiók befektetői számára érdektelenné válik az euróövezet, a pénz kiáramlik az övezetből, ami csökkenti az euró árfolyamát más devizákhoz képest. Ez kedvez az exportáló vállalkozásoknak, amelyek például dollárban vagy jenben értékesítik termékeiket. Az import viszont drágul, ami lehetővé teszi az árak emelkedését. Az euró máris több mint 11 éves mélypontra gyengült a dollárral szemben, utoljára 2003 szeptemberében volt ilyen gyenge. Az EKB előtt az amerikai jegybank (Fed), a japán és a brit jegybank is mennyiségi enyhítést vetett be a gazdasági növekedés ösztönzésére. A Fed a 2008-ban kirobbant pénzügyi válságból való kilábalás érdekében három - sikeresnek bizonyuló - programot vetett be összesen 4 ezer milliárd dollár értékben (az EKB 1,14 ezer milliárd eurót vet be), ami elősegítette a gazdasági növekedés fellendülését és a munkanélküliség leszorítását. A brit jegybank, a Bank of England is három hullámban indította el a programot. Az Európai Központi Bank programja legalább 2016 szeptemberéig életben lesz, de addig mindenképp, amíg az EKB nem érzékeli célja teljesülését: a defláció elkerülését és az infláció középtávú felpörgetését 2% alatti szintre. A teljes mennyiségi enyhítés ellenzői azzal érvelnek, hogy a pénzcsapok teljes megnyitása után az európai kormányoknak nem kell tartaniuk a pénzpiacok szankcióitól, amely a kamatlábak alakulásában fejeződik ki, így nem vállalkoznak a gyakran fájdalmas és népszerűtlen reformok végrehajtására. KOMMENTÁR Kereten kívül LAKNER ZOLTÁN Senki sincs a helyén a magyar politikában. A kormánypárt két-három hónap alatt elvesztett egymillió támogatót. Állandóvá válik a Fide- szen belüli vita, melynek zajai nemhogy kiszűrődnek a falak közül, de immár kifejezetten a nyilvánosság előtt meccseinek egymással a szereplők. Legkésőbb az évadnyitó frakcióülésen Orbán igyekszik majd megfegyelmezni pártját. Más kérdés, hogy a kibeszélők egy része éppen az ő akaratából nem tagja már az országgyűlési képviselőcsoportnak, s pont ettől bátorodtak fel vagy érzik úgy, hogy nincs vesztenivalójuk. Ennél is fontosabb, hogy a kormányoldalon egyelőre csak keresik a következő hónapok kommunikációs keretét. Az „országvédelmi akcióterv” sok mindenről szólhat, ám egyelőre ez a sok minden nem állt össze valódi koncepcióvá. Szinte bizonyosnak látszik, hogy nem lesz még egy, a rezsicsökkentéshez hasonló csúcsötlet. A bő másfél milliós támogatói magot meg lehet nyugtatni egy másodlagos frissességű ötletcsomaggal, de az elvesztett szavazókat ez nem fogja visszahozni a Fideszhez. A kormányzás most már végképp ad hoc ötletek végtelen sorozata, s ezek legtöbbje felháborodást szül. Közben kezd evidenciává válni - miként 2009-ben az MSZP kapcsán -, hogy a kormánypárt a korrupció melegágya, ez a benyomás erősödik a közvéleményben. Ennek romboló hatását nem lehet túlbecsülni. Közben azonban az ellenzék is fogást keres. Leginkább önmagán. A parlamenti demokratikus ellenzéki pártok az életükért küzdenek, ki a léthatáron, ki talán már azon túl. Vért izzadnak a láthatóság minimumáért. A tüntetésszervező csoportok szaporodnak-vagy aprózódnak? -, habár Putyin februári budapesti útja előtt egységtüntetésre számíthat a magyar közvélemény, aminek lehet szimbolikus ereje. Mégis, egyre sürgetőbbé válik a kérdés, ki és milyen politikával tudja megkötni, sőt formába önteni az elégedetlenséget és a tiltakozást, mielőtt az erőtlenné válik. Vagy mielőtt tömegesen a Jobbikhoz mennek a szavazók. A Jobbik nem részese a tüntetésszervező közegnek, sőt ez a közeg kifejezetten Jobbik-ellenes üzenetekkel operál. Mégis ez a párt tudott profitálni a Fidesz gyengüléséből. Igaz, a Jobbik nyeresége sokkal kisebb a Fidesz veszteségénél. Ezzel együtt is egyre világosabb, hogy a Jobbik ma már sokak számára vállalható, megválasztható párt a soklejáratódott politikai csoport között. Ha senki más nem találja meg a maga helyét, akkor alighanem sajnos a Jobbik esélyei növekednek. Aldcor pedig aztán tényleg nem illünk majd bele semmilyen - civilizált politikai-keretbe. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ A magyar iskola előnyei A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala állásfoglalást tett közzé a január 15-én megkezdődött alapiskolai behatások kapcsán. A civil szervezeteket tömörítő Kerékasztal rámutat, az iskoláknak segíteniük kell a szülőket abban, hogy gyermekük jövője szempontjából a helyes döntést hozzák meg. Á szülők kérdései ilyenkor gyakran ismétlődnek. Mit kínál a kiszemelt iskola? Segít a gyermekek érvényesülésében? Hol vannak a megfelelő pedagógusok, akik jól bánnak a gyerekekkel? „A gyermekek a legtöbb ismeretet a leghatékonyabban az anyanyelvükön sajátítják el, nem szabad a lelki fejlődésüket megtörni azzal, hogy anyanyelvi közegükből kiszakítva egy idegen környezetbe kerülnek. A magyar iskola további lehetőség a gyermekek érvényesüléshez, ahhoz, hogy magyar és szlovák környezetben egyaránt boldoguljon. Ez a magyar anyanyelvű intézmények legnagyobb helyzeti előnye. Ézt az üzenetet következetesen kell közvetíteni a szülők felé mind az iskola, mind a helyi szervezetek és aktivisták részéről. Egy szlovákiai magyar iskolának meg kell győznie a magyar szülőket arról, hogy nyugodt lelkiismerettel rájuk bízhatják gyermeküket. A szülők személyes megkeresése helyi szinten nagyon hatékony eszköz. Gyakran egy egyszerű beszélgetés is segít leküzdeni az esetleges kétségeket. Tegyünk közösen magyarságunk megmaradásáért! Ezen gondolatok továbbítására felkérünk minden olyan szervezetet, intézményt, iskolát, pedagógust, szülőt, aktivistát, akiknek fontos emberi értékeink és magyarságunk megtartása. Minél több magyar iskolás van, annál erősebb a közösségünk!” A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala- Pártelnök úr, mikor öltözik végre választónak?
