Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-20 / 15. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 20. Vélemény És háttér 7 A nacionalista vezér provinciális figura lett a megyefőnöki poszton, aki a testvérének ad megbízást Szélsőséges biznisz A szlovákiai politikai történéseket követve sokáig úgy gondoltam, hogy az új szélsőségesek előretörése és a nacionalista hagyományokat ápoló, személyileg meggyengülő SNS eltűnése csak idő kérdése. TOKÁR GÉZA A többször is megjósolt politikai átrendeződésben akkor lehetett igazán hinni, mikor Marian Kodéba a semmiből feltörve, begyűjtve az elégedetlenek vok- sait megszerezte a besztercebányai megyefőnöki posztot. Kot- leba ténykedését látva azonban úgy tűnik, sokkal kicsinyesebbek a Szlovák Testvériség volt vezetőjének ambíciói, vízió és országos tevékenység híján csak a puszta véletlennek és az általános elkeseredettségnek köszönhetően következhet be továbbierősödése. Kotiebát nem kerülte el a médiafelhajtás, de jobbára negatív hírek jöttek Besztercebányáról. A megyefőnök ugyan egy külön- engedéllyel lehetővé tette a Re- gioJetnek, hogy a társaság távolsági buszokat indíthasson Pozsony és Nyitra megye között, amivel szerezhetett volna jó pontokat a korrupcióellenes harcban, más hírek viszont azt mutatják, hogy a korrupció és a klientelizmus már régen része a besztercebányai közegnek. Kot- leba nem számolta fel időben a magánvállalkozását, miközben „pénzügyi adományokat”, gyakorlatilag egyfajta lefölözött különadót fogad el saját önkormányzati alkalmazottaitól. Emellett pályázat nélkül a testvérét bízta meg a megyei tulajdonban levő Besztercebányai Közúti Igazgatóság vezetésével és propagandalappá alakította át a megyei újságot. Nekiesett továbbá az uniós projekteknek és az amerikaiaknak, de elnézve Sergej Chelemendik oroszpárti írásainak sorsát, ezért előbb kapna magyar nyelvű tisztelgő oldalt, mint szembesülne a közösségi elhatárolódással. Eddigi tetteinek tükrében az a kérdés, mi lesz Kodéba és az általa pesztrált mozgalom sorsa országos viszonylatban. A megyefőnök nevét ugyan ismerik, de a Mi Szlovákiánk Néppárt támogatottsága nem növekedik. Mikor Kodéba megnyerte a megyei választásokat, attól lehetett tartani, hogy a szélsőséges párt a megye irányításában rejlő lehetőségeket ki- és felhasználva igyekszik majd megvetni a lábát az országos politikában. Ehhez képest Kotlebáról csak a helyi botrányok kapcsán hallani és minden arra mutat, hogy nagyon rövid távú előnyökért cserébe juttatja kedvező helyzetbe a tőle függő beosztottjait, komolyabb ambíciókat pedig nem táplál az országos politika iránt. Ráadásul még csak meg sem képes oldani azokat a gondokat, amelyek létezése miatt hozzájutott a funkciójához. Mindez azt jelentené, hogy nem kell tartani a Mi Szlovákiánktól? Aligha. Azok a megoldatlan, a gazdasági mellett gyakran etnikai színezetű problémák és konfliktusok, amelyek miatt Kodéba megyefőnökké válhatott, továbbra is léteznek. Elég csak egy, a romákat érintő nagy botrány, hogy megint előtérbe kerüljenek a szélsőségesek és átrendeződjenek a politikai erőviszonyok. Az viszont biztos, hogy az esetieges siker nem Kot- leba módszeres munkája miatt, hanem tédensége ellenére kö- vetkezhetbe. AZÉRT ^ MENTEM EL PÁRIZSBA, MERT SZERETEM A KARIKATURISTÁKAT. EĎĎIG CSAK EGYET PERELTEM BE! (Cartoonizer) Karikaturizmus KOMMENTAR Lefeküdni Ficónak? NAGY ANDRÁS Az államfőválasztás után Robert Ficót sokan leírták, többen abban is biztosak voltak, hogy idő előtt hajlandó lesz teljesen visszavonulni a politikától, ám most is kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását. A miniszterelnökkel még egy ideig biztosan számolhatunk, sőt, a hétvégén bejelentette, triplázna, ha lehetséges. Bármennyire is szeretnénk, teljesen irracionális lenne, ha egy politikus, aki egyszínű kormányt vezet, csak úgy magától bejelenti, hogy leteszi a lantot. Annak ellenére, hogy elvesztette az államfőválasztást és Bugár Béla beérte a népszerűségi listán, továbbra is a legerősebb szlovák pártot vezeti, és ez nem fog megváltozni a 2016-os választásokig. Szinte csoda, hogy a Smer tavalyi ügyei után milyen gyorsan helyrerázódtak a dolgok, pár embert a közvetlen közeléből kiszorított a hatalomból, s minden megy tovább. Több vezéráldozat nem lesz, valószínűleg ennyi volt az egész. Gondoljunk bele, a formális hatalmon túl mekkora informális hatalommal rendelkezik Fico, s érthető, hogy nincs kedve lemondani erről. Mivel nincsenek koalíciós partnerei, csak a párton belüli erőegyensúlyt kell fenntartania, ami jól megy neki. Három éve kormányoz egyedül a Smer, és két miniszter és egy Paška feláldozásával letudta az egészet. Ajobbol- dalt elnézve az is egyértelműnek tűnik, hogy a Smer nélkül nem lehet kormányt alakítani jövőre, mert az ellenzéknek összesítve hiába nagyobb a támogatottsága, még egyszer nem fog abban a formában összeállni, ahogy 2010-ben tette. A Smer nem a HZDS, Fico pedig nem Mečiar. Ez tény. Persze az is szinte biztos, hogy a Smer egymagában már nem lesz képes kormányozni, ám ez nem akkora katasztrófa számára. Az ellenzéki oldalon már elkezdődött az egymásra mutogatás, hogy kit lehet a legjobban rátolni a Smerre. Ennek az a lényege, hogy a Smertől szavazatot jelenleg senki sem tud szerezni, így egymás Fico-ellenes szavazóira vadásznak azzal, hogy bebizonyítsák, a másik párt kész lefeküdni a Smernek. Közben végtelenszer ismételhető a klasszikus tétel, hogy minden párt elsődleges célja a hatalomgyakorlás. Tehát mindenki legitim módon igyekszik a kormányba, a kérdés, hányszor kell önmagát szembeköpnie, vagy szavazóit megtagadni. Nem gondolom, hogy 2016-ban bármelyik szlovákiai párt számára akkora szembeköpés lenne tárgyalni a választásokat megnyerő Smerrel. De ne fussunk ennyire előre, majd kiderül, mire jutnak a jobboldali pártok, ha már teljesen nyilvánvaló lesz, hogy csak mindenkit egy akolba terelve képesek lecserélni a Smert. Persze közben az is lehet, hogy a Smer az utolsó pillanatban még felbéreli a magyar kormány PR-stratégáit, és az ingyenes vasút után bevezet még pár dolgot, esetleg rezsicsökkentésre adja a fejét. így a végén még hajrázhat is egy jót a kormány, ha a szlovák lakosság semmivel sem felelősségteljesebb a magyarországinál, és beveszi a populista maszlagot. A muzulmán fiatalok sértve és kitaszítottnak érzik magukat, azt vallják, hogy jogaikat semmibe veszik, ezért fordulnak a radikális iszlám felé A franciaországi muzulmánok radikalizálódása MTl-HÁTTÉR Más nagy európai nemzetekhez hasonlóan Franciaország különleges helyzetet él meg a II. világháború óta: egy új vallás gyökeresedett meg a területén. Erre a római birodalom bukása és a kereszténység felvétele óta nem volt példa. Az európai iszlám eközben azzal a kihívással szembesül, hogy az arab és afrikai országokkal ellentétben kisebbségihelyzetben kell élnie. A társadalom peremén Algéria függetlenségét követően a hazatérő franciákat és az észak-afrikai muzulmán vendégmunkásokat 1960 és 1973 között tízezrével telepítettékle a nagyvárosok peremvidékein. Az újonnan felhúzott lakótelepek üzletek és közszolgáltatások hiányában alvóvárosokká, majd olyan érzékeny övezetekké váltak, amelyek külön várospolitikát igényeltek volna. A külvárosokban gyakori az iskolából való kimaradás és a bűnözés, a muzulmánok pedigkezdettől diszkrimináció és társadalmi egyenlőtlenség áldozatainak érzik magukat. Az olajválságot követően a munkanélküliség sokkal inkább sújtotta az itt élőket, mint az átlag franciákat. Az 1990-es évekig az iszlám ugyanakkor nem okozott különösebb gondot a társadalom számára, a muzulmán kultúra megtalálta a helyét, a többi vallás mintájára létrejöttek a nagy muzulmán szervezetek, mecsetek tucatjai épültek, s a teljes politikai elit nyugalommal és természetesen vette tudomásul, hogy az iszlámnak is helye van Franciaországban. A bevándorlók integrációja húsz éve hihetetlenül gyorsan fordult a visszájára. A szociális lakások integrációs szerepének kimerülése a szegregáció növekedéséhez vezetett, a munkanélküliség elsősorban az ott élő fiatalokat érinti, erősödött a bevándorlók leszármazottaival szembeni rasszizmus, s az oktatási rendszer már nem képes ezen akadályokat leküzdeni. Mindezek következtében jelentek meg mentorként fiatal muzulmánok, akik a kiábrándult külvárosi fiatalok közül eleinte a drogosokat vagy a kisebb bűn- cselekményekért elítélteket vitték be az imahelyekre. Ekkoriban jelentek meg az iskolákban a kendőt viselő muzulmán lányok, akiket - miután nem voltak hajlandóak az osztályteremben kendőjüket levenni -, rendre kizártak. „Esztétizált” dzsihád Jóllehet a radikalizálódásnak nincs pontosan leírható szabály- rendszere, az biztos, hogy a mecsetek eleinte katalizátorként szolgálhattak a lázadó fiatalok radikalizálódásában, ott találkozhattak elszigetelt radikális csoportokkal. Ám számukra az internet jelentette az első igazi lépést a hasonló meggyőződésű emberek közti kapcsolatteremtésben. Az al-Kaida és főleg az Iszlám Állam a nyugati kultúrában felnőtt muzulmán fiatalok számára külön videókat tölt fel a dzsihád „esztétizált eladására”, pont úgy, ahogy a multinacionális cégek próbálják eladni a termékeiket. Azaz a radikalizáló- dás egyéni és virtuális módon kezdődik: a muzulmán imahelyekre beépült titkosszolgálat miatt a vallási helyeken Franciaországban ma már lehetetlen radikalizálódni. Nem az iszlám, a terror hívei Akik pedig a radikalizálódás után az erőszakot választják, tudatosan elvágnak minden kapcsolatot a mecsetekkel, illetve, amikor imára mennek, „normálisan” viselkednek. A hatóságok szerint a radikális muzulmánok egyik legfőbb inkubátora a börtön, gyakran ott szervezik be a dzsihádista hálózatok a köztörvényes bűncselekményekért elítélt, radikális gondolatokkal megfertőzött fiatalokat. Minderre példa a 2012- ben Toulouse és Montauban városában hét embert kivégző algériai származású dzsihádista, Mohamed Merah, a brüsszeli zsidómúzeumnál merénylő Mehdi Nemmouche vagy a mostani párizsi támadások elkövetői. Egyikük sem járt mecsetbe, vallási értelemben nem voltak hívő muzulmánok. A radikális iszlám felé forduló fiatalok mindenekelőtt egy kisebbségi érzést tesznek magukévá, s ezen keresztül azonosítják magukat az iszlámmal. Ez a vallás ugyanis sokak számára a „kárhozottak vallása”. A radikálisok azt vallják, hogy a muzulmánok jogait a vüágban semmibeveszik. A legnagyobb problémát ma már az jelenti, hogy a radikális iszlámot választók aránya az elmúlt néhány évben húsz százalékkal megnőtt, s már nem csak muzulmánokat, hanem őshonos francia családból származó, áttért fiatalokat is érint. Ide tartozik a Szíriában és Irakban jelenleg harcoló közel ezer francia mintegyfele. Kalifatévé Az Iszlám Kalifátus Műsora címmel huszonnégy órán át sugárzott hírtelevízió beindítását tervezi az Iszlám Állam terrorszervezet. A cél az isz- lamista propaganda nemzetközi terjesztése, a szélsőségesek egy rádióadót működtetnek már az iraki Moszulban. Az „Ideje berukkolni” című műsor célja az lesz, hogy még több nyugat-európai muzulmán fiatalt csábítsanak a közel-keleti harcterekre - írta az Indenpendent című brit lap. (wbn)
