Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-15 / 11. szám, csütörtök
18 Iskola utca ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 15. www.ujszo.com Határon túli magyarként az emberben akaratlanul is felmerül a gondolat, volna mit tanulni a belgáktól néhány közép-európai demokráciának is Ahol a belgák állnak (A szerző archívuma) Belgiumban járva az embernek akaratlanul is eszébe jut az a már-már szakállas vicc, amelynek poénjában a magát belgának érző 56-os magyar emigráns fia komoly dilemmával küzd, mivel nem állhat be sem a vallonok, sem a flamandok közé. DÓZSA ROLAND A közel 11 milliós országról tudni kell, hogy két hivatalos nyelve van, lakosságának nagy részét ugyanis a déli területeken élő, franciául beszélő vallonok, illetve az északi régiókban élő, a holland nyelv egyik nyelvjárását beszélő flamandok alkotják. Brüsszel, a fla- mand nyelvterületen levő főváros hivatalosan is kétnyelvű, bár érezhető a francia nyelv dominanciája, a városban élő nagy számú bevándorlónak köszönhetően, akik inkább a másodnyelvként elsajátított franciát használják. Sajátos helyzetben vannak a határ menti területeken élő német kisebbség képviselői - számuk kb. 50-70 ezer -, anyanyelvűk ugyanis regionális hivatalos nyelv az általuk lakott területen. Nyilván nem azért, mert naponta mondogatják maguknak a mert „Belgiumban” élünk hamis mantráját. Határon túli magyarként az emberben akaratíanul is felmerül a gondolat, volna mit tanulni a belgáktól néhány közép-európai demokráciának, népcsoportnak is, amelyeknek csak addig fájt a diszkrimináció és nyelvi jogaik semmibe vétele - az elnyomás és beolvasztás eszközét látva benne -, amíg ők voltak kisebbségben, a kocka fordultával és a szerepek cseréjével a kollektív törtéAz Atomium előtt nelmi emlékezet is halványulni, kopni kezd. Ott valamiért működik. Itt nem. December 7-e és 11-e között közel hetven tanár, egyetemista vehetett részt a Nagy József európai parlamenti képviselő irodája által szervezett Szeminárium a közép-európai történelemtanárok részére rendezvényen, amelynek központi témája a kisebbségek helyzete és az ezzel kapcsolatos problémák megoldási lehetőségei voltak az Unióban. Az egykori alapítók szeme előtt nemes cél lebegett: két pusztító világháború után elhozni a béke és fejlődés korát. Európa egységesítésével, a meglevő és felmerülő konfliktusok békés rendezésével olyan világot teremteni, amelyben megelőzhető a háború és a pusztítás, ahol megszűnnek a határok, ahol semmi sem szab gátat a gazdaság fejlődésének, az áruk és a munkaerő szabad áramlásának. Ez az egyesült Európa sikerének kulcsa. Ahol nem a görbe uborka miatt kell(ene) szomorkodni, hanem örülni az uniós tagsággal járó előnyöknek, a kapott milliárdoknak, amelyekből egyebek mellett utak épülnek, iskolák újulnak meg, új munkahelyek jönnek létre... Örülnünk kéne, de valamiért jobban szeretünk panaszkodni. Mert ellopják, mert a politikusok, mert otthon lehet maradni a választások napján, aztán meg dühösen verni az asztalt. Ez persze nem jelenti azt, hogy az Unióban minden szép és jó, a politikus tőlünk nyugatabbra is csak politikus, pártérdeket képvisel, frakcióba tömörül, ha kell, saját honfitársaival fordul szembe, a nagy országok akarata érvényesül a kis országok rovására, a nemzeti érdek és büszkeség feledteti a testvér lészen minden ember gondolatát. Milyen jövő előtt áll az Unió? Mi a további fejlődésének és sikerének kulcsa? Hogyan fogják a jövőben kezelni a ldsebbségek kérdését? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is Az Európai Parlamentben próbáltak választ keresni a szeminárium előadói és résztvevői. Bevezetőjében vendéglátónk, Nagy József is kifejtette, mennyire nem könnyű saját és regionális érdekeinket képviselni egy olyan közegben, ahol a kisebbségi politika, a kisebbségek érdekei háttérbe szorulnak a régi tagországok egymás közötti vetélkedése mellett. A megoldatlan együttélési kérdések pedig csak generálják a feszültséget, az őshonos nemzeti kisebbségek jogállásának kérdését nem lehet mellőzni, asztal alá söpörni egy olyan szövetségben, melynek 500 millió lakosa közül 70 millióan valamelyik kisebbséghez tartozónak vallják magukat, sőt saját képviselőik is vannak az EP-ben. Foglalkozni kell vele ajánlások, határozatok szintjén, elfogadni egy kisebbségi minimumot, amely előmozdítaná a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát, mindkét fél számára elfogadható területiönkormányzati megoldásokat eredményezne nyelvi, nem pedig politikai alapon, betartásukkal a kisebbséghez tartozó személyek biztonságban és otthonosan érezhetnék magukat az általuk lakott területen, megelőzhetők volnának az esetleges jövőbeli konfliktusok. Másnap megtudtuk, a képviselő úr javaslatát az Európai Néppárt, az EP legerősebb frakciója is támogatja, így valószínűnek tűnik, hogy a jövőben elfogadhatóvá válik az őshonos kisebbségek jogainak uniós szinten megvalósuló vállalása. 2015-ben egy néppárti szervezésű szakmai meghallgatás is lenne a témában. Bízunk benne, hogy a kezdeményezés nem kerül mellékvágányra egyes csoportok nemzeti érzékenysége miatt! Brüsszel számomra az ellentétek városa volt. Egy város, ahol az egyik percben még a nap sütött, a másikban már bőrig áztunk, az egyik oldalon ott a Európai Parlament hatalmas épülete, amely elsősorban a monumentalitásával és nem a szépségével nyűgözi le az embert, ahol Európa szerencsésebb felének sorsáról döntenek képviselők, ahol mindenki rohant és futott valahová a folyosón, mint Gazsi az üres talicskával, mert annyi a munka, hogy megtölteni sincs ideje. A kávéautomata-felelős is köztük volt. A lift is csak a 2. és 4. emelet között közlekedett, a kollégák egy része le is maradt a közös fotóról, amelyet gyorsan kellett elkészíteni, mert türelmetlenül várt a másik csoport. Ugyanez a tolakodás volt tapasztalható az előadótermekben is, így kötetlen beszélgetésre nem is igen jutott idő, a parlamenti folyosó meg nem a legideálisabb hely erre. Az Igazságügyi Palota hatalmas épülete mellett eltörpültek a hagyományos épületek: kicsi, szűk házacskák, tenyérnyi téglákból felépítve. Megállapítottuk, hogy van türelmük ezeknek a belgáknak, zongorázni viszont nem sokan tudhatnak közülük. Brüsszelben járva nem hagyhattuk ki az uniós országok épületeinek makettjeit felvonultató Mini Európát, amely a maga liliputi épületeivel sajátos összhangot alkot a szomszédságában található, a vas atomszerkezetét formáló Atomium hatalmas gömbjeivel, amelyek az 1958-as világ- kiállítás alkalmából épültek, és a Pisilő kisfiú szobra mellett a város legismertebb látványosságai, szimbólumai. Ez utóbbit sajnos nem sikerült megtalálni, talán majd legközelebb. Túl kicsi volt, túl sötét volt. A nagy belgacsoki-hajszolásban valahogy nem jutott rá idő. Fáradtan, megtörve, de óriási élménnyel gazdagabban tértünk haza Brüsszelből. A szerző az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium tanára Tanár és diák egyaránt jól szórakozott a dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Sportgimnázium rendezvényén Fergeteges évzáró show, emlékezetes pillanatokkal BESZÁMOLÓ Fergeteges show-műsorral zárta a 2014-es naptári évet a dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Sportgimnázium. A karácsonyi szünet előtti utolsó tanítási napon mindenki jól szórakozott, tanár és diák egyaránt. Elsőként az advent idejére meghirdetett osztálydíszítés- versenyt értékelte ki az iskola igazgatóhelyettese, Kulcsár Andrea. „A zsűrinek nehéz dolga volt” - a klasszikus közhely erre a megmérettetésre is igaz volt. Annak köszönhetően, hogy a pontozás a díjkiosztó előtt egy nappal volt, a zsűritagoknak és az iskola vezetőségének „volt ideje” a meghirdetett egyetlen fődíj mellé további négyet beszerezni. A diákok nagy meglepetésére szinte mindegyik benevezett osztály kapott aprósüteményt és oklevelet. Gazdára találtak a legbájosabb, a legA briliáns hangulatot csak fokozták a gólyák bemutatkozó műsorszámai. A diáktanács által kijelölt nemzetiségre jellemző műsorszámmal kellett előrukkolniuk. A kitűnő produkciók között volt cseh polka, spanyol macare- na tánc, exkluzív kosztümös francia balett, kánkán és brazil focidrukker-tánc is. A felsőbb évesek is kitettek magukért, hiszen ezen a napon tanár és diák egyetértett abban, hogy az iskola történetének legszuperebb produkcióit láthatták. Óriási sikert aratott a bajor sörtánc, a sportgimi- sek egyiptomi tánca, a mexikói dulakodást imitáló jelenet és a nem mindennapi jelmezes tánc. Minden műsorszámot óriási tapssal jutalmaztak. Utolsó műsorszámként pedig, az ünnepre hangolódva Márti dalát hallgatta meg a népes közönség: „Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni..(-ki-) havasabb, a legklasszikusabb, a legcsillogóbb, a legletisztul- tabb, a legszolidabb, a legékesebb osztályoknak járó kitüntetések. A legimádniva- lóbb, a legcsinosabb, a legigazibb és a legmutatósabb osztályok díja egy kisebb, míg a legpazarabb osztálynak járó jutalom pedig csillagokkal és karácsonyfákkal díszített igazi ünnepi torta volt. Az eredményhirdetés után elkezdődhetett a gólyaavatási ceremónia. Bevezetésként az iskola elsős diákjai térden állva, kezüket szívükre téve fogadalmat tettek, melyben biztosították „öreg diáktársaikat” arról, hogy szófogadók, udvariasak és segítőkészek lesznek velük. Ezek után váltakozva követték egymást a „beavató” feladatok és a felsőbb évesek zenéstáncos produkciója. Az elsősök hősiesen állták a sarat, és abszolválták a „nagyok” által kitalált ügyességi játékokat. A tanárok és a diákok egyetértettek abban, hogy az iskola történetének legszuperebb produkcióit láthatták (Fotók: VSZS)
