Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-15 / 11. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2015. január • www.ujszo.com Vadászat 1151 A vadállomány etetésének nehézségei A legkegyetlenebb téli idők januárban és februárban várhatók. Markáns időjárásváltozás - kitartó havazás - erős lehűlés napok, sőt órák alatt bekövetkezhet. A vadászterületeken ebben az időszakban nem lenne szabadna üres etetőket találni. /l ükség szerint I ___etessünk és / takarítsuk, ha j / kell, fertőtlenítsük az etetőket és környéküket. Emellett ne felejtsük el, hogy a természetben a vad megtalálja és fel is veszi azt, amire szüksége van. Gondoskodásunk csupán segíti a vad túlélési esélyeit, és nem más, mint kiegészítő etetés. MIBŐL LEHET VADTAKARMÁNY Soha ne használjunk vadtakarmánynak tiszta gabonát! A száraz, jó minőségű szemes takarmányt ocsúval, hőiével, polyvával vagy ha más nincs, akkor apróra vágott szalmával keverjük. Ezzel rákényszerítjük a vadat, hogy kutasson és az eleséghez csak kapirgálás- sal-testmozgással juthasson hozzá. A csülkösvad előnyben részesíti a növényi rostokban . gazdag tömegtakarmányt, a j különböző szénakeverékeket. Erőtakarmánynak felveszi a gabonát, a morzsolt vagy csöves kukoricát, a vadgesztenyét, a makkot és még számos „ínyencséget". Aki teheti, használjon vadtakarmány-kiegé- szítésnek lédús terményeket, mint pl. a répa, káposzta, siló. Ratal vadász koromban bevett szokás volt, hogy nyáron, ősz elején 2-3 méter hosszú lombleveles (főleg fűz) ágakat vágtunk, és azokat kádban oldott, meglehetősen tömény sós oldatban mártogattuk, kicsit áztattuk, majd hagytuk a napon száradni. stresszelik a vadat Feleslegesen ne látogassuk az etetőket. A túlzott gondoskodás is árthat! Ha gyakran zavarjuk a téli életritmusra beállt vadat, az megzavarja az emésztési ritmust, stresszt és magas energiaveszteséget okoz. A nagy testű csülkös vad, mint pl. a szarvas, ha nem kényszerítik, akkor télen alig mozog. Ezért fontosabbnak tartom azt, hogy korlátozzuk a turisták és a nem vadász társadalom egyéb tagjainak, pl. a kutyasétáltatók, lovasok, quadosok stb. vadászterületi látogatását, és legalább a vadetetők környékét ne zavarják. Tudom, hogy ez nagyon érzékeny téma, de némi diplomáciai készséggel és kitartó felvilágosító munkával kiseb-nagyobb sikerek ebben is elérhetőek. Száraz helyen kévékben tároltuk, majd ilyenkor tél idején kihelyeztük vadtakarmánynak. Addig, míg ezek a száraz-sós lombok megtalálhatók voltak a határban, az őzek és mezei nyulak máshoz nem is nyúltak. Úgy jártak a sós lombokra, mint kisgyerek a cukorkára. Sejtem, hogy a fűz magas szaliciltartalma és a só is megtehette a magáét, mert annak idején hasmenéses vadat csak mutatóban találtunk. Az ártéri erdőkben a szénán kívül főleg sós szárított lombbal fogták vissza a rudlikba verődött szarvast, nehogy télen megegyék az erdőt. Valahogy ez ma már teljesen kiment a divatból. Viszont a decemberi ünnepek után azt tapasztaltam, hogy sok helyen a vadat száraz kiflivel és száraz kenyérrel próbálják kényeztetni. A vad ezt szereti, de csak frissen kihelyezve szabad használni. A pékáru hamar penészedik, elázva azonnal erjedni kezd, és fogyasztása betegségekhez vagy a vad pusztulásához vezethet! Ha bebizonyosodott, hogy a csülkös vad is felveszi a szemes takarmányt, a januári hónap a legalkalmasabb, hogy a takarmányba bekeverjünk valamilyen féregtelenítő készítményt, pl. Helmirazint a madaraknak Helmigalt. Ezeket a készítményeket viszont ajánlott tiszta gabonához vagy darához keverni, és a használatuk mikéntjét szintén ajánlatos egyeztetni a helyi állatorvossal! Az etetők környékén vagy ott, ahol vadmozgást tapasztalunk, javasolt sózókat üzemeltetni, amelyekből sosem hiányozhat a só. ÉJSZAKAI PORTYÁZÓK A jó vadgazda tudja, hogy mennyi takarmányt fogyaszt a vad. Ha valamelyik etető gyorsan leürül - főleg ha ez ismételten megtörténik, akkor baj van. Az alacsonyabb fekvésű, főleg mezőgazdasági területen a rágcsálók a vad által leglátogatottabb etetőket is nagyon gyakran kivonják a forgalomból. Főleg a múlt év vert meg bennünket rendkívül sok egérrel és patkánnyal. Az etetők alatti, asztal simaságúra koptatott, teljesen letakarított, helyenként feltúrt talaj, az itt-ott csak nehezen fellelhető, földbe vájt lyukak mindent elárulnak. Az ilyen etetőket egész éjjel a patkányok tartják ostrom alatt. Sajnos az ilyen esetek ellen nehéz védekezni. A méreg kétélű fegyver, és a patkány csak ritkán veszi fel. Az etető áthelyezése sem segít, mert csak idő kérdése, hogy újra megtalálják. Vannak birtokomban olyan éjszakai infra kamerás, fotocsapdás felvételek, ahol egyértelműen látszik, hogy mi történik éjszaka patkányok és egyéb rágcsálók által stromlott vadetetők jkörnyékén. Szörnyű! Meggyőződésem, hogy a tavalyi egér- és patká- nyinváziós év után a kihelyezett vadtakarmány 50-70%-át a patkányok fogyasszák el. Tavak, folyók, kanálisok közelében az új idők jóval nagyobb rágcsálója fosztja ki a vadetetőket, mégpedig a nutria. Nagyon sok van belőlük, és sajnos számuk egyre növekszik, jelenlétük egyértelműen bizonyítható azzal, hogy a vadetetőkhöz simára taposott, jól követhető csapák vezetnek. Ha követjük a csapákat, akkor valamelyik folyónál, tónál, kanálisnál vagy nádasnál végződnek (kezdődnek). Nappal a nutria is keveset mozog, de jóval többet, mint a patkányok. Ha kint érjük őket a területen, akkor egy jó fogas kutya nagy segítség lehet, és mivel egész évben vadászható- ak, elejtésüknél a fegyver is szóba jöhet. A nutria osztozkodik a patkánnyal a takarmányon. A közös vacsoráikról nem egy éjszakai felvételem nyújt bizonyságot. Takács Frigyes
