Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-15 / 11. szám, csütörtök
16 I Régiből újat 2015. január • www.ujszo.com ÚJ szó HOBBI I A romantikus faluszéli kép a lemenő nappal, állatokkal, muskátlival az elkészült ház ablakában általában eltűnik az első pár betonban és faforgácsban töltött év után. Mégis, egy veranda-felújítás egyike azon sugaraknak, amik jelzik a fényt az alagút végén. Ennek oka pedig, hogy ez egy olyan munka, ami már nem szükség- szerű. A SZÉPSÉGE MIATT Mire ideérünk, addigra feltételezhetően van már szennygödör, fürdőszoba, padló, a falakon némi vakolat, fűtés, víz, villany, sőt, a tetőből sem nő már diófa. Ugyanakkor a veranda praktikus szempontból főleg olyan célokat szolgál, mint a reggeli kávé félálomban történő elhelyezése, ébredés után. Mégis jó érzés sok száz órányi kötelező jellegű munka után olyasmit építeni, amit elsősorban a szépsége miatt restaurálunk, s csak utána az előnyei miatt. Az első lépés minden esetben a régi veranda maradványainak eltávolítása.A ház típusától, illetve a tető szerkezetétől függ, hogy van-e statikai szempontból szerepe. Nekünk a jabloncai (Rozsnyói járás) kőház esetében szerencsénk volt, a veranda összes gerendája díszként funkcionált, statikai szerep nélkül, ez jelentősen megkönnyítette az eredeti bontását. így is három markos legényre, egy autóra és némi pálinkára volt szükség a kibontásához. Amennyiben a cél az eredeti állapot helyre- állítása, mindenképp érdemes megőrizni a Megújult a jabloncai kőház verandája Kétféle ember létezik. Az egyik, aki építkezik, a másik, aki építkezni fog. Végtelen történetről van szó - bár a legendák szerint volt már olyan, aki látta, hogy valaki hallotta, hogy valaki befejezte. Restaurálásnál ez sokszorosan igaz. Eredetit a sorozatgyártott helyett Gyakori stílushiba a házakon a díszítés túlzott megmunkálása, restaurálásnál viszont ez nem szerencsés. A túlzott díszítés ugyanis a visszájára fordulhat, kicsit mézeskalács házikó benyomását keltve. Amitől viszont mindenképp óvakodjunk, a nagyraktárakban beszerezhető előre gyártott díszelemek használata. Bármennyire szép is egy-egy darab, a századot megélt, kétkezi munkával épített házon úgy rikít, akár az északi fény Lappföldön. Vagyis a giccs irányába viszi el a művet. Ha szeretjük a gazdag díszítést, érdemes a környék népi építészeti motívumai közül inspirálódni. Ehhez általában még néprajzi kiadványokat sem kell böngésznünk - elég, ha bejárjuk a falut, és megfigyeljük a legrégebbi házak díszítőelemeit - ablakokat, verandákat, vakolatdíszeket. használható darabokat, akár a gerendákról, akár a díszlécekről van szó. Jót tesz az újnak, ha akad a régiből egy-két megmentett darab. A használhatatlanokat sablonként használva már könnyedén újra lehet gyártani az elemeket. A gerendáknál fontos, hogy száraz fát használjunk. Fa fajtájától függetlenül, a nedves fa csavarodik, hasad, megül. A nagy fesztávolságok miatt komoly esztétikai kár keletkezhet, ha nedves anyagot használunk. Nyilván a fenyőfa a legelérhetőbb - elsősorban anyagi szempontból, de ha ez nem játszik szerepet, mindenképp érdemes az eredeti gerenda anyagát választani, esetleg beszerezni a környékről néhány bontott gerendát. A mi esetünkben az eredeti tölgyfa volt, ennél a fajta fánál mint a megmunkálás, mint a beszerzési ár túlmutat a „hobbiból építünk házat" kategórián, így a fenyőnél maradtunk. Hála Pekár Józsefnek Szepsiből, sikerült jó minőségű, száraz öreg nyersanyagot beszerezni. Ezek méretre vágása, csapolása és helyére állítása szintén az ő érdemük. Keményfánál nem szükséges, sőt, inkább fölösleges páccal, vagy egyéb védőanyaggal borítani a gerendákat. Puhafánál ugyanez már szükségszerű. Kültéri pácok egész sora szerezhető be, fenyőfánál ezt semmiképp ne hanyagoljuk el. A festék is védi, természetesen, de sajnos az olaj, és a szintetikus alapú festékek eltakarják a fa struktúráját. DÍSZLÉCEK ÉS MÁRIARÁCSOK Miután minden strukturális elem a helyére került, már csak a díszítőelemekkel kell megbirkózni. Ha az eredetiek nincsenek meg, a környék építészete nyújthat segítséget. A díszlécek eredetije fenyőfadeszkából készült, és a felújításkor menthetetlen állapotban volt. így egyetlen darab szolgált sablonként a teljes hossz újravágásához. Dekopír fűrésszel otthon, műhelyben is megoldható feladat, már ha elég türelmes az ember. A mi esetünkben a hála az udvardi Recska Ferencet illeti. A díszlécek verandába helyezésénél az ■ alsó és a felső gerendára sín kerül, ebbe kellett befűzni az egyes díszléceket, középről kezdve kétoldalra, a szélsőket megfelelő méretre vágva. Fontos, hogy a díszlécek közt hagyjunk egy-két milliméternyi rést azért, hogy ha megdagadnának esőben, ne feszítsék szét a sínt. Ugyanez miatt nem ajánlott a sínhez szögezni a díszléceket, ugyanis nedvesen hamar elpattan, eltörik a fenyődeszka. Mindenképp érdemes a behelyezésük előtt ízlés szerint bepácolni őket, vagy lefesteni. Az eredeti állapotot szemléltető fotón láthatóak a fenti, úgynevezett mári- arácsok, amelyek még felújításra várnak, idővel viszont visszakerülhetnek a verandára. Kívánok mindenkinek kellemes házépítést! Kotman Ferenc (A szerző felvételei)
