Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-14 / 10. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 14. Vélemény És háttér 7 Az általánosságok helyett beszéljünk végre konkrétan arról, mit kellett volna másképp csinálni Mit rontottak el a franciák? Igaz, hogy Franciaor­szágban nem beszélhe­tünk a multikulturaliz- mus csődjéről, hiszen a hivatalos politika a re­publikánus egyenlőség elvén alapuló nemzethez való asszimiláció támo­gatása volt. A baj csak az, hogy elkéstek ennek ha­tározott és konzekvens alkalmazásával. GÁL ZSOLT A muszlim lakosság integrá­ciója francia földön (is) jórészt sikertelennek bizonyult. En­nek három fő oka van. Az első, hogy túl nagy tömegű, kulturá­lisan jelentősen különböző be­vándorló érkezett túl rövid idő alatt ahhoz, hogy beilleszked­hessen. A második ok gazda­ságpolitikai: a gazdaság szer­kezete és a szociális rendszer jellege különösen előnytelen volt az alacsonyan képzettek tömeges foglalkoztatásának motiválására. A harmadik ok, hogy a sokat emlegetett „re­publikánus értékekkel” telje­sen ellentétes dolgokkal szem­ben nem léptek fel a kezdetek­től kellő határozottsággal. Gyűlöletet terjesztő, franci­ául többnyire nem beszélő, ké­tes képzettséggel rendelkező, öböl menti olajdollárokból pénzelt radikális hitszónokok, poligám házasságok, nőinemi- szerv- csonkítások, a nők el­nyomása (becsületgyilkossá­gok), az egyre szegregáltabb elővárosi negyedekben elha­rapózó bűnözés, az iskolákban terjedő erőszak, az új típusú, európai muszlim csoportok képviselte antiszemitizmus. Egy sor jelenség, amely egy magát szekuláris köztársaság­nak valló, az egyenlőséget alapértéknek tartó európai jogállamban elfogadhatatlan. A hatóságok mégis megkésve és tétován reagáltak. Ez még akkor is igaz, ha paradox mó­don az öreg kontinensen még mindig a francia válaszlépések voltak a legkorábbiak és legha- tározottabbak. Miért csak 1993-ban fogad­tak el törvényt a többnejűségti- lalmáról. És miért úgy, hogy egy csomó kiskaput rögtön ki­nyitottak. Hogyan lehetséges az, hogy egyrészt a törvény tilt­ja a többnejűséget, másrészt, ha egy férfinak három felesége és 12 gyereke van, akkor mind után jogosult szociális segély­re (meg többnyire eleve szoci­ális lakásban él velük, ami nyilván nem 16 fős családra lett tervezve). Miért csak a 2004-es „fejkendőtörvény” til­totta meg a feltűnő vallási jel­képek viselését az állami isko­lákban, és miért csak 2010-ben vezették be a burka és nikáb nyilvános helyeken való vise­lésének tilalmát. Miért kellett 2003-ig várni arra, hogy a tar­tózkodási engedélyt tanfo­lyamokon való részvételhez és egy integrációs szerződés alá­írásához kössék. És hogy le­hetséges az, hogy egy magát az állam és az egyház 1904-es szétválasztása óta (joggal) szekulárisnak tartó ország ve­zetése gyakorlatilag egy vallá­si szervezetet (a Francia Mu­zulmán Tanácsot) tegye meg tárgyalópartnerének, ezzel mintegy elismerve azt a musz­lim lakosság (ez itt most etnikai kategória) képviselőjének. Mi­közben a kommentárok többsé­ge nem győzi hangsúlyozni, hogy az ő többségük sem mé­lyen vallásos. A kérdések még hosszan lehetne sorolni. Ha hamarabb lettek volna adekvát és következetesen alkalmazott válaszok, akkor az integráció előbbre tartana, a francia Nem­zeti Frontnak meg nem lenne annyi támogatója. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének okta­tója és a Híd frakcióvezetőjé­nek gazdasági tanácsadója „Minden megbocsátva" - felhívás a merényletet elkövető terroristáknak való megbocsátásra Mohamed a Charlie Hebdo új címlapján MT1-F1GYELŐ A merénylet óta ma először megjelenő Charlie Hebdo fran­cia szatirikus hetilap címlapján Mohamed prófétát ábrázoló karikatúra látható. A címlapot a Libération című francia újság mutatta be, amely szerkesztő­ségében kaptak helyet a Char­lie Hebdo munkatársai a me­rénylet után. A fehér turbánt viselő Mohamed próféta a „Je suis Charlie” (Én vagyok Char­lie) feliratú táblát tart a kezé­ben. Az iszlám vallásalapító ar­ca szomorú, és egy könnycsepp csordul ki a szeméből. Felette a „Minden megbocsátva” felirat látható. A hetilap ma három- milliós példányban jelent meg, a tervezett egymillió helyett, eddig 60 ezer példányban nyomták ki. A lap kiadója kö­zölte, hogy az első egymillió példányból származó bevétel teljes egészében a lapé, a ter­jesztésért nem kér pénzt. A ki­advány nyolcoldalas, a meg­szokott 16 oldalassal szemben. A lap kiadója megrendelések áradatáról számolt be belföld­ről és külföldről egyaránt. A kü­CHARLIE HEBD ■■ JOURNAL IRRESPONSABLE CHAKlifc A próféta könnyei (Libération) lönleges kiadványt 16 nyelvre fordítják le és külföldön is árulni fogják. Számos európai lap közzétet­te honlapj án az új címlapot, a lap melletti szolidaritás jeleként. A Le Monde egy olyan karika­túrával tisztelgett a Charlie Hebdo előtt, amelyen egy bíbo­ros, egy rabbi és egy imám együtt olvassa a hetilap új számát. A skandináv országoktól Svájcon és Belgiumon át Spanyolorszá­gig sok más újság is feltette hon­lapjára a Charlie Hebdo rajzát. A brit The Guardian az inter­netes kiadásában közölte., A lap életben maradt vezércikkírója azt állítja, hogy a címlap felhívás a kollégáit meggyilkoló terroris­táknak való megbocsátásra” - ír­ta a lap. A Telegraph a rajzot Mohamed alakja nélkül tette közzé, hogy ne sértse a próféta ábrázolására vonatkozó iszlám tilalmat. Egy sor dán újság is közölte a karikatúrát az internetes válto­zatában, ellenben nem csatla­kozott hozzájuk a Jyllands-Pos- ten, amely 2005-ben fenyegeté­seket kapott, miután karikatúrát közölt a prófétáról. Az ukrán-orosz konfliktus kihatással van az auschwitzi megemlékezésre is Putyint nem hívták meg a lengyelek MTl-HÁTTÉR Vlagyimir Putyin nem kapott meghívót a lengyel kormánytól az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 70. év­fordulós ünnepségére, ezért nem utazik Lengyelországba. Az orosz államfő szóvivője kijelentette, „mindazonáltal mi rendkívüli jelentőséget tulaj­donítunk minden megemléke­zésnek, különösen a második világháborúban a náci Német­ország felett aratott győzelem 70. évfordulójának, annak is amelyet Lengyelországban tartanak”. A szóvivő, Dmitrij Peszkov azt mondta, nem volt tudomá­suk arról, hogy az auschwitzi koncentrációs tábor felszaba­dításával kapcsolatos, január 27-re tervezett megemlékezé­seket nem a lengyel kormány, hanem az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum és a Nemzet­közi Auschwitz Tanács szerve­zi. A tábort 1945. január 27-én a szovjet Vörös Hadsereg kato­nái szabadították fel, a 60. év­fordulón tartott megemlékezé­sein Putyin is részt vett. A Reuters brit hírügynökség elemzése szerint a Moszkva egyik leghangosabb kritikusa­ként számon tartott Lengyelor­szág az ukrajnai beavatkozások miatt nem küldött formális meghívót az orosz államfőnek, tartva a belpolitikai következ­ményektől. A lengyel külügyminisztéri­um hangsúlyozta, nem ő a fele­lős a megemlékezés megszer­vezéséért, a tárcánál ugyanak­kor leszögezték, hogy egyetlen országot sem zártak ki az ese­ményről. „A nácizmus feletti győze­lem több ország szerepvállalá­sán múlott, a nyugati szövetsé­geseken, de a szovjet hadsere­gen is” - mondta egy neve el­hallgatását kérő, magas rangú európai zsidó vezető. „Egyik vagy másik ország politikai okokból történő kizárása tragi­kus szégyen a holokauszt em­lékére nézve” - jelentette ki. KOMMENTAR Konkurencia és korrupció MARIÁN LEŠKO Megsértődött Nyitra polgármestere és két megyefőnök, mert egy cseh vállalkozó óriás­plakátokat helyeztetett ki az ő „felségterületükön”, a következő szöveggel: „Üdvözöljük korrupt és klientelista megyénkben! ” Radim Jančura csak azt teszi, amit odahaza. Ha a megyefőnökök megpró­bálják elgáncsolni, úgy beszél róluk, mint korábban a cseh területi elöljárókról. Teljes joggal. A törvény alapján akkor kaphat valaki belföldi autóbuszjárat üzemeltetésére engedélyt, ha „az érintett útszakasz állapota ezt lehetővé teszi, nem veszélyezteti a közlekedésbiztonsá­got és a folyamatos közúti közlekedést”. Bár ez a jogszabály nem a modem törvényalkotás csúcsa (már 2006-os elfoga­dása után is követelték a módosítását az átfogó hatástanul­mányok elkészítése után), arra azért nem jogosítja fel a me­gyefőnököket, hogy ne adják ki a működési engedélyt egy vállalkozónak, aki buszjáratot akar indítani Besztercebánya és Pozsony között. Persze a közlekedés színvonala és az utak minősége messze van az ideálistól Besztercebánya, Nyitra és Pozsony megyé­ben, de azért kibírnák azt az „óriási plusz terhelést”, amit egy busz elhaladása jelentene óránként. A már működő autóbusz-közlekedési vállalatok azt írták a nyitrai polgármesternek a közlekedési hálózatról, hogy idén csökkenteni fogják a járatok számát, mert kevesebb az utas. Természetes, hogy a busztársaságok ezt elegendő indoknak tartják arra, hogy új társaság már ne kaphasson licenszet, hi­szen nem akarnak konkurenciát. Ami érthetetlen, az az, hogy álláspontjukat tejles mértékben osztja Jozef Dvonč polgármester úr is. Neki ugyanis a közérdeket kellene szem előtt tartania és támogatnia a szabad versenyt, hiszen az az árak csökkenését és a szolgáltatások színvonalának emelését eredményezi. Hogy a véleményük teljesen egyezik, Dvonč azzal magyaráz­ta, hogy „két független és józan álláspont logikus találkozá­sáról van szó”. Mindebből nyilvánvaló, hogy a már működő közlekedési vállalatok a saját érdeküket nézik, a polgármes­ter meg a közlekedési vállalatokét. Ezért beszél Jančura kli- entelizmusról. Dvončcsal ellentétben a két megyefőnök tanítanivaló alibis­ta álláspontra helyezkedett. A nyitrai Milan Belica a postás szerepének eljátszására vállalkozott - megküldte Pozsony­ba Nyitra város állásfoglalását, mert szerinte a megyének nincs beleszólása az ügybe. Andrej Leontiev elismert jogász szerint viszont a megyét semmire sem kötelezi a város ál­lásfoglalása. Pavol Frešo pozsonyi megyefőnöknek viszont elég volt Nyit­ra város állásfoglalása ahhoz, hogy kijelentse, a működési engedély kiadásához nem járulhat hozzá, mert Nyitra megye ezt ellenzi. A kérdés most az, hogy a közlekedési miniszter és a Smer számára is annyira fontosak-e a nyitrai busztársasá­gok, mint a város polgármesterének. Ha ugyanarra az állás­pontra helyezkednek, Jančura átírhatja az óriásplakátjait: Üdvözöljük korrupt és klientelista országunkban! Aszerzőaz Állítsuk Mega Korrupciót Alapítvány munkatársa FIGYELŐ Egy ország, egy csapat A Die Welt című konzer­vatív német lap Felcsútról közölt riportot. Boris Kálno- ky Az ő faluja, az ő stadionja című írásában kiemelte, hogy Felcsút, a Pancho Aré­na és a felcsúti Puskás Fe­renc Labdarúgó Akadémia „többet mond el Orbán Vik­torról és politikájáról, mint megannyi beszéde”. A labdarúgás, Magyaror­szág és a politika a kor­mányfő három szenvedélye, számára a három ügy szoro­san összefügg. Úgy véli, hogy a labdarúgás feltá­masztása révén magabizto­sabbá, egészségesebbé lehet tenni a társadalmat - je­gyezte meg a szerző. Kálnoky szerint Orbán Viktor úgy vezeti az orszá­got, mint egy labdarúgó­csapatot, és a pályán elsajá­tított módszereket használja a politikában: „taktika ki­dolgozása, az ellenfél meg­figyelése, rugalmas átrende­ződés, fegyelem, nyomás- gyakorlás, kontrázás, gól”. Mindez szép és jó, de a li­berális demokrácia a labda­rúgásban nem vezet ered­ményre, viszont az ország­nak jobb lenne, mondhatják a kormányfő ellenfelei, Or­bán azonban ezt nem így gondolja - áll a Die Welt fel­csúti riportjában. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents