Új Szó, 2015. január (68. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-10 / 7. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2015. JANUÁR 10. www.ujszo.com RÖVIDEN Bárdos Juditot jelölték a kritikusok Prága. Bejelentették a cseh filmkritikusok díjára jelölt alkotások listáját és alkotók névsorát. A fő kategóriák mindegyikében esélyes a kritikusok díjára az évad egyik legsikeresebb mozgóképes alkotása, Andrea Sedláčková F air Play című munkáj a. A díjat megszerezheti a legjobb film, a legjobb rendezés, valamint a legjobb forgató- könyv kategóriában. A film főszereplőjét, az olimpiára készülő sikeres futónőt alakító Bárdos Juditot pedig a legjobb színésznő díjára jelölték, olyan színésznők társaságában, mint Klaudia Dudová és Tatiana Vilhelmová. (tébé) Kerekes Vica a Duna Televízióban Holnap 15.05-kor a Duna Televízió Szerelmes földrajz című ismeretterjesztő filmsorozatának Kerekes Vica lesz a vendége. A Gyermekkorom boldog szárnyalása - Kerekes Vica szabadsága című epizódban a cseh, szlovák és magyar filmekben is nagy sikerrel szereplő színésznő szülővárosába, Fülekre és gyermekkorának másik kedves, meghatározó helyére, a Magas-Tátrába invitálja a nézőt, (tébé) Vasárnap este: Golden Globe-gála Los Angeles. Mások mellett Adrien Brody, Robert Downey Jr., Salma Hayek, Gwyneth Paltrow és Catherine Zeta-Jones is díjat ad át a vasárnap esti Golden Globe-gá- lán. A Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók szövetségének (HFPA) díjátadó ceremóniáját a Beverly Hills-i Beverly Hilton Hotelben rendezik meg, a műsort az NBC tévétársaság közvetíti. A HFPA 25 filmes és televíziós kategóriában hirdet győztest a tavalyi produkciók mezőnyéből. ABirdman, a Sráckor, A minden- ség elmélete, a Kódjátszma és a Selma című produkciók tartoznak a külföldi újságírók kedvencei közé - emlékeztetett a The Los Angeles Times online kiadása. (MTI) Juraj Nvota új filmje a 60-as években játszódik; egy kisfiúról szól, akinek disszidáltak a szülei Sorsok a vasfüggöny árnyékában Juraj Nvota új mozifilmje a gyerekkorról szól. A mélyen megérintő családi dráma egy olyan érában játszódik, amikor csak álom volt a szabadság. Amikor családtagokat szakított el egymástól a vasfüggöny. A film 12 éves hősét a nagyszülei nevelik, mert szülei Bécsbe disszidáltak. Gyerekeknek és felnőtteknek is nemes szórakozást kínál az év elsőként bemutatott cseh-szlovák mozgóképe. TALLÓS1 BÉLA A Muzsika (2007) és Az esté- bés (2012) című filmjei után Juraj Nvota harmadszor tér vissza a szocialista érába. Ezúttal Peter Pišťanek regénye alapján forgatott egy olyan, ingergazdag környezetbe helyezett történetet, amely tele van megmosolyogtató vagy aggasztó gyermekkori kalanddal és sok-sok nyomasztó és bosszantó gonddal, amelyek a felnőttek életét nehezítik. Pišťanek kisdiákként átélt és a felnőttek mindennapjaiból ellesett eseményeket dolgozott fel irodalmi művében. Az alkotói érintettség a filmes változaton is érződik - élethű, átélhető film A túsz, amellyel könnyű érzelmileg azonosulni. A történet a hatvanas években játszódik egy nyugati határ menti kis faluban. A középpontban Peter Achberger (Richard Labuda) áll, a kisfiú, akit a nagyszülei megpróbálnak a Vöröskereszt segítségével kijuttatni szülei után Bécsbe. A fiú ebből csak annyit érzékel, hogy neki nincsenek szülei, mint a többi gyereknek, akikkel egy iskolába jár. Éli mindennapi kalandjait, gyűjti iskolás élményeit tanító nénije (Tóbiás Szidi) óvó szárnyai alatt, miközben főzi film hőse, Peter Achberger (Richard Labuda) jóságos nagyszüleivel (Milan Lasica és Libuše Šafránková) (Fotók: Barracuda Movie) FILMKOCKA A túsz ■ Szlovák cím: Rukojemník ■ Cseh-szlovák filmdráma, 2014,102 perc ■ Rendező: Juraj Nvota ■ Forgatókönyv: Peter Pišťanek, Marian Urban ■ Operatőr: Divis Marek ■ Zene: Ľubica Malachovská Čekovská ■ Szereplők: Richard Labuda, Milan Lasica, Libuše Šafránková, Ondrej Vetchý, Tóbiás Szidi, Christopher Pauliny, Alexander Bárta, Slávka Halčáková, Ady Hajdú, Ondrej Malý, Miroslav Noga, Róbert Roth, Jana Oľhová, Zita Furková t A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. Ieg nagyszülei által (Milan Lasica és Libuše Šafránková) belebelekeveredik a felnőttek zavaros összefonódásokkal átszőtt világába, amelyet néha azért sem ért, mert a nagyszülők magyarul mondják előtte azt, amit Tóbiás Szidi pedagógusként emlékezetes alakítást nyújt nem akarnak, hogy megértsen. (Nem ártott volna a magyar nyelvi lektor, aki helyre teszi például azt az elhangzó mondatot, hogy: „Mi lesz magunkkal?”) A mesélgetős film egymáshoz kapcsolódó, aprócska történeteiből - egyben az egymásnak feszülő karakterkből - a szocialista viszonyok számtalan visszássága bomlik ki. A tanítónő az események fontos alakja, hiszen a film hősei, a gyerekek az otthon (és az utca) után az iskolában töltik a legtöbb időt. A szerepben telitalálat Tóbiás Szidi. Hús-vér pedagógusként él a vásznon és közlekedik a gyerekek között, úgy, hogy letisztult gesztusokkal dolgozik, és megfontolt jelenléttel van ott minden helyzetben. A szocialista pedagógus típusát építi fel, miközben nincs a figura megteremtésében tetszetős, frázisos színészi rájátszás. Olyan lámpásként világít, akinek központilag sem tudták szűkebbre csavarni a fényét. Akire felnőttként jó szívvel emlékszik egykori diákja. A túszból pedig rá, és vele együtt a többi színész kiemelkedő karakterformálására emlékszik majd a néző. Ugyanúgy a gyerekszereplők - az élen Richard Labuda - élvezetes játékára. Általuk persze a jól összefogott sztorikra is - némelyikből hidegrázósan tárul fel a kor bénító hangulata. Utazgatunk, iszogatunk, szomorkodunk, filozofálgatunk - és valahol élvezzük ezt az egészet Magabiztos, lezser hangon szól Salman Rushdie nyilatkozatban reagált Meg kellene védenünk a szatíra műfaját ÖSSZEFOGLALÓ London. Salman Rushdie indiai-brit író, aki Sátáni versek című művének kiadása után halálos fenyegetéseket kapott és évekig bujkálni kényszerült az iszlám szélsőségesek elől, közleményben reagált a szerdai párizsi terrortámodás- ra. „Mikor a vallás, az oktalanságnak e középkori formája, modern fegyverzettel párosul, akkor valódi fenyegetést jelent a szabadságunkra. A vallási totalitarizmus halálos elváltozáshoz vezetett az iszlám szívében, és ennek tragikus következményét láttuk Párizsban. Kiállók a Charlie Hebdo mellett, ahogyan mindannyiunknak ezt kell tennie annak érdekében, hogy megvédjük a szatíra műfaját, ami mindig is a zsarnokság, a becstelenség és a hülyeség elleni harc és a szabadság egyik legnagyobb fegyvere volt. A vallás tisztelete a vallástól való félelem szinonimája lett. A vallások, mint minden más eszme, kritikát, gúnyt, és igen, félelmet nem ismerő tiszteletlenséget érdemelnek.” (index, juk) Salman Rushdie (Képarchívum) Strieženec Alex Bíborhajnal című kisregényét figyelemre méltó teljesítménynek tartom. A Déja Vu dzsesszzenekar dobosának kötete nemrég jelent meg az AB-Art Kiadónál. Talán ezért sem véletlen, hogy a szöveg legerősebb oldala a hang, ahogy a narrátor előadja a történetet. Magabiztos hangról van szó, amely lezser, kocsmai folyamatossággal számol be az amszterdami éjszakai klubban dolgozó kelet-európai nők dolgos mindennapjairól vagy éppen az alkoholfüggő főhős lelki vívódásairól. Andy, a (vélhetően) csehszlovákiai magyar művész megromlott házassága, alkoholfüggősége, és részben saját maga elől menekül a nyolcvanas évek legvégén az akkor még tiltott gyümölcsnek számító Nyugatra. Először Svájcban, majd Hollandiában és Franciaországban próbálja megtalálni barátját, Gayt, aki állítólag képes lenne kihúzni őt a bajból. Erről a bizonyos bajról egyébként nem tudunk meg sokat, mindössze annyit, hogy a frusztrált főhős nem képes meghozni két döntést: hogy visszatérjen volt feleségéhez, Lídiához, és hogy befejezze az alkoholizálást. Amikor pedig rászánja magát a hazautazásra, már késő. Gayről ugyanúgy nem derül ki, miként menthetné meg Andyt. Az események (az első 20 oldal után) gyorsan peregnek, a helyszínek majdhogynem villanásszerűen váltakoznak, mint egy film képkockái, és befigyel néhány ügyesen megkomponált mondat is. A kedvencem az amszterdami éjszakai klub életéből villant fel egy pillanatot: ,A mosogató előtt rövid hajú, mulatt lány állt, de nem mosogatott.” A főhős előadásmódjával kicsit Kerouac beatnik-regényeit idézi - utazgatunk, iszogatunk, szomorkodunk, filozofálgatunk, és a lelkünk mélyén azért valahol élvezzükezt az egészet. Mindezek mellett talán nem ártott volna a szövegnek, ha pihen egy kis ideig, egyes részei pedig tovább dagadnak - Andy ugrásszerűen abszolvált életszakaszai az esetek többségében kiaknázatlan nyersanyag képét mutatják. Ennek pedig leginkább a mélyebb tartalmakat boncolgató részek látják kárát. Mert míg az éjszakai élet és a kocsmai jelenetek viszonylag laza elbeszélése dinamikát kölcsönöz a szövegnek, kevésbé életszerű, amikor ugyanezzel a lezser hanggal pörgeti le Gayjel folytatott kolostori vitáját a keresztény és a buddhista vallás összehasonlításáról. De ahol még a szerzetesek torkán is lecsúszik fél üveg Calvados, ott előfordul az ilyesmi. Ahogy Strieženec Alexszel is előfordult, hogy írt egy kisregényt, amelyet érdemes elolvasni. Strieženec Alex: Bíborhajnal. AB-Art Kiadó, 2014. 130 oldal.
