Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-04 / 278. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER4. Vélemény És háttér 7 Rombolja a demokráciát, amíg az állami vezetők adóparadicsomokba menekíthetik pénzüket Korrupciós csapda A Fico-kabinet az elkövetkező napokban újabb ön- ajnározásba kezdhet, örömódákat zengve saját tökéletességéről: a Transparency International nemzetközi korrupcióellenes szervezet tegnap közzétette legújabb korrupciós világranglistáját, amelyen Szlovákia hat helyet javított a besorolásán. MOLNÁR IVÁN Robert Fico kormányfő így büszkén kiálthatja világgá: Szlovákia neki köszönhetően egyre kevésbé korrupt. Ha ezt követően sem szakad rá az ég, komolyan elkezdhetünk kételkedni Isten létezésében. Az igazság ugyanis az, hogy Szlovákia ma az Európai Unió egyik legkorruptabb állama: a tegnap közzétett lista szerint a 28 tagállam közül csak Horvátországban, Olaszországban, Romániában, Bulgáriában és Görögországban rosszabb a helyzet. A világ 175 országát tartalmazó listán Szlovákia ugyan az 54., ami akár jó helyezésnek is tűnhet. Ám csak addig, amíg nem tudatosítjuk, hogy még az elmúlt időszakban a korrupció miatt nemzetközi szinten sokat kritizált Magyar- országnak is a 47. helyet sikerült elérnie, jóval lekörözve Szlovákiát. Vagyis a helyzet nemhogy nem jó, de egyenesen katasztrofális. A Smer vérlázító korrupciós botrányait követően Jósé Ugaz, a Transparency International elnökének tegnapi, a globális jelentéssel kapcsolatban elmondott beszéde így akár közvetlenül Szlovákiához is szólhatna. „Az országok többségében a közhatalom birtokosainak visszaélései aláássák a korrupció elleni intézkedéseket. A korrupció mindaddig rombolni fogja a demokrácia és a jogállamiság értékeit, amíg az állami vezetők büntetlenül menekíthetik korruptan szerzett vagyonukat offshore paradicsomokban vezetett titkos bankszámlákra” - mondta el szó szerint Ugaz. Az elmúlt időszakban felszínre került szlovákiai korrupciós botrányok azonban csak a Az igazság az, hogy Szlovákia az Eli egyik legkorruptabb állama. A helyzet nemhogy nem jó: katasztrofális. jéghegy csúcsát jelentik, és még csak nem is az ezek során elherdált eurómilliók jelentik az ország számára a legnagyobb kárt. A Transparency International felmérései ugyanis azt bizonyítják, hogy közvetlen összefüggés mutatható ki egy ország korrupciós fertőzöttsége, valamint demokratikus elkötelezettsége és gazdasági teljesítménye között. Magyarul, a korrupciónak nem csupán etikai vonzatai vannak, hanem az egész gazdaságra hatással van. A legkevésbé korrupt államok - a skandináv országok, Svájc, Új-Zéland - azért teljesítenek jól, mert az állam átláthatóan és elszámoltathatóan működik. Szlovákiában ezzel szemben - régiónk több más országához hasonlóan - a kormány minden lehetséges módon visszaél a hatalmával, a kormányhoz közel álló üzleti csoportoknak, oligarcháknak kedvezve. Ha ezen nem sikerül változtatni, az a szlovák gazdaság számára is súlyos érvágást jelenthet, amit mindannyian megérzünk a saját pénztárcánkon is. Ez egész biztosan nem növeli majd a kormánypárt népszerűségét, márpedig Fico számára ez utóbbi mindennél fontosabb, ezért levehetné végre a rózsaszín szemüveget. KOMMENTÁR Újjáélesztett autonómiaterv MÓZES SZABOLCS Már tudjuk, milyen típusú önkormányzatiságokban gondolkodik az MKP és a Híd. Meggyőzni, paradox módon, először nem a szlovákokat kell, hanem azokat, akiket ez az intézményrendszer szolgálna. Elkészült az MKP autonómiakoncepciója - még ha a párt nem is pontosan így nevezi -, így nagy körvonalakban látható, a két, magyarokat megszólító párt hogyan képzeli el a kisebbség megmaradásának stratégiáját (a Híd tavaly ősszel tette le az asztalra nemzetpolitikai vízióját). Kezdődhet a szlovák többség meggyőzése, mondhatnák, ha nem ismernénk a hazai magyar reakciókat. Elég felütni a Fa- cebookot, s láthatjuk, a hétfőn bemutatott koncepcióról készült hírek posztjai alatt milyen ádáz csata indult pro és kontra: a honi magyarok egy része üdvözölte a lépést, egy másik, jelentős része pedig kiütéseket kapott az autonómia felemlegetésétől. „Minek provokáljuk a szlovákokat?” „Olcsóbb lesz ettől a kenyér?” „Miért kell ilyen felesleges dolgokkal foglalkozni?” Függetlenül attól, milyen szakmai színvonalat képvisel az MKP anyaga - kiindulási alapnak nem rossz -, vagy mit akar a Híd, kis kisebbségi abszurd, hogy a meggyőzést házon belül kell kezdeni. Ám valahol érthető következménye ez a 90-es évek végi politikai taktizálásnak. A szlovákiai magyar politikum akkor gyakorlatilag saját maga tabusította az önkormányzatiság témáját, cserébe a kormánytagságért. Azok a politikusok pedig, akik ennek ellenére gyakran beszéltek róla, mindenféle koncepció nélkül tették ezt, tevékenyen hozzájárulva az intézmény démonizálásához. ígyjutottunk el oda, hogy 2014-re a szlovákiai magyarok egyjelentős része nem kér az önkormányzatiságból, ami pedig minden kisebbség megmaradásának egyik sarokköve: egy társadalom akkor tud valamit elérni, ha saját maga intézheti a saját ügyeit. Ezért is jó, hogy a két párt anyagaiban - valamint a Kerékasztallal közösen jegyzett kisebbségi minimumban - legalább a kulturális és az oktatási autonómia minimális követelménynek számít. Ha magunkat meggyőztük, akkor jöhet a nehezebb feladat. A szlovák többség ugyanis még jobban viszolyog az autonómia kifejezéstől - legyen az bármilyen típusú. És ez is részben a honi magyar politikai elit hibája, amely az utóbbi 16 évben nagyon keveset beszélt ezekről a kérdésekről, holott ez idő alatt tíz évig kormányon volt. Arról már nem is szólva, hogy konkrét terveket nagyon sokáig nem tett le az asztalra. Az MKP tervezetét felesleges nagyon mélyrehatóan elemezni, hiszen a területi autonómia nem valós alternatíva a következő években-mondhatnánk. Tévedés. Minden koncepciót górcső alá kell venni, ezzel jelezzük ugyanis, hogy fontos a téma, s adósságaik vannak ezen a téren a pártoknak. Elérni valamit csak úgy lehet - még ha a megvalósítás dátuma a ködösjövőbe is vész -, ha egy közösségen belül vannak konkrét elképzelések, csak ezek alapján győzhető meg a másik fél, alkudható ki bármilyen eredmény. A semmiből még sehol a világon nem született autonómia. Egyhamar itt sem lesz kisebbségi önkormányzatiság, ám valahol el kell kezdeni. Az ördögi kör könnyen bezárul: akit rossz tanulónak tartanak, rosszabbul teljesít, akit bűnözőnek néznek, könnyebben lesz bűnöző Egy kisváros, amely bevonult a történelembe FELEDY BOTOND A bolti lopás után hazafelé sétált egy fiatal fekete, Brown, az amerikai Ferguson kisváros utcáján, amikor lassított mögötte egy rendőrautó. Nem akart engedelmeskedni a volán mögött ülő fehér rendőrnek, benyúlt az autó ablakán és megpróbálta kicsavarni a fegyvert a kezéből. A rendőr már ekkor tüzelt, Brown futásnak eredt. Amikor néhány másodperc után megállt, a rendőr azt hitte, újra folytatni akarja a támadást. Voltak szemtanúk, akik szerint csak le akart hasalni a korábbi felszólításnak megfelelően. A rendőr tüzelt, több golyót is kilőtt, Brown meghalt. A rendőrök hozzáállásáról óriási vita robbant ki. E történet bárhol megtörténhetett volna az USA-ban, ahol évente több ezer ember hal meg lövöldözésben, rendőri beavatkozás közben is. Manapság már webkamerát szerelnek a rendőrökre. Ferguson nevét viszont már nem lehet kitörölni a történelem lapjairól. Az álmos amerikai előváros Missouri államban, Saint Louis mellett, alig 21 ezer lakossal újabb mérföldkövet jelent az afroamerikaiak társadalmi helyzetét illetően. Á kisváros az 1960-as évekig úgynevezett naplemente-város volt, vagyis sötétedéskor lezárták és a feketéket nem engedték be. Martin Luther King és a polgárjogi mozgalom munkájának hála, a helyzet alapvetően megváltozott. Ma Ferguson kétharmada fekete, de ez önmagában nem oldotta meg a rasszizmust, nem tüntette el az előítéleteket sem ott, sem általában az USA-ban. Innen, Európából már szinte lehetetlen megérteni azt, hogy alig fél évszázada szegregált oktatás, szegregált tömegközlekedés és a megkülönböztetés minden egyéb formája teljesen bevett dolog volt az Egyesült Államokban. A régi reflexek azonban sok helyen megmaradtak a zsige- rekben, az intézményekben, például a rendfenntartásban. Amíg minden harmadik fekete amerikai börtönbe juthat élete során, addig ez csak minden 17. fehérre igaz. A két etnikai csoport közötti vagyoni különbség nemhogy csökkent, hanem nőtt. Alig vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy Obama elnöksége alatt javultak az etnikumközi kapcsolaA rendőrök naponta ezreket igazoltatnak és motoznak meg, alapos gyanú nélkül: túlnyomó többségük színes bőrű. tok. Az elnök ugyanakkor a társadalmi igazságosság témáját kezdettől fogva a középpontba helyezte: az egészségbiztosítás európai rendszerhez hasonló kiterjesztése, a bevándorlók legalizálása is napirendre került. Ebben a vitára jobban nyűt közegben jutott el oda a fergu- soni fekete közösség, hogy a rendszeres rendőri visszaéléseket megelégelte és a jelképessé vált eset kapcsán az egész országban tiltakozások kezdődtek ellene. New York államban a rendőrök például naponta több mint ezer embert igazoltatnak és motoznak meg évek óta, alapos gyanú nélkül (stop and frisk): túlnyomó részük színes bőrű. A fergusoniak is rendszeresen rendőri intézkedés alanyai. Tény az is, hogy a gyakran szegénységben élő afroamerikai társadalmi réteg sokkal nagyobb részét adja a börtönlakosságnak, mint népességszáma indokolná. Az ördögi kör pedig könnyen bezárul: akit bűnözőnek néznek, könnyebben lesz bűnöző. A mások véleménye befolyásolja az egyén életének alakulását. Ezt iskolateremben is bizonyították már: ha rossz tanulónak tartanak valakit, valóban rosszabbul teljesít, míg ha tehetségesnek, akkor tényleg javul a teljesítménye. Ez így működik az élet minden területén. Míg Brown ügyében nem emeltek vádat a halálos lövést leadó rendőr ellen, az esetből kinőtt mozgalom kapcsán az ellen tiltakoznak, hogy mesterségesen gerjesszék a feketékkel szembeni előítéleteket. A szerző külpolitikai szakértő Déli áramlat - tizenkettő után öt perccel
