Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)

2014-12-31 / 298. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 31.

Vélemény És háttér 5

Eljön az idő, amikor ciki lesz bevállalni, hogy valaki korábban Ficóra vagy Orbánra szavazott

2014 - a vég kezdete

A mögöttünk lévő év legjelentősebb eseménye a szlovák és magyar politikában? Megingott Fico és Orbán mítosza, elindultak lefelé a lejtőn.

GÁl ZSOLT

A két populista csillaga leáldozóban, közelít a vég. Előbb- utóbb eltűnnek a nagypolitika színpadáról, jelentéktelenné válnak, de választóik itt maradnak.

A sors furcsa fintorai közé tartozik, hogy mikor történik mega nagy fordulat. Mikor jön el az idő, amikor a megállíthatatlannak tűnő, szárnyaló, választásokon taroló, magabiztos és elbi- zakodottá váló politikus karrierjében, népszerűségében törés következik be. Amikor az addig bevált módszerek hirtelen kudarcot vallanak, az addig alkalmazott jelszavak, érvek, hazugságok bumerángként ütnek vissza, a jól működő, hatalmas és félelmetes reklám- és PR-gé- pezet, meg a korábban rettegett megmondóemberek nevetségessé válnak, a baráti média és a bérkommentelők hada hirtelen mit sem ér. Amikor az addig fegyelmezettnek tűnő saját táboron belül egymás torkának esnek korábbi szövetségesek és nem átallnak kényelmetlen információkat kiszivárogtatni, a nyilvánosság előtt egymásnak üzengetni.

Szinte lehetetlen megjósolni, mikor jön el ez a pillanat és mi lesz az a banánhéj, amin elcsúsznak. 2014-ben mindenesetre Fico és Orbán számára bekövetkezett ez a törés. A szlovák kormányfő beleszaladt egy hatalmas pofonba a nagy különbséggel elvesztett elnökválasztáson, magyar kollégája meg elszenvedte az elmúlt 25 év legnagyobb népszerűség-zuhanását és meg kellett élnie azt, hogy a

tömegek ezúttal nem mellette, hanem ellene vonultak utcára.

Általában ilyenkor nagy az értetlenség, az érintettek, de gyakran a megfigyelők sem tudják mire vélni a dolgot. Részben mert túlságosan a végső fejleményekre koncentrálnak, és nem esik le, hogy az egész addigi tevékenységgel van a baj, arról nem is beszélve, hogy a népszerűség erodálódása a politikában törvényszerű. De azért is, mert a politikust hatalmon tartó, majd a bukásához vezető összetett tényezők tekintélyes része irracionális természetű, észérvekkel nem magyarázható, tudományosan nehezen megfogható.

Fico és Orbán most foghatja a fejét, és azt kérdezheti: hol a fenébe rontottam el, hisz mindent ugyanúgy csináltam. Hogy van az, hogy Radičová ellen működött a lejárató kampány, Kiska ellen meg csődöt mondott? Hogy lehet, hogy a magyarok komoly zokszó nélkül elviselték a

világcsúcsot jelentő 27 százalékos áfát, hárommillió magánnyugdíjpénztári tag megtakarításainak állami ellopását, 13 különadó bevezetését, és pont a

14., az internetadó ellen lázadnak fel? Ilyen banális dolgokon csúszunk el? Igen, így szokott ez lenni. Vagy nem tetszenek emlékezni, mennyit dobott karrierjükön a 20 koronás, ill. 300 forintos vizitdíj elleni ágálás? Banális volt az is, ugye?

Előbb vagy utóbb mečiari könnyes búcsút intenek regnáló kormányfőink is, (egykori) választóik viszont velünk maradnak. Még akkor is, ha sokan már nem fognak emlékezni rá, hogy rájuk szavaztak. Nagyot fordul a világ, amikor sokaknak egész ciki lesz bevállalni, hogy valamikor így tettek.

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója

(Ľubomír Kotrha karikatúrája)

KOMMENTAR

Ez csak csend

LOVÁSZ ATTILA

■ Mozgalmasnak, eseménydúsnak ígérkezett, mégsem lett az. Mégse törjünk pálcát az óesztendő fölött, történt itt egy s más, ami komoly folyamatok elindítója lehet. Megválasztottunk egy polgári jelöltet államfőnek. Máig nem tudom, ő volt-e a legjobb a felhozatalban, de egy dolog biztos: rengeteg választó a messianisztikus Fico helyett egy messianisztikusnak vélt „nem politikust” választott, hatalmas elvárásokkal, többek közt azzal, hogy lesz ott fenn, Pozsonyban, az elnöki palotában egy igazságos Mátyás. Bocsássuk meg a hazai választónak, hogy mindig a megváltó politikust váija és keresi, most az egyszer olyat talált, aki megváltam bizton nem fogja e kis országot, de ajobb irányba fordulás előharcosa lehet. Máris megüzente a társadalomnak, hogy a bírói függetlenség saját, pökhendi érinthetetlenséggé átformált gyakorlatát nem kívánja támogatni. Egy fecske, de fecske. Aztán azt is megüzente, hogy a négyéves ciklusok azonnali eredményeket váró kormányzati embereinek hosszú távú, stratégiai érdekek mentén kell kormányozniuk, ami jelen esetben a NATO- hoz és az EU-hoz fűződő elvi álláspontjainkat jelenti.

Idén újra megmutattuk a nagyvilágnak, hogy életszínvonalunk nem éppen bombabiztos, de a másik lehetőségnél, az elzártságnál bizonyára megbízhatóbb szavatolója az Európai Unió. A botrányosan alacsony választási részvétel nem volt meglepő, de kíváncsi lennék, mi lenne, ha itthoni közberuházásaink háromnegyedéről le kellene mondanunk, ha nem kapnánk az uniós pénzeket. Igaz, akkor a korrupciónk háromnegyedét is magunk mögött tudhatnánk - bár ebben nem vagyok annyira biztos.

S otthon vagyunk. A 21. századi gyakorlati politikánál s annak 2014-es megnyilvánulásainál. Botrányok sora igazolta ebben az évben is, sőt, az idén hangosabban, hogy a gyakorlati politika legnagyobb motivációja a közpénz fölötti kontroll, illetve annak sikeres lenyúlása. Tört „százegyedszer százszor-tört varázs”, sokadszor kólintotta fejbe az adózó polgárt a felismerés, hogy az egészségügy nem üzlet, legalábbis nem nekünk, csak néhány embernek. S a néhányból néhány szégyenpadra került. Ideje volt, nem rossz jel, lám, néha csak megmozdul valami, de az idei mozgás kevés volt. A nagy bizniszek nem szűntek meg, csak elhalkultak egy időre, hogyjövőre, amikor egyetlen választás sem lesz, de már a 2016-osra szárítja a puskaport kormányzat és ellenzék, még hangosabb, nagyobb és még kevésbé érthető mutyibotrá- nyokkal kecsegtesse a nagyérdeműt a sajtó. Az a sajtó, amelynek maradék szabad szigetei még nincsenek víz alatt s amelyet nem sikerült teljes egészében felfalni.

S jött a papírforma szerinti és papírformákat felülíró önkormányzati választás, amelyen kiderült, hogy a Hídnak és az MKP-nak el kellene felejtenie egymást, mert együtt nem megy, s lassan már egymás ellenében sem. Új és reális doktrínák kellenének, ha nem akarunk teljesen beolvadni, de előtte talán okosabb lenne, ha a szociális hálón tíz nőismerősömből kilenc nevénél nem lenne ott az -óvá.

2014 a választások éve volt, de Bartalis Jánossal kell egyetér- tenem, aki szerint „különben csend van, határozottan csend van”, s jó lenne, ha ez nem a vihar előtti csendet jelentené. Mozgalmas, de tragédiáktól mentes, fájdalmas felismerésekből okuló új esztendőt kívánok a hazai közéletnek.

Hidegháborús hangulat - a Krím elcsatolásával és az ukrajnai szakadárok támogatásával Oroszország kenyértörésig vitte kapcsolatait a Nyugattal

Putyin Krímre lép - az év, amikor hidegháborús hangulatba került a világ

MTl-HÁTTÉR

A Krím elcsatolása és a keletukrajnai szakadárok támogatása árán Oroszország a kenyértörésig, a hidegháborúra emlékeztető szembenállásig vitte kapcsolatait a Nyugattal. A felmérések szerint az orosz hatalom támogatottságát és a lakosság hazafias lelkesedését nem törték meg a nyugati szankciók és a külföldi megítélés romlása, de a rubel év végi mélyrepülése az országon belül megkérdőjelezte az orosz politika helyességét.

Az év a Krím rendkívül gyors, világot megdöbbentő elcsatolásával kezdődött, csattanóját pedig azt volt, hogy decemberben Moszkva elállt a Déli Áramlat gázvezeték megvalósításától.

Az orosz hatalom azt hangsúlyozza, hogy történelmi igazságot szolgáltatott a Krímnek, és megvédte a krími lakosságot a kijevi hatalomtól. A felmérések szerint az orosz lakosság a félsziget visszatérését tartja az év legfontosabb eseményének, Pu- tyint pedig az év emberének.

A kijevi főtéren tavaly november végén kirobbant hatalomellenes tüntetések, az Eu- romajdan hatására a Kreml januárban többfrontos diplomáciai és a propagandaháborút nyitott ukrán befolyása megtartásáért, egyszersmind a NATO Oroszország határaihoz való közeledése ellen. Moszkva 2013 decemberében több müliárd eu- rós segéllyel és a földgáz árának csökkentésével jutalmazta Viktor Janukovics akkori ukrán államfőt, amely novemberben leállította az európai uniós társulási megállapodás előkészítését.

A Kreml ez év elején minden erejével azon volt, hogy Januko- vicsot és a mögötte álló erőket hatalmon tartsa. Miután az ukrán parlament menesztette az államfőt, - aki Oroszországba menekült - a Kreml a hatalom- váltást államcsínynek, az uralomra került erőt juntának, az ebben részt vevő nacionalista csoportokat fasisztáknak minősítette. Az orosz parlament felhatalmazta Vlagyimir Putyin államfőt, hogy orosz állampolgárok védelmére fegyveres erőket vethessen be külföldön. Néhány nap leforgása alatt jelzés nélküli fegyveresek jelentek mega Krím

félszigeten, majd a terület parlamentje azzal az indokkal, hogy tart a „kijevi juntától”, népszavazást írt ki az Oroszországhoz csatlakozásról. A referendum idején orosz katonák biztosították a szavazás rendjét - ezt Putyin is elismerte. Az orosz államfő élő tévéműsorban közölte, hogy „részben a NATO bővítésének veszélye”, Ukrajna esetleges belépése miatt született a döntés a Krím elcsatolásáról.

Moszkva ezután a délkeletukrajnai szakadárok mellé állt, nyomás alatt tartva az új ukrán hatalmat, de nem ismerte el az önkényesen kikiáltott, úgynevezett donyecki és luhanszki népköztársaságokat. A Kreml sokáig tagadta, hogy orosz katonák harcolnának Délkelet-Ukrajnában, mígnem egy szakadár vezető elmondta, hogy szabadságon lévő orosz katonák csatlakoztak hozzájuk. Putyin ezután arról beszélt, hogy orosz önkéntesek vesznek részt a harcokban. Moszkva azt is tagadta, hogy fegyverekkel látja el a szakadá- rokat, s hogy az oroszoknak közük van a malajziai utasszállító júliusi lelövésébez. Mivel sem a szakadárok, sem Kijev nem érte el a célját, elemzők szerint a konfliktus tartós befagyására lehet számítani.

A Nyugat, elsősorbanazEUés azUSÁ egyre súlyosabb politikai és gazdasági szankciókkal próbálta megfékezni Moszkvát. Erre az orosz vezetés látszólagos nyugalommal és ellenszankciókkal reagált, a társadalom

Kiásta a csatabárdot (TASR/AP)

többségét pedig maga mellé állította. Az orosz ellenzék gyengén és hatástalanul fejezte ki ellen- véleményét.