Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)

2014-12-30 / 297. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER30. Vélemény És háttér 7 Pavol Frešo egyedül és önerőből képes volt tönkretenni az SDKÚ-t Az év pancsere Idén is sok politikus köve­tett el kisebb-nagyobb baklövéseket, sokan meg­érdemelnének némi fenyí­tést, de a legnagyobb lú- zer, aki a legtöbbet ártott pártjának és a jobboldal­nak, az egyértelműen Pa­vol Frešo. NAGY ANDRÁS Egyedül és önerőből képes volt tönkretenni saját pártját, hiszen nem pattantak ki botrá­nyok az SDKÚ korábbi viselt dolgaival kapcsolatban. Frešo esetében alighanem semmi másról, mint puszta önzőségről van szó. Friss bejelentése szerint akkor hajlandó lemondani a pártel­nökségről, ha az SDKÚ a követ­kező, 2016-os választáson nem jut be a parlamentbe. Eső után köpönyeg, mondhatnánk, hi­szen a szebb napokat látott párt egyenesen a szakadék felé tart, elnöke pedig semmi áron nem hajlandó letérni erről az útról. Ha egy külső erő, esetleg a konkurencia szeretné kicsinálni a jobbközép pártok egykori zászlóshajóját, valószínűleg ezt a módszert választaná. Végy egy pártelnököt, adj neki egy másik tisztséget is, mondjuk le­gyen megyefőnök, majd bizto­sítsd be, hogy a párttagság ne tudja leváltani. Ha eléggé in­kompetens az illető, előbb- utóbb elüldöz maga mellől minden értelmes embert, és a párt lassan szétesik. Az SDKÚ-nak nagyon sokat köszönhet Szlovákia, az ország nem jutott volna el oda, ahol most van, ha nincs Mikuláš Dzu- rinda és Ivan Mikloš. Ám ez a párt már rég nem az a párt. Min­den, szó szerint minden jelentős politikusa elhagyta, a parla­mentben összesenkétképviselő- je maradt, az egyik maga a párt­elnök, a másik Ľudovít Kaník, nála maradt a pártkassza kulcsa, így ketten még egy ideig elüldö­gélnek a nagy semmin. Annak el­lenére, hogy az SDKÚ egy stabil ideológiával rendelkező, euró­pai típusú jobbközép párt kívánt lenni, valójában nem tudott túl­lépni első elnöke, Mikuláš Dzu- rinda árnyékán. Érdekes, hogy a jobboldali térfélen egyetlen sta­bil ideológiájú párt, a KDH bírja lassan huszonöt éve, rajta kívül gyakorlatilag folyamatosan vál­tozik az összetétel. Nincs kon­szolidáció, mondanánk szak­nyelven. Ennek pontos okait tu­dományos alapon hiába keres­nénk, mert azok az elméletek, amelyeket a kilencvenes évek végén alkottak a politológusok a szlovák pártokról, már rég nem érvényesek. Amikor a 2012-es parlamenti bukta után Dzurin- da bejelentette, hogy nem indul a pártelnöki funkcióért, még lett volna némi remény, ha az esé­lyesebbnek tartott Lucia Žitňanskát választják meg a küldöttek pártelnöknek. Ehe­lyett, máig érthetetlen okokból, Pavol Frešo lett a befutó, és el­kezdődött a lejtmenet. Ahova mostanrajutottapárt, az egyfaj­ta figyelmeztetés a többieknek is. Nem szabad egyetlen vezetőt túlságosan bebetonozni a pozí­ciójába, mert előbb-utóbb min­denki megzakkan egy kicsit a hatalomtól. A hatalom ritkán te­szi bölcsebbé az embert, ezt tö­kéletesen igazolja Frešo példája is. Kérdés, hogy a többiekben van-e annyi bölcsesség, hogy tanuljanak ebből. CINTORÍN — MEGMUTATTAM, HOGYAN LEHET EGY PÁRTBÓL . ÉRDEKLŐDÉSI SZAKKÖRT CSINÁLNII \\ \ . . KüiRHCk Pavol Frešo SDKÚ-elriók (Ľubomír Kotrha karikatúrája) KOMMENTAR Kormánykörök TOKÁR GÉZA Ha a politikusok kijelentéseit megváltoztatha­tatlannak tekintenénk, friss nyilatkozataik alapján már most felvázolhatnánk, hogyan fog kinézni a 2016-os választások után felálló kormány. Eseményszegény időszakokra a hírügynöksé­gek konzervinterjúkat készítenek vezető poli­tikusokkal. így megkérdezték Bugár Bélát, a Híd elnökét és Ján Figel’t, a KDH vezetőjét is. A 2016-os választásokról szólva mindketten megneveztek néhány pártot, amellyel kizártnak tartják a koalíciókötést. Figeľ kijelentette, hogy a kereszténydemokraták nem sietné­nek a Smer segítségére, hanem lecserélnék Fico pártját, Bugár pedig a Smerrel és az Egyszerű Emberekkel való együttműkö­dést zárta ki. Ha valóban úgy alakulnának az események, ahogy beharangozták, jelentősen leegyszerűsödne a képlet, kikből állhat össze Szlovákia következő kormánya. De aligha fog minden így történni. A Smert a jelenlegi körülmények között nehezen nevezheti bárki lehetséges partnernek, de túl élesen sem érdemes bírál­ni. A baloldali formáció minden közvélemény-kutatás szerint megkerülhetetlen. Akérdés az, hogy képes lesz-e ismét egye­dül kormányozni, vagy létrejön-e vele szemben egy olyan szé­les koalíció, amelyik képes leváltani. Egy sokszínű kormányt üzemeltetni viszont csak kompromisszumok árán, folyama­tos egyeztetéssel lehet, és ez még Radičovának sem sikerült. Kudarca és a korábbi kormány tehetetlensége óvatosságra inti a pragmatikus politikusokat. Ilyen körülmények között a kormánypártnak címzett, túlsá­gosan éles kritika ellehetetleníti a majdani együttműködést, de udvarolni sem érdemes a Smemek. A választások előtti ba­ráti üzenetek csak arra jók, hogy erősíték a Smer pozícióit és gyengítsék minden pártét, amelyik alternatívaként szeretne feltűnni a választók előtt. Ezért nem érdemes készpénznek venni, melyik párt kivel nem szeretne kormányozni - másfél évvel a választások előtt. A Smer helyzete már csak azért is kényelmes, mert az alterna­tívák száma szűkül. Az Egyszerű Embereknem véletlenül lett megemlítve: a felmérések szerint a párt támogatottsága sta­bil, de Matovičék teljesen megbízhatatlanok és nem is visel­kednek pártként. Kormányt alapozni nem lehet egy olyan csoportra, amelyik bevallottan nem hoz kollektív döntéseket és minden tagja a saját feje után megy. Az, hogy ugyanez a csoport a Smer elleni tiltakozások motorja és hiteles maradt a választók szemében, csak azt jelzi, hogy még így is kiemelke­dik konkurensei közül. A Smer és az Egyszerű Emberek, valamint a velük nem együtt­működő KDH és Híd nélkül viszont egyáltalán milyen alterna­tívák lehetnek? Többségi vagy kisebbségi kormányt alakít­hatna egyedül is a Smer - az eredmények függvényében. A Sieť a Híddal és a KDH-val megpróbálhat többséget szerezni, de erre szinte semmi esély. Kormányközeibe kerülhet az MKP, vagy akár az SNS, ha bejutna a parlamentbe. És végül elkép­zelhető, hogy a KDH és a Híd Smer-ellenessége nem feltétle­nül annyira erős. A két pártot évek óta gyanúsítják ilyesmivel, de kézzelfogható egyezség nem született a Smerrel. Ennek fé­nyében érdemes figyelni, mi történik2015-ben. A Népszava forrásai szerint hatalomátvételt készítenek elő a Fideszben Közel Orbán bukása? FIGYELŐ Ezt állítja a Népszava, fide- szes forrásokra hivatkozva. A baloldali napilap szerint már csak hónapjai vannak Orbán Viktornak a kormányfői szék­ben, ott kezdődött a baj, ami­kor megbillent a Fidesz politi­kai és gazdasági köre között az egyensúly, tehát az Or- bán-Simicska háború kitöré­sekor. Angela Merkel februári vil­lámlátogatása után hatalomát­vétel történhet a Fideszben - állítják a Népszava kormány - párti forrásai. Az informátorok az Orbán Viktorral szembeni, párton belül egyre erősödő elégedetlenségről számoltak be, s hogy már az is felmerült, a kormányfő egyenesen akadá­lya a Fidesz boldogulásának. Azonban az egyelőre nem vilá­gos, ki lépne a helyére. A kormányzati munkát kap­kodás, kiismerhetetlenség jel­lemzi, a szakembergárdának, ha van ilyen - mert egyre in­kább csak a hűség és a minisz­terelnökhöz való ragaszkodás a kötelező -, fogalma sincs, mi az irány, mihez kell alkalmazkod­ni, mi a cél. A zaklatottság, a ki­számíthatatlanság magából Orbánból fakad: egyre keve­sebb emberben bízik meg, és azok, akik még élvezik bizal­mát, akikre hallgat, inkább csak rosszabbik énjét mutatják fel neki. Gazdasági hadviselés Simicskával A gondok akkor kezdődtek, amikor Orbán felrúgta a Fidesz gazdasági-politikai irányításá­nak rendszerét és a gazdasági döntéseket is saját hatáskörébe vonta. Feltehetően, mondják az elemzők, megelégelte azt a duális rendszert, amelyben Simicska Lajossal párban irá­nyították a Fideszt és a kor­mány döntéseit. Fideszes puccselméletek a köztudatba dobva A fideszes politikusok nyíl­tan kezdtek beszélni puccsel- méletekről, amelyek többnyire Orbánból és Orbántól indulnak ki; sem Lázár János Miniszter- elnökséget vezető miniszter, sem Pintér Sándor belügymi­niszter nem saját ötletként dobta a nyilvánosság elé a ma­ga fantáziapuccsát, a megszo­kott forgatókönyvet követve: külföldről érkező aknamunkát emlegetve. Utóbbi ebben a formában badarság, ahogy azt Orbán is pontosan tudja. És akkor jön Angela A Fideszen belüli hatalom- átvétel egyik fontos állomása lehet Angela Merkel német kancellár villámlátogatása, akinek egyre nagyobb teherté­tel a magyar miniszterelnök; sem az Európai Néppárt, sem az Európai Únió demokrácia­felfogásával nem .összeegyez­tethető ugyanis hatalomgya­korlása, illetve a szövetségi rendszerből való folyamatos kikandikálása. Merkel tett már néhány ilyen látogatást euró­pai vezetőknél, akik aztán vil­lámgyorsan távoztak a hata­lomból. FIGYELŐ Útilapu a nagyköveteknek A magyar nagykövetek közel háromnegyedét lecse­rélték néhány hónap lefor­gása alatt, az új Orbán-kor- mány felállása óta. A Magyar Nemzet emlékeztet: hatvan külképviselet élén történt meg, illetve van folyamat­ban a vezetőváltás, amióta Szijjártó Péter átvette a Kül­gazdasági és Külügyminisz­térium irányítását. A lap úgy tudja, jövő szeptemberig to­vábbi 14 váltást tervez a kül­ügyi tárca, ami azt jelenti, hogy egy rendkívül rövid időn belül a misszióvezetők mintegy 70 százalékát lecse­rélik. Összesen 113 magyar nagykövetség működik a vi­lágban. Olyan nagykövetek hazahívásáról van szó meg­bízatási idejük letelte előtt, akik a Fidesz emberei, az előző Orbán-kormány nevez­te ki őket. A minisztériumban azzal magyarázzák a rendkívüli cseréket, hogy az új világvi­szonyok közepette új magyar külpolitikára van szükség, amely pragmatikus és képes a gazdasági érdekek érvé­nyesítésére. Az új feladatok ellátásához pedig olyan em­berek kellenek, akik ezt a munkát el tudják végezni. A feszült magyar-ame­rikai viszony miatt kiemelt figyelem övezi a washingtoni magyar nagykövetváltást. A Magyar Nemzet szerint a kormány nem számít ameri­kai akadályoztatásra Sze- merkényi Réka kijelölt meg­bízatása ügyében. (MTI, ú)

Next

/
Thumbnails
Contents