Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)

2014-12-29 / 296. szám, hétfő

4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 29. www.ujszo.com KOMMENTAR Ötven millió eltapsolva LOVÁSZ ATTILA Úgy néz ki, 2015-ben több mint harminc millió eurót fizetünk ki — a semmiért. Job­ban mondva, valami olyanért, amiből az összeget álló adófizető polgár egy kanyi vasat sem lát. Igen, ez az a bizonyos harminc millió eu­ró, amit a kormányzat egy politikai döntés miatt lesz kénytelen kiperkálni. Az a harminc millió, amelyet ezért veszít el az ország, mert politikai képvise­lői képtelenek hajlani az” okos szóra, és úgy döntöttek, korrekt dolog az egészségbiztosítók nyereségét nemcsak korlátozni, hanem szó szerint tiltani. Mert, ugye, az egészség nem biznisz. Hogy mennyire nem, arról e hasábokon számtalanszor értekeztünk (legutóbb a pöstyéni CT-mutyi kapcsán). Most viszont nem bizniszről, hanem a csökönyösségről értekezünk. A szlovák egészségügyi ellátási rendszer - és főleg annak finanszírozása - nem egy sikertörténet. De a baj nem ott van, ahol a kormányzat kereste, a baj nem az, hogy egy egészségbiztosítónak nyeresége van. A nye­reséges biztosító is lehet jó és közérdeket szolgáló (sze­rény véleményem szerint főleg a nyereséges), míg a nye­reséget törvényi tiltás miatt nem termelő, közszolgálati­nak elnevezett biztosító is lehet csapnivaló, mint aho­gyan azt számtalan európai példa bizonyítja. A kor­mányzat úgymond felháborodott azon, hogy számos be­avatkozást nem finanszíroz a közbiztosítás, a gyógysze­rek még a biztosítottak számára is drágák, és úgy dön­tött, rácsap az asztalra: megtiltja a biztosítóknak a nye­reséget. S tette ezt nagyon ostobán. Ostobán, mert a politikai döntések pénzbe kerülnek ugyan, de sok olyan döntés van, ahol a következmények jó eséllyel előre modellez- hetőek. Az egészségbiztosítás nyereségének tiltása ilyen eset volt. A baj ugyanis nem ott van, hogy egy biztosító nyeresé­ges. A baj ott van, hogy a biztosítók nem versenyeznek. A baj ott van, hogy ha van nyereségük, ha nincs, az igaz­ságtalan szabályozás miatt elégedetlen biztosítottakat termel a rendszer - kérdezzék meg a számítási hibák miatt sokszor csak néhány eurós tételekkel tartozó vál­lalkozókat, akik egyébként eszméletlen összegeket fizet­nek a biztosításért, de néhány euró miatt nem kapnak el­látást. Vagy azt a biztosítottat, aki a biztosítójával nem szerződő orvostól hoz receptet, és teljes összeget kell fi­zetnie a gyógyszerért, mintha havi járulékaival az orvost és nem önmagát biztosítaná. Az ostoba politikai döntés következménye most harminc millió - kártérítés, kamat, perköltség. Ehhez jön még 20 millió a jogászokra - és itt kérdezném meg, mennyire nagy szaktudást igényel az a jogászi munka, amely ennyibe kerül, és még csak nem is sikeres. Márkus Lász­ló híres jelenetével élnék: Mi kerül ezen a széken hét­ezerbe. No és ezen a jogi képviseleten húsz millióba? Végeredményben ötven milliót fizetünk ki egy előre megjósoltan rossz döntés miatt, ahelyett, hogy ötven millióból rendbe raktuk volna ezt a tolvajlásra, közbe­szerzések lenyúlására tökéletesen alkalmas, de a köz­egészségügyi állapotokat tekintve immár nemzetbizton­sági veszélyeket hordozó ellátási rendszert. Amelyben továbbra is lehet nyereség, adómutyi, és ahol sorrend­ben a legkevésbé fontos: a páciens, az egészségügyi dol­gozó és a doki. Minden másra telik. Ez a baj, nem a nye­reség. Parlamenti választásokon a függetlenek nem tudják megmenteni a jobboldalt Függetlenek éve Háromválasztásos év van mögöttünk. 2014-ben he­lyenként úgy viselkedett az ország és népe, mintha semmi gond nem lenne a közgondolkodással e kies kis honban. MOLNÁR NORBERT Robert Fico kormányfő az­zal, hogy megversenyeztette magát az elnökválasztáson, maga döntött arról, hogy nép­szavazást tart a Smerről és személyéről, pontosabban ar­ról, hogy mindent a pártja irányítson-e. De a nép ebből nem kért. Azt mondta a vá­lasztó, inkább voksol egy is­meretlenre, aki nem volt túl szimpatikus, de nem volt el­lenszenves sem. így kapta az ország első embernek Andrej Kiskát, akiről két éve még azt sem tudta a választók kilenc­ven százaléka, hogy létezik. Az a pár hónap, amióta Fico legyőzte önmagát és Kiska az elnöki palotába került, azt jel­zi, „a ló nem rossz”. Az EP-választás várható eredményeket hozott, gyakor­latilag értékelni is felesleges. Nem úgy az önkormányzati vá­lasztás, amelynek során több polgármester-matuzsálem megbukott, s az egyik legfonto­sabb szlovákiai magyar szelle­mi központban elvérzett az oly sokat hangoztatott szlovákiai magyar összefogás - a kocsmai politizálok szerint a g betűt il­domos s-re cserélni. De nem is ez az érdekes a novemberi vá­lasztásban, hanem a függetle­nek iránti olthatatlan vágy. Po­zsonyban, Nagyszombatban és Trencsénben is jobboldali kötődésű, de független sze­mély került a város élére. Főleg a pozsonyi és a nagyszombati győztes érdekes, hiszen mind­kettő először vezetheti a vá­rost, és mindkettő elpáholta a baloldal és a jobboldal hivata­los jelöltjét is. A jobboldal Szlovákiában darabokra hul­lott. Nem képes alternatívát nyújtani a kormányzó erővel szemben. A választó ezt elégel­te meg. Ez először az elnökvá­lasztás során derült ki, majd az önkormányzati választáskor folytatódott, főleg a jobboldal bástyáinak számító helyeken. Elege van a polgárnak a jobb­oldali torzsalkodásból, az osz­tódással szaporodásból. Ezért nyúlt a jobboldali kötődésű függetlenek után. Ezért vonul­tak az utcára a nagyobb váro­sokban az elégedetlenek. Attól most tekintsünk el, hogy jobb­oldali minipártok hangos vezé­rei vitték őket az utcára, ami a parlamenti demokrácia szem­pontjából elég szerencsétlen. Vegyük úgy, hogy nő az elége­detlenség, a nép pedig hangot ad ennek. 2015 úgyan választásmentes év lesz, üyen szempontból ne­vezhetnénk akár tét nélkülinek vagy unalmasnak is, de azt ne feledjük, egy és egynegyed év múlva ebben az országban par­lamenti választásokat tarta­nak. Elnézve a jobboldal jelen­legi állapotát, Robert Ficónak még csak gyúrnia sem kell arra, hogy megint miniszterelnök legyen, sérült gerinccel, harc nélkül ülhet be a kormányfői székbe. Legfeljebb talál magá­nak partnert: jöhet a KDH, a Sieť, az MKP, a Híd is, vagy va­laki más. Ahhoz, hogy ne ez történjen, csodának kell tör­ténnie. Jobboldali csodának. Mert a parlamenti választások során a függetlenek nem tud­ják megmenteni a jobboldalt. A politikus karácsonyfája (Peter Gossónyi rajza) A nő, akire szükségünk van a veszélyes férfiakkal teli világban - a német kancellárnak központi szerepe van Putyin ambícióinak kordában tartásában Mrs. Nélkülözhetetlen - Angela Merkel az év embere MTl-HÁTTÉR Angela Merkel német kan­cellárt választotta az év embe­rének a The Times. A tekinté­lyes brit napüap azzal indokol­ta a döntést, hogy Merkelnek központi szerepe volt az euró­pai stabüitás megőrzésében „a Kelet-Európábán újraéledő orosz agresszió közepette”. ,A nő, akire szükségünk van a veszélyes férfiakkal teli világban” - írta szalagcímében a lap, belső szerkesztőségi cik­ke pedig „Mrs. Nélkülözhetet­len” címmel méltatta őt. A The Times szerint az idén, amikor a hidegháború utáni időszak legveszélyesebb geo­politikai válsága töréspontig terhelte a kelet-nyugati kap­csolatokat, a német kormányfő megmutatta, hogy milyen befo­lyásos és nélkülözhetetlen köz­vetítő. AII. világháború után kiala­kult, mára „mind esetlenebbé váló” intézmények, köztük a NATO, az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tudtak alkalmazkodni a világ örvénylő válságaihoz, a politi­kusok pedig képtelennek bizo­nyultak arra, hogy szembe- szálljanak a lator államokkal és a fosztogató hadseregekkel. Egyetlen világklasszis vezető emelkedik ki ebből a mezőny­ből: Angela Merkel. A német kancellár nem azzal volt elfog­lalva, hogy saját magát állítsa a rivaldafénybe, ugyanakkor a Vlagyimir Putyinnal hosszú órá­kon át folytatott tárgyalásain igyekezett határokat szabni az orosz elnök ambícióinak, és ez­zel egyben hozzájárult ahhoz, hogy a Nyugat az általa legna­gyobb becsben tartott értékekre összpontosítsa figyelmét. Mindezek alapján jelenleg Angela Merkel az első számú európai politikus és a világ leg­nagyobb hatalmú asszonya. A német kancellárnak biztosíta­nia kell, hogy az Oroszország el­leni EU-szankciókat jövőre is fenntartsák. Egyes EÚ-tagálla- mok, amelyek függnek az orosz energiahordozó-szállításoktól, szeretnék legalább néhány bün­tetőintézkedés feloldását, de akkor meg kell kérdezni a szankciók bírálóit, hogy milyen más módon lehetne rábírni Pu- tyint elfogadhatatlan magatar­tásának megváltoztatására. Angela Merkel korábban már tett olyan utalásokat, hogy tíz év a hatalomban ép­pen elég lesz, márpedig 2015 lesz a tizedik éve a kancellári tisztségben. „Mi arra bíztatnánk, hogy maradjon” - áll a vezető brit lap szerkesztőségi írásában. A The Times tavaly Ferenc pápát választotta az év embe­révé, azzal az indoklással, hogy a katolikus egyháznak „kivételes emberre” van szük­sége, és úgy tűnik, hogy Fe­renc pápa személyében meg is találta.

Next

/
Thumbnails
Contents