Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-29 / 296. szám, hétfő
4 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 29. www.ujszo.com KOMMENTAR Ötven millió eltapsolva LOVÁSZ ATTILA Úgy néz ki, 2015-ben több mint harminc millió eurót fizetünk ki — a semmiért. Jobban mondva, valami olyanért, amiből az összeget álló adófizető polgár egy kanyi vasat sem lát. Igen, ez az a bizonyos harminc millió euró, amit a kormányzat egy politikai döntés miatt lesz kénytelen kiperkálni. Az a harminc millió, amelyet ezért veszít el az ország, mert politikai képviselői képtelenek hajlani az” okos szóra, és úgy döntöttek, korrekt dolog az egészségbiztosítók nyereségét nemcsak korlátozni, hanem szó szerint tiltani. Mert, ugye, az egészség nem biznisz. Hogy mennyire nem, arról e hasábokon számtalanszor értekeztünk (legutóbb a pöstyéni CT-mutyi kapcsán). Most viszont nem bizniszről, hanem a csökönyösségről értekezünk. A szlovák egészségügyi ellátási rendszer - és főleg annak finanszírozása - nem egy sikertörténet. De a baj nem ott van, ahol a kormányzat kereste, a baj nem az, hogy egy egészségbiztosítónak nyeresége van. A nyereséges biztosító is lehet jó és közérdeket szolgáló (szerény véleményem szerint főleg a nyereséges), míg a nyereséget törvényi tiltás miatt nem termelő, közszolgálatinak elnevezett biztosító is lehet csapnivaló, mint ahogyan azt számtalan európai példa bizonyítja. A kormányzat úgymond felháborodott azon, hogy számos beavatkozást nem finanszíroz a közbiztosítás, a gyógyszerek még a biztosítottak számára is drágák, és úgy döntött, rácsap az asztalra: megtiltja a biztosítóknak a nyereséget. S tette ezt nagyon ostobán. Ostobán, mert a politikai döntések pénzbe kerülnek ugyan, de sok olyan döntés van, ahol a következmények jó eséllyel előre modellez- hetőek. Az egészségbiztosítás nyereségének tiltása ilyen eset volt. A baj ugyanis nem ott van, hogy egy biztosító nyereséges. A baj ott van, hogy a biztosítók nem versenyeznek. A baj ott van, hogy ha van nyereségük, ha nincs, az igazságtalan szabályozás miatt elégedetlen biztosítottakat termel a rendszer - kérdezzék meg a számítási hibák miatt sokszor csak néhány eurós tételekkel tartozó vállalkozókat, akik egyébként eszméletlen összegeket fizetnek a biztosításért, de néhány euró miatt nem kapnak ellátást. Vagy azt a biztosítottat, aki a biztosítójával nem szerződő orvostól hoz receptet, és teljes összeget kell fizetnie a gyógyszerért, mintha havi járulékaival az orvost és nem önmagát biztosítaná. Az ostoba politikai döntés következménye most harminc millió - kártérítés, kamat, perköltség. Ehhez jön még 20 millió a jogászokra - és itt kérdezném meg, mennyire nagy szaktudást igényel az a jogászi munka, amely ennyibe kerül, és még csak nem is sikeres. Márkus László híres jelenetével élnék: Mi kerül ezen a széken hétezerbe. No és ezen a jogi képviseleten húsz millióba? Végeredményben ötven milliót fizetünk ki egy előre megjósoltan rossz döntés miatt, ahelyett, hogy ötven millióból rendbe raktuk volna ezt a tolvajlásra, közbeszerzések lenyúlására tökéletesen alkalmas, de a közegészségügyi állapotokat tekintve immár nemzetbiztonsági veszélyeket hordozó ellátási rendszert. Amelyben továbbra is lehet nyereség, adómutyi, és ahol sorrendben a legkevésbé fontos: a páciens, az egészségügyi dolgozó és a doki. Minden másra telik. Ez a baj, nem a nyereség. Parlamenti választásokon a függetlenek nem tudják megmenteni a jobboldalt Függetlenek éve Háromválasztásos év van mögöttünk. 2014-ben helyenként úgy viselkedett az ország és népe, mintha semmi gond nem lenne a közgondolkodással e kies kis honban. MOLNÁR NORBERT Robert Fico kormányfő azzal, hogy megversenyeztette magát az elnökválasztáson, maga döntött arról, hogy népszavazást tart a Smerről és személyéről, pontosabban arról, hogy mindent a pártja irányítson-e. De a nép ebből nem kért. Azt mondta a választó, inkább voksol egy ismeretlenre, aki nem volt túl szimpatikus, de nem volt ellenszenves sem. így kapta az ország első embernek Andrej Kiskát, akiről két éve még azt sem tudta a választók kilencven százaléka, hogy létezik. Az a pár hónap, amióta Fico legyőzte önmagát és Kiska az elnöki palotába került, azt jelzi, „a ló nem rossz”. Az EP-választás várható eredményeket hozott, gyakorlatilag értékelni is felesleges. Nem úgy az önkormányzati választás, amelynek során több polgármester-matuzsálem megbukott, s az egyik legfontosabb szlovákiai magyar szellemi központban elvérzett az oly sokat hangoztatott szlovákiai magyar összefogás - a kocsmai politizálok szerint a g betűt ildomos s-re cserélni. De nem is ez az érdekes a novemberi választásban, hanem a függetlenek iránti olthatatlan vágy. Pozsonyban, Nagyszombatban és Trencsénben is jobboldali kötődésű, de független személy került a város élére. Főleg a pozsonyi és a nagyszombati győztes érdekes, hiszen mindkettő először vezetheti a várost, és mindkettő elpáholta a baloldal és a jobboldal hivatalos jelöltjét is. A jobboldal Szlovákiában darabokra hullott. Nem képes alternatívát nyújtani a kormányzó erővel szemben. A választó ezt elégelte meg. Ez először az elnökválasztás során derült ki, majd az önkormányzati választáskor folytatódott, főleg a jobboldal bástyáinak számító helyeken. Elege van a polgárnak a jobboldali torzsalkodásból, az osztódással szaporodásból. Ezért nyúlt a jobboldali kötődésű függetlenek után. Ezért vonultak az utcára a nagyobb városokban az elégedetlenek. Attól most tekintsünk el, hogy jobboldali minipártok hangos vezérei vitték őket az utcára, ami a parlamenti demokrácia szempontjából elég szerencsétlen. Vegyük úgy, hogy nő az elégedetlenség, a nép pedig hangot ad ennek. 2015 úgyan választásmentes év lesz, üyen szempontból nevezhetnénk akár tét nélkülinek vagy unalmasnak is, de azt ne feledjük, egy és egynegyed év múlva ebben az országban parlamenti választásokat tartanak. Elnézve a jobboldal jelenlegi állapotát, Robert Ficónak még csak gyúrnia sem kell arra, hogy megint miniszterelnök legyen, sérült gerinccel, harc nélkül ülhet be a kormányfői székbe. Legfeljebb talál magának partnert: jöhet a KDH, a Sieť, az MKP, a Híd is, vagy valaki más. Ahhoz, hogy ne ez történjen, csodának kell történnie. Jobboldali csodának. Mert a parlamenti választások során a függetlenek nem tudják megmenteni a jobboldalt. A politikus karácsonyfája (Peter Gossónyi rajza) A nő, akire szükségünk van a veszélyes férfiakkal teli világban - a német kancellárnak központi szerepe van Putyin ambícióinak kordában tartásában Mrs. Nélkülözhetetlen - Angela Merkel az év embere MTl-HÁTTÉR Angela Merkel német kancellárt választotta az év emberének a The Times. A tekintélyes brit napüap azzal indokolta a döntést, hogy Merkelnek központi szerepe volt az európai stabüitás megőrzésében „a Kelet-Európábán újraéledő orosz agresszió közepette”. ,A nő, akire szükségünk van a veszélyes férfiakkal teli világban” - írta szalagcímében a lap, belső szerkesztőségi cikke pedig „Mrs. Nélkülözhetetlen” címmel méltatta őt. A The Times szerint az idén, amikor a hidegháború utáni időszak legveszélyesebb geopolitikai válsága töréspontig terhelte a kelet-nyugati kapcsolatokat, a német kormányfő megmutatta, hogy milyen befolyásos és nélkülözhetetlen közvetítő. AII. világháború után kialakult, mára „mind esetlenebbé váló” intézmények, köztük a NATO, az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem tudtak alkalmazkodni a világ örvénylő válságaihoz, a politikusok pedig képtelennek bizonyultak arra, hogy szembe- szálljanak a lator államokkal és a fosztogató hadseregekkel. Egyetlen világklasszis vezető emelkedik ki ebből a mezőnyből: Angela Merkel. A német kancellár nem azzal volt elfoglalva, hogy saját magát állítsa a rivaldafénybe, ugyanakkor a Vlagyimir Putyinnal hosszú órákon át folytatott tárgyalásain igyekezett határokat szabni az orosz elnök ambícióinak, és ezzel egyben hozzájárult ahhoz, hogy a Nyugat az általa legnagyobb becsben tartott értékekre összpontosítsa figyelmét. Mindezek alapján jelenleg Angela Merkel az első számú európai politikus és a világ legnagyobb hatalmú asszonya. A német kancellárnak biztosítania kell, hogy az Oroszország elleni EU-szankciókat jövőre is fenntartsák. Egyes EÚ-tagálla- mok, amelyek függnek az orosz energiahordozó-szállításoktól, szeretnék legalább néhány büntetőintézkedés feloldását, de akkor meg kell kérdezni a szankciók bírálóit, hogy milyen más módon lehetne rábírni Pu- tyint elfogadhatatlan magatartásának megváltoztatására. Angela Merkel korábban már tett olyan utalásokat, hogy tíz év a hatalomban éppen elég lesz, márpedig 2015 lesz a tizedik éve a kancellári tisztségben. „Mi arra bíztatnánk, hogy maradjon” - áll a vezető brit lap szerkesztőségi írásában. A The Times tavaly Ferenc pápát választotta az év emberévé, azzal az indoklással, hogy a katolikus egyháznak „kivételes emberre” van szüksége, és úgy tűnik, hogy Ferenc pápa személyében meg is találta.
