Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)

2014-12-23 / 294. szám, kedd

KARÁCSONY ■ 2014. DECEMBER 23.

[12

www.ujszo.com

K

édakisága azóta sem szűnt meg, noha szakmai életében alapvető fordulat állt be. A Bárka megszűnésével párhuzamosan már Pozsonyban vendégeskedett az Új Színpad Üzlet a korzón című előadásában, 2015 januárjától pedig szerződtetett tagja lesz a társulatnak. Budapesten a Yehudi Menuhin Nemzetközi Alapítvány felkérésére általános iskolás gyerekeknek tart művészeti nevelés órákat, tavasztól pedig Háy János Nehéz című drámájában lép közönség elé a budapesti Nemzetiben. Nincs hét, hogy ne tenné meg az utat Pozsony és Budapest között, de így boldog, ezt nevezi megfizetheteden helyzetnek, hiszen a magánélete is a magyar fővároshoz köti.

Két színházi közegben közlekedik teljesen szabadon. A színművészetit Pozsonyban végezte el, pályája első tíz éve Budapesthez köti. Hogyan élte meg azt a napot, amikor a Bárka Színház fölött besötétedett az ég, s hirtelen légüres térben érezte magáti Akkor már tudta, hogy a visszautat választja?

Nagy volt a kockázat, arra emlékszem. Tíz év után nem voltam tisztában azzal, hogy hol tart a szlováktudásom. Egyáltalán nem voltam biztos benne.

Pedig volt egy előadás, amely a nyolcadik budapesti évétől fogva folyamatosan hazahívta.

De azzal is csak tesztelgetni tudtam, hol tartok. Megvolt nekem a szlováktudásom, hiszen gyerekként tanultam meg a nyelvet, de tíz év az tíz év. És azt sem tudtam, ki maradt Pozsonyban azok közül, akiket közelről ismertem a szakmában. De azt az egy napot, amikor a döntés megszületett bennem, megelőzte a Nová Scéna felkérése, hogy elvállalnám-e Evelina szerepét az Üzlet a korzón című előadásban. Én éppen akkor kezdtem el dolgozni egy új darabban a Bárkán, amelyből később aztán, az ott történtek miatt nem lett semmi. Végigültem az olvasópróbát, és azt éreztem, már nem tudok sem adni, sem kapni. Valahogy minden besűrűsödött körülöttem. Egyszer csak kívülállóként hallgattam szeretett kollégáimat. Nagyon furcsa helyzet volt. Fel is mentem utána az igazgatómhoz, és közöltem vele, hogy ebben a színházban már nem tudok új feladatot vállalni. A meglévő szerepeimet szívesen játszom tovább, nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni a társulatot, de egy induló produkcióban már nem látom értelmét részt venni. Nagyon erős volt bennem az a bizonyos belső hang. Azt súgta hogy gyorsan tovább kell lépnem.

S mi történt a pozsonyi bemutató után? A visszautat elvágta Budapest felé, konkrét lehetőség híján a zavarosban halászgatha- tott volna.

Biztatásként Pozsonyban annyi is elég volt, hogy szerepet kaptam a Hajszálon múló szerelem című szlovák mesefilmben, amelyet most mutat be a Szlovák Televízió. A színházi próbaidőszak ideje arra volt jó, hogy elterjedt a szakmában: újra itt vagyok Pozsonyban. Volt egy beugrásom a GUnaGU Színházban, és vártam, hogy mi lesz. Juraj Durdiak, az Új Színpad igazgatója nagyon kedves volt hozzám, de semmi konkrétumot nem ígért. Pedig a kollégáim is meg voltak győződve róla, hogy a jól sikerült bemutató után biztosan szerződtet. De nem jött, nem keresett meg. Kezdtem erősen felkészülni arra a helyzetre, hogy ha maradok, nekem kell kitalálnom, hogyan tovább. Van egy monodrámám, amelyet nekem írt Kardos Tünde, de annak még nem jött el az ideje, és le is kellene fordíttatnom szlovákra. Kassán és Komáromban is tudják, hogy itt vagyok, de még nem találtak számomra feladatot. A színész egyébként is kiszolgáltatott. Ki kell várnia, amíg eszébe jut valakinek. Az elmúlt tíz év alatt szerencsére sokat foglalkoztam gyerekekkel. Tehetséggondozás, alkotói műhely, Meseladik program... volt sok minden. Színházi előadásokat hoztunk létre. Az alapítvány továbbra is számol velem, így több lábon állok.

De már beígért szerződéssel.

Tavaly, amikor az Új Színpad társulata elutazott Koreába, ott, úgy sejtem, történt valami, mert az igazgató titkárnője felhívott, hogy két szereppel is gondolnak rám. Az Equusban, Peter Shaffer darabjában én leszek az ügyvédnő, a Nyomorultak című musicalben pedig, amelyet áprilisban kezdünk el próbálni, a kocsmárosnő szerepét kaptam meg. És megálmodtunk már egy interaktív gyerekprogramot is, a Nová Scéničkát, amelyhez történeteket írunk, kosztümöket készítünk, és mi, felnőtt színészek játszunk majd a kicsikkel.

Lépjünk még vissza egy kérdés erejéig az Üzlet a korzón című előadáshoz, amelyben két nagyágyúval, hol Božidara Turzo- novovával, hol Zuzana Krone- rovával játszik. Milyen a kapcsolata velük?

Zúzával nagy barátnők lettünk. Értjük, tiszteljük és kedveljük egymást. Nem hiszem, hogy van még egy szakma, amelyben két ember ennyire közel kerülhet egymáshoz. Zúzával nagyon egyforma a kémiánk. Mindent meg tudunk

Talabér Tamás felvétele

Szégyelltem az előállt helyzetet, miközben tudtam, és ezt már az Üzlet a korzón próbái során is fokozatosan éreztem: nagyon keményen dolgoztunk mi a Bárkában. Nyugodt szívvel ki merem mondani azt is, hogy szép előadásokat hoztunk létre. Nem lazsáltunk, jó irányba mentünk. Pozsonyban, egy egészen más színházi közegben is di- csérően nyilatkoztak arról, ahogy a szerepemhez viszonyultam, ahogy magamévá tettem a figurát.

S Horján Viktorral milyen volt a munka?

Régóta ismerjük egymást, és kerestük is a lehetőséget, hogy együtt dolgozhassunk. Most végre sikerült. Őszintén mondom: nagy találkozás a miénk. A betegsége miatt Viktor megjárta a poklok poklát. Mivel ő sem titkolja, ezért közölhetem, miután sikerült talpra állnia, az értékrendje teljesen megváltozott. Felkészült színész, akivel nagyon jó játszani.

Szerepet kapott egy új szlovák, tizenhárom részes tévésorozatban és egy bemutatásra váró játékfilmben is.

Két gyerekét egyedül nevelő anya vagyok a Titkos életek című sorozatban, amely egy anyaotthonban játszódik. Nehéz közegből érkezik a nő, senki nem áll mögötte, s mivel ő az otthon legrégebbi lakója, folyamatosan rendezgeti maga körül a többieket. A játékfilm Miro Skop rendezése. A címszerepet, Éva Novát Emília Vášáryová játssza. Nem könnyű történet ez sem. Egy színésznőről szól, aki elvonókúráról jön. Fiát a nővére nevelte Kelet-Szlovákiában, ma már nős, én vagyok a felesége. Milan Ondríkkal még a főiskoláról ismerjük egymást. Az én szememben, mivel az elmúlt tíz év alatt nem találkoztunk, ugyanaz a srác maradt, akit annak idején megismertem. Most érett színészként állt előttem, s mivel válunk a filmben, nem vagyunk kedvesek egymásSokáig nem igazán szerette a karácsonyokat

Felsőkálosán élő édesanyjával Budapesten tölti a karácsonyt Varga Anikó. Színészi pályája ugyanis két városhoz köti. Budapesten tíz évig a Bárka tagja volt, miközben Pozsonyban is játszott, a Radosínai Naiv Színház produkciójában.

beszélni. Kikéri a véleményemet, amire irtó büszke vagyok. Én is elfogadom a tanácsait. Mindig megnyit előttem egy új nézőpontot, amit addig esetleg nem vettem figyelembe. Kevesen vannak a szakmában, akik nemcsak a saját dolgaikra figyelnek, hanem rád is, a te utadra, a te választásaidra. Božidara igazi díva. Szalonszínésznő. Ezt ő állítja magáról. Akármit nem tehet meg, mondja. Imádja a magyarságomat, mindig kérdezi, mi van Budapesten, meséljek neki a városról, az ottani szakmáról, és elmondja azt a pár szót magyarul, ami az évek során ráragadt. Amikor közöltem vele, hogy január elsejétől szerződtetett tagja leszek a társulatnak, nagyon megörült. Szuper, lelkendezett, nagyon jó, hogy felismerték, mekkora érték a tehetséged.

Viliam KUmáček darabjában, az Undergroundban, amely a GUnaGU-hoz köti, csaknem tíz szerepe van. Bravúrosan oldotta meg valamennyit.

A kerettörténetben a doktornő vagyok, aztán a régésznő, profesorka Vargová, mert a saját nevemet használjuk, aminek nagyon örülök. És akkor sorolom a többi figurát: az anya, az öregasszony, az apáca, a testvér, a kutya és az elnöknő.

Kinek az ödete, hogy ha már a férfi főszerepet játszó Horján Viktor is magyar, akkor legyen egy szellemes magyar párbeszédük is az előadásban?

Viliam Klimáček rendkívül rugalmas szerző. Több helyen módosított a megírt szövegen. Szakmai hiúságnak a legapróbb jelét sem tapasztalom nála. Nem féltette a

szöveget, hogy mi lesz, ha egy szó kimarad belőle, vagy ha egy mondat megváltozik, és azt nem is ő komponálta újjá, hanem Viktor vagy én. Semmiféle csonkításról vagy megszentségtelenítésről nem beszélt. Pedig olyan a nyelvezete, hogy azt kapásból nem lehet utánozni. Én mindig Pintér Bélához hasonlítom, akivel nagyon szeretnék egyszer dolgozni. Remélem, összejön. Mehettem volna hozzá is, ha az a típus lennék, aki csak úgy be tud ajánlkozni. De nem! Főleg azok után, hogy eljöttem a Bárkából. Az a helyzet lélekben annyira lerombolt, annyira elbizonytalanított, de nemcsak engem, mindannyiunkat, akik ott játszottunk! Megbillentünk, meginogtunk. Nem tudtam volna oda állni senki elé, hogy itt vagyok, szabad vagyok, szívesen dolgoznék nálad.

hoz. Meglett férfiként elég durván kellett hogy viselkedjen velem. Mivel igazi ösztönlény, nagyon izgalmassá tette a munkát.

És Milka Vášáryová?

Minden kollégámnak azt kívánom, hogy legalább egyszer megtapasztalhassa az ő munkamódszerét, a munkához való hozzáállását. Tizenkét órán át teljes startállapotban várta, hogy kamera elé álljon, és könnyedén, humorral várta ki az átállásokat. Fiatal kollégáimnál gyakran tapasztalom, hogy mindenki iszonyatosan okos, ha instruálni kell a másikat. Milka maximális érzékenységgel ajánlott megoldásokat. Minden ödetét úgy adta elő, hogy gondolatokat ébresszen bennem. Tisztelettel és szeretettel tudok csak szólni róla. Mivel a menye vagyok a filmben,

több közös jelenetünk is volt, de mindegyikben éreztem az erejét, pedig nem egy szépasszonyt, hanem egy rossz állapotban levő nőt kellett megformálnia. Valósággal sodort magával a játéka. Ahogy nézett, ahogy megszólalt, az nem engedett nagy gesztusokat, az a legfinomabb összjátékra sarkallt. Nem tudom, mit gondol rólam, csak azt érzem, nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk. Talán nem túlzók, ha azt állítom: baráti.

A budapesti Nemzeti Színházban márciustól Háy János szociodrá- májában, a Nehézben láthatja majd a közönség.

Ez az előadás a Bárkán született, onnan veszi át a Nemzeti. Mucsi Zoltán felesége vagyok a történetben, és tőle is válók. Sűrített lét, koncentrált játék kell ehhez is, nem rakhatok rá manírokat.

Volt olyan karácsonya az elmúlt tíz év alatt, amelyet nem otthon, Gömörben töltött?

Nem volt. A főiskolás éveim alatt fordult elő egyszer, hogy csak a szentestét töltöttem a szüleimmel, Felsőkálosán. Akkor még élt az édesapám. Nehéz anyagi helyzetünk miatt már karácsony első napján vissza kellett utaznom Pozsonyba, dolgozni. Elárulom, sokáig nem igazán szerettem a karácsonyt. Az ünnepekkel járó állandó feszültség miatt. Mivel mindennel csúsztunk az időben, nem voltunk készen semmivel, és rettegtünk, nehogy korábban jöjjön valaki. Az egész család görcsben volt. Főiskolás koromban pedig, amikor ünnepekre hazautaztam, állandóan attól féltem, hogy az alatt a néhány nap alatt, amíg otthon vagyok, valami véglegesen megszakad. Negyed- szerre vettek fel a színművészetire, nagyon sokáig nem is tudtam elhinni, hogy oda járok. Állandóan izgultam, hogy ha nem vagyok Pozsonyban, megszűnik az itteni létem, és nem lesz folytatás. Hogy szertefoszlik az álmom. Én ugyanis nagyon boldog voltam a főiskolán. Ma is az vagyok, hiszen teljesült a vágyam, ez a hivatásom, hálás vagyok a sorsnak, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek.

És most, ebben a kédaki létben hogyan alakul a karácsonya?

Mindent előre megbeszéltünk a párommal. Mivel elváltak a szülei, holnap az édesanyját, holnapután az édesapját, 26-án pedig a nagyszüleit látogatjuk meg. Az én édesanyám pedig szentestén ott lesz velünk, Budapesten. A bátyámékhoz majd ünnepek között megyünk el. Ez a legideálisabb megoldás. Ok közel laknak az édesanyámhoz, így egész évben bármikor együtt lehetnek, nem lesz harag belőle, hogy a szentestét nem otthon tölti. Édesanyám is, én is imádjuk ezt az ünnepi hangulatot. Együtt csámborgunk, nézelődünk, fényképezkedünk a tömegben. A karácsonyi vásárt nekem találták ki, a legszívesebben minden este ott sodródnék az emberekkel. Szeretem nézni az arcokat, ahogy meg- illetődnek, bár az is lehet, hogy a forralt bortól mosolygunk többet. A szenteste nem szólhat másról, csak a karácsonyfa-díszítésről, az ajándékozásról és a nyugalomról. Nincs fáradtság, stressz, idegesség. Már nem hajszolom bele magam semmibe, nem is vállaljuk túl magunkat a párommal. Karácsonykor a borozgatás, a séta a legkellemesebb időtöltés. Előbb a ráhangolódás, aztán a teljes beleolvadás.

Szabó G. László