Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-20 / 292. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 20. www.ujszo.com Az otthoniak az ünnep alkalmából úgynevezett szeretetajándékokat küldtek a fronton harcolóknak: ruhaneműt, ételt, cigarettát, kötszert, rumot Kiskarácsony, frontkarácsony 1914 Az első világháború első karácsonyáról él egy idealisztikus kép, mely szerint a frontokon egymással szemben álló katonák mindenhol előjöttek a lövészárkokból, karácsonyi dalokat énekeltek, apró ajándékokat cseréltek és focimeccset játszottak egymással. Erre a legendára épített a Sainsbury 's kereskedelmi hálózat idei karácsonyi reklámjában, melynek végkicsengése szerint a szeretet és az adakozás öröme győz a gyilkolás parancsa felett. Sajnos nem így volt, vagy ha igen, csak egyetlen éjszakára, néhány órára volt igaz, és másnap ismét ropogtak a fegyverek. VRABEC MÁRIA Az 1914-es évi karácsonyi fegyverszünet a háborúk történetében a lovagiasság, a bajtár- siasság és a humanitás egyik utolsó szép példája. Pedig még december 23-án is úgy tűnt, hogy a szenteste a fronton pont olyan lesz, mint a háború többi napja. Azt már senki sem remélte, hogy karácsonyra leszerel, az ígéret, hogy mire a falevelek lehullnak, a katonák is hazatérnek, rég a semmibe veszett. A németek az 1914 nyarán indított offenzíva során vereséget szenvedtek a Marne fo- lyónál, később pedig az ellen- támadásba lendülő franciák is elakadtak az Aisne völgyében. Egyik fél sem tudott a másik háta mögé kerülni, az ősz végére az Északi-tengertől a svájci határig összefüggő frontvonal alakult ki, ahol a brit, a francia és a német hadosztályok a kockázatos rohamok helyett egyaránt a védekezésre rendezkedtek be. Lövészárkokat ástak, drótakadályokat emeltek, aknákat telepítettek és nem kezdeményeztek támadást - egyetlen céljuk az volt, hogy az ellenséget távol tartsák. Cigarettát! Pudingot! Boldog karácsonyt! Ilyen körülmények között köszöntött be 1914 karácsonya, amelynek közeledtével XV. Benedek pápa intézett fegyverszüneti felhívást a szembenálló felekhez - hiába. A katonai vezetők december 24-én is ragaszkodtak a hadi fegyelem fenntartásához, a katonák azonban módot találtak az ünneplésre. A barátkozást a visszaemlékezések szerint a németek kezdték. Amikor leszállt az este, a frontvonalak között karácsonyi dalok hangját sodorta a szél. C. H. Brazier angol lövész utólag így emlékezett 1914karácsonyára: „Az ellenséges lövészárkokban a német katonák egyszer csak kiáltozni kezdtek: Cigarettát! Pudingot! Boldog karácsonyt! - és hasonlókat. Két bajtárs kimászott az árokból és a német vonalak felé indult. Alig félúton járhattak, amikor négy német katonába botlottak, akik mindössze szivarokkal és egy üveg borral voltak felfegyverkezve. Azt mondták, ha mi nem lövünk, ők sem fognak karácsonykor lőni” - idézte fel az egykori frontharcos. Egy másik brit közlegény tanúbizonysága szerint az ő frontszakaszán - ahol kevesebb, mint negyven méterre húzódtak egymástól a lövészárkok - a britek kezdeményezték a fegyverszünetet. „Jó reggelt, fritzek! Hogy vagytok? Gyertek át!” - kiabálták át karácsony másnapján a németeknek. „Nem megyünk, Ha mennénk, lőnétek” - válaszolták a németek. „Nem fogunk. Gyertek csak, adunk nektek egy kis bagót!” - így a britek. „Végül félúton találkoztunk. Egyikünk teletömte a zsebét cigivel, és kimászott az árokból. A német fickó is így tett, és középen találkoztak, kezet ráztak. A fritz elvette a cigiket és cserébe sajtot adott” - írta a közlegény, aki karácsony napján a barátaival átfésülte a frontszakasz mentén elhagyott házakat. Esernyőket és zsirár- dikalapokat gyűjtöttek, felvették őket és átsétáltak a németekhez. Azok olyan jól szórakoztak, hogy viszonzásul egy megszállt sörfőzdéből szerzett teli hordót gurítottak az angol állások felé - emlékezett vissza az egyik skót lövészszázad katonája, Cunningham közlegény. Futballmeccs a senki földjén A frontról küldött levelek tanúsága szerint 1914 karácsony éjszakáján a német katonák gyertyákat gyújtottak, karácsonyi dalokat énekeltek, sőt, egyes helyeken karácsonyfákat is állítottak, miközben jókívánságokat kiabáltak át a túloldalra. A briteket és a franciákat meglepte ez a gesztus, ám hamarosan ők is csatlakoztak az énekhez. A legtöbb ember, aki valaha is hallott a karácsonyi fegyverszünetről, azt hiszi, a katonák a Csendes éjt énekelték együtt. Ez nem feltétlenül igaz, mert a Csendes éj (azaz a Holy night) a britek körében nem volt annyira ismert karácsonyi dal, a katonák a leveleikben sem említik. Sokszor felmerül viszont a nagyon népszerű Jöjjetek, ó hívek (0 Come All Ye Faithfull) vagy a Régi, régi dal (Aid Lang Syne). Vagyis elképzelhető, hogy mindkét tábor más-más dalt énekelt, de tény, hogy hajnalhasadtával a katonák előmásztak az állásaikból, és félve bár, de megindultak a semleges zóna irányába, egymás felé. Miután meggyőződtek arról, hogy a másik fél nem állított csapdát, beszélgetésbe elegyedtek, apró ajándékokat cseréltek-kávét, csokoládét, cigarettát, szappant, gombokat -, közösen énekeltek, fociztak. Egy angol veterán évekkel később így emlékezett vissza erre aa estére. ,A németek elkezdtek átkiabálni a lövészárkukból. Hallo Tomy! - hallatszott több helyen. Mi pedig rögtön válaszoltunk: Hallo Fritz! Az első bátortalan kísérleteket követően már a lövészárkokból is kimerészkedtek a németek, s amikor láttuk, hogy fegyvertelenül köziednek felénk, mi is kimásztunk a fedezékből. A frontvonal kellős közepén találkoztunk velük. Megkínáltak bennünket cigarettával, rágyújtottunk, szóba elegyedtünk, sőt, két kisebb csoport még focizni is elkezdett a senki földjén. Döbbenetes érzés volt!” A tisztek mindeközben tanácstalanul álltak, és bár nem nézték jó szemmel az ellenséges katonák barátkozását, nem mertek lövetni, mert a bakák annyira közel voltak egymáshoz, hogy a tüzérségi gránátok nemcsak az ellenséggel, hanem a saját állománnyal is végeztek volna. Magyar honvédek karácsonya A katonák a fronton lehetőség szerint igyekeztek karácsonyfát is állítani. Sok olyan fénykép készült, amelyen a bakák fenyőfát keresnek az erdőben, hólepte élő fenyőn gyújtanak gyertyát, rézhüvelybe olajat töltenek, s ebben gyújtják meg a kanócot, vagy éppen a fedezékben felállított karácsonyfát állják körül. így volt ez a Gyimesi-szorosban is, ahol a meglepett oroszok először rálőttek a karácsonyt ünneplő honvédekre, akik viszonozták a tüzet, de nem hagyták el a karácsonyfát. Az oroszok erre félretették a fegyvert, ettek-ittak a magyarokkal, cigarettával kínálták egymást. Feljegyezték, hogy Galíciában egy maroknyi honvéd életét mentette meg a karácsonyfa. A magyar felderítőcsapat eltévedt az erdőben, parancsnokuk, egy fiatal zászlós elővett a zsebéből egy gyertyát, kettétörte, majd felerősítette egy fenyőágra. Volt a csapattal egy civilben kántorként szolgáló katona: énekelni kezdett, mire a többiek is csatlakoztak hozzá. A hang nyomán hamar felfedezte őket egy orosz osztag, de nem támadtak, hanem csatlakoztak az ünneplő magyarokhoz, beszélgettek, dohánnyal kínálták egymást, és végül útba igazították a honvédeket. Az eset azért is különleges, mert az oroszok később ünnepük a karácsonyt, és akkoriban a faállítás teljesen idegen szokás volt számukra. A hangulat és a béke utáni vágy azonban őket is magával ragadta - ha csak néhány órára is. Sok magyar katona szintén az első világháborúban látott először karácsonyfát. Bár a magyarországi főúri otthonokban már az 1800-as évek elején megjelent karácsonykor a feldíszített fenyőfa, a parasztság körében csak a huszadik század első felében terjedt el ez a szokás. Ebben a harctereket megjárt katonák is fontos szerepet játszottak, a háború után sokan közülük a német bajtársak által feldíszített fenyők mintájára állítottak otthon karácsonyfát. Az otthoniak az ünnep alkalmából úgynevezett szeretetajándékokat küldtek a fronton harcolóknak: ruhaneműt, ételt, cigarettát, pipadohányt, kötszert, rumot. Az ajándékokkal különvonatok indultak a frontra, ezeket sokszor papok kísérték, akik a katonáknak lelki segítséget is nyújtottak. A szállítmány nem mindenhova érkezett meg karácsonyig, megtörtént, hogy a Keleti-Kárpátok megközelíthetetlen harcterein a katonák csak márciusban kapták meg a karácsonyi csomagokat. Az ünnep megülését a magyar tisztikar is támogatta, mert lehetőséget adott arra, hogy a katonák legalább rövid időre kiszakadjanak a háború kegyetlen valóságából és a levelek, csomagok által kapcsolatba lépjenek otthon maradt szeretteikkel. Magyarországon 1914 karácsonyán közel 187 ezer főnyi legénységi állománynak és 25 ezer tisztnek gyűjtöttek adományokat a különböző nőegyletek és segélyszervezetek. Ahol volt rá lehetőség, a katonáknak szentmisét tartottak, kiemelt ellátást biztosítottak, karácsonyfát állítottak, betle- hemes játékokat adtak elő. h—m mmm-m - mmmm m ***& Karácsonyi üdvözlőlapok a frontról (Képarchívum)
