Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-20 / 292. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 20. Szalon 21 Az önrendelkezés és az állami szuverenitás összeegyeztethető Brüsszeli szeminárium a megbékélés esélyeiről A felszólalók (Képarchívum) Postahivatal Przemysl ostromgyűrűjében Stencinger Norbert hadtörténész kutatásaiból kiderült, hogyan ünnepelték az első „frontkarácsonyt” Przemysl védői. Az erőd második ostroma 1914 novemberétől 1915 márciusáig tartott, a bezárult gyűrűben mintegy 130 ezer katona töltötte az ünnepeket ellátási nehézségek közepette, téli ruházat nélkül. Laky Imre százados, a miskolci 10. népfölkelő gyalogezred II. zászlóalja 7. századának parancsnoka egy különleges ajándék történetét is megörökítette a visszaemlékezéseiben: „Karácsony is elmúlt. Karácsonyfákat is állítottunk mindenfelé. Még betlehemjárás is volt, a kis Jézuska sem feledkezett meg rólunk. Az oroszok által belőtt gránátok, srapnelek darabjaiból mindenféle csecsebecséket készítettek a katonák. Némelyik darab az iparművészet magaslatára emelkedik. Alumíniumgyűrűk pazar változatosságából, óraláncokból, tintatartókból, gyertyatartókból, lószőrfonásokból kiállítást lehetne itt rendezni. A VI. védelmi kerület tisztjei ősz tábornokuktól, a hála és elismerés jeléül, remek kivitelű alumínium vitézi pecsétnyomó gyűrűt kaptak, művészi vésésű felirattal. Az oroszok is megbecsülték magukat. Várakozásunk ellenére az egész karácsonyi ünnepek alatt egyetlen lövést sem tettek le ránk. Sőt, mi több: küldtek karácsonyi ajándékokat és üdvözleteket is. Úgy történt a dolog, hogy az előőrsök között álló száraz fa egy letört ágára éjjel nagy zsákot akasztottak fel. A tábori őrsön a bakák egész nap kíváncsisággal találgatták, mi lehet a zsákban? Amint beesteledett, egy merész vállalkozó kiment a zsákhoz. Eleinte kerülgette, mint macska a forró kását, vagy egér az egérfogót, azután egy darab rúddal lepiszkálta onnan. Nem robbant. Felemelte és becipelte hozzánk a nehéz terhet. Tömve volt frissen sült cipókkal és hal és húskonzervekkel, s még egy német nyelvű verses karácsonyi köszöntő is volt benne, melyben minden jót kívánnak nekünk a velünk szemben álló orosz tüzérség tisztjei és katonái.” A magyarok először bizalmatlanok voltak, de miután a kóstolással „megbízott” eb megmaradt, jó étvággyal fogyasztották el a küldeményt. Utána pedig megmutatták, mi a magyar virtus: „Szilveszter éjjelén mi is posta- hivatalnak használtuk az előőrsök előtt letört ágú száraz fát. Egy zsákban küldöttünk ki dohányt, annak bőviben voltunk, nagy gőgösen pár rúd szalámit, meg szardíniát. Ne sajnálkozzék rajtunk ebadta muszkája! Lássa, hogy van!” Eltemették a halott katonákat Egy angol testvérpár, Frank és Maurice Wray naplójában olvasható, hogy december 25-én este a frontszakasz teljes vonalán égtek a gyertyák a karácsonyfákon. „December 25-én délelőttvalamelyikünknek eszébe jutott, hogy karácsonyfát kellene állítani a fronton is. 24-én este már nem hallatszott sehonnan fegyverropogás, teljes csend honolt a lövészárkokban. A fegyverek pihentek, és az időjárás is viszonylag kegyes volt, amikor viszonylag szélmentes, enyhe éjszakával köszöntötte a karácsonyt.” A békés nap arra is lehetőséget adott, hogy a katonák megadják a végtisztességet a lövészárkok közti senki földjén elesett bajtársaiknak. Volt olyan eset is, amikor az ellenség soraiból származó lelkész segített eltemetni az angol katonát. Lütt- gen német lövészgyalogos memoárjai szerint 1914. december 24-én egy küldöttség érkezett a németfrontoldalra: az angolésa francia tisztek egy csoportja azzal a kéréssel fordult a németekhez, hogy karácsony napjára való tekintettel küldjenek át hozzájuk egy papot, mivel az antant- hatalmak oldalán már nem volt olyan felszentelt személy, aki elvégezhette volna a szertartást. A németek egy fiatal teológushallgatót küldtek át, aki a rövid fegyverszünet idején eltemette az elhunytakat. A lapok hallgattak a fegyverszünetről A fegyverszünet nem volt egyetemes, némely frontszakaszokon továbbra is dörögtek az ágyúk, ropogtak a fegyverek. Egy angol baka levelében szomorúan számolt be arról, hogy hiába állapodtak meg a szemben álló felek a tűzszünetben, amikor a britek kimásztak a lövészárkokból, a németek tüzet nyitottak rájuk, „ketten meghaltak és sokan megsebesültek”. A brit John Hawksley tüzérezredes Muriel nevű húgának írt, a londoni Bonhams akciósházban elárverezett leveleinek tanúsága szerint az 1914- es nem hivatalos karácsonyi tűzszünet alkalmával mintegy százezer brit és német katona tette le átmenetileg a fegyvert a nyugati fronton. Hawksley nagyon különlegesnek nevezte a tűzszünetet, és aggodalmának adott hangot. Beszámolt arról is, hogy karácsony másnapján délelőtt tíz órára futballmérkőzést szerveztek volna a britek és a németek, de a hadvezetés ezt megakadályozta. A brit vezérkart kiváltképp zavarta a hirtelen jött brit-német összeboru- lás, és megfenyegették a németeket, hogy ha ki merészelnek jönni a lövészárkaikból, azonnal lelövik őket. Ezt a meccset nem játszották le, de a frontvonalak mentén a levelek tanúsága szerint több barátságos futballmérkőzésre is sor került. Sok helyen szilveszterkor és újévkor is lokális fegyverszünetet rendeltek el, de a felső hadvezetésnek nem volt ínyére ez a spontán barátkozás. Attól tartottak, hogy a katonák ezután nem lesznek hajlandók ellenséget látni a másikban. Az 1914. december 25-ét követő napokban a vezérkar mindent megtett a további fraternizálás megakadályozása érdekében. Hosz- szú ideig, a sajtó is hallgatott a karácsonyi fegyverszünetről. Mígnem a New York Times december 31-i tudósítását követően cenzúrázottan ugyan, de az európai lapok is hírt adtak a különleges eseményről. A közös karácsony a katonákat ráébresztette, hogy valamennyien egyformán szenvedő alanyai a háborúnak, de már december 26-án újra lőniük kellett egymásra. Thomas Henderson, a brit műszaki alakulatok őrvezetője így írt erről: „Éjfélkor riadót fújtak, harckészültségben vártunk hajnalig és láttuk, hogy akikkel az előző napokon haverkodtunk, megpróbálnak lerohanni bennünket, de szétzúztuk a soraikat. A harctér, ahol kezet ráztunk és boldog karácsonyt kívántunk egymásnak, ismét tele volt hullákkal.” Kell a megbékélés? Ha igen, hogyan lehet elérni, s mit nem szabad figyelmen kívül hagyni? A szlovák-magyar megbékélés esélyeiről az Európai Parlament brüsszeli épületében tartottak szakmai szemináriumot, melyre Nagy József (Híd, Európai Néppárt) szervezésében került sor. MÓZES SZABOLCS Van igény a megbékélésre? Nagy József szerint igen. Az EP- képviselő egy aktuális felmérés eredményeire hivatkozott, amely szerint a Beneš-dekrétu- mok az emberek 17%-át érdekelték, míg a békés egymás mellett élés a megkérdezettek 65%-a számára volt fontos. Persze több mint kérdéses, lehet-e megbékélésről beszélni, ha a múlt traumáit nem sikerül kibeszélni, a vitás kérdéseket elrendezni. A konferencia egy másik felszólalója, a magyarországi Manzinger Krisztián szerint „a felejtsük el a múltat, nézzük a jövőt” elképzelések hosz- szú távon nem életképesek. „Mindig kieshetnek csontvázak a szekrényből, ezért szembe kell nézni a múlttal, be kell ismerni a hibákat” - véli a magyar szakdiplomata, a szeminárium e- gyik előadója. Bukovszky László történész figyelmeztetett: 1989 után több kísérlet is volt arra, hogy a múlt megismerését fékezzék. „Valahol a személyiségi jogokat e- lőbbre helyezik a múlt megismerésénél” -véli a Nemzeti Emlékezet Intézetnének (ÚPN) volt vezető munkatársa, hozzátéve: a múlt megismerése a születendő demokráciák védelmét, nem pedig a bűnösök elítélését jelenti. Ez utóbbi a bíróságok hatáskörébe tartozik. Nagy József úgy véli, európai parlamenti szinten a megoldás az Európa Tanács idén elfogadott, 1985-ös számú határozatának jelentésként való átültetése lenne, sőt, a következő, merész lépést az Európai Bizottság által ebben a szellemben kidolgozott irányelv jelentené - ez utóbbi ugyanis már kötelező lenne a tagországokra nézve. „Az önrendelkezés és az állami szuverenitás összeegyeztethető” - fogalmazott az EP-képvise- lő, rámutatva: a területi önkormányzás (Szlovákiában „szitok- szóval”: az autonómia) hozzájárul a megmaradáshoz. „De csak akkor, ha elfogadható a többség számára is” - tette hozzá a Híd képviselője. Hogy ez Szlovákiában mikor lesz realitás, nagyon is kérdéses, ám ettől még tény marad, hogy bárminemű, a kisebbségi autonómiával (akár kulturális-oktatási, akár területi) kapcsolatos törvényt csak a szlovák többség nem kis részének a támogatásával lehet elérni - ugyanis a hazai parlamentnek is meg kell szavaznia. Az előadóként felszólaló Surján László volt európai parlamenti alelnök úgy véli: Európa szelleme az utóbbi években elveszett. „Az EU a buta bürokrácia szimbólumává vált, eszméi senkit sem lelkesítenek” - fogalmazott a fideszes politikus. Az Unió közel 60 évvel ezelőtti létrejöttének alapelve a béke erősítése, a megosztottság áthidalása volt. „Béke van és senki sem éhezik, ezért már új célok kellenek” - mondta Surján László, a Charta XXI. megbékélési mozgalom alapítója. Az új célok egyike az emberi jogok elmélyítése. „Az emberi jogi koncepció hibája, hogy az individuális jogokra koncentrál. Nem veszi figyelembe, hogy az ember közösségi lény, közösségek tagja” - véli a volt EP-alelnök. Surján szerint problémát jelent az is, hogy az új uniós tagállamokban szőnyeg alá söpörték a problémákat, a történelmi traumák kibeszéletlensége, megoldatlansága szintén hátráltatja az őszinte megbékélést., A Kárpátmedencei népek közötti megbékélés lehet ugyan utópia, de közös jövőnk múlik rajta. Egyelőre a megbékélésen kívül nem hallottam másik jó javaslatról e témában” - mondta. Sean Kelly ír EP-képviselő, békeaktivista szerint az Európai Unió segítsége nélkül ma nem lenne Észak-írországban nyugalom. A közelmúlt fájdalmának feldolgozása hosszú folyamat, de nagy segítség, hogy a sértett felek nincsenek egyedül hagyva a tragédiájukkal, hanem támogatást kapnak az EU-tól a bizalom újraépítésében -jegyezte meg az ír néppárti politikus. A szerző a szervező EP-képviselő meghívására vett részt a konferencián A szemináriumon közel 100 szlovákiai magyar pedagógus, kutató, publicista vett részt SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
