Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-20 / 292. szám, szombat
2014. december 20., szombat SZALON 8. évfolyam, 48. szám Magyar részről hiba lenne a valós vagy vélt szlovák ellenállás miatt a területi alapú önkormányzás iránti igényt eleve elvetni Fejlett régió - erős közösség A Magyar Közösség Pártja december 1-jén hozta nyilvánosságra a szlovákiai magyar közösség és Dél-Szlovákia számára megoldást javasló stratégiai dokumentumát. Az önkormányzási tervezet, amelynek célja intézményi és jogi irányokat, elveket és konkrétabb megoldásokat javasolni, széles körű társadalmi vita céljaira készült. Örömmel nyugtázzuk, hogy a javaslatainkkal kapcsolatos eszmecsere szándékaink szerint megindult. HORONY ÁKOS A tervezet egyik szerzőijeként és párton belüli szakfelelőseként néhány gondolatot szeretnék fűzni ahhoz a részhez, amely láthatóan a leginkább megragadta az eddig megszólalók figyelmét. A regionális területi önkormányzásról, pontosabban a javaslatunk szerinti különleges jogállású regionális önkormányzatról van szó. Nem kellett újat kitalálni Az elején szeretném rögzíteni, hogy a regionális területi önkormányzás gondolata nem új keletű, hanem évtizedek óta visszatérő elem a szlovákiai magyar közgondolkodásban. Közösségünk és Dél-Szlovákia helyzetének felismerésével, illetve bizonyos összefüggések belátásával sokan és sokszor jutottak ugyanarra a következtetésre: Dél-Szlovákia gazdasági problémáinak megoldásában a regionális területi önkormányzás valamilyen formája kihagyhatatlan elem (legutóbb egy önálló Komárom megye kialakítását célzó népszavazás kezdeményezéséről olvashattunk), továbbá a magyarok identitása megőrzésében a kulturális önkormányzatiság intézmény- rendszere megkerülhetetlen. Ezen párhuzamos megoldási irányok értelmében társadalmi beágyazottsággal bíró pártok, civil szervezetek, egyének jelentettek meg programokat, tervezeteket, vitairatokat. Tervezetünkben tehát olyan megoldási irányokat követünk, amelyeknek komoly társadalmi legitimitása van közösségünkön belül. Ilyen értelemben nem kellett újat „kitalálnunk”. Annyit kellett tennünk, hogy az eddig külön-külön kezelt megoldási irányokat ésszerűségi szempontokra való tekintettel intézményesen és működési részleteiben egyesítettük, és némileg konkrétabban leírtuk. A megoldási irányok egyesítése azért fontos, mert ez által a párhuzamos megoldások hatásai nemcsak összeadódnak, hanem új, magasabb minőséget hoznak létre mind a magyar közösség, mind Dél-SzlováMai teljes lakossága számára. Mi több, állít- juk, hogy ez a megoldás egyetlen elemében sem irányul az ország többi polgárának, más régióinak jogos érdekei ellen. Számunkra egyelőre csak annyi érzékelhető, hogy a szlovákiai magyar közéletnek vannak olyan szegletei, amelyekben ezek az ésszerűségi szempontok nem láthatók, ahol pedig láthatók, ott bizonyos politikai megfontolásokra való tekintettel nem vállalhatók. Nekünk azonban meggyőződésünk, hogy közösségünk és régiónk állapotát tekintve nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a többségi nemzettel szemben rosszul értelmezett alkalmazkodás címén ne fogalmazzuk meg nyíltan azt az optimális megoldást, amely minket előre visz, és másokat sem érinthátrányosan. Azoké a döntés, akiket érint Az általunk megfogalmazott különleges jogállású regionális önkormányzat lényege röviden leírható: a jelenlegi megyék struktúrájába beilleszthető regionális területi önkormányzás (gyakorlatilag egy új megye), amely jogköreinek és területének meghatározásakor nemcsak az eddig érvényesülő szempontokat, hanem valós gazdasági, földrajzi'és nyelvi-kulturális szempontokat érvényesítünk (ez utóbbit az eddig kizárólagosan érvényesülő nemzetállami szempont helyett). Ennek a konstrukciónak egy részére ráépül a régión belül elő magyarok személyi elvű önkormányzása. Mindezek megvalósításában a végső döntést azokra bízzuk, akiket érint: a települések és/ vagy lakosságuk fő szabály szerint önként dönthetnek a csatlakozásról vagy a kimaradásról. Ha némileg részletesebb le- vezetéstszeretnénk, akkor kezdjük a regionális területi önkormányzás mibenlétével. Ma nincs abban semmi új vagy különleges, hogy a települések vagy a megyék saját maguk intézik azokat a dolgaikat, amelyek természetüknél fogva helyi vagy regionális döntéseket igényelnek. Ma senki nem vonja kétségbe, hogy a települési és megyei önkormányzatok létrehozásával az akkori parlament az „idők szavára” hallgatott. A társadalmi fejlődés meghaladta azt a gyakorlatot, hogy a régióhoz nem kötődő személyekközponti állami szinten döntsenek arról és irányítsák azt, ami a régióban ésszerűbben eldönthető és hatékonyabban irányítható. A regionális területi önkormányzás Szlovákiában ma létező valóság. A kiéheztetett Dél-Szlovákia Ennél a létező valóságnál a mi tervezetünk csak egy dologban több. Abban, hogy megnevez két ugyanennyire létező valóságot. Először is: Dél-Szlová-' kia önhibáján kívüli gazdasági leszakadását. Hozzátéve, hogy ez a leszakadás összefüggésben- van azzal, hogy ezt a régiót évtizedek óta mostohagyerekként kezeli az állam központi gazdasági és fejlesztési politikája, mégpedig a nagyarányú magyar lakosság miatt. Sőt, a magyarlakta részek a jelenlegi megyéken belüli döntéshozatalnál is sokszor a rövidebbet húzzák. Ezt a generációkon átívelő jelenséget kár vitatni, tényadatok bizonyílják, de ami ennél is fontosabb mérce: a régió lakosságának mindennapi tapasztalata is alátámasztja. A gazdasági ki- éheztetés és a leszakadás valóságát nem Dél-Szlovákia lakossága teremtette. A régió lakosainak ebben csak annyi szerepük van, hogy olyanok, amilyennek születtek, illetve ott élnek, ahol élnek. Azaz: a magyarok magyarok, a velünk együtt élő szlovákok pedig lakhelyüknél fogva .járulékos veszteségnek” minősülnek (ez utóbbi sem újdonság, lásd még a 2010-es állampolgársági törvénymódosítást) . Bárhonnan is nézzük, Dél- Szlovákiának a többi régióhoz képest az a különleges sajátossága, hogy az állam által programszerűen elhanyagolható, lezülleszthető. Ilyen értelemben ez egy különleges régió. Tervezetünkben tehát a jelenlegi megyerendszer valósága mellé odahelyezzük Dél- Szlovákia lehangoló valóságát. A megoldás szinte magától kínálkozik: a különleges helyzetű Dél-Szlovákia számára megoldást jelenthet egy különleges jogállású megye. Egy olyan megye, olyan regionális önkormányzat, amely a többi megyéhez viszonyított hátrányosabb helyzetét a többi megyéhez viszonyított több (gazdasági, fejlesztési) jogkörrel képes kiegyensúlyozni. A másodrangúság és a megtűrtség élménye Másodszor. Megoldást kell felvázolnunk a magyar közösség identitásbeli, jogállásbeli „leszakadására” is. Tudatában vagyunk annak, hogy ez az a pont, ahol a Dél-Szlovákiában élő szlovákok a tervezetünk szerinti területi önkormányzáshoz akkor is óvatosan közelítenek majd, ha annak gazdasági, szociális vonatkozásait egyébként legalábbis megfontolandónak gondolják. Az érintett területeken kívül élő szlovákokról nem is beszélve. E pontnál a legjobb, amit tehetünk, hogy teljesen őszintén fogalmazzuk meg az általunk ideálisnak tartott állapotot: Dél- Szlovákiában az identitásbeli vonatkozásokban egyenjogú, partneri helyzetbe kell kerülnünk a szlovák közösséggel. A kölcsönös tiszteletből fakadó egyenlőség elvét nemcsak politikai alapállásnak tekintjük, hanem mélyebb, erkölcsi szükségszerűségnek. A „Szlovákia a szlovákok állama” típusú nemzetállami értelmezés és annak jogszabályokra lebontott valósága számunkra mindig is a másodrangúság, a megtűrtség érzésével párosult. Ez az érzés a szlovákiai magyar lét alapélménye, és évtizedekig érvényesülő lélektani hatása az ijesztő iramú asszimiláció legfőbb tényezője. A nemzeti kisebbségek beolvadása azonban megállítható, ezt nemzetközi példák igazolják (pl. Dél-Tirol). Felelőtlenek és közösségünk bizalmára érdemtelenek lennénk, ha nem keresnénk, nem terveznénk a megfelelő eszközt e cél eléréséhez, vagy ha eleve lemondanánk erről a célról. A magyar közösség fogyásának lassítását maximálisan elérhető „egyetlen reális célnak” beállítani nemcsak elfogadhatatlan, hanem a nemzetközi gyakorlat próbáját sem állja ki. Tisztában vagyunk az asszimilációs folyamatok okainak sokrétűségével, de azzal is, hogy a fejlett jogi és intézményes ldsebbségvé- delem nemcsak a konkrét jogi garanciáknak köszönhetően, hanem elsősorban a „teljes ér- tékűség” és „egyenértékűség” lélektani állapotának elérésével képes megállítani a nemzetváltást. Ennek az állapotnak az elérését a kizárólag személyi elvű kisebbségi önkormányzás nem képes biztosítani, ezt is nemzetközi példákbizonyítják. A tervezet közvitára bocsátását követően több, alapvető kérdéseket érintő észrevétel, hozzászólás hangzott el. A rendelkezésre álló korlátozott terjedelemhez mérten röviden azért néhányra érdemes kitérni. A nemzetiségi választói névjegyzékek margójára Mint az elején említettük, a legtöbb kritikus észrevétel a tervezetet a területi alapú ön- kormányzásra vonatkozó igény megfogalmazása miatt érte. A regionális területi önkormányzás elleni állásfoglalásokban valószínűleg a szlovák részről várt negatív reakciók miatti aggodalom, félelem is szerepet játszik, ami ugyan nem alaptalan, de semmiképp sem indokolja, hogy elvessünk valamit, ami hosszú távú megmaradásunk és gyarapodásunk alapja lehet. A tervezet egy közvitára bocsátott anyag. A szlovák részről érkező kifogásokat majd szintén meg kell válaszolnunk - tudatában vagyunk annak, hogy nem könnyű feladat elé nézünk -, de magyar részről hiba lenne a valós vagy vélt szlovák ellenállás miatt a területi alapú önkormányzás iránti igényt eleve elvetni. A különleges jogállású területi önkormányzat kialakításakor természetesen a magyarság települési viszonyaira is tekintettel kell lennünk, mert Dél-Szlovákia speciális helyzete és elhanyagolt állapota éppen ebből a jellegéből ered. Mondhatni, DélSzlovákia megkülönböztető jegyét az itt élő magyarok jelentik, bár a szlovák közbeszédben a „vegyesen lakott” kifejezéssel szeretik elkerülni még az említésünket is. A tervezetben felvázolt választási rendszer és döntéshozatali eljárás lényege épp az, hogy a régión belül kisebbséget alkotó nemzetiség is saját maga döntene az őt érintő ügyekben, illetve nélküle nem lehetne döntést hozni. A nemzetiségi névjegyzékek alapján történő szavazás is elsősorban ezt szolgálná, biztosítékot jelentene mind a magyarok, mind a szlovákok számára. A „kisebbségen belüli kisebbség”, vagyis a velünk élő szlovákok számára fontosnak tartottuk olyan struktúra kialakítását, amely érdekeiket hatékonyan tudja érvényesíteni. Meggyőződésünk szerint a különleges jogállású régió minden itt élő számára előnyös lenne, és legyünk őszinték - megvalósítására csakis így lehet esély. A nemzetiségi választói névjegyzékek alapján történő választás a kisebbségi önkormányzatok esetében alkotmányos szempontból alapkövetelmény, ugyanis csak ezáltal biztosítható, hogy a megválasztott képviselők valóban az adott közösséget képviseljék. A tervezetben a különleges jogállású regionális önkormányzat döntéshozó szerveinek megválasztása során mindkét nemzetiség saját listára szavaz. Ezt a megoldást a szlovákok és a magyarok „szétválasztásának”, sőt „dezintegrációnak” nevezni túlzás, ugyanis az itt élők minden más esetben közösen, változatlan módon választanák meg a parlamenti és az európai parlamenti képviselőket, a köztársasági elnököt vagy az önkormányzati képviselőket, és épp a kettős többség elve alapján álló döntéshozatal miatt állandó együttműködésre lenne szükség a regionális önkormányzat tanácsában. Épp a külön listák biztosítanák a valódi egyenlőségen alapuló integrációt. A választók szabadsága sem csorbulna, hiszen eldönthetik, melyik választói névjegyzékre iratkoznak fel. Összességében tehát Dél- Szlovákia területi önkormányzása olyan intézményes és jogi keret, amelyben a régióban lakó szlovákok és magyarok a konkrét gazdasági előnyökön túl az identitásuk teljes értékűségét is megtapasztalhatnák. Ez az ideális állapot az asszimilációt is megállítaná. A mi víziónk tehát a regionális szintű egyenrangú- sítás, és a ránk háruló felelősség alapján csak ez lehet az a cél, amelyet magunk elé tűzünk. Függetlenül attól, hogy az eléréséhez vezető út (egyelőre) nem könnyű és kevéssé van kikövezve az országos politikában szerezhető rövid távú előnyökkel. (TASR/AP - illusztrációs felvétel)
