Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-19 / 291. szám, péntek
8 Kultúra MOZIJEGY Broadway a Balatonon BARTAL DÓRA Nosztalgia, zene, női sorsok. A Swing egy kedves, szerethető musical-vígjáték a jobbik fajtából, melyben Fazekas Csaba rendező nagyvonalúan teret engedett a színészeinek. Fazekas bevallottan széles közönségnek és minden korosztály számára készítette második nagyjátékfilmjét. A Swing három kétségbeesett nő története, akik egy este véletlenül találkoznak, és haknizenekart alapítanak, majd körbetuméz- zák a Balatont. A megcsalt feleség, Rita (Csákányi Eszter) rossz házasságából menekül, a gyerekét egyedül nevelő Kati (Ónodi Eszter) továbbra se adta fel, hogy énekesnő legyen, a fiatal Angéla (Törő- csik Franciska) pedig nem akar óvónő maradni. Az e- gyüttest alapító kiöregedett dívát Törőcsik Mari alakítja. A Swing nem csak a nosztalgikus slágerek miatt emlékeztet a régi idők magyar szórakoztató filmjeire. Szándékosan régimódi: kisembereket helyez középpontba, akik felemelkednek vagy megbékélnek a sorsukkal. A szerelmet keresik vagy karriert szeretnének - persze a nagy lehetőség a nagyszabású show helyett csak egy hakni a Balatonnál. A történet nem különösebben újszerű, de a színészek elérik, hogy izguljunk a figurákért, hiába kiszámítható, mi fog történni. A rivalizálás, a szerelem és önmagunk felvállalásának témáit nem harsányan mutatják be, hanem finom humorral. Megkapjuk a magyar filmek kötelező szóviccadagját is, de jóval több a karakterek személyiségére épülő poén - kiváltják az együttérzésünket, majd velük együtt nevetünk. A színpadi háttér miatt akár ripacskodhattak volna is a színészek, de szerencsére nem így történt. Törőcsik Franciska játékában még benne van a kezdők tapasztalatlansága, de a többi alakításért csak lelkesedni lehet. Ónodi Eszter és a kisfiát játszó Bezerédi Bendegúz közös jeleneteit pedig öröm nézni, mivel a gyerekszereplők ritkán tudnak természetesen viselkedni a kamera előtt. Persze a musical fontos eleme a zene, amely itt és most inkább bájosan ódivatú, mint emlékezetes, de a Swing egészen biztosan megtalálja a közönségét: azokat a nézőket, akik könnyed szórakozásra vágynak, és a színészeink miatt mennekmoziba. Swing. Színes, magyar romantikus vígjáték, 2014. 117 perc. A színészekért érdemes megnézni: Csákányi Eszter, Törőcsik Franciska és Ónodi Eszter (Fotó: A Company Hungary) ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 19. www.ujszo.com Makk Károly, a magyar filmművészet élő klasszikusa másfél évig dolgozott az emlékiratain Szeretni kell - ezt a könyvet Makk Károly levelét megírta. Hosszú levél, 462 oldalas, de mindvégig izgalmas, még akkor is, ha nem egy történetét többször, több helyen (de nem többféle verzióban!) elmesélte már. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem ez az első könyv, amely róla szól. Az nyolc évvel ezelőtt jelent meg Egy filmrendező vallomása címmel. Vallott is benne gazdagon, de úgy, hogy kérdezték, faggatták, beszéltették. Főleg Konrád György, a jó barát. Ő készített interjút a kötet számára Bacsó Péterrel, Jancsó Miklóssal, Törőcsik Marival, Psota Irénnel és Dőry Virággal is, akik őszintén nyilatkoztak pályatársukról, rendezőjükről. Nem maradt ki a könyvből Krencsey Marianne (a feleségek egyike) sem, akinek Káéi Csaba tette fel Makk Károllyal kapcsolatos kérdéseit. „Ereiben emulzió folyik.” „Ő volt a császár.” „Makk, a modem.” „Makk Károlyiak lenni: életforma.” „A tanárkirály.” „Szerelmes filmek - filmes szerelmek.” A fejezetcímek magukért beszélnek. A most megjelent Makkkönyv, a Szeretni kell (a cím a mester 1985-ös Játszani kell című filmjére utal) nem interjúkötet. Memoár. Visszaemlékezések hosszú füzére. Ezt teljes egészében Makk Károly írta. Vagy tollba mondta. Mindegy. (A szöveget gépelte és gondozta: Dömötör Hanna.) Másfél év munkája a könyv, és ha lett volna rá újabb másfél év, bizonyára kétrészes lenne. A Tanár úr ugyanis remek mesélő, szipor- kázóan és színesen fogalmaz, és sztoriból is maradt még a tarsolyában legalább ezeregy. „Évtizedekkel korábban elhatároztam, hogy az életről, a filmekről, a töbhiekről és magamról talán nem is írni kellene, hanem beszélgetés formájában magnóra diktálni - avat be bennünket könyve születésébe Makk Károly. - El is meséltem otthon Lilinek meg Dömötörnek és a páromnak, akik lelkesen biztattak, mindenki, aki hozzám közel áll. Jó pár éve gyermekeim születésnapi ajándékként édesanyjukhoz, Andreához hívtak meg vendégségbe Észak-Olaszországba, a párjával ott él. Jó lenne még egy ilyen nyár. Lili, a pontos, a precíz, kérésemre vett is nekem egy magnót, egy kis igazi modernet, digitálisát. Már csak egy bajom volt, amikor kipróbáltam: hozzájuk beszélve más ember lettem. Milegyen, maradtaz írás... Világéletemben gyűlöltem kézzel levelet írni: mindig ugyanazok a fordulatok. Néhány nap múlva kezdtem ráérezni a mondatok zamatára, és az energia, az ötlet súgása elkezdte futtatni a toliam a papíron, és már a toll hegye sem lett közömbös. Ebben a másfél évben a gutaütéses melegek kínzásában, a hűvös, az egyszerre hideg-meleg, az erős, a hirtelen változások zsarolásában nem mindig tudtam, mit kezdjek azzal, ami eddig a memória mély kútjában várakozva most számomra is hihetetlenül felmerült.” Eteti, itatja, olvastatja magát a könyv. Az ember szeretné egy ültében felfalni, az utolsó kortyot is felhörpinteni, egyetlen bekezdést, sort, szót sem kihagyva beszippantani. „Az, aki nem ismeri sem őt, sem azt a világot, a kommunistát, meg a szabadot, ami neki adatott, vajon mennyit ért meg az ő civakodós, szeretetteljes és rafinált, de mindig sikerre - nem pusztán az eredményre, hanem a mondandóra - törekvő küzdelméről?” - kérdezi a könyv fülszövegében a kiadó. Egyszerű a válasz: mindent! Mindent megért ebből a soha véget nem érő csatározásból, főleg, ha ismeri a Tanár úr alkotásait. A Liliomfi, a Ház a sziklák alatt, a Szerelem, a Macskajáték, a Két történet a félmúltból, az Egymásra nézve, az Egy erkölcsös éjszaka, az Egy hét Pesten és Budán és a többi Makkfilm rengeteg kapaszkodót ad ahhoz, hogy az olvasó a leírt történetek során végig azt érezze: nemcsak hallgatója, hanem lelki társa, jó barátja a mesélőnek. A nyughatatlan vérű rendező ugyanis szinte a kezét fogva vezeti őt végig azon az úton, amelyet a könyv első oldalától, vagyis 1954 nyarától a tegnap- előttig megtesz. Lebilincselő élettöredékek, találkozások, utazások emléke ragyog fel a múltból, pompás etűdöket kapunk Darvas Ivánról, Törőcsik Mariról, Darvas Liliről, Dajka Margitról, Tarján Györgyiről, Anthony Quinnről, Örkény Istvánról, Déry Tiborról és másokról, eljutunk Rómába, Cannes- ba, Párizsba, Londonba, Los Angelesbe, Berlinbe, New Yorkba, halljuk Aczél Györgyöt, látjuk Lady Dianát, megüti a fülünket pár jól kreált szó („ücsögélünk”, „rohangattam”, „parkíroztak”), miközben nincs egy oldal, ahol valóban leparkolnánk. Legfeljebb lassítunk néha az olvasás során, mert letenni nagyon nehéz a könyvet. Nem kötelező olvasmány ez, csak ajánlott. De nagyon ajánlott, mert végig, az utolsó oldalig csupa-csupa élvezet. Makk Károly: Szeretni kell. Kossuth Kiadó, Budapest, 2014. Harmati Zsolt, a nagykövetség ideiglenes ügyvivője köszöntötte a jubilánsokat, és Altusz Kristóf helyettes államtitkár is gratulált nekik Jubilánsokat köszöntöttek Magyarország pozsonyi nagykövetségén TALLÓSl BÉLA Pozsony. Magyarország nagykövetségén tegnap a szlovákiai magyar kulturális és tudományos élet ez évben életjubileumot ünneplő jeles személyiségeit köszöntötték. A többéves hagyományra visszatekintő eseményen köszöntötték a 85 éves Szabó Rezső alkotmányjogászt, kultúraszervezőt, a 75 éves Zsilka Tibor irodalom- és nyelvtudóst, egyetemi tanárt, valamit a 70 éveseket: Duka-Zó- lyomi Emese karnagyot, muzi- kológust, Reiter István hegedű- művészt, Lelkes Júlia színművészt, rádiórendezőt és Boráros Imre Kossuth-díjas színművészt. A rendezvény elején Dévényi Sándor, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke Tő- zsér Árpád Kossuth-díjas költőnek átadta a Nemzet Művésze oklevelet. Ajubilánsokat Harmati Zsolt, a nagykövetség ideiglenes ügyvivője köszöntötte, majd Lacza Tihamér rádiós szerkesztő méltatta munkásságukat. Szabó Rezső élete szorosan összefonódott a felvidéki ma- gyarsággal es a Csemadokkal, azzal a szervezettel, amelynek - másokkal együtt - előremutató programot és olyan tartást adtak, melynek köszönhetően sikerült a legnehezebb időkben is megvédeni a magyar iskolákat és kultúrát a hatalom alattomos támadásaival szemben. Zsilka Tibor pályáját lenyűgöző vitalitás jellemzi. Tucatnyi monográfiát, tanulmánykötetet jelentetett meg. Nemcsak Nyit- rán, a Konstantin Filozófus Egyetemen, hanem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is oktat, de vendégtanárként külföldi egyetemeken is előad. Duka-Zólyomi Emese számos tanulmányt publikált Pozsony zenei életéről. Kezdeményezésére jött létre a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága, megalapítója a pozsonyi Corda Fratrum egyházi vegyes karnak és elindítója a lévai Kadosa Pál Zongoraversenynek. Lelkes Júlia pályája a komáromi Magyar Területi Színházban indult, majd a Szlovák Rádió magyar szerkesztőségének a dramaturgja, rendezője és bemondója lett. Különböző irodalmi összeállítások közreműködőjeként is gyakran volt hallható az elmúlt évtizedekben. Reiter István már a Zeneművészeti Akadémia hallgatójaként a Szlovák Füharmóniában hegedült, később koncertmestere is volt a zenekarnak. Ha meghívták magyar rendezvényekre, az első szóra ment, mert fontosnak érezte, hogy a zene révén az itt élő magyarok kultúráját is szolgálja. Boráros Imre színművész gazdag életművét méltatva Lacza Tihamér elmondta, megpróbálta megszámolni, de nem jutott a végére, hol és merre járt a világban - feleségével, Petrécs Annával együtt -, hogy elvigye, elvigyék a magyarokhoz a szép magyar beszédet és a szavakkal megfogalmazott üzeneteket. Színpadi szerepeivel és önálló estjeivel is így van, hiszen Boráros Imre idestova ötven éve van a pályán, és többtucatnyi alakítását tapsolhatta meg a közönség. Jó néhány filmben is szerepelt. „Szerencsésnek mondhatja magát, hogy annyifajta lehetőséget kipróbálhatott” - hangzott el a méltatásban. A jubilánsoknak Altusz Kristóf, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára is gratulált. A jubilánsok: Boráros Imre, Duka-Zólyomi Emese, Szabó Rezső, Zsilka Tibor, Reiter István, valamint a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett Tőzsér Árpád (Mészáros György felvétele)
