Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-19 / 291. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 19. Vélemény és háttér 7 Két nő, aki a maga módján a világ megváltoztatásán dolgozik Nők háborúi Christina Lamb OBE az egyik legnevesebb brit külpolitikai újságíró. A múlt héten Budapesten mutatta be a Nobel-béke- díjjal és Szaharov-díjjal kitüntetett Malala Juszufza- iról szóló életrajzi könyvét, melyet közösen írtak. FELEDY BOTOND Arról a pakisztáni lányról van szó, akit 14 évesen fejbe lőttek a tálibok, mert el akarták rettenteni a lányokat attól, hogy iskolába járjanak. Malala csodával határos módon túlélte a támadást, most 17 éves és az Egyesült Királyságban él. A két történet, Lamb és Malala élete, akkor válik igazán sokatmondóvá, ha egymás mellé helyezzük őket: két ugyanolyan öntudatos és erős nő sorsa egészen máshogy alakult a világ két különböző felén. A fejlett világból érkező Lamb Pakisztánban indította háborús tudósítói karrierjét, beküzdötte magát egy férfias szakmába. Portugál férjével kötött zanzibári esküvője másnapján már egy Pinochet-in- terjút készített. 2006-ban egy tá- lib támadást a brit katonák társaságában élt túl, akik egyébként már egy-egy töltényt eltettek tartalékba, hogy inkább öngyilkosok legyenek, mint a tálibok túszai. A Benazir Bhutto elleni (egyik) merénylet idején ott volt a felvonuláson, amikor bomba robbant és több mint százan haltak meg. Robert Mugabe hírhedt zimbabwei diktátor kegyetlenkedéseiről is könyvet írt. Mindeközben Malala a Szvátvölgyben, Pakisztán egyik legszebb részén nőtt fel. Családja nagyon szegény volt, majd édesapja több iskolát is indított a környéken, mígnem a tálibok és a kormányerők közti harcok miatt leállt az élet, sokan elmenekültek. Ekkor Malala úgy döntött, hogy álnéven blogot indít a BBC- n arról, hogy lánygyermekként milyen a tálib uralom alatt élni. Apjához hasonlóan küzdött a jogaiért. Malalát az iskolába vezető úton lőtték meg, végül egy brit kórházba került. Azóta is rendületlenül harcol azért, hogy országában, más muszlim országokban és a világon bárhol a lányok ugyanúgy iskolába járhassanak, mint a fiúk. Christina Lamb nem sokkal fia születése után dolgozni kezdett, külföldi utakra járt. Sokáig küzdött azzal, hogy elfogadják: ő nem az a „hagyományos”, otthon ülős anyuka. Egy interjúja szerint gyermeke első szava a „bye-bye” volt. A maga módján ő is harcolt a társadalmi előítéletek ellen. Neve mögött az OBE azt jelenti, hogy az Officer of the British Empire, vagyis a Brit Birodalom Rendjének tiszti kitüntetését kapta az uralkodótól. Hogy a pakisztáni lányoknak mennyi alapvető nehézséggel kell megküzdeniük, azt nem nagyon kell részletezni. Hogy a nyugati társadalmakban a mai napig mennyire kötöttek a nemi szerepek, arról pedig Christina Lamb színes és sikeres életútja mesél. Úgy tűnik, ez a két nő a maga módszereivel, a maga környezetében sikerrel dolgozik a világ megváltoztatásán. A szerző külpolitikai szakértő JEGYZET A koldusok sem egyformák LAMPL ZSUZSANNA 9 Gyermekkorom ,3 meséitől megihletve valamikor romantikus in- tézménynek ^01 képzeltem a koldust. Úgy gondoltam, bár nem jó koldusnak lenni, az embernek a lyukas tarisznyán kívül nincs semmije, kéregetnie kell, de azért annyira rossz se lehet, hiszen a gazdasszonyok mindig adnak neki ennivalót. Valaki mindig befogadja, talán még örülnek is neki, mert rajta keresztül gyakorolhatják emberbaráti kötelességüket, és vacsora közben még mesél is nekik. Az első hús-vér koldussal egy külföldi aluljáróban találkoztam. Nő volt, és iszonyatos dührohamot váltott ki belőle a piros kabátom. Ettől kissé csökkent a koldusok iránti ro- konszenvem, de később rájöttem, hogy a koldusok sem egyformák. Sőt, lettek kedvenc koldusaim. Például a Fagyis koldus. Szakállas, középkorú férfi volt. Kopott, de tiszta öltönyt, világos inget és nyakkendőt viselt. Szája körül sárgára színeződött a szakáll, fején vászon siltes sapka. A lakótelepünkön cirkált, általában két koronát kért, és amint kapott, abban a pillanatban fagyit vett rajta. Volt, hogy naponta többször is láttam, amint lassan és óvatosan nyalogatja a gombócokat, nehogy lecsöpögtesse a ruháját. A másik kedvencem a Fésűs koldus volt. Fogatlan cigányember, borzas hajjal. A fésűt szájharmonikának használta, nagy bravúrral muzsikált rajta. Később beszerzett egy rozzant gitárt, felváltva fésűzött meg gitározott, s legutoljára már énekelt is rekedt, fekete hangon. Ő volt az utca szupersztárja. De az Őszinte koldust is szerettem, aki egyben az első kutyás koldus volt Pozsonyban. A sétálóutca közepén táborozott, mellette meleg szemű kicsi eb. Apokrócu- kon egy táblán azt állt: „Én vagyok a hibás”. Nem tudom, tényleg őszinte volt-e vagy csak marketing őstehetség, de szinte mindenki megkérdezte tőle, hogy miben hibázott, és akkor elmesélte, hogy hentes volt jói keresett, de aztán inni kezdett, a felesége már nem bírta, elváltak, és ő mindent elivott meg elkártyázott, és így saját magának köszönheti, hogy az utcára került. De legjobban a Politológus koldust kedveltem. Sánta, sovány, kortalan emberke volt, az utcasarkon állt és hangosan szidta Mečiart. A pénznél jobban örült annak, ha meghívták őt ebédre, kávéra, egy kis süteményre. Sokszor láttam őt a környező büfékben, éttermekben, élénk politizálás közben. Aki nem ismerte, azt gondolhatta, hogy ő meg a meg- vendégelője munkatársak, barátok, akik megvitatják a legfrissebb híreket. Kedveltem és támogattam ezeket a koldusokat. De nem véletlen a múlt idő. Fokozatosan eltűntek. Nem tudom, hova. A mostani pozsonyi koldusok többnyire külföldiek, és állítólag nem maguknakkéreget- nek. Ami biztos: egyre erőszakosabbak. És egyre kevésbé tudom, mit kezdjek velük. KOMMENTAR Csúszópénz LOVÁSZ ATTllA Eljárást indítottak egy pozsonyi főorvos ellen, aki 500 euró „paraszolvenciát” fogadott el. Akár örülhetnénk is a hímek, ha nem lenne nagyon is leegyszerűsítő, végeredményben komikus, a hazai helyzetet taglalva tragikomikus. Az 500 eurós tételt hallva a szlovákiai gyalogpolgár vagy dühöngött, mert a havi jövedelme nem éri el ezt az összeget, vagy kacagott egy jót, mert úgyis tudja, milliós, magasabb helyeken százmilliós tételben folyik a mutyi, az illető orvos inkább baleknak tűnik hát, mint korrupt egészségügyi dolgozónak. Igen, a rossz dolgok ellen csak zéró toleranciával lehet harcolni. Rudy Giuliani, Nem York volt polgármestere például az eldobott csikkekkel kezdte és állítólag elég jól kipucolta a nagyvárost. Igen, ez így igaz: ha egy nappal később a következő, a jövő héten pedig újabb öt főorvost látnánk pironkodni a bulvárkamera előtt, a kórházi tenderek gyanúsítottjait pedig bilincsbe verve vinnék az előzetesbe, akár a politikai megrendelőjük társaságában. Akkor nagyon is helyes a főorvos elleni kirohanás, bulvárhajsza, házának fotózása. De ha valaki a politikában azt gondolja, hogy az egészségügyi minisztérium hivatalvezetőjének menesztése és egy fővárosi klinika főorvosának kriminalizálása máris jó jel, és a korrupció elleni harc bizonyítéka, akkor téved. Ha a korrupció elleni harc eredményeként nem lesz több tucatnyi ilyen eset, sőt olyanok, amelyek akár a csúcspolitikához is elérnek, akkor ez az egész kontraproduktiv. Merthogy mi következett be? Eljárás indul az orvos ellen. Lehet, hogy veszélyben a pozíciója (ez máris mínusz a jövedelmében), ha netán valaki nagyon ki akar szúrni vele, akkor nem gyakorolhatja tovább a hivatását. Eközben hálás páciensek tucatjainak hozzászólását olvasom a szociális hálón, akiknek éppen az volt róla a véleményük, hogy korrekt, nem kér hálapénzt, tisztességesen bánik a betegeivel - nota bene olyan véleményt is olvastam, hogy a doki valakinek az útjában állt és ez volt a legkönnyebb módja az eltávolításának. A következmény a legegyszerűbb esetben: a doki, ha főorvos, minimum két szakvizsgával és tudományos fokozattal rendelkezik, feltehetően jól beszél valamilyen idegen nyelvet. Ha tehát kivegzálta magát rajta a hatóság, összepakol, és a hazai, paraszolvenciával megtámogatott jövedelmének többszöröséért odébb áll. A kórházban, akár az érintett osztályon is, pedig továbbra is vándorolnak a borítékok, hízókacsák és egyéb hálaadományok, a pofátlanabbja továbbra is képes lesz jelezni, mit vár el egy-egy beavatkozásért, kezelésért, mert ha csak ez az egy doki akadt fönn a hálón, a biznisz nyugodtan mehet tovább, a kockázat és a hozam aránya egyértelműen a korrupt viselkedés mellett szól továbbra is. Meg amellett, hogy hülye, aki hagyja magát elkapni. Még egyszer: a hála-és csúszópénzek ellensége vagyok, piacdeformálótényezők. Sokkal tisztességesebbnek tartanám azt az eljárást, hogy törvény mondaná ki, mennyi jár, de akkor jár (!!!) a biztosítótól, és mi az, amiért a pácienseknek fizetniük kell. A rendszert kell újrafogalmazni, tisztességesen, és kizárni belőle a mutyit, a nagybani lopást, ha kell, magánosítani, ha kell, erősíteni a szakfelügyeletet, de így nem járja. így nevetséges az ügy, így továbbra is lopnak, így továbbra is a biztosítást fizető a balek, aki állja a számlát, így elvész a szolidaritás érzése, így minden érintett azt érzi, kitolnak vele. A csúszópénz rossz. Klinikán, közbeszerzésben, rendelőben, szervizben, hivatalban. Mindenütt rossz. Legatyásít. Harcoljunk ellene. De akkor következetesen. FIGYELŐ Szabadulnak a rubeltől A Nyezaviszimaja Gazeta című orosz napilap címlapján közölt írás szerint az orosz lakosság minden bizalmát elvesztette a rubel iránt. A lakosság életszínvonalára nézve szörnyű a pénz értékének zuhanása, és nem látszik a folyamat vége. A Vedomosztyi azt írta, az emberek már valutára váltották összes rubeles megtakarításaikat, a bankárok visszafordíthatatlannak nevezik a folyamatot. A legnagyobb kockázat most az, hogy a betétesek elviszik pénzüket a bankokból. Az orosz sajtó beszámolt arról, hogy egyes bankok online portálja fennakadásokkal működött, annyian intézték interneten a pénzügyeiket. A közösségi portálokon fényképek tanúsítják, hogy a valutaváltóknál nagy sorokban álltak az emberek. A Ria Novosztyi híre szerint a lakosság a rubel elértéktelenedése miatt nagy háztartási gépek és televíziók, okostelefonok, táblagépek vásárlásába kezdett, a drágább készülékeket vásárolják. Az emberek most sürgősen elintézték a közeledő orosz újévi és karácsonyi ajándékvásárlásokat. (MTI) Orosz rubel
