Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-17 / 289. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 17. Vélemény És háttér 7 A vezető exportőrök közül a szaúdiaknak nem túl nagy gond az alacsony olajár, a többieknek igen Olajozott kapitalizmus Az olajárak esése a legjobb dolog, ami a világ- gazdaságban és a világpolitikában az elmúlt években történt. A vesztesek között szinte kizárólag diktatórikus rendszereket találunk, a fő nyertesek pedig a fogyasztók. És az egész mögött a kapitalizmus egyik legfőbb vívmánya, az innováció áll. GÁL ZSOLT Apalaolaj-kitermelésben (is) használt repesztéses eljárásnak, meg egy sor más műszaki fejlesztésnek köszönhetően 2010 óta 20 ezer új olajkút ontja a nyersolajat az Egyesült Államokban, a termelés az egyhar- madával, napi kilenc millió hordóra (159 liter) nőtt. Ez a kínálatnövekedés a fő oka, hogy a világpiaci olajárak fél év alatt a felére zuhantak. A másik ok, hogy az olajkartell (OPEC) november 27-i rendes bécsi közgyűlésén a világtermelés 40 százalékát adó olajexportőrök úgy döntöttek, nem csökkentik akitermelést. Lényeges, hogy a palagáz és palaolaj kitermelését lehetővé tévő innovációk az amerikai kapitalista magántársaságoktól származnak és véletlenül sem az állami vállalatokkal rendelkező olajexportőröktől, mint Venezuela, Oroszország vagy Szaúd-Arábia. Az innováció mindig is a kapitalizmus sajátja volt, sosem a szocializmusé. A dolog pikantériája, hogy a felsorolt országok, amelyek egész gazdasága a szénhidrogének exportján áll vagy bukik, szintén a „hanyatló Nyugattól” vásárolják a kitermeléshez szükséges új technológiákat. A világpolitika szempontjából fontos, hogy a negatív hatások túlnyomó többsége az olajdollárokból élő diktatórikus rendszerekre korlátozódik. Az energiahordozók áresése megrengeti a latin-amerikai populizmus királyának számító venezuelai rezsimet (a várható államcsődöt a piacok kész tényként kezelik), súlyos gondokat okoz Putyin Oroszországénak, az iráni ajatollahoknak, de a jövedelme tekintélyes részét az olajcsempészetből szerző Iszlám Államnak is. Meg a világszerte a radikális iszlamista szervezeteket pénzelő (katari, emirátusi) olajsejkeknek is kevesebb pénze lesz folytatni,jótékonysági” tevékenységüket. A fő nyertesek a nyugati országok fogyasztói, ezt mi is érzékelhetjük a benzinkutaknál. Ha nem eléggé, akkor az főleg az állami adóztatás, és nem a piacgazdaság hibája (a benzin árának felét az áfa és jövedéki adó teszi ki). Persze a piac láthatatlan keze (kereslet-kínálat) semleges mechanizmus, nem erkölcsi érdemek alapján működik, s előbb- utóbb trendfordulót okozhat. A túl alacsonyra süllyedő olajár veszteségessé teheti, sőt csődbe is viheti a költséges palaolaj-ki- termelést. És főképp leállíthatja a szektorba irányuló új beruházásokat, ami már középtávon csökkentheti a termelést. Érvényes ez a nagyobb költséggel termelő északi-tengeri és arkti- kus olajkutakra. Egyes vélemények szerint épp ennek a konkurenciának a kiiktatása volt az OPEC-ben egyedül cselekvőképes szaúdiak fő motivációja. Meg a rivális Irán és Oroszország meggyengítése a Közel-Keleten. A nyersolajat hordónként 7 dollár alatti önköltséggel kitermelő, 900 milliárd dolláros tartalékon ülő szaúdiak megtehetik, hogy várnak, míg magasabb szinten stabilizálódik az olajár. A többiek jórészt nem, de ez legyen az ő bajuk. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET A kábítás fortélyai VERES ISTVÁN El kell kábítani, de úgy, hogy többet ne térjen magához. Mostantól csak így adhatják el az élő halakat Magyarországon. Vagyis az ott élők többé nem biciklizhetnek haza a kormányra akasztott nejlonszatyorban fickándozó karácsonyi ponttyal. A kormány (most nem a biciklikormányról van szó) egyébként egy hiánypótló szabályt léptetett érvénybe, amellyel valószínűleg a karácsony előtti közlekedési balesetekszámát is sikerül leszorítani. A kormányra akasztott nejlon- szatyorban fickándozó ponty ugyanis képes arra, hogy be- fickándozza magát az első kerék valamelyik küllője és a villa közé, meggátolva ezzel a kerékpár további haladását. Sokan kerültek így kamionkerekek alá. Viszont ha a hal nem fickándozik, akár a csomagtartóra is csíptethetjük, ahogy faluhelyen a kenyeret szokás. Nem világos azonban, miért beszélnek a halak elkábításá- ról, ha a cél nyilvánvalóan a hal megölése. Mert ha a hal nem ébred fel többé, akkor nem kába maradt, hanem életét vesztette. Persze a szabályt nem kell indokolni: a vásárlónak egyszerűbb, ha az egyébként is elfogyasztani kívánt halat nem kell a szükséges szaktudás híján még órákig otthon kínozni, az elfogyasztásra ítélt halnak pedig szintén nem hiányzik az, hogy szatyrokban és egyéb helyeken vergődjön, vagy hogy élete utolsó óráiban még megúsztassák egy szappan-, sampon- és tusfürdőmaradékos fürdőkádban. Kár, hogy a kormányrendelethez nem dolgoztak ki mellékletet, afféle gyakorlati útmutatót az említett „kábítás” fortélyairól. Mert egy halat elkábítani egyébként nem nagy dolog: „élére” állítva homlokon kell csapni egy súlyosabb alkalmatossággal, ami lehet kés, bárd, konyhai vágódeszka, vagy akár kombinált fogó is. Utóbbi azért lehet praktikus, mert a bőrös halak esetében (csuka, menyhal) néha érdemes megnyúzni a delikvenst, ami ugye kombinált fogóval a legegyszerűbb. Egyébként igaz, hogy nagyobb méretű halak és kisebb méretű háziasszonyok esetében komoly gondot okozhat, ha a hal nem hajlandó „abbahagyni az életet”. De ez a fel nem ébredést garantáló kábítás akkor is sántít. A drogosok szokták magukat időnként, véletlenül túllőni, ami ugye olyan kábulatot idéz elő, amiből nincs ébredés. Ezt hívják aranylövésnek. De a magyar földművelésügyi minisztérium valószínűleg nem egy utolsó kellemes drogtapasztalatot akar a karácsonyi pontyoknak garantálni mindezzel. Viszont akkor miért nem azt írták, hogy tilos élő halat eladni, vagyis az eladónak gondoskodnia kell arról, hogy a hal a szatyorba kerüléskor már nem él. KOMMENTÁR Kormányzati tudathasadás MARIÁN LEŠKO Ami eddig előrehaladott állapotban volt, az most válságosra fordult. Az idei államfőválasztás, majd az önkormányzati választások is bizonyították, hogy a választók bizalma olyannyira megrendült a politikusokban és a pártokban, hogy az már a demokráciát és az alkotmányos rendszer alapjait fenyegeti. Az évek óta legnépszerűbb pártpolitikus csúnyán kikapott az államfőválasztáson egy olyan jelölttől, aki leginkább azzal tűnt ki, hogy egyáltalán nincs politikusi múltja. Ha a politikusok népszerűségi listáját vezető és már húsz éve politikai rivaldafényben fürdőző jelölt 412 224 szavazattal kevesebbet kap, mint az ajelölt, akinek sosem volt semmilyen politikai funkciója, akkor ez nemcsak Robert Fico személyes veresége, hanem a párté is, amely ugyebár a választók bizalmának elnyerésére specializálódott szervezet. Az önkormányzati választások csak megerősítették ezt: arattak azok a független jelöltek, akik távol tartják magukat a pártoktól. Azonban a képviseleti demokrácia nem működhet, ha nincs meg az alapvető bizalom a választók és a pártok között, a választók és a választottak között. A helyzeten a közszereplőknek kell változtatniuk, de úgy tűnik, a kezdő lökést a választóknak kell megadniuk, mert anélkül semmi sem változik. A Smer születésnapi ünnepi konferenciáján Robert Fico a kormány- és korrupcióellenes tüntetésekről azt mondta, hogy azok szervezői álszent képmutatók, de a Smer nem akarja elbagatellizálni a tiltakozásokat, mert „az emberek torkig vannak a korrupcióval, és nekünk kormánypártként úgy kell megváltoztatnunk az eddigi szabályokat, hogy megmutassuk, teljesen komolyan gondoljuk a korrupció elleni harcot”. A kormánypártnak a múlt héten alkalma nyílt rá, hogy megmutassa, teljesen komolyan gondolja a korrupció elleni harcot. Persze „elszalasztottá” a lehetőséget, mint mindig. A Smer képviselői novemberben elfogadták azt a törvénymódosítást, amely Fico szerint „automatikusan kizárja a közbeszerzési eljárásokból az úgynevezett levélszekrénycégeket”. Mi több, a törvényt gyorsított eljárásban fogadták el arra hivatkozva, hogy az államot veszély fenyegeti, „komoly gazdasági károk keletkezhetnek azáltal, hogy ismeretlen tulajdonosi hátterű cégekbe jelentős összegek folynak el a közpénzekből”. Három hét se telt el, és a képviselők elé került egy olyan ügy, amelyben jelentős összegek folynak el a közpénzekből ismeretlen tulajdonosi hátterű cégekbe. Pontosan azt, amit a kormánypárti képviselők korábban úgy általánosságban elítéltek és törvényt fogadtak el a megakadályozására, azt most egy konkrét ügyben védelmezték. Mert ugyanígy tett a kormány és Robert Fico is. Pavol Abrhan képviselő (KDH) fel is tette nekik a logikus kérdést, hogy lehetséges, hogy „egyrészt elítéli a levélszekrénycégek működését, másrészt pedig egy olyan minisztert védenek, aki jelentős közpénzeket juttat ilyen cégeknek”. Nos, valóban súlyos, visszafordíthatatlan skizofrénia fejlődött ki a kormánypártban. A kormányfőnek, aki a nép előtt eljátssza, hogy komolyan veszi a korrupció elleni harcot, nem szabadna elfelejtenie saját szavait: az emberek torkig vannak a korrupcióval. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Ponta lemond doktori címéről Lemond doktori címéről a plágiummal vádolt Victor Ponta román miniszterelnök, ezt levélben közölte a Bukaresti Tudományegyetem rektorával. Azt írta, a politikából való kivonulása után újból meg akarja szerezni a jog doktora címet, betartva minden tudományos kritériumot. A miniszterelnököt 2012-ben Traian Basescu államfő vádolta meg plágiummal, majd a bukaresti egyetem etikai bizottsága is megállapította, hogy 2003-as doktori disszertációja plágium. Ponta eddig tagadta eztavádat. A kormányfő most kifejtette: ezt a lépést már korábban, a vádak megjelenésekor meg kellett volna tennie. Azért nem tette meg, mert „nem akarta összekeverni a szakmai dolgokat a politikával”. A Nature című brit tudományos hetilap június 19-én internetes oldalán arról adott hírt, hogy Ponta 2003-ban a Nemzetközi Büntetőbíróságról írt román nyelvű doktori disszertációjának több mint fele plágium. A kifogásolt szövegrészeket két román szerző munkáiból másolta anélkül, hogy forrásait megnevezte volna. Ponta akkor azzal védekezett, hogy az akkori tudományos szabványoknak megfelelően írta doktori disszertációját. (MTI)
