Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-17 / 289. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2014. DECEMBER 17. www.ujszo.com FULVIDEK Metropolita PUHA JÓZSEF És akkor írjunk végre 2014 legjobb magyar nagylemezéről. Petruska Andrást ismerhetjük a 2010-es Megasztárból (egy énekest kísért gitáron és vokalistaként, ő azonban nem, csak András jutott tovább, aztán mégsem vállalta a megmérettetést), Csemer Boglárka Boggie duettpartnereként a Sing Lullaby című dalban vagy egy videóból, ahol az egész zenekart helyettesítő úgynevezett fingerstyle gitártechnikát mutatja be. Petruska első albuma, a tíz szerzeményt tartalmazó Metropolita a nagyvárosi életet önti zenébe, keretét a budapesti négyes metró környéke adja, a zeneszámok az állomásokról kapták a címüket. „Sokan vagyunk és mind egyedül. Összehozhatnál minket egymással, gazdagabbak lehetnénk sok baráttal, és te lehetnél a közös ismerős” - énekli a Móricz Zsigmond körtérben. A reményekkel teli megérkezésről szóló Keleti pályaudvar, a hely ismérvét kiveséző Rákóczi tér („Libben egy árnyék a téren át, fényszóró festi az éjszakát, tollboa, lakkcipő autóba száll”), a Hot Jazz Band- re emlékeztető Kálvin tér, a piaci forgatagra épülő Fővám tér („Ez a hangár kellően boltozott, betér a tér és mind, aki még befér, szemle folyik arról, mi mennyit ér”), a Duna ihlette népdalszerű bevezetővel induló, a Cseh Tamásszobrot is említő Szent Gel- lért tér („Bronzszobor áll, doboz gitár, balkezes koptató”), a Szécsi Pált idéző romantikus Újbuda-központ, vagy a lakótelepi nyüzsgést elénk táró, jó néhány magyar slágereimet és -idézetet felhasználó Bikás park („Éljek, ma van a szülinapom. Miért hagytam, hogy így legyen, ez a hazám harmincévesen, mert én itt születtem, éppen itt, nem tudom, ér ez e még valamit, de hinném én is, mit apám hitt”) mind-mind remekmű. András a Rákóczi teret Takáts Eszterrel énekli - tökéletes választás a folkos felvételhez. A nagylemez a kortárs indie popot magyar zenei hagyománnyal vegyíti. Az akusztikus gitáros-éneklős szerzemények izgalmas folkos, sanzonos, szvinges, cite- rás, cigányzenés, kávéházi körítést kaptak, ezáltal a hangzás nyüzsgőn nagyvárosi és sajátosan magyar. A környéket ismerők talán már a zene alapján beazonosítják a helyeket, de a könnyed, mégis sokatmondó, szellemes, olykor megmosolyogtató szöveg hallatán biztosan ráismernek az egyes helyekre. Petruska András gondolatait Babarci Bulcsú formálta dalszöveggé. A Metropolita zenés képeslap a 21. századi Budapestről. Nagyon korhű, nagyon élethű. (Szerzői kiadás, 2014) Értékelés: >#»#> A mi lexikonunk Dunaszerdahely. A (cseh) szlovákiai magyarok lexikonát mutatják be ma 18 órától a dunaszerdahelyi Vermes-villában. A Családi Könyvklub rendezvényének vendége a 480 oldalas, 3608 szócikket tartalmazó lexikon szerkesztője, Urbán Zsolt, akivel Lacza Tihamér beszélget, (k) Az amerikai és kanadai filmkritikusokat tömörítő Broadcast Film Critics Association (BFCA) hétfőn jelentette be jelöléseit. Az észak-amerikai filmkritikusoktól a legtöbb jelölést, összesen tizenhármat Alejandro González Inárritu Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című alkotása kapta - képünkön a film egyik jelenete. Ridiard Linklater Sráckor című filmje is a nagy esélyesek között van: nyolc kategóriában jelölték. (TASR/AP-feIvéteI) Exkluzív kötet Marton Éváról, korunk leghíresebb magyar operadívájának fényes pályaívéről Ha valaki győzni akar... Magabiztos, céltudatos, erős, elhatározásaiban megingathatatlan nő benyomását kelti Marton Éva a Helikon gondozásában most megjelent, Batta András által Mennyei hang címen megkomponált elegáns interjúkötet borítóján. Fotó: Emmer László. SZABÓ G. LÁSZLÓ Korunkjeles drámai szopránja ő, aki a könyv szerzője szerint szabadságra és győzelemre született, az élet színpadára is bátran kilépve. Ez van a szemében, az arckifejezésében, a tartásában. A megingathatatlanság, a törekvés, „a szédületes munkabírás, a fizikai és intellektuális, idegi és lelki terhelhetőség” - ahogy a szerző írja. „Megrendítő, ahogyan eljutott a Ferencvárosból Manhattan szívébe, a legtekintélyesebb operaházba, a Metropolitanbe.” Akárcsak az a páratlan bravúr, hogy „harminc évig szívta be a nemzetközi operahegyek csúcsainak ritka levegőjét”. Marton Éva az operaszínpadok legtekintélyesebb díváinak egyike még ma is, amikor előadóművészi pályáját már lezárta, visszavonult, s szakmai tapasztalatait növendékeinek, operaénekesi versenyek résztvevőinek adja át. „Az élet olyan, mint egy olimpia: nagy fegyelemmel és figyelemmel kell rá készülni, ha valaki győzni akar, és én akartam” - mondja a könyv első fejezetében. Ez a győzelmi vágy kísérte útján a legelső színpadra lépésétől fogva. Batta András kétszáz oldalas beszélgetéssorozata a könyv. Ahogy ő fogalmaz: íródeákja e kivételes, általa nagyra becsült és szeretett művésznek. Hét fejezetben kérdezi, faggatja, tereli őt, hogy megtudja, leírhassa róla mindazt, amit fontosnak, érdekesnek tart. Felmenőiről mesélve Marton Éva el is mondja: édesanyja, Krammer Ilona lévai származású, édesapja, Heinrich Béla családja stájerországi, onnan a német hangzású név. Három gyereket nevelt a mama, szakács volt az édesapa, így lett később egy pesti szálloda séfje. A háború okozta nehézségek ellenére két gyerekük (György és Zsuzsa) után a szülők még egy gyereket vállaltak, Évát, akinek születésekor a mama 20 aranykoronát kapott, mivel épp azon a napon (június 18-án) jött a világra, mint Magyarország akkori kormányzója, Horthy Miklós. Ennyit a szerencséről. A tizenhárom éves kislány - 1956-ban! - zongorát kap a szüleitől, s amikor az orosz tankok már lőnek Budapest utcáin, ő a hangszerét félti, ezért nem akar lemenni a pincébe. Később belép a Magyar Rádió Gyermekkórusába, ahol nem sok időt tölt, mert úgy érzi, a kóruséneklés nem az ő világa. Az ő hangja nem veszhet el másoké mellett. Sztoriból keveset tálal a kötet. A kevés közül az egyik legszebb: Marton Zoltán sebészorvos és Heinrich Éva „rendhagyó szerelmi duettje” - ahogy a szerző fogalmaz. Hol máshol, mint egy éjszakai ügyeletén ismerkedtek meg, ahol a frissen diplomázott orvos egy vakbélgyulladásra gyanakvó magas, sötétvörös hajzuhatagú amazont fogadott hajnalok hajnalán. A vizsgálat után kiderült, csak egy tisztességes gyomorrontásról van szó. A görcsoldó injekció hatására várva szépen elbeszélgettek, s pár szakszerű tanács után el is váltak - reggel nyolcig. Az ellenőrzés után már csak a randevú időpontját pontosították, és onnantól fogva nem volt megállás. Marton Zoltán később feladta orvosi pályáját, és felesége menedzsere lett. Van a könyvben egy 1972-es, Aczél György elvtársnak (a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának) címzett hivatalos levél is, a- melyben Marton Éva operaénekesnő a férje és gyermeke kiutazási engedélyét kéri Frankfurtba, miután az ottani Operaház szerződtette. Az engedélyt - nem kis várakozás után - meg is kapták, s 1972. szeptember 1-jén elkezdődött Marton Éva páratlan világkarrierje. Első igazi főszerepét a következő év őszén a bécsi Staatsoperben kapta, s a nagy európai áttörése is ehhez a színházhoz fűződik, a Turandottal. A New York-i Met- ropolitanben 4 ezer fős közönség előtt szólaltatta meg ugyanezt a szerepet, a milánói Scalá- ban ő énekelt először magyarul, ráadásul Bartók Béla A kékszakállú herceg vára Juditját. Moszkva, Firenze, Párizs, München, Brüsszel, Zürich, Marseille, Verona, Madrid, Bayreuth, Hamburg, San Francisco, Genf addig kipipálva. Jöhetett Buenos Aires, Chicago, Manila, Róma, Nápoly, Stockholm, Lille, Köln, Bonn, Salzburg, Boston, Barcelona, Houston, Avignon. Az operairodalom legjelesebb szerepeit osztották rá, a világ leghíresebb karmestereivel dolgozott. Kari Böhmmel, Solti Györggyel, Christoph von Doh- nányival, Giuseppe Patanéval, Lórin Maazellel, Zubin Mehtá- val. Énekelt Pavarottival, Do- mingóval, Carrerasszal. A Tos- cát 225-ször (több mint harminc évig), a Turandotot 191- szer (csaknem húsz évig) énekelte. A Metropolitanben Franco Zeffirelli, a Scalában Luchino Visconti rendezte. „Soha nem akartam olyan lenni, mint más, és soha nem akartam más lenni, mint amilyen vagyok” - szól a könyv záróakkordja, de Marton Éva azt is hozzáteszi: „Az embernek megvan az életben kijelölt helye, de az igazi feladat, hogy ezt meg is kell találni.” 0 megtalálta, s meg is őrizte. Erővel, hanggal, megszállottsággal. Fenyvesi Anna nyelvész volt a Comenius Egyetem magyar tanszékének vendége Mesterkurzus a nyelvek felélesztéséről ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Fenyvesi Anna nyelvész, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetője volt a legutóbbi vendége a Comenius Egyetem magyar tanszéke immár hagyományosnak tekinthető, Mesterkurzus című rendezvénysorozatának: Nyelvi revitalizáció a digitális korban című előadásában a veszélyeztetett nyelvek felélesztését, fellendítését segítő törekvések összefüggéseit tárta a hallgatóság elé. Az előadás bevezető szakaszában Fenyvesi Anna felhívta a figyelmet azokra a becslésekre, melyek szerint napjainkban a világ nyelveinek jelentős százaléka kihalófélben van. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy a ma beszélt mintegy hatezer nyelv 90 százaléka hal ki száz éven belül, ha a nyelvcsere- és nyelvvesztési folyamatok a jelenlegi ütemben haladnak tovább, de ez az arány még az optimistább előrejelzések szerint is legalább 50 százalékra tehető. Az ilyen jellegű adatokkal szembesülve jogosan fogalmazódik meg az a kérdés, vajon milyen történések következtében válik egy népcsoport nyelve veszélyeztetetté, melyek azok a tényezők, amelyek arra kényszerítik a beszélőket, hogy anyanyelvűk helyett egy másik nyelvet válasszanak a társas érintkezés eszközéül. Az előadó szerint meghatározó lehet például az, hány beszélője van az adott nyelvnek, hogy milyen generáció beszéli, hogy a szülők, nagyszülők megtanítják-e még gyermekeiknek, unokáiknak, illetve hogy milyen funkciókat tölt be a nyelv a társadalomban. A továbbiakban a nyelvi revi- talizációról mint szocioling- visztikai jelenségről esett szó. A fogalom leginkább „pozitív nyelvcsereként” vagy „fordított nyelvcsereként” értelmezhető, s maga az elnevezés elsősorban a nyelvi asszimilációval ellentétes disszimilációs törekvéseket jelzi. Egy kihalófélben levő vagy visszaszoruló, elnyomott és ennek következtében veszélyeztetett nyelv felélesztése, megerősítése történhet egyéni szinten; szűkebb körben - például olyan családok vagy kisebb közösségek szintjén, ahol már végbement a nyelvcsere, de a nyelvet cserélők úgy döntenek, hogy újratanulják elveszített nyelvüket illetve társadalmi szinten, amikor egy kisebbségi, nem domináns nyelv új nyelvhasználati színtereket hódít meg vagy vissza. Fenyvesi Anna végül bemutatta azt a FinUgRevita revitali- zációs projektet, amely a veszélyeztetett finnugor nyelvek (pl. a manysi, az udmurt stb.) feldolgozását célozta meg, s fő célja, hogy korszerű számítógépes elemzési módszereket alkalmazva online tartalmakkal támogassa ezeknek a nyelveknek a fennmaradását. (MiK)
