Új Szó, 2014. december (67. évfolyam, 275-298. szám)
2014-12-11 / 284. szám, csütörtök
4 I Gyümölcsös 2014. december • www.ujszo.com KERTÉSUDVARI Mit csinál a kertészkedő decemberben? ...Pihen, új szakirodalom után kutat, vagy újraolvassa az év közben kapott újságokat, szaklapokat, meghallgat egy-egy szakmai előadást. Gondoskodik a beraktározott zöldség, gyümölcs, virághagymák jó állapotáról. Barátaival meg-megkóstolják az újbort, nem kell-e lefejteni, kénezni. És ha az időjárás megengedi, megkezdi, majd folytatja a szőlő és a gyümölcsfák metszését. mikor nyáron, gyümölcsérés idején, a fák között járkálva le-lehajo- lunk a lepotyogott gyümölcsért, alig várjuk, hogy a fák leteremjenek, és legyen már rend a kertben - ezzel biztosan sokan vannak így. Most, amikor a téli ifjító metszést, tavasszal pedig a karbantartó metszést tervezgetjük, ismét arra gondolunk, hogy ez is látványos rendetlenséggel jár. A sok lemetélt vastag ágat (nyesedék) darabolni kell, a vékony rozsét pedig kévékbe kötni, hogy később felhasználható legyen, vagy ki lehessen vinni a kertből. A megmúmiásodott gyümölcsöt ugyanakkor mielőbb le kell szedni, mert belenő a fa háncsába, és sebeket okoz. A keletkezett nagy sebek sebbalzsammal való kezelése is sok időt és munkát jelent, persze a gyümölcsös nagyságától függően, és a munka rendetlenséggel is jár - ismét lesz tennivaló bőven. A metszés időpontja Télen, fagypont alatti időjárás esetén inkább az idősebb fákat metsszük, vagyis leginkább az ifjítást és az 5 évnél idősebb fák karbantartó metszését végezzük. Az alma- és körtefákat decemberben, a csonthéjasokat inkább szüret után, az őszibarackot kora tavasszal, ha kevés van belőle, akkor rügyfakadáskor metsszük. Mint a bevezetőben is említettem, többféle metszési módot különböztetünk meg. Kiültetés után végezzük el az első koronaalakító metszést - a korona kialakítása az alanytól függően 3-5 évig tart. Ezt követően évente karbantartó metszést végzünk, amit 8-10 év után ifjítással kombinálunk, s végül, amikor a fa már nem hoz évente elég új hajtást, a termése apróvá válik, ifjító metszést végzünk. A metszések típusai 1. A KORONAALAKÍTÓ Rendkívül fontos, meghatározó a fa életében. Szinte minden gyümölcsfajnál máshogy végezzük, legeltérőbb az őszibaracknál, ahol is katlan- vagy vázakoronát alakítunk ki. Ami ennél a metszésnél egységes, az az, hogy akár ősszel, akár tavasszal ültetjük ki a kis fát, a metszést tavasszal végezzük. Meghatározó még, hogy mindig „suhángot", vagyis egy- vagy kétéves oldalágakkal rendelkező fácskát ültetünk. A korona kialakítása a lassú növekedésű alanyok esetében (M9) általában 3-4, az MM 106-nál és a főleg mirabolánra oltott csonthéjasoknál 5 év. Itt dől el a korona magassága és alakja: karcsúorsó-, sudaras vagy katlankorona, sövény stb. ami pl. az M9-nél 2,3 m -, különben a terméshozam várakozáson aluli marad. 3. AZ IFJÍTÓ METSZÉS Az ifjító metszés kapcsán felvetődhet a kérdés: miért érdemes az öreg, netalán beteg vagy lejárt fajtájú fát még megmenteni? A választ a kertészkedőnek magának kell megadnia a kérdésre: lehet, hogy valaki vagy valakinek az emléke kötődik hozzá, vagy jó helyen van, megszoktuk, hiányozna, árnyékot tart, számunkra igen megfelelő fajta stb. A kikönyököltető metszés módjáról és fontosságáról (melyet karbantartáskor és ifjításkor is alkalmazhatunk) szó volt már lapunkban, most emlékeztetőül csak annyit, hogy a lerövidítendő 2. A KARBANTARTÓ METSZÉS A karcsúorsó-korona esetében váltogatjuk a karokat, félkarokat. Eltávolítjuk a rossz helyzetű gallyakat, ugyanakkor kialakítjuk - ha lehet, vízszintesen - az első- és másodrendű oldalágakat. Arra törekszünk, hogy a fák elérjék a tervezett rendszer magasságát gallyat, ágat ott vágjuk le, ahol felette egy kifelé tartó rövidebb hajtás van. Ezek után már a rövid hajtás lesz az ág folytatása, amerre növekedni fog. Ifjításkor előbb kivágjuk a fölöslegesnek tűnő gallyakat, ágakat, majd nekifogunk a drasztikus csonkításnak. Mivel általában vastag ágak fűrészelése jön számításba, ne szégyelljük, ha láncfűrészhez kell nyúlnunk. Amennyiben tőből távolítunk el egy vastag ágat, akkor a törzstől 20 cm-re bevágunk alulról az ág vastagságának feléig, majd 5 cm-rel távolabb felülről addig fűrészeljük, amíg az ág leesik. Ezt követően közel a törzshöz levágjuk a csonkot. Soha ne csonkoljunk mélyen, hogy a seb jól benőjön. Szakkönyvekben az ifjítás formáját a nyerges háztető alakjához hasonlítják. Ennek megfelelően az oldalágakat úgy próbáljuk lerövidíteni, hogy egy ilyen alakzatot hozzunk létre. Az egészséges gyökerű, törzsű alma-, körtefa ezt a drasztikus metszést általában túléli. Reakciója a sok vízhajtás kitermelésében nyilvánul meg, ezeknek javarészét már folyó évben tőből el kell távolítani, vázágnak a legerősebb hajtásokat tartjuk meg közülük. Belucz János kertészmérnök
