Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-21 / 267. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 21. Vélemény És háttér 7 Maďaričcsal a kulturális tárca élén jobban járunk, mint a parlament élén Tárca vagy parlament Jövő kedden. Ezzel a mondattal intézte el Robert Fi- co, ki lesz az új házelnök. A folyosói hírek szerint Marek Maďarič ajelölt. LOVÁSZ ATTILA A kulturális minisztert egyébként egyes ellenzéki képviselők is elfogadhatónak tartják. A Smer egyik koronahercege érdekes egyéniség - egyike azon kevés politikusnak a kormánypártban, akinek van víziója, ideológiája. Ezzel ugyan nem lehet jóllakni, mondaná a szép emlékű Ján Ľupták, e nélkül viszont a politika valóban nem más, mint káeftéként kezelt pártok gazdasági harca a koncért, amelynek megszerzésében az állam erőszakszervezeteit használják fel. A kulturális tárca vezetője mögött állítólag nem állnak gazdasági lobbicsoportok, ami miatt az igazán jövedelmező állami tisztségek osztogatása közben pont neki nem maradt jelentős hely. Miniszternek lenni ugyan hatalmi pozíció, de a kultúra nem vetekedhet a belügyi vagy a gazdasági tárcával, főleg egy olyan országban nem, ahol a hatalmi elitek viszonya a kultúrához - a legelfogadhatóbb kifejezést használva—lesajnáló. Maďarič viszont a tárca élén nem is állja olyan rosszul a sarat. A minisztériumnál alig vannak források, a költségvetési takarékosságra mindig elsősorban a kultúra fázik rá, műemlékek sora van katasztrofális állapotban, az ország nagyjából két és fél, valamit érő szimfonikus zenekart képes felmutatni, a művészeti képzés olyan, amilyen, az állami szubvenciók rendszere felemás. De aki valaha dolgozott minisztériumi projektekkel, várta a támogatást, az tudja, hogy Maďarič vezetésével aránylag zökkenőmentesen zajlottak a pályáztatások. Nemzetiségi kultúrafinanszírozás terén jártas emberektől tudom (olyanoktól, akikben megbízom, és akik letettek valamit az asztalra), hogy a támogatások szempontjából kevésbé problémás időszakok éppen Maďarič minisztersége idején voltak. A Smer politikájával lehet nem egyetérteni, bizonyos politikai lépések kapcsán még az is helytálló, hogy nem lehet vele egyetérteni (Maiina Hedvig- ügy, állampolgárság), demindig könnyebb a dolga az állampolgárnak és az elemzőnek is, ha tudja, hogy egy-egy politikus milyen értékrend mentén dönt, helyezkedik, politizál. EzértMad’a- rič jelölése a parlament élére az egyik legjobb kormánypárti döntés lehet. Mindenesetre elődjénél elfogadhatóbb lenne. A baj nem itt van. Maďarič nem lesz rossz házelnök, bár parlamenti tapasztalata nem sok van. A baj az új miniszternél kezdődhet. Mert ha Maďarič távozik a tárca éléről, akkor a kormánypárt egyik ideológusa, egyik műveltebb és megfontoltabb embere távozik onnan, s ha lehet hinni a szóbeszédnek, nincs valami nagy választék az utódját illetően. A kultúra is ágazat, tetszik, nem tetszik, de ha CSAK ágazat, az rettenetes. Akár egy mutyizó, akár egy műveletien miniszter katasztrófa lenne e tárca élén. Egy rossz házelnök a képviselők számára tragédia, egy rossz kulturális miniszter meg az országra nézve. Nos, innen nézve a dolgokat, Maďaričcsal a kulturális tárca élén jobban járunk, mint a parlament élén. Úgy járhatunk hát, hogy ha most a Smer egy jó javaslattal rukkol elő, csakis a kultúra iránti érzékenységünk okán nem tudunk elismeréssel szólni róla. KITŰNŐ HAZELNÖK MEGESKÜDÖTT, HOGY FOGALMA SINCS, MI AZ A CT... Fico és Maďarič (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Kenyér a porban LAMPL ZSUZSANNA Valamelyik nap egy fiatal azt kérdezte tőlem, szerintem neki, nem most, de majd néhány év múlva, lenne-e esélye arra, hogy a saját lakhelyén megválasszák polgármesternek. Mondta, hogy sok jó ötlete van és szeretne segíteni a városkáján, s úgy gondolja, némi előfeltételei is adottak, tekintve a szakmáját, a felkészültségét, a tudását, az emberszeretetét, a tenni akarását. Elgondolkodtam a tisztalelkűségén, mert ez az volt, nem naivitás, nem is hataloméhség, hanem színtiszta hit abban, hogy a jó elnyeri igaz jutalmát, akár ember, akár település (vagy mégis naivitás lenne ez?). De hogy lenne-e esélye? Miért ne? A jövő mindig tartogathat meglepetéseket. Itt van például ez a történet. Megyek az utcán, hátamon iskolatáska. A másik oldalon megjelenik egy részeg ember, dülöngélve tolja a biciklijét. A csomagtartón egy egész kenyér, aldcoriban úgy hívták, „virázskovf (múltkor láttam egy képet, amin ez a kenyér is a szocializmus relikviái között szerepelt). Ahogy ott dülöngél, észre sem veszi, hogy leesik a kenyér. Gondolkodom, hogy átfutok és felveszem, de félek, mert a szomszéd ház egyik lakója minden este részeg, és ilyenkor hangosan üvöltözve pofozza a családját. Mások is látják a porban a kenyeret, mégsem szól senki, csak somolyognak, de nem segítenek, pedig ők felnőttek. Akkor odalép egy fiatalember, felveszi a kenyeret, utána fut a részegnek. Ez a Kňažko, mondja valaki, s tényleg, én is megismerem, láttam a tévében, királyfit játszott egy mesében. Merthogy akkor még fiatal színész volt. S mit hoz a jövő? Sok évvel később ott áll a rendszerváltó barikádokon. Ott ül a vépéendrodában, ormótlan hócsizmában és tipikusan ronda, nyolcvanas évekbeli pólóban fogadja a szlovák parlament akkori elnökét, az elegáns Schustert. Sokkal később az egyikből polgármester (is) lesz, a másikból nem. A jövő szeret (velünk) játszani. Az is fontos, mondom a fiatalnak, hogy majd akkor, néhány év múlva, mire lesznek vevők az emberek. Ma már a vásárokban a politikai pártoknak és a független, valamint a magukat annak nevező jelölteknek is van sátruk, érthető módon, hiszen van, aki tésztát, sípokat és törökmézet árul, van, aki politikát (a függetlenség is politikai álláspont). És a vásárban mindenld felkészültnek, emberszeretőnek, a közösségéért tenni akarónak hirdeti magát, még az is, aki tudja, hogy a helybeliek tudják, hogy például lop, csal, hazudik. Mindez persze értelmezés kérdése, mert valakik szerint épp ez a felkészültség, a rátermettség, a beleva- lóság. S a választás? Sokkal ir- racionálisabb, mint hinnénk, mondom a csüggedni látszó fiatalnak. De attól te még hajolj le, és emeld fel a kenyeret. KOMMENTÁR Putyin magyarjai MOLNÁR IVÁN Magyar kézbe kerülhet a szlovák áramtermelés - röppent fel tegnap a hír. A Mól Csoport tagja, a pozsonyi Slovnaft és az MVM Magyar Villamos Művek ajánlatot tett a Szlovák Villamos Művek 66 százalékos, az olasz Énei energetikai társaság tulajdonában lévő részvénycsomagjának megvásárlására. Sokan bizonyára máris abban reménykednek, hogy ha a magyarok sikerrel járnak, Orbán Viktor magyar miniszterelnök fehér lovon belovagol a Szlovák Villamos Művek székházába, és Szlovákiában is meghirdeti a nagy nemzeti rezsicsökkentést. Az e heti fejlemények fényében azonban ennél sokkal földhözragadtabb forgatókönyvre kell felkészülnünk. Ha végül valóban a magyarok teszik rá a kezüket a szlovák áramtermelésre, azt akár ellenséges felvásárlásként is lehetne értelmezni, és korántsem azért, mert a szlovákok egy része nem különösebben kedveli a magyarokat. Már az Európai Bizottság is jelezte, hogy a Szlovák Villamos Művek iránt érdeklődők némelyike valójában az oroszok nevében tárgyal, ami különösen a magyar cégekre lehet érvényes. Ezt persze mindkét fél tagadja, a magyar-orosz energiaipari együttműködés azonban rég nem volt olyan szoros, mint most, ráadásul a politikusok is egyre gyakrabban szólják el magukat. Vlagyimir Putyin orosz elnök e héten bevallotta, hogy Magyarországra úgy tekintenek Moszkvában, mint Oroszország egyik legfontosabb partnerére. „Osztjuk a magyar vezetés készségét a konstruktív párbeszéd erősítésére, a tervezett, igen nagyszabású beruházási projektek közös megvalósítására” - fogalmazott az orosz elnök. „Magyarország fontos partnerként tekint Oroszországra. Örülünk annak, hogy együttműködhetünk a régió energiabiztonságának növelésében” - nyilatkozta e heti moszkvai tárgyalásain Szijjártó Péter magyar külügyminiszter. Orbán szerint pedig mindent megtesznek annak érdekében, hogy Magyarország a geopolitikai helyzetéből fakadó gazdasági érdekeit „kellő őszinteséggel és ravaszsággal” próbálja megvédeni. Mindezek fényében már kevésbé valószínű, hogy a Szlovák Villamos Művek megvételét követően Orbán fehér lovon jelentené be a rezsicsökkentést a cég székházában. Ha a magyar kormányfő valóban ellátogatna a cégbe, a legnagyobb valószínűség szerint szélesre tárná az ajtót, és előre tessékelné az oroszokat, akiknek az érdekeit valójában képviseli. Az orosz elnök egyik volt tanácsadója, Andrej Illarionov a napokban kijelentette: Putyin terjeszkedő törekvéseivel nem szabad kompromisszumot kötni, mert ez az önfeladással lenne egyenlő, márpedig szerinte a „putyinizmus” megállításához elengedhetetlen az Oroszországtól való energiafüggés visszaszorítása. Reméljük, erre azok is gondolnak majd, akik a Szlovák Villamos Művek eladásáról döntenek. FIGYELŐ Célkeresztben a pápa Az Iszlám Állam kitűzte a dzsihádisták fekete zászlaját a Vatikánban - legalábbis az interneten -, és meg akarja ölni a pápát, aki saját magát teszi könnyű célponttá. Tovább erősítették a Vatikánban a biztonsági intézkedéseket és felmerült Ferenc pápa elköltöztetése is a Szent Márta Házból - írta a Corriere della Sera. A pápai állam biztonsági szolgálata „magányos farkas” merényletétől tart. Augusztus óta az Iszlám Állam többször is megfenyegette a keresztényeket, a pápát és Róma városát. Az IÁ egyik videofelvételén a Szent Péter tér közepén álló obeliszk látható - fotómontázzsal - a dzsihádistákzászlajával. A Vatikánban senki sem felejtette, hogyan nyitott tüzet Ali Agca török terrorista II. János Pálra 1981. májusában a Szent Péter téren. A biztonságiak most is szabadtéri támadástól tartanak, de nem zárható ki, hogy a merénylők pilóta nélküli drónnal próbálkoznának. Aggodalom kíséri a pápa november 28-30. közötti törökországi látogatását is. Bár a helyi hatóságok feladata az egyházfő biztonságának garantálása, már a vatikáni biztonsági szolgálat emberei is Törökországban vannak. A testőrök dolgát maga Ferenc pápa nehezíti meg, akit még arra sem tudták rávenni, hogy páncélozott gépjárművet használjon. Köztudott, hogy a pápa minden biztonsági korlátozást nehezen visel, és nem hajlandó lemondani szokásairól- elsősorban arról, hogy közel menjen az emberekhez a legnagyobb tömegben is. Elvetette az átköltöztetését is. A Vatikán ugyanis túl érzékeny célpontnak tartja a pápai állam kapuihoz közeli, kevéssé védett Szent Márta Házat, melynek menzájára kívülről szállítják az ételt. Elődeivel ellentétben Ferenc pápa nem hajlandó a Vatikán belsejében található apostoli paloták pápai lakosztályába költözni. (MTI)
