Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)

2014-11-20 / 266. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 20. Vélemény És háttér 7 A gyakorlatilag nem létező SDKÚ szerint a jobboldali pártok „könnyed kríziséről" van szó Önreflexió nélkül Több lett a független, a négy évvel ezelőttinél több helyen győzött a Smer - ezt hozták a hét­végi önkormányzati vá­lasztások. MÓZES SZABOLCS Ha van a múlt szombatnak vesztese, akkor az a szlovák jobboldal. Szinte mindegyik jobbközép párt vesztett koráb­bi pozícióiból, ám a vereség tényénél katasztrofálisabb az önreflexió teljes hiánya. „Megdőlt a fáma, hogy csak pozsonyi párt vagyunk” - mondta az SaS egyik arca, mi­után, kiderült, hogy a főváros képviselő-testületében nem lesz képviselőjük. Merthogy amúgy öt polgármestert ad az egykori kormánybuktató kor­mánypárt. Értik? A KDH el­vesztette polgármesterei ne­gyedét, ám Ján Figeľ győze­lemről beszélt. Merthogy a va­kok között félszeműként a pár­tok versenyében ismét övék lett a második hely. Az SDKÚ - amely regionális szinten gya­korlatilag megszűnt létezni - elnöke pedig azt közölte: a jobboldali pártok könnyed krí­ziséről van szó, amit kihasz­náltak a függetlenek. Könnyed krízis - jegyezzük meg jól ezt a szókapcsolatot. (Főleg most, hogy az SDKÚ már a parla­mentben sem létezik, miután egyik képviselőjének távozása miatt megszűnt a frakció.) „Segítettünk megbuktatni Ftáčnikot” - ezt már a jobbol­dal potenciális megmentője, Radoslav Procházka mondja Pozsonyról. Az a Procházka, aki tavasszal elhúzta a mé­zesmadzagot Ivó Nesrovnal előtt, hogy végül szeptember­ben a semmiből előrántott, nulla ismeretséggel és kariz­mával bíró Tatiana Kratochví- lovát indítsa főpolgármester­nek, akit a választások előtt az ő tudta és akarata ellenére visszaléptetett, beállva Milan Kňažko mögé. A mögé a Kňažko mögé, aki végül harmadik lett, mert­hogy megverte őt egy bizo­nyos, egészen a legutóbbi he­tekig a futottak még kategóri­ájába tartozó Ivó Nesrovnal. Ismerős a név? Hát persze, majdnem ő lett a Sieť jelöltje. Lehet, hogy Nesrovnal már nem is bánja, hogy végül füg­getlenként indult... Olykor nem árt az őszinte beszéd. Persze érthető, hogy a jobboldali pártok legalább utókommunikációval próbál­ják menteni a menthetőt, ez a politika sajátja. Ám ezt már senki sem veszi be. Jó ideje. A szombati volt az utolsó vokscsata a 2016-os parla­menti választásokig. Ha a pár­tok befelé is ennyire őszinték lesznek, akkor ismét a válasz­tók fogják levonni helyettük a konzekvenciákat. 2016 már­ciusában. Az eredmény pedig ismét csúfos vereség lesz. Tényleg azt szeretnénk, hogy gyerekeink egy korrupt, kémiai szerekre épülő sportipart nézzenek? Nem mindegy, kit csodálunk FELEDY B0T0ND Újabb csúnya korrupciós bot­rányba szaladt bele a világ fut- ballszövetsége, a FIFA. Lassan a versenysportok inkább gladiá­torjátékokra hasonlítanak a le­zsírozott meccsekkel, a pályán szívleállás miatt életüket vesztő játékosokkal, a számtalan dop­pingszerrel, teljesítményfoko­zóval. Mi értelme az így felfújt és kipukkadt versenysportnak? A cél alighanem az lett volna va­lamikor az állami sportfinanszí­rozásban, hogy mindenki vé­gezzen megfelelő mennyiségű heti testmozgást. Hogy az embe­reket erre késztetni kell, az már a modem kor eredménye, koráb­ban a többség épp eleget moz­gott, csak még fizikai munka volt a neve. Most a testmozgás utáni hajszában ott tartunk, hogy sör­rel és chipsszel a kezünkben ösz­tönöznek arra, hogy azt nézzük, másokhogyan mozognak. Persze még ezzel sem lenne baj, a szurkolásnak is megvan a lélektana, pszichológiája, élve­zeti faktora. De hogy lehet vala­minek szurkolni, ha jól be kell hunyni a szemünket, hogy el­higgyük, valódi és fair küzdelem zajlik? A FIFA legújabb botránya igazából csak hab a tortán. Egy svájci bíróságon büntetőkerese­tet indítottak a 2018-as orosz és a 2022-es katari vb-rendezés odaítélésének körülményei mi­att. Magyarán, vesztegetéssel, korrupcióval vették rá a FIFA- küldötteket, hogy e két ország­nak adják a rendezés jogát. A bi­zonyítékok elengedőek ahhoz, hogy perre vigyék a dolgot; de a FIFÁ-nak mégsem elegendőek arra, hogy másnak adja a rende­zést. Hiszen akkor a saját vétkes­ségét is elismerné. Eric Cantona egykori kiváló futballista csak annyit mondott a FIFA-ról, hogy a korrupció révén „nagyobb a hatalma, mint a világ bármelyik kormányának”. Kiderült, hogy a legutóbbi vi­lágbajnokságon is volt meccsbe­folyásolás. Az olimpiákon sorra buknak meg kevésbé tehetséges vegyészek sportolói a dopping­teszten, míg mások az éldop- pingcsapatban emberfeletti tel­jesítményt nyújtanak. Egyes magyar sportolók is műanyag húgyhólyaggal jártak az athéni olimpián vizeletvizsgálatra. Kü­lön tudományág lett, hogyegyes szereket meddig lehet a vérben kimutatni. Ez sport?! Tényleg azt szeretnénk, hogy gyerekeink egy velejéig korrupt, kémiai szerekre épülő sportipart nézzenek? Tévesszük meg őket, hogy mi méltó az életben valódi csodálatra? Persze vannak spor­tok és sportágak, amelyeket nem ért el a kapitalizmus; de sajnos az olimpiai érem csillogása sok államot elvakít. A társadalmi felelősség súlya alatt pedig akkor kezdhetünk el igazán izzadni, ha megnézzük, mennyit költ például a magyar állam versenysportra (alapvető­en olimpiai felkészítésekre, lát­vány- és labdasportokra), és ez­zel szemben mennyi jut az úgy­nevezett szabadidősportra - vagyis a tömegsport állami fi­nanszírozására. A stadionépí­téssel, adókedvezményekkel, olimpiai sportokkal, a Forma-1 és a futball kiemelt állami támo­gatásával messze kétszámjegyű milliárd forintnál áll meg a számláló, míg a szabadidősport­ra egyszámjegyű milliárd ma­rad. Egyébként kiszámolni sem egyszerű az összeget, annyiféle költségvetési forrásból ömlik a támogatás a versenysportba. Vannak szakértők, akik szerint messze meghaladja a százmilli- árdot is az össztámogatás. Pedig mi a nagyobb befekte­tés? Az egészségügyi rendszert nem a kórházakban, hanem az egészségmegőrzés, így a sporto­lás terén kell kezdeni finanszí­rozni. Ma a tömegsportba fekte­tett egy forinton holnap sok kór­házi forintot spórolhatna meg az állam. Ehelyett versenyzőket fi­nanszírozunk államilag. Ha olyan jók, fizesse őket a szpon­zor! Ha nem jók, ne fizessük őket. Ha utánpótlást kell nevel­ni, azt viszont kezdjük a legalsó fokon, és mindenkinek legyen elérhető a szabadidősport, ne csak a fociakadémia! A szerző magyarországi pub­licista GLOSSZA Oldódjunk! KOCUR LÁSZLÓ Az internetes fórumokon és a közösségi médi­ában mégnem értek véget a választások. Azt, hogy nem mindegyik településen az européer normák szerint zajlott a kampány, az is jelzi, hogy az emberekben iszonyatos feszültségek halmozódtak fel. A közösségi média pedig lehetőséget teremt arra, hogy a fölös (?) indulatok a jótékony akkumulációs peri­ódus kiiktatásával a világba okádódjanak. Az írás kézirata szerdán került sajtó alá, e napon még mindig voltak, akik a polgármesterek személyét, vagy a képviselő-testületek össze­tételét oldották. Persze, a traumákat ki kell beszélni, hogyne nyomasszanak, ne feszítsenek belülről, és vannak, akik azt hi­szik, hogy a Facebookaz agora. Egyvalamit azonban jó, ha mindenki tudatosít, még a hőbör- gők is: a kampánynak vége. Ott, ahol nem támadták mega végeredményt, négy évig az a polgármester fog állni a telepü­lés élén, és az a képviselő-testület fog működni, amelyet szombaton megválasztottak. ízlelgessük kicsit a kifejezést. Forgassuk elménkben. Kóstolgassuk. Vá-laszt-va. Ellenérvet természetesen erre is olvastam az okosoktól: „mer’ a XY-t azok választották meg, akikbe lettek csapva, meg lettek vezetve”, meg persze a hülyék, éretlenek, értedének. Szerencsére 2014- ben már kevés új dolgot kell kitalálnunk, ha politikáról van szó; azt még a liberális demokráciától igencsak távol álló Ká­dár János is megmondta- nem fogják elhinni - már 1957 au­gusztusában, a kisújszállási, új kenyér ünnepén tartott beszé­dében, hogy „olyan rendszert, ami mindenkinek tetszik, nem lehet csinálni, emberek”. Az eredményeknépi interpretáció­ját figyelve ez most sem sikerült... Nyilván mélyreható társadalom-lélektani vizsgálatot igé­nyelne annak megállapítása, hogy az árkok nálunk- a felvi­déki magyarság körében, a szlovákiai, és a kelet-közép-euró- pai társadalmakban - miért mélyebbek, mint a világ boldo­gabb tájain? Miért van az, hogy egy 2014-es választáshoz való negyedik-ötödik hozzászólásban már arról van szó, kinek volt az apja kommunista? Talán mert túl sok társadalmi trauma maradt kibeszéletlenül, feldolgozatlanul, elfojtva. A felvidéki magyarok között különösen. Persze, azt nem állíthatjuk, hogy a feszültség csak emiatt van - vannak, akik egyszerűen gyári­lag idegbetegek-, de a vereség feldolgozásának mikéntjében biztos, hogy ennek is van szerepe. Hiszen még a kommunista félmúlttal sem néztünk szembe, nem még az azt megelőző dolgokkal. És ez nem is fog máról holnapra menni. Addig is igyekezzünk nem baltát állítani szomszédunkfejébe csak mert nem arra szavazott, akire mi. FIGYELŐ Gratuláció mészárláshoz Horvátország európai par­lamenti képviselői elítélő ál­lásfoglalást várnak az EP-től Vojiszlav Seselj szerb radiká­lis politikus, hágai vádlott megnyilvánulásai és ideigle­nes szabadlábra helyezése miatt - írták a horvát lapok. Andrej Plenkovic konzervatív EP-képviselő közölte: lobbiz­nak azért, hogy Brüsszel egy­értelműen ítélje el, hogy a há­gai Nemzetközi Törvényszék rákbetegsége kezelése miatt ideiglenes szabadlábra he­lyezte Seseljt. Plenkovic azt mondja, Seselj instabilitást okoz Szerbiában és a környe­ző országokban. Seselj egyéb­ként kijelentette, esze ágában sincs visszatérni Hágba. Horvátország minden tájá­ról tízezrek érkeztek tegnap Vukovárra, hogy a város dél­szláv háború idején történt elestének 23. évfordulóján le­róják kegyeletüket az áldoza­tok előtt. Viszont a háborús bűnökkel vádolt Seselj a szerb radikális párt honlapján a vu- kovári évforduló alkalmából gratulált a csetnikeknek (a mészárlásokat végző szerb szabadcsapatoknak), hogy 23 éve három hónapig tartó ne­héz harcokban „felszabadí­tották” a várost. A nyilatko­zatban az is leírta: pártjával mindent megtesz azért, hogy a volt krajinai területek, va­lamint Vukovár városa újra „Nagy-Szerbiához” tartozzon. A délszláv háború kezde­tén, 1991. november 18-án szerb fegyveresek áttörték a horvát honvédelem állásait Vukovámál, a város kórházá­ból 261 embert- sebesülteket, orvosokat, nővéreket - bu­szokba zsúfolták, majd két napppal később egy mező- gazdasági telepen kivégezték őket. Több mint ötezer embert szerbiai fogolytáborokba hur­coltak, közülük sokakat ma is eltűntként tartanak nyilván. Ivó Josipovic horvát elnök levélben fordult Theodor Me- ronhoz, a hágai Nemzetközi Törvényszék elnökéhez azért, mert szerinte Seselj gyűlölet­beszéde veszélyezteti a stabi­litást és a békét Délkelet-Eu- rópában. Újabb kijelentései után azt mondta: Seseljnek az üyen szégyenteljes megnyil­vánulások miatt kell vissza­mennie Hágába. (MTI) Pavol Frešo minipárt-elnök'

Next

/
Thumbnails
Contents