Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-20 / 266. szám, csütörtök
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 20. www.ujszo.com A magyarázat, hogy Bezák érsek megtiszteltetésnek veheti, hogy személyes áldozat árán hozzájárulhatott a változásokhoz, most elfogadhatatlan Hogyan váltsunk le egy püspököt, avagy a vatikáni csendes forradalom VRABEC MÁRIA Úgy tűnik, két és fél év múltán Szlovákiában is mindenki belefáradt a Bezák-ügybe. Néhá- nyan annyira vágynak a happy endre, hogy hajlamosak annak tekinteni Ferenc pápa új, a püspökök menesztésére vonatkozó rendeletéit is. Mással nem lehet magyarázni az össznépi lelkesedést, amely úgy általában is, de Róbert Bezák érsek ügyét tekintve pedig végképp megalapozatlan. Mégpedig azért, mert azt, hogy mi hangzik el a „testvéri párbeszéd” keretében „az illetékes autoritás” és a püspök között, a hívőknek esélyük sincs megtudni. Ők továbbra is legfeljebb olyasféle magyarázatot kapnak, mint Bezák érsek esetében: hiszen tudja ő jól, miért vál- tottákle. A pápai rendeletek szerint némely különleges esetekben a kompetens személy megfontolhatja, hogy a püspököt megkéije a lemondásra. A rendelet 5. cikkelye hangsúlyozza, hogy az ilyen különleges kérést az illetékes személy közli a püspökkel, „ismerteteti a kérés okait és testvéri párbeszéd keretében meghallgatja a püspök érveit”. „Testvéri párbeszéd” Vegyük tehát sorjába. Mivel a rendelet ezt pontosan nem határozza meg, feltételezzük, hogy püspökök esetében a pápa, a szentszéki államtitkár, a püspöki kongregáció prefektusa és az adott országban működő nuncius lehet a kompetens személy. Valamelyikük tehát magához rendeli a püspököt, ismerteti vele kérése okait és baráti hangnemben felszóh'tja a lemondásra. Vajon mi a garancia, hogy ezek az okok nem lehetnek ismét klerikusok és laikusok névtelen levelei, vagy éppenséggel a pápa szomorúsága, mint Bezák érsek esetében? Vagy, hogy a párbeszéd nem merül ki annak közlésében: ha nem hajlandó lemondani, leváltjuk? Ilyen esetekben ugyanis mindig a feljebbvaló határozza meg a kommunikáció hangnemét, tartalmát és formáját, és ő szabja meg azt is, hogyan prezentálják az eredményt. Az a püspök, akinek így megmagyarázták az okokat és ezután lemond, a nyilvánosság előtt örökre az lesz, aki belátta, hogy nincs mit keresnie a hivatalában. Amíg a püspökök leváltása pusztán „adminisztratív lépés” volt, ahogy azt a cseh Vlk bíborosnak megmagyarázta a püspöki kongregáció prefektusa, Ouellet bíboros, a magyarázat terhe a Vatikánra hárult. Most a gyanú árnyéka örökre azokra vetődik, akiket beidéznek egy kis testvéri párbeszédre. Meghallgatás helyett hallgatás Természetesen nem lehet kizárni, hogy tényleg minden körülményt megmagyaráznak, az érintett püspököt figyelmesen meghallgatják, érveit fontolóra veszik és végül az illetékes személy igazságos döntést hoz. Még az is lehetséges, hogy ezentúl mindenkivel, akit névtelen levelekben jelentenek fel, testvéri dialógust folytatnak a Vatikánban. De a Bezák-ügyben tapasztaltak alapján semmi okunk ezt hinni. Sem vele, sem azokkal a hívőkkel, akik imákkal és petíciókkal támogatták, két és fél éve nem hogy párbeszéd nem folyik, szóba sem áll velük a Vatikán. A leváltott érsek egyetlen levelére sem kapott választ az illetékesektől, senki nem magyarázta meg leváltása okait, a pápa annak ellenére sem fogadta, hogy öt hónapja egy nyilvános audiencián személyesen kérte ezt. A két hete elfogadott rendelet nem visszamenőleges hatályú, Bezák érsekre nem vonatkozik. De nem kellene a döntések indoklásának és a testvéri párbeszédnek pápai rendelet nélkül is természetesnek lennie az egyházban? Mert ha nem így van, akkor most is csak írott malaszt marad az egész, és az illetékes személyek úgy fogják értelmezni, ahogy épp megfelel nekik. Ebből a szemszögből nézve Bezák érsek még szerencsés is, mert legalább senki nem állíthatja, hogy mindent megmagyaráztak neki. Már ha nem tekintjük ennek a nunciustól kapott ukázt: megy magától vagy leváltják. Nem keU több Bezák-ügy Lehet, hogy sokan szívesen látnának a püspökök lemondásáról szóló rendeletben csendes vatikáni forradalmat, de számomra inkább a minden eshetőségre való felkészülésnek tűnik. Semmi szükség még egy Bezák-ügyre, ezért az illetékes személyek bebiztosították magukat. Nem vagyok teljesen pesszimista, nem zárom ki, hogy az egészből még valami jó is születhet, s a rendelet egyike lesz a római kúria megreformálásához vezető lépéseknek. De Bezák érseken már nem segít, hiába van tele a sajtó azzal, hogy a pápa miatta változtat az eddigi szabályokon. Ezért nem szabadna megelégedniük ezzel a kozmetikázással azoknak, akik úgy érezték, igazságtalanul, sőt tisztességtelenül jártak elBezákkal. Az a magyarázat, hogy ez volt a küldetése, sőt, megtiszteltetésnek veheti, hogy személyes áldozat árán is hozzájárulhatott a változásokhoz, talán száz év múlva, a történészek számára lesz elfogadható. Számunkra itt és most semmiképp, mert egy emberről van szó, akit méltatlan sérelem ért. Nemde épp az ember az, aki az egyház számára a legfontosabb? OLVASÓI LEVÉL Eddig jutottunk Aki a szocializmusban is élt megközelítően annyit, mint annak megdöntése után, az másképp érzi és értékeli a szabadságot, mint aki a bársonyos forradalom után születetett. Az azóta felnőtt generációnak természetes az, amit nekünk csak a forradalom hozott meg. A pozitív társadalmi fordulat megnyitotta az utat az emberhez méltó élethez, s ha nem úgy alakult, ahogy elképzeltük, annak az a magyarázata, hogy a politika gyakorlói nem azt a szerepet .játszották el”, amiért a politika van. A visszatekintésnek az ad különleges hangsúlyt, hogy újból egyetlen politikai erő határozza meg a társadalom működését, s mint egy rossz álom, kerékkötője az alkotmánnyal deklarált szabadság, demokrácia és a jogállam kibontakozásának. 1989 novemberének hűvös, mégis lelket melengető estéinek felejthetetlen a hangulata. Olyan közel, mint akkor, csakanagy változásoknál kerülnek emberek egymáshoz. Ezért is furcsa 25 év után az kusza közhangulat, öröm és bánat csap össze az emberek elméjében, hogy hova jutottunk és hova is juthattunk volna. Mert, hogy jóval messzebbre, az biztos. Csodálkozhatunk, hogy életünknek talán a legjelentősebb társadalmi fordulata óta már 25 esztendő eltelt és a forradalom vívmányainak átültetése az életbe még mindig várat magára. Jóba Mihály LOVESZAROK A meglepetések választása Túl vagyunk az önkormányzati választásokon, ideje levonni a tanulságokat. Bár sok esetben a végeredmény úgy alakult, ahogy vártam és a Híd párt szerintem elfogadhatóan teljesített - a hétvége óta több polgármesterünk van, és a déli községekben is erősödött jelenlétünk -, azért voltak meglepő tendenciák is, amelyeken érdemes elgondolkodni. Az elsőt ezek közül leginkább a fővárosban tapasztaltam meg, és ez a függetlenek előretörése. Nem elég, hogy Ivó Nesrovnal szerezte meg a főpolgármesteri széket - amihez ezúton is gratulálok neki -, de több városrész is független polgármestert választott, a képviselők között pedig egyenesen taroltak a pártokhoz nem kötődő jelöltek. Ez a tendencia komoly kihívást jelent a politikai pártok számára, de azt hiszem, a szavazók is csak később szembesülhetnek döntéseik következményével: olyan ez, mint zsákbamacskát venni, a választó nem igazán tudja, mit várhat tőlük, nincs mögöttük fix háttér. Sokukat a jelenlegi politikai légkör, és nem az eddigi munkájuk vagy értékrendjük miatt választottak meg. A pártokkal sok gond van ugyan, de a pártok jelöltjeiről legalább tudni, hogy van mögöttük egy szervezet és egy ideológiai vonal, amihez tarta- niukkell magukat. A második meglepetés számomra a Híd-MKP összefogás kudarcavolt Komáromban. Kudarcról van szó, hiszen Czíria Attila a két párt támogatásával sem tudta megszerezni a polgármesteri széket, igaz, az Összefogás Komáromért kép- viselőjelöltjeinekjó része végül mandátumot szerzett. De a komáromi választók egyértelműen elutasították a szoros együttműködés ilyen formáját, ezzel fontos jelet adva a szlovákiai magyar politikai döntéshozóknak arról, hogy önmagában az összefogás még nem jelenti azt, hogy siker is lesz. Ez a két tendencia hasonló reakcióra kell, hogy késztesse a standard politikai pártokat. Azt gondolom, a pártoknak, köztük a Hídnak is, világosabbá kell tenniük potenciális szavazóik számára, mik a pontos célkitűzéseik és ezeket hogyan szeretnékelémi.Többetésjobbatkell mondani a független jelölteknél, az összefogás formáinak keresése helyett pedig a tartalmi együttállást kell keresni a potenciális partnerekkel. A Híd ezen a fronton már megtette az első, kulcsfontosságú lépést azzal, hogy megjelentette a Polgári Vízió 2016 című stratégiai programját, amely úgy a választók, mint a politikai partnerek számára segít eligazodni a Híd célkitűzésein. A következő időszakban sok energiát szeretnénk arra fordítani, hogy minél több emberrel megismertessük, mit is gondolunk, ezúton is válaszokat adva a fenti kihívásokra. Azért is, hogy 2016-ban már ne érjenek minket meglepetések. Sólymos László, a Híd frakcióvezetője i < E '03 INI É OO 'O '03 > '(L> N 00 N '03-c C E C N '03 s__ '03 N co E co 03 -*—> <U 03 _Q QJ a cn o O '03 v: 3 £ w Q Mit keli tennie? Rendelje meg negyed évre az Új Szót és megajándékozzuk 2 DVD-vel! Ez a lap jár Önnek!
