Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)

2014-11-13 / 261. szám, csütörtök

nyék alapján erre is megvan az esélyem. Magyarországon is van­nak teszthorgászok. Mi a helyzet Szlovákiában? Magyarországon úgy működik a dolog, hogy a legismertebb teszhorgászok (például Döme Gábor) meg­kapják a botokat, felszerelé­seket, de a szabadidejükben pecáznak. Szlovákiában még szerényebbek a lehetőségek, itt a gyártók, forgalmazók gyártási áron adják a ver­senyzőknek a felszerelést, anyagot. A feeder közismerten finom szerelék. Nem biz­tos, hogy például egy re­kordlistás pontyot ki lehet venni ezzel a módszerrel. Az mindig a tereptől függ. jómagam is fogtam 16 kilónál súlyosabb pontyot Mere- nyén. Igaz, szerencsém volt a hellyel, mert akadós, gazos terepen bizony kicsi az esély egy kapitális hal kifárasztásá- ra. De a horgásztavakon, ahol kevesebb az akadó, ezek a ruganyos botok gyakorlatilag bármekkora hallal elbírnak. Sok helyen kagylós az aljzat, sok az akadó, ezért is használnak dobóelőkét. Magam is szoktam, de nemcsak az akadok miatt. A gyakori dobások megviselik a zsinórt, ezért van szükség néhány méter dobóelőkére. Hadd tegyem hozzá, hogy fonottat sosem használok, inkább monofilból vasta­gabbat. Ha mondjuk 0,12-es főzsinórral horgászok, akkor 0,14-es dobóelőkét teszek föl. Ha az ember például keszegezik, és kétpercenként dob, erre elengedhetetlenül szükség van, hogy ne kelljen állandóan cserélgetni az elrongyolódott zsinórt. A horgászat időigényes szórakozás. Mivel foglal­kozik „civilben", s milyen gyakran tud horgászni? Horgászboltom van, így kissé szabadabb vagyok az átlagnál. Hetente egyszer biztosan kimegyek, főleg hétvégeken, de nyáron akár hetente kétszer, többször is, esténként leugrok a Dunára. Ez is a feederezés egyik elő­nye, hogy másfél-két óra is elég hozzá. Rákosnál ennyi idő csak az előkészületekre kell. Milyen szereléket aján­lana egy horgásznak, aki feederezni szeretne, hogy a pénztárcája is elbíija? Nem kell szuperlatívu- szokban gondolkodni. Gye­rekeknek, kezdőknek már vehetünk akár 30-40 euró értékben is olyan szettet (bot, orsó, zsinór), amely megfelelő. Nem mindiga legdrágább a legjobb. Ne­kem sincsenek ezer eurós botjaim. A lényeg, hogy mindent tudjon a szerelék, „ráálljon" az ember keze. Mihez kezd télen, ha befagynak a vizek? Ilyenkor sem teszem le a botot. Magyarországon van néhány meleg vizű tó, ahol télen is lehet pecázni. Ilyen például a tatabányai. Oda járunk át időnként. Kedvenc vize? Most is, mindig is a Duna volt a legkedvesebb vizem. (Kövesdi Károly) Gondolom, már másokkal is előfordult, hogy november­ben elindultak a kedvenc tavukra pecázni, és eredménytelenül kellett visszafordulniuk, mert a tiltó táblával szembesültek. Az őszi haltelepítés után ugyanis a víz bérlője (fenntartója) 14-30 napos horgászati tilalmat rendelhet el. Ami lehet változó, és vonatkozhat csak az éppen telepített halfajtákra, leggyakrabban a pontyra, de lehet általános tilalom is. Az is előfordul, hogy lehet mindenre horgászni, de a telepített fajtát vissza kell engedni. Ez eddig rendben is lenne. A helyi szervezetek többsége azonban (tisztelet a kivé­telnek) nem tartja fontosnak az alapvető tájékoztatást a haltelepítésről. Úgy gondolja, elég, ha kiragasztja a telepítés és a védelmi időszak lejártának időpontját a tóparton álló táblára. Aztán horgász legyen a talpán, aki az összes elérhető és általa látogatott víz esetében be akarja gyűjteni az információkat: mikor, hová mehet kedvenc hobbijának hódolni. Vagy körbe- teiefonálja az ismerőseit, barátait, vagy megpró­bálja elérni a szervezet ügyintézőit. Utóbbival próbálkoztam magam is a minap. Nem írom le az összes részletet, hány telefonomba került, kikkel beszéltem, ki mit tanácsolt, hol kezdjem és folytassam a nyomozást tilalom-ügyben. Egy konkrét ha­lastó érdekelt ugyanis, amely a pozsonyi 3-as alapszervezet vize. A lényeg: talán ott is telepítettek, ahová éppen pecázni mennék, de talán hívjam fel még XY-t, ő biztosan tudni fogja. Talán. Legbiztosabb azonban, ha kimegyek megnézni a táblát. Hogy éppen ezt akartam elkerülni? Pech. Ma már alig találunk olyan horgászszervezetet az ország­ban, amelynek ne lenne internetes honlapja. Az elektroni­kus információk korában ez már joggal elvárható minde­nütt. Sok szervezet a közösségi oldalakon is jelen van, és tárt karokkal várja a „lájkolókat". A fotógalériákban óriási fogásokkal csalogatják a horgászt, nem beszélve a kéretlen reklámok özönéről, amelyek a pecás zsebére spekulálnak. Ha azonban alapvető tájékoztatásról van szó, olykor úgy érzi az ember, hogy megragadtunk a középkorban. Kövesdi A tó jellegéből adódik, hogy itt a bal partról horgászik min­denki a jobb ol­dalt övező nádas előtt, amely kb. 60 méteres dobásokat igényel. A pontos dobások­nak itt óriási szerepük van. Sándor ennek megfelelően centiméterekre dobált a nádfal elé. Öröm volt nézni, ahogy fél négyzetméternyi körben csobbant a szerelék, valahányszor megsuhintotta a feedert. Sándor egyébként évekig úszózott (rákossal) versenyszerűen, de pár éve őt is rabul ejtette a feedere­zés. Mi a varázsa a feeder- nek, hogy egyre többen hódolnak ennek a mód­szernek? A legfontosabb előnye, hogy aránylag egyszerű horgászmódszer. Az ember összerak egy botot, felrakja a kosarat, horgot, megkeresi a törést a fenéken, és már dobhat is. Miért fontos a törés? A halak szeretnek a tö­réseken tartózkodni, ezért elsősorban itt kell megkeres­ni őket. Ami azzal jár, hogy megmérjük a mélységet. Ez aránylag egyszerű: felteszek egy bizonyos súlyú kosarat vagy ólmot, aztán számolok. Fejből tudom, mekkora súly mennyi idő alatt koppan a fenéken. Idén tagja volt a szlovák válogatottnak az írországi feederező világbajnok­ságon. Hajói láttam, a szlovákiai csapat a közép­mezőnyben végzett. A feederezés tulajdonképpen a legegyszerűbb módszer, állítja egy profi horgász Nincs szükség A LEGDRÁGÁBB SZERELÉKRE A dunaszerdahelyi Tomanovics Sándor horgá­szatát a minap volt módomban megfigyelni az albári tőzegtavon. Aznap szerényen kaptak a halak, Sándor barátunk azonban nem sokat törődött a halak kapókedvével. Szinte állan­dóan fárasztott. Ahogy mondani szokás, szak­mánybán fogta a kárászokat, dévéreket. Igen. Az eredmény ismeretében úgy mon­danám, hogy tanulga­tunk, fejlődünk. Igazából nehéz felvennünk a versenyt például az angolokkal, akik szó szerint ebből élnek. Mi inkább hobbiszinten csináljuk. Náluk a nagy horgászcikkgyártók ren­desen megfizetik a teszt­horgászokat, ami azt jelenti, hogy nem csak felszerelést, anyagokat stb. kapnak ingyen, de a napjukat is megfizetik. A jövő évi hollandiai vb-n is szeretne ott lenni. A hazai válogató verse­I Horgászat 2014. november • www.ujszo.com ÚJ szó HOBBI I

Next

/
Thumbnails
Contents