Új Szó, 2014. november (67. évfolyam, 252-274. szám)
2014-11-12 / 260. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2014. NOVEMBER 12. Vélemény És háttér 7 Félő, hogy az emberek előbb-utóbb alapjogként fognak tekinteni az ingyenjegyre, ami jár nekik Nincs „ingyenvonat” A szocialista kormány a szocializmus bukásának 25. évfordulóját egy szocialista intézkedéssel, a diákok és nyugdíjasok térítésmentes vonatozásának bevezetésével ünnepli. Közpénzügyekben azonban az „ingyenebéd” nem létezik. GÁL ZSOLT Nyilvánvaló, hogy a diákok és a nyugdíjasok „ingyenes” utazása nem lesz ingyen, valakinek állnia kell a számlát. A terhet természetesen az adófizetők veszik a vállukra, akik eddig is fedezték a diákok „ingyenes” iskoláztatását, a diákok és a nyugdíjasok szintén jórészt „ingyenes” egészségügyi ellátását, a nekik járó utazási kedvezményeket, no meg persze magukat a nyugdíjakat, és a sort folytathatnánk. Az ingyenvonat a populizmus mintapéldája: felelőtlen, igazságtalan, gazdaságilag káros, és a rövid távú politikai haszonszerzés (csúnyább szóval szavazatvásárlás) motiválja. Felelőtlen, mert a világ leggazdagabb országaiban sem ingyenes a vasút használata például a nyugdíjasoknak, legfeljebb kedvezmények vehetők igénybe, de sokszor ezért is fizetős kúlönbérletet kell vásárolni, és csúcsidőben sok helyen korlátozások vannak. A fejlett világban térítésmentes utazásra többnyire csak (nem túl nagy) városok helyi tömegközlekedésében van példa, országos szinten ez jórészt ismeretlen. No de a szlovák állam ugye köztudottan olyan gazdag, hogy adófizetői pénzéből bőven telik arra, amire a csóró németeknek, briteknek, svájciaknaknem... De nem csak a 13 milliósra becsült (de ennél valószínűleg jóval nagyobbra növő) pluszköltség terheli majd az adófizetőket, közvetett hatások is várhatók. A buszokról átpártolhat az utasok egy része (a busztársaságok vagy többletdotációt kapnak, vagy jegyárat emelnek, esetleg járatokat ritkíthatnak), a nagyobb zsúfoltság miatt a vonatokról elpártolhatnak a (teljes árat) fizető utasok. Ók eddig is a kisebbséget alkották, most még kevesebben lehetnek. És még nem beszéltünk arról, hogy ami ingyen van, azt az emberek nem becsülik, de visszaélhetnek vele - mi lesz a fiatal vandálokkal meg az oda-vissza utazgató hajléktalan nyugdíjasokkal? Alapvető igazságtalanság, hogy a rendelkezés általános, nem szociális alapú. Ezentúl az 500 eurót kereső kétgyerekes, jelzálogkölcsönt nyögő családfő fizetheti az adójából a 750 eurós nyugdíjat kapó volt kommunista funkcionárius ingyenes utazását, vagy mondjuk Fico fiáét is, hogy a háromszoros jövedelemmel rendelkező osztrák nyugdíjasról már ne is beszéljünk. íme, néhány abszurd példája a várható „társadalmi szolidaritásnak”. De az igazságtalanság ott is megjelenik, hogy a kormány megint teremt egy egyenlőbb kategóriát - akiknek módjukban áll vasúttal utazni. Ahol nem jár vonat, ott nem lesz „ingyen” utazás. Az autóbuszokra meg a városi tömegközlekedésre meg már nem merték bevezetni a térítésmentességet - lám, mégsem vagyunk olyan gazdagok... Ahogy az már lenni szokott, az ügyeletes szlovák kormány előbb-utóbb rákényszerül majd a kiadások, és ezen belül az utazási kedvezmények megnyirbálására, de addig megy majd a károkozás. Félő, hogy a legnagyobb az emberek tudatában: az ingyenvonat alapjoggá változik, amihez joguk van. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója MEGKENEM A HORKOLO KÉPVISELŐT ARSAKAT, HOGY NE ZAVARJÁK EZZEL A SZUNYÓKÁLÓ KÉPVISELŐTÁRSAKAT.. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Megelőzés is kellene VERES ISTVÁN Csak egészség legyen, meg térerő, hangsúlyozza egyik dalában Hajós András, az Emil Rulez énekese. Logikus, mert ha egészség van, akkor minden rendben, ha meg nincs, legyen legalább térerő, hogy tudjunk orvost hívni. A parlamenti képviselők az elmúlt napokban olyat tettek, amit eddig soha: három napig egyfolytában vitáztak egy (részben) egészségügyi témáról. Aki nem látta, hallotta a vita egyetlen részletét sem, az sokat tett a saját egészségéért, leginkább ugyanis agresszívpolitikai szájtenisszel teltek a hosszú órák. Ajelenség j ól beleillik abba a történetbe, amelynek adhatnánk mondjuk a következő címet: A nyugati társadalmakközegészségügyi ámokfutása. Széles a kontextus, hát kezdjükmessziről. Az emberek nagyjából háromféleképpen tekintenek az egészségügyre . Az első típus elutasítja a klasszikus medicinát, és még orvoshoz sem hajlandó elmenni. A második típus nem utasítja el a klasszikus medicinát, és hajlandó elmenni orvoshoz. A harmadik csoport tagjai tudni vélik, hogy orvosaink csupán a tüneteket gyógyítják (mindig épp annak a cégnek a gyógyszereivel, amelyikjobban „megfinanszírozza” őket), mégis elmennek az orvosokhoz, mert vagy nincs más választásuk, vagy ha lenne, nincs rá pénzük. Mi beszedjük a gyógyszereket, a politikusok vitáznak, közben pedig alig esik szó az egészségügy katasztrofális helyzetének valódi okáról. Ez pedig az, hogyan lesz az egészséges emberből beteg ember. Az egész rendszer ugyanis arra van felépítve, hogyan gyógyítsuk meg minél gyorsabban a betegséget. Legalább ilyen fontos lenne arról beszélni, hogyan őrizhetjük meg egészségünket. Ha ugyanis egészségesek maradunk, nem kellenek gyógyszerek, sem kórház, sem drága CT berendezés. Persze, ez egy irreális és ideális állapot, kórházakra és orvosokra szükség van. De miért nem lehet megtanítani az emberekkel, hogy melyik típusú élelmiszereket melyik típusú embereknek mikor és hogyan érdemes fogyasztani? Milyen mozgásformák valók az egyes embertípusoknak? Az „együnk sok gyümölcsöt és mozogjunk sokat” típusú tanácsokkal nem sokra megyünk, ez kiderült az utóbbi évtizedek során. Az élelmiszeripar és az egészségügy profitálni akar az emberekből, nem segíteni nekik. Pa- tetikus szavak, de én leginkább ezt érzem, ha bemegyek egy hipermarketbe vagy egy kórházba. Közben azért azt se felejtsük el, hogy ezen a téren a magunk urai vagyunk: megválaszthatjuk, mit eszünk és mit teszünk, hogy egészségesebbek legyünk, nem az egészségügyi miniszter jár helyettünk a boltba. Szóval csak részben okolhatjuk a rendszert. Amiért viszont mindenképpen okolható a rendszer, hogy nem figyel az emberek egészségének megőrzésére, a megelőzésre. KOMMENTAR A foglyul ejtett állam MARIÁN LEŠKO A tekintélyes Foreign Affairs című lapban tette közzé tanulmányát két közgazdász, Andrei Shleifer és Daniel Treisman arról, mit jelentett a posztkommunista országok számára az 1989 óta eltelt negyedszázad. A statisztikai mutatókat összegezve arra jutottak, hogy a rendszerváltás és a társadalmi átalakulás csődjéről szóló állítások nem a tényeken alapulnak, hanem érzelmi indíttatásúak. A szerzők szerint „szinte az összes statisztika az életszínvonal emelkedését mutatja 1989 óta - s a fejlődés mértéke megelőzi a világ más részein azóta tapasztalt fejlődést”. Összegzésképpen megállapítják, hogy a posztkommunista átalakulási folyamatok nem a piac- gazdaság és a kapitalizmus hiányosságait és a demokrácia működésképtelenségét bizonyították, éppen ellenkezőleg: megerősítették, hogy a többi kísérletezéssel és alternatívával szemben a legjobb megoldást jelentik. A szlovákiai átalakulási folyamat a legsikeresebbek közé tartozik. 2001 és 2010 között Szlovákia produkálta a leggyorsabb fejlődést az Európai Unió tagállamai közül, és a szomszédos visegrádi államokhoz viszonyítva is az élenjárunk, mert egyik ország sem közeledett olyan ütemben az átlagos európai életszínvonalhoz, mint mi. Ľubomír Lipták történész régi tézisét (Szlovákia problémája nem az elmaradottság, hanem a lemaradás) a következő kitétellel lehet aktualizálni: történelmünk elmúlt negyedszázadát különösen sikeresnek lehet tekinteni, köszönhetően annak az ütemnek, amellyel Szlovákia csökkentette lemaradását. Persze nem egy kerek, szép sikertörténetről van szó, végigvonulnak benne a kudarcok is. Ezek nemcsak azt eredményezték, hogy nem tartunk még előbbre (mert ez is lehetséges lett volna), hanem reális veszélyt jelentenek, hogy ha nem lesz további változás, történelmi lemaradásunk örökre megmarad. 1989 óta három fő garnitúra irányította az országot (két Me- éiar-kormány, kétDzurinda-kormány, kétFico-kormány), és mindhárom kiépítette a maga korrupciós rendszerét. Ezeknek a folyamatoknak az eredményét nevezte Iveta Radičová volt kormányfő tömören és találóan oligarchikus demokráciának. Szigeti László, a Kalligram kiadó igazgatója egy esszéjében az oligarchikus demokráciát úgy jellemzi, hogy néhány ember diktálja a gazdasági-pénzügyi szabályokat, meghatározza az újraelosztás módját és ellenőrzi a médiát. Úgy, ahogy a saját érdekeiknek megfelel, nem pedig ahogy a közérdek kívánná. Negyedszázad elteltével a társadalom létfontosságú kérdés előtt áll: Sikerül kiszabadítani a foglyul ejtett államot (state capture) az oligarchák karmaiból? A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Lebukás nők és alkohol miatt Vérbeli kelet-európai fapados politikai történet. Külföldi hivatali útra felvett költségtérítés miatt kizártak a lengyel ellenzéki Jog és Igazságosság (PiS) pártból három parlamenti képviselőt, köztük a párt szóvivőjét. Adam Hofman, Máriusz Antoni Kaminski és Adam Rogacki tetemes költségtérítést vett fel, miután jelezték, autóval akarnak menni az Európa Tanácsjogi és emberi jogi bizottságának október 30-i madridi találkozójára. Ehelyett aztán feleségeikkel együtt egy fapados légitársaság olcsó járatára ültek fel. Az esetre azután derült fény, hogy egy lengyel bulvárlap megírta: a feleségek összetűzésbe kerültek a repülőgép személyzetével, azok ugyanis nem engedték nekik, hogy megigyák az otthonról hozott alkoholt. A képviselők mindenesetre nem tartózkodtak sokáig az ET- ülésen: csak aláírták a jelenléti ívet, a találkozón nem vettek részt. Lapértesülések szerint Hofman, Kaminski és Rogacki az elmúlt három évben több mint 300 ezer zlotyt (mintegy 73 ezer euró) vett fel hivatali útiköltség-visszatérítésként. (MTI) „Nem ebben egyeztek meg” A szerb államfő végül nem fogadta Edi Rama albán kormányfőt, miután az Koszovó- ról beszélt Belgrádban. Az Alekszandar Vucsics szerb kormányfővel tartott sajtótájékoztatón Rama azt javasolta Szerbiának, „fogadja el a realitásokat” Koszovóval kapcsolatban. Koszovó kérdése lezárt ügy, Koszovó független - mondta Rama. Vucsics ezt ott helyben provokációnak nevezte, és kijelentette: Koszovó Szerbia része. Hozzátette, Rama megsértette a protokollt, mert „nem ebben egyeztek meg”. A szerb tévé közvetítette a sajtótájékoztatót, ám az albán kormányfő szavainak fordítása „technikai okok miatt” nemhallatszott. (MTI)
